KÁRMENTESÍTÉSI ÚTMUTATÓ 7. - 2. melléklet

A mennyiségi kockázatfelmérés hazai előzményei

1. A talajszennyezettség egészségkockázatának értékelésével foglalkozó hazai munkák áttekintése
2. Hazai kockázatbecsléssel, -felméréssel foglalkozó szakmai anyagok
 2.1 Módszertani segédanyagok, útmutatók, tanulmányok
 2.2 Szaklapokban való közlés
3. Előzetes kockázatbecslés, kármentesítési prioritási lista
4. Kockázatfelméréshez kapcsolódó hazai jogszabályok
Irodalom

1. A talajszennyezettség egészségkockázatának értékelésével foglalkozó hazai munkák áttekintése

A hazai szakirodalom már az 1980-as évek közepén foglalkozott a talaj kémiai komponenseire vonatkozó határértékek megállapításának kérdésével [16]. A talajt szennyező anyagok maximálisan megengedhető koncentrációinak meghatározására két irányzat alakult ki. Az egyik törekvés a tényleges szennyezési esetek tanulságait használta fel és alapvetően a növények tűrőképességét tükrözte, a másik viszont laboratóriumi vizsgálatokon alapuló szélesebb körű tudományos igényességgel lépett fel. A laboratóriumi kísérletek a szennyezőanyagok alábbi tulajdonságait elemezték:

  • toxicitás,
  • perzisztencia,
  • az anyag vízben való terjedése,
  • az anyag levegőben való terjedése,
  • növényi felvétel,
  • talaj-mikroorganizmusokra gyakorolt hatás.

A laborvizsgálatok eredményeit figyelembe véve a legkedvezőtlenebb tulajdonságok illetve koncentráció alapján állapították meg a maximálisan megengedhető szennyezettségi szintet, amelynek természetes körülmények közötti megerősítésére is sor került. A fenti megközelítési mód alapvető jelentőségű a kockázati alapú értékelések hazai megalapozásában, ugyanakkor fragmentáltsága miatt a jogi szabályozás keretein kívül maradt.

A termelési hulladékok nem megfelelő kezelése vagy gondatlan elhelyezése okozta talajszennyezettség és ennek következtében a lakosság egészségének veszélyeztetése az elmúlt néhány évtizedben Magyarországon is bekövetkezett. Veszélyes hulladékok okozta környezetegészségügyi problémák jelentkeztek a váci vízszennyeződés esetén [3, 4], de számos talaj- és talajvíz szennyezési esetre is fény derült. Széleskörű felmérés eredményeként kromát és cianid tartalmú galván szennyvizek, toxikus szerves szennyezőket tartalmazó szennyvizek, oldószerek, olajok, ólomkohászati hulladékok és alumíniumkohászati kádbontási törmelék okozta talajszennyezettségi eseteket mutattak be [6, 9].

Hazánkban a szennyezett talajok toxikológiai vizsgálatának fontos előzményei vannak, erre példák az alábbi esetek.

Lakott területen, Monorierdőn, vegyi hulladék okozta talaj- és talajvíz szennyezettség az ott élő lakosság egészségét veszélyeztető helyzetet teremtett. A szennyezettség megítélésére akkor a közegészségügynek kísérletes toxikológiai módszerek álltak rendelkezésére. A talajszennyezettség következményeinek elhárítása során a kiemelt talaj toxicitása által okozott kockázatot állatkísérletes és in-vitro vizsgálatokkal határozták meg. [7]

A talajkivonatok vizsgálatára az alábbi teszt-rendszert használták:

  • első lépésben sejttenyészetet;
  • ezt követően egereken tájékoztató toxikológiai vizsgálatot végeztek a heveny toxicitás kimutatására;
  • intraperitoneális egértesztben meghatározták a kivonatok helyi irritációt okozó hatását;
  • majd szubkrónikus állatkísérletben 90 napos expozíció (kezelés) hatását funkcionális toxikológiai módszerekkel vizsgálták.

Mérték a kísérleti állatok táp- és vízfogyasztását, testtömegük alakulását, viselkedését és magatartás változását, mozgásaktivitásukat, az ideg- és izomrendszer ingerületi folyamatait.

Az expozíció mértékét a kísérleti állatok belső szerveiben a fémtartalom meghatározásával a vizsgálat végén ellenőrizték. A dózis-hatás összefüggések elemzésén túl megállapították, hogy a szennyezőanyag-keverékek toxicitásának előzetes értékelésére a permanensen fenntartott emlős sejtkultúrák különösen alkalmasak, mert a legalapvetőbb sejtfunkciókra (növekedés, osztódás) gyakorolt hatás gyorsan, egyszerűen és reprodukálhatóan kimutatható.

A kísérleti állatok szerveiben a szennyezett talaj kivonatainak huzamos (90 napon keresztüli) szájon át történő lenyelése okozta elváltozások korai kimutatására a funkcionális toxikológiai módszereket találták a legalkalmasabbnak.

Megjegyezendő, hogy az idézett munkák általános érvényű vizsgálati irányokat jelöltek ki, amelyek használata vitathatatlanul hozzájárul a több-komponensű szennyezőanyag-keverékek egészségkockázatának értékeléséhez, de idő- és költségigényük magas, speciális felszereltséggel és szigorú minőségellenőrzés mellett végezhető.

A talajszennyezettségből eredő egészségkockázat becslésével foglalkozó első hazai munkák a Budapest nagytétényi Metallokémia üzem környékén élők expozíciójával és egészségkockázatának meghatározásával foglalkoztak. [8, 12, 17, 20, 21] Az általános toxikus hatásból eredő egészségkockázati mutatók az adott szennyezett területen élő lakosságnál arra utaltak, hogy a vizsgált expozíciós szituáció (felporzott talajrészecskék belélegzése, kismennyiségű talaj lenyelése, helyben termesztett zöldség-gyümölcs fogyasztása) közül a gyerekkori, (pl. a piszkos kézről származó) talaj lenyelése okozhatott a tolerábilis szintet 2,2-szeresen meghaladó mértékű terhelést. Az alkalmazott kockázatbecslési módszert a Metallokémia környékén élők expozíció és egészségkockázatának követésére is eredményesen használták. [6]

2. Hazai kockázatbecsléssel, -felméréssel foglalkozó szakmai anyagok

2.1 Módszertani segédanyagok, útmutatók, tanulmányok

Az alábbiak a teljesség igénye nélkül rövid áttekintést adnak a környezetvédelmi tárca megbízásából különböző szakmai műhelyekben készített anyagokról.

1995-ben a KGI gondozásában készült “Egyszerűsített kockázatbecslés módszere” című jelentés alapján 1995-1996-ban összeállították az első prioritási listát. A kockázatbecslési módszerek kidolgozásához és alkalmazásához alapul szolgált a kármentesítési program keretében végzendő szennyező források és szennyezett területek országos felmérésének koncepciója, amely az előzetes kockázatbecslés mellett rámutatott a részletes mennyiségi kockázatfelmérés szükségességére a szennyező források minősítéséhez.

Az első útmutató jellegű kockázatbecslési segédanyagot 1996-ban szerzői kollektíva készítette Dr. Csáki Ferenc témavezetésével Dr. Bezegh András szerkesztésében. Az útmutató a kockázatbecslés 4 lépése köré épült és részletes fogalomgyűjteményt tartalmaz. Komoly érdeme, hogy magyar nyelvű szakterületi terminológiát honosított meg. [2]

Az “Előzetes kockázatbecslés módszertani útmutatója” c. tanulmány [13, 23] ismerteti az előzetes kockázatbecslési eljárások helyét, és hasznosítási célját a környezeti károk felszámolásában. Összefoglalja az előzetes kockázatbecslési eljárások főbb módszertani lépéseit, azok specifikációját meghatározó elvi szempontokat, valamint a becslés dokumentálásának követelményeit, szakaszokra bontva mutatja be a vizsgált szennyező források, szennyezett területek előminősítését, osztályozását. Ennek folytatásaként született meg az “Előzetes kockázatbecslés módszertani útmutatójának összeállítása” c. tanulmány. [23] Ez a tanulmány négy részből áll. Első része az általános szempontokat tárgyalja, majd az előzetes kockázatbecslési módszer 1997. évi változatának elemzésével foglalkozik. Harmadikként az 1999. évi előzetes kockázatbecslési módszer-változatot és az alkalmazási elvek részletes leírását, majd az ezen módszerrel végzett 15 db szennyező forrás és szennyezett terület vizsgálati eredményeit adja közre. Ezen túlmenően 1998-ban az “A” felmérőlap tartalmához igazodóan kidolgozták az ún. durva szűrés módszertanát. Az előzetes kockázatbecslési módszertanhoz kapcsolódóan két ízben (1998. és 2000. években) módosításokat dolgoztak ki a tevékenység- és anyaglistákra.

A “Vízfolyásokban leülepedett tartós környezetkárosodások kutatása” c. tanulmány [14] abból a felismerésből adódott, hogy a felszín alatti vizek üledékeinek mennyire fontos szerepe van a vízi ökoszisztémákban. Ez a tanulmány a magyar viszonyok között használható üledék-határértékek és irányelvek megalkotásához szükséges teendők foglalata. A tanulmány két fő részre osztható. Első kötetében az üledékekhez kötődő tartós környezetkárosító hatásokkal kapcsolatos elvi alapokat, az európai és amerikai elveket, szabályozó rendszereket, határértékeket foglalja össze. Külön fejezet foglakozik az üledékek kémiai, biológiai és integrált monitoring rendszerével, valamint az üledékekhez kötődő toxikus anyagok környezeti kockázatának elemzésével. A tanulmány második része a magyarországi irányelvek kidolgozásához szükséges vizsgálatokat ismerteti illetve ahhoz javasol módszereket.

“A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott részletes (kvantitatív) kockázatfelmérési módszerek elemzése és kritikai értékelése, különös tekintettel az EU tagországok gyakorlatára” c. tanulmány [11] áttekintést ad a kockázatbecslési eljárásokról és eszközökről. Bemutatja a kockázatfelmérés adatminőség tervezésének elemeit, és az adatgyűjtés egyes lépéseit, módszereit, különös tekintettel az EU gyakorlatban használatosakat, továbbá az adatgyűjtés során általánosan jelentkező bizonytalanságokat. A modellezés részletes ismertetése kiterjed a különböző transzportútvonalak, expozíciós utak leírására, a hatásviselő csoportok, bejutási kapuk bemutatására.

A különböző toxikológiai és ökotoxikológiai modellek, a kockázatbecslési bizonytalanságok és valószínűségi megközelítések is a modellek bemutatásának részét képezik. A tanulmány második része a kockázatfelméréssel kapcsolatos új kihívásokat, a kutatásokkal szemben támasztott igényeket ismerteti. Összefoglalást ad a szennyező források, a szennyezett területek jellemzéséről, a vízbázisok védelméről, a talaj- és talajvíz-szennyezők biológiai hozzáférhetőségéről. Elemzést mutat be a humán egészségkockázat prediktív hatékonyságának növeléséről. A tanulmány összehasonlító elemzést ad az egyes kockázatbecslő modellekről, és azok kreatív felhasználásáról. A tanulmány harmadik része az egyes EU-országok konkrét kockázatbecslési gyakorlatát és annak jogszabályi hátterét írja le.

A “Veszélyes anyagok és készítmények” c. könyvben [18] az új és létező vegyi anyagokra vonatkozó egészségkockázat becsléséről szóló fejezet bemutatja a kockázatértékelés négy összetevőjét:

  • a veszélyesség azonosítását,
  • az expozíció értékelését,
  • a dózis-válasz összefüggést, valamint
  • a kockázat jellemzését.

Összefoglalja a közvetlen egyéni, valamint a környezeti expozíció kockázatának számszerűsítését. Leírást találunk a közvetlen és a közvetett expozíció meghatározásáról és a kockázatbecslés sajátos szakaszáról, a dózis-válasz összefüggésről.

A kézikönyv következő fejezete a környezeti kockázatmérést tárgyalja. A szerző megvilágítja a különböző eredetű kockázati tényezők összegzésének problémáit, kezelését. Rövid áttekintést ad a kockázat mérésének módszereiről. Külön kitér a vegyi anyagok okozta környezeti kockázat felmérésére. Beszél a környezeti elemekben valószínűsíthető vagy előre jelezhető koncentrációról, a hatásvizsgálatok fontosságáról. A megoszlási hányadosok használatával együtt mutatja be a biodegradáció, bioakkumuláció szerepét a kockázatfelmérésben, -kezelésben. Folyamatábrás megjelenítésben ábrázolja a kockázatfelmérés lépéseit. A környezeti kockázatbecslés lépéseit konkrét példán keresztül mutatja be.

A szennyezett területek részletes környezet- és egészségkockázat felmérésével foglalkozó tanulmány [10] ismerteti a kockázat fogalmát, a kockázat egyes értelmezési módjait. Bemutatja az ökotoxikológiai vizsgálatok jelentőségét, a vizsgálatok eltérő vállfajait, a veszélyesség azonosítását, az expozíció méréssel és modellezéssel való meghatározását. Elemzi a dózis-válasz összefüggést, kategorizálja a toxikus hatásokat, definiálja a hatástalan szintet, a napi tolerábilis mennyiség fogalmakat. Részletesen ismerteti a talaj vegyi szennyezettségéből adódó egészségkockázat becslés részfeladatait, megjelöli a kockázat értékeléséhez nélkülözhetetlen információs forrásokat. Bemutatja az expozíciós forgatókönyv összeállítását, az expozíciós szituációk és utak számbavételével. Ismerteti az expozíció dozimetriai jellegű humánbiológiai paramétereit, az expozíció mértékének kifejezési formáit. Bemutatja az egészségkockázati hányados és a daganatkockázat kiszámítását. Leírást ad a kockázatbecslés során használható szoftverek általános felépítéséről, adatigényükről, a szoftverrel nyert eredmények bemutatásáról és a kockázatbecslésben használatos szoftverekről. Összefoglalja a kockázatbecsléssel kapcsolatos gyakori kérdéseket, a környezeti kockázatbecslés lépéseit.

A szennyezett területek környezet- és egészségkockázatának felmérésére szolgáló szoftver kifejlesztésére is sor került. [25] A munka a kockázatfelmérés gyakorlatába ad betekintést. Összefoglalja a kockázatbecslő szoftverekkel szemben támasztott követelményeket, az adekvát modellválasztás, -alkalmazás és a felhasználhatóság szemszögéből. Konkrét példán keresztül mutatja be a szennyezett terület kockázatfelmérésének lépéseit. A részletes szakmai leíró részben ismerteti a modell komponenseit, a multimédia megoszlási, transzport és transzformációs modulokat. Meghatározza a fugacitás szerepét, beszél az anyag és tömeg áramlási nyereségek és veszteségek kiegyensúlyozásának fontosságáról. Tételesen felsorolja a humán expozíciós modell input és output értékeit. A tanulmányban áttekintett kockázatfelmérési folyamat gyakorlati felhasználását egyszerűen adaptálható Excel táblázat formájában adták közre.

A “Környezettoxikológia” című tanulmány [15] áttekintést ad a vegyi anyagok és a szennyezett környezet ökotoxikológiai teszteléséről. Bemutatja a szennyezett felszíni és felszín alatti víz-, talaj- és üledékek ökotoxicitásának becslésére alkalmas vizsgálati módszereket és azok elvi alapjait is. A hangsúlyt a szilárd fázisú környezeti minták hatásának vizsgálatára helyezi, mert ez új, kevéssé ismert terület. A mikrobiális-, növényi- és állati tesztorganizmusokon kívül kitér a mikro- és mezokozmosz ismertetésére és a talajban élő összes organizmus tevékenységének eredőjeként megjelenő aktivitások mérésére és értelmezésére is. Bemutatja az ökotoxikológiai mérési eredmények felhasználhatóságát a szennyező vegyi anyagok ökoszisztémára gyakorolt hatásának és kockázatának mérésében, szennyezett területek állapotának felmérésében, a környezeti monitoringban, különös tekintettel vegyes vagy ismeretlen szennyezőanyaggal szennyezett területeken. A lehető legtágabb összefüggésben tárgyalja az ökotoxikológia szerepét, bemutatva az eredmények hasznosítását a korszerű környezetirányításban és környezetpolitikában, a környezeti minőségi kritériumok, a határérték megállapításában, a kockázatcsökkentésre irányuló döntések meghozatalában, környezetvédelmi technológiák kiválasztásában, a remediáció célértékének meghatározásában, a környezeti állapot és környezetvédelmi technológiák követésében és minősítésében.

Az ismertetett kockázatfelmérési anyagok jellemzője az, hogy egymásra épülnek, és mind az előzetes, mind a részletes mennyiségi értékelés elveiben összhang figyelhető meg. Az utóbbi 5 évben készített anyagokban jól követhető az új (hazai és nemzetközi) ismeretek közreadása és alkalmazása. Általánosságban hiányosságként az fogalmazható meg, hogy közérthetőségük nem mindig volt megfelelő és egy viszonylag szűkebb szakmai kör használta.

2.2 Szaklapokban való közlés

A hazai szakirodalom viszonylag kevés számú közleményt tartalmaz a vegyi expozícióból eredő kockázatfelmérésre vonatkozóan.

A mindennapi élet során előforduló kockázati tényezőket tekintette át Marx György 1991-ben megjelent cikkében. [19] A szerző az egyéni és a kollektív kockázatot matematikai meghatározással értelmezi a mikrorizikó fogalmának bevezetésével. Ismertetést ad a természetben és a társadalomban jelenlévő, meghatározható kockázatokról, felsorolva és értékelve többek között a táplálkozás, lakó- és munkakörülmények, közlekedés, ipari balesetek és egyéb kockázati források szerepét.

Székács András 1999-ben a Magyar Tudományban megjelent cikke [22] a növényvédő szerek okozta kockázatról ad rövid összefoglalást. Áttekinti a növényvédőszerek történetét, elemzi hatásukat a környezetre és a természetre, a napjainkban már nem használatos; betiltott növényvédőszerek ma is tapasztalható környezetkárosításával együtt. Ismerteti a túlzott mértékű, illetve szakszerűtlen peszticidhasználat káros következményeit, az ökotoxikológiai problémák és a biodiverzitás csökkenésének hosszú távú hatásaival együtt.

A vegyi-kockázat, kockázatbecslés, kockázatkezelés témakörrel a “Foglalkozásegészségügy” c. folyóirat [24] foglalkozott. Az Európai Közösség tagállamaira vonatkozó a 89/391 EU-irányelv megfogalmazása szerint felsorolja a kockázatkezelés alapelveit. Leírja a kockázat elkerüléséhez szükséges tudnivalókat, az elkerülhetetlen kockázat fogalmát és összefoglalja a kockázat-felismerés utáni hatékony kockázatkezelés szempontjait is. Munkahelyi bontásban felsorolja az egészségkárosító kockázatok lehetséges forrásait, amelyben egyaránt szerepelnek a munkabalesetek, illetve foglalkozási betegségek.

3. Előzetes kockázatbecslés, kármentesítési prioritási lista

A 2.1 fejezetben tárgyalt előzetes kockázatbecslési munkák [13, 23] alapul szolgálnak az OKKP keretében folyó szennyezett területek prioritási listájának elkészítésével kapcsolatos kockázatbecslési feladatokhoz. A program az országban előforduló, a környezetet veszélyeztető szennyező forrásokat, tartós környezetkárosodásokat veszi számba. A számbavételt követően gyakorlatilag egy előzetes-relatív kockázatbecslés készül relatív pontszámok alkalmazásával, melynek végeredménye a Kármentesítési Prioritási Lista.

Az Országgyűlés 83/1997. (IX. 26.) sz. határozata az állami felelősségi körbe tartozó, hátrahagyott környezetkárosodások kármentesítését a 2031/1998. (II. 13.) Kormány határozattal, a 2205/1996. (VII. 24.) Kormány határozattal, valamint a 33/2000. (III. 17.) Kormányrendelettel összhangban a KöM feladatkörébe utalta. A Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) teljes körű felmérést kezdeményezett, illetve végzett az ország összes szennyezett területének és szennyező forrásának felmérésére.

A szennyezett, illetve károsodott területekre vonatkozó adatokat az ún. “ASZF” (A SZennyező Forrás) adatlapon rögzítik. A szennyezettségre vonatkozó műszaki jellegű adatok szolgáltatása jelenleg az ún. “B” adatlapon (Műszaki adatok Adatlapja) történik.

A “B” adatlapok adatainak “minősítésére” kapott pontszámok értékelése alapján lehet kialakítani a Nemzeti Kármentesítési Prioritási Listát (NKPL), ami alapján döntést lehet hozni a szükséges intézkedésekről.

A módszer alkalmas a prioritási szám (P) számítására és a tényfeltárások szükségességének megítélésére. A prioritás számítás során a módszerhez kidolgozott adatlapokon kért adatok alapján, megfelelő matematikai módszerrel (a módszernél alkalmazott értékelési tényezők és súlyszámok figyelembevételével) a feltárt esetek prioritási számot kapnak. A számok sorba rendezésével alakul ki az érvényes prioritási lista. Országos adatbázis feldolgozása, elemzése esetén az ún. Nemzeti Kármentesítési Prioritási Listát kapjuk meg.

A szennyezett területek közül a B módszertan segítségével ki kell választani azokat, amelyeknél rövid időn belül tényfeltárást kell elrendelni. A B módszer segítségével a szennyezett területek kapnak egy-egy prioritási számot, amelyek a szennyezett területek csoportosításának alapját képzik. A prioritási számok alapján a területek három csoportba sorolhatók:

  • a tárgyévben szükséges a tényfeltárás,
  • néhány éven belül szükséges a tényfeltárás,
  • jelentős változás hiányában nem szükséges a tényfeltárás.

Fontos kiemelni, hogy a “B” adatlapokat évente aktualizálni kell, és ennek alapján minősítésük változhat. Lényeges az is, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források figyelembe vételével lehet a B módszer alapján a tárgyévi tényfeltárások közé sorolt területek közül kiválasztani a finanszírozhatókat.

A prioritás megállapítására kifejlesztett eszköz gyakorlatilag egy egyszerűsített, előzetes, relatív kockázatbecslés, melynek számítási algoritmusát és adatigényét az alábbiakban mutatjuk be.

A módszer általános képlete

P = S Tj × Sk, ahol

P prioritási szám

Tj értékelési tényező

Sk súlyszám

Az értékelési tényezők bemutatása és meghatározása

A módszerben öt értékelési tényező (T) szerepel:

1. Hatásviselők (H)

2. Az anyag veszélyessége (V)

3. Az anyag mennyisége (M)

4. Szennyezettség a felszín alatti vízben (A)

5. Szennyezettség a földtani közegben (K)

A módszerben a hatásviselő összetett értékelési tényező, az alábbi értékelési tényezőkből áll:

  • emberi egészség
    • közvetlen érintkezéssel (bőrkontaktussal) történő expozíció
    • ivóvízfogyasztásból adódó expozíció
    • szájon át történő lenyelésből adódó expozíció

  • környezeti elemek
    • felszín alatti víz
    • földtani közeg
    • felszíni víz
    • élővilág
    • levegő

  • egyéb hatásviselők
    • épített környezet
    • gazdasági tevékenység
    • védett természeti terület, érzékeny természeti terület (ÉTT)

Az egyes értékelési tényezőkre, szennyezett területenként különböző pontszám adható. A pontok 0-3 pont között változhatnak, kivéve az anyag veszélyességét, ahol a választható érték 0-5 pont lehet. Az egyes hatásviselőnként adható pontok értékét külön táblázatokban adják meg.

Például a szennyezettség a felszín alatti vízben értékelési tényező értékei:

Kissé szennyezett terület:

1 pont

Szennyezett terület:

2 pont

Erősen szennyezett terület:

3 pont

A földtani közegben a szennyezettség értékelési tényezői számszerűen:

Kissé szennyezett terület:

1 pont

Szennyezett terület:

2 pont

Erősen szennyezett terület:

3 pont, stb.

A pontozás a felszín alatti víznél és a földtani közegnél azonos módon történik, a pontértékek 1 és 3 között változhatnak.

A súlyozás bemutatása és alkalmazása

Az 1. táblázat tartalmazza az egyes értékelési tényezők maximális értékeit, az egyes értékelési tényezőkhöz tartozó súlyokat, a kettő szorzatát, s a szorzatösszeg eredményeként adódó prioritási szám legmagasabb értékét.

1. táblázat

A prioritási szám számításánál figyelembe vehető legnagyobb értékek

 

Értékelési tényezők (Tj)

Értékelési tényezők maximális értékei

Súlyok (Sj)

Tj ´ Sk

maximális

1. Hatásviselők (Hi)

     

Emberi egészség

     

Közvetlen érintkezéssel (bőrkontaktussal) történő expozíció

3

10

30

Ivóvízfogyasztásból adódó expozíció

3

9

27

Szájon át történő lenyelésből adódó expozíció

3

5

15

Környezeti elemek

     

Felszín alatti víz

3

7

21

Földtani közeg

3

8

24

Felszíni víz

3

6

18

Élővilág

3

3

9

Levegő

3

1

3

Egyéb hatásviselők

     

Épített környezet

3

1

3

Gazdasági tevékenység

3

1

3

Védett természeti terület, érzékeny természeti terület

3

4

12

2. Az anyag veszélyessége (V)

5

6

30

3. Az anyag mennyisége (M)

3

5

15

4. Szennyezettség a felszín alatti vízben (A)

3

10

30

5. Szennyezettség a földtani közegben (K)

3

8

24

Összesen: P = S Tj × Sk

   

264

4. Kockázatfelméréshez kapcsolódó hazai jogszabályok

Ebben a fejezetben azokat a fontosabb hazai jogszabályokat [26] soroljuk föl, melyek korábban alapját képezték, illetőleg jelenleg is keretet adnak a magyarországi mennyiségi kockázatfelmérések gyakorlati kivitelezésének.

  1. A 33/2000. (III. 17.) sz. Kormányrendelet a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szól. A jogszabály új fogalmat vezetett be, a (D) kármentesítési szennyezettségi határértéket. A (D) kármentesítési szennyezettségi határértéket, vagy más szóval mentesítési célértéket a rendelet szerint mennyiségi kockázatfelmérésre támaszkodva, a területhasználat figyelembevételével kell képezni a felszín alatti víz, illetve a földtani közeg esetében egyaránt a tényfeltárási folyamat részeként.
  2. A 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségének védelméhez szükséges határértékekről rendelkezik. A rendelet rögzíti a felszín alatti vízre, illetve a földtani közegre vonatkozó kockázatot jelentő anyagok háttér koncentrációit (A), szennyezettségi határértékeit (B), és – a szennyeződés érzékenységétől függően meghatározott – (Ci) intézkedési szennyezettségi határértékeket.
  3. A tényfeltárási folyamat kezdő szakaszában ezen értékeket figyelembe véve határozható meg a felszín alatti szennyezettség mértéke és a szennyező forrás valamint a szennyezett terület kiterjedése, amely a (D) kármentesítési szennyezettségi határérték meghatározását szolgáló mennyiségi kockázatfelmérés egyik legfontosabb alapparamétere.

  4. A 12/2001. (V. 4.) KöM-EüM együttes rendelet az olyan vegyi anyagok emberi egészségre és a környezetre kifejtett kockázatának becsléséről és a kockázat csökkentéséről szól, melyek első ízben, illetve nagyobb mennyiségben kerülnek kereskedelmi forgalomba. A rendelet mellékletei bemutatják a vegyi anyagok kockázatbecslési elveit, és a kockázatbecslés elvégzésének lépéseit. A kockázat becslése kiterjed a vegyi anyag veszélyességi osztályának azonosítására, a dózis-válasz összefüggés elemzésére, az expozíció becslésére és a kockázat jellemzésére. A rendeletben leírt kockázatbecslési eljárás csak első lépésében (a vegyi anyag veszélyességi osztályának azonosítása) különbözik a felszín alatti környezetben tározódó szennyezőanyagok kockázatfelmérésétől, míg a többi becslési lépés mindkét kockázatfelmérés típusban azonos. A hasonlóság annak köszönhető, hogy a szennyezett területek kockázatfelmérése és az új vegyi anyagok szabályozásával összefüggő kockázatfelmérések elvi alapjai nem különböznek.
  5. A 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról szól. A rendelet célja a munkahelyen jelen lévő vagy a munkafolyamat során felhasznált veszélyes anyagok és veszélyes készítmények expozíciójából eredő egészségi és biztonsági kockázatok elkerüléséhez vagy csökkentéséhez szükséges minimális intézkedések meghatározása. Az egészségkockázat meghatározására vonatkozó részek a 12/2001. (V. 4.) KöM-EüM rendelettel egybecsengők. Kiemelendő a munkahelyi levegőben megengedett maximális veszélyes anyag koncentráció értéknél figyelembe vett potenciális halálos kimenetelű egészségkárosító kockázat (rosszindulatú daganatos megbetegedés kockázata) 1:10 5 /év (10 mikrorizikó/év) értéke. Ez a rák kockázatnövekmény érték az európai országok mennyiségi kockázatfelmérési gyakorlatában is gyakran alkalmazott érték. A rendelet 1. sz. melléklete azt is ismerteti, hogy hogyan kell kiszámítani a megengedhető koncentrácó értékét abban az esetben, ha több veszélyes anyag egyidejűleg van jelen a munkatérben. Ezen szabályok alkalmazhatók a kevert vegyi anyagokkal szennyezett területek kockázatfelmérésekor is. Érdemes megjegyezni, hogy a felszín alatti környezetből a munkahely légterébe jutó, és ott felhalmozódó kockázatos anyagok koncentrációját nem lehet összevetni a rendeletben megadott levegőminőségi (ÁK, MK) határértékekkel, mert a rendelet és határértékei ilyen esetekben nem mérvadóak.
  6. A 26/2000. (IX. 13.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szól. E rendelet célja, hogy a kockázatok minimálisra csökkentésével elősegítse a munkavállalók védelmét a rákkeltő anyagok okozta, foglalkozási eredetű egészségkárosodásokkal és daganatos megbetegedésekkel szemben. Az egészségkockázat meghatározására vonatkozó részek az előző két tárgyalt rendelettel egybecsengők, ennélfogva az ott leírtak vonatkoznak erre a rendeletre is. A 25/2000. és a 26/2000. rendeletek a mennyiségi kockázatfelmérés egy-egy “szeletével” foglalkoznak. A megadott rákkeltő anyag expozíciós szintek csak zárt térben dolgozók, csak az egészséges felnőtt emberek és csak a levegőben lévő szennyezőanyagok okozta kitettségének megengedhető szintjeit rögzítik. Figyelembe véve, hogy a munkahelyeken dolgozók csoportjai nem tartalmaznak érzékeny alcsoportokat (pl.: gyerekek, terhesek, betegek), az ismert toxikológiai adatbázisokból (IRIS, WHO, HEAST) vett – rákkeltő potenciált kifejező - inhalációs meredekségi tényező (SF) vagy egységnyi rák kockázat (UR) értékek használata mellett ilyen esetben az egészség-kockázatokat túlbecsülik, hiszen ezen értékeket általános emberi populációkra vonatkozóan extrapolálják.
  7. A 2002. január 1-jén hatályba lépett 98/2001. (VI. 15. ) sz. Kormány rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről rendelkezik. A rendelet 1. sz. mellékletben a hulladék veszélyességének megállapítására irányuló eljárás szabályai között szabványos ökotoxikológiai vizsgálatokat – mint pl.: daphnia-teszt, halteszt, csíranövény-teszt, talajtesztek, algateszt, toxicitás és mutagenitás vizsgálat – is felsorolnak. Mivel a hulladékok ökotoxikológiai szempontú veszélyességének meghatározása nem különbözik jelentősen a felszín alatti vizek és a földtani közeg szennyezettségére elvégzett ökológiai vonatkozású hatástalan környezeti koncentrációk (PNEC) megállapításától, a környezeti kockázatfelméréseknél ezek a rögzített teszttípusok szintén használhatóak. Az öktotoxikológiai tesztelés, valamint a vele párhuzamosan elvégzett kémiai analitikai vizsgálatok eredményei alapján következtetések vonhatók le arra nézve, hogy minden kockázatos anyagot “megtaláltunk-e” a vizsgált területen, elképzelhető-e “kémiai időzített bomba” kialakulása, vagy a vegyi anyagok hatásainak additivitása vagy szinergizmusa [15].

Irodalom

[1] Bárczi I.: A szennyezett talaj környezetvédelmi jellemzése és a tisztítási módszerek. Környezet és fejlődés. VI/1-2. 7-17. (1995).

[2] Bezegh A., Beregi L., Csokonai J-né, Dura Gy., László F., Moyzes A., Tóth György I.: Módszertani útmutató a kockázatfelmérés alkalmazásához. KGI – KVI, 1996 Témavezető: dr. Csáki Ferenc.

[3] Dési I., Somosi Gy., Farkas I., Gönczi Cs.-né, Gueth S.-né, Hölter K., Kájel E.-né, Karcagi V., Karmos Gy.-né, Károlyi E., Kertész M., Király O.-né, Páldy A., Pintér A., Schoket B., Strohmayer Á., Szlobodnyik J., Török G., Zilachy Gy.-né: A váci Déli-vizbázis kútjai vizének higiénés-toxikológiai vizsgálata és értékelése. Egészségtudomány 26, 1-14. (1982a).

[4] Dési I., Somosi Gy., Farkas I., Gönczi Cs.-né, Gueth S.-né, Hölter K., Kájel E.-né, Karcagi V., Karmos Gy.-né, Károlyi E., Kertész M., Király O.-né, Páldy A., Pintér A., Schoket B., Strohmayer Á., Szlobodnyik J., Török G., Zilachy Gy.-né: A váci hulladékégetés? Helyszíni tapasztalatok, környezethigiénés-toxikológiai laboratóriumok vizsgálatok. Egészségtudomány 26, 15-25. (1982b).

[5] Dura Gy., Gruiz K., László E. Vadász Zs.: Szennyezett területek részletes mennyiségi kockázatfelmérése. Kármentesítési kézikönyv, 3. Kármentesítlési program, Környezetvédelmi Minisztérium (2001)

[6] Dura Gy., Csorbáné L. E., Horváth A.: Exposure assessment and human health risk characterization in lead polluted area. Archiwum Ochrony Srodowiska 2, 109-119. (1995).

[7] Dura Gy., Csorbáné L. E., Mayer G., Antal T.-né, Hídvégi M., Vágvölgyi Gy., Svidró A., Farkas H., Horváth A.: A monorierdei talajszennyezés hatásának kisérletes toxikológiai vizsgálata. Egészségtudomány 35, 126-138. (1991).

[8] Dura Gy., Csorbáné L.E., Horváth A.: Expozíció becslés és egészségkockázat jellemzés a Metallokémia környezetére. Budapesti Közegészségügy 14. 3, 167 - 173. (1992).

[9] Dura Gy., Horváth A.: Az emberi egészségkockázat becslése környezet- és talajszennyeződés esetén. In: Simon L. szerk.: Talajszennyeződés, talajtisztítás. 2. bővített kiadás. Környezetügyi műszaki-gazdasági tájékoztatás sorozat. Budapest, 1999

[10] Dura Gy., Gruiz K., Vadász Zs., László E.: Útmutató egy szennyezett terület részletes környezet- és egészségkockázat becsléséhez, Budapest, 1999

[11] Dura Gy., Vadász Zs.: A nemzetközi gyakorlatban alkalmazott részletes (kvantitatív) kockázatfelmérési módszerek elemzése és kritikai értékelése, különös tekintettel az EU tagországok gyakorlatára, Budapest, 2000

[12] Groszmann M., Náray M., Szépvölgyi E., Hudák A.: The blood lead level among the population living in the surroundings of Metallochemia. (in Hungarian) Budapesti Közegeszségügy, 14. 3. 156-166. 1992.

[13] Gruiz K., Szvetnik N., Dura Gy.: Környezeti kockázat felmérésének és elemzésének módszertani fejlesztése a kármentesítési program céljainak figyelembevételével. Tanulmány. BME Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszék. 1997

[14] Gruiz K., Murányi A., Horváth B., Molnár M., Fehérné Tolner M.: Vízfolyásokban leülepedett tartós környezetkárosodások kutatása Tanulmány I., Budapest, 1996-97

[15] Gruiz K., Horváth B, Molnár M.: Környezettoxikológia (Vegyi anyagok hatása az ökoszisztémára), Budapest Műegyetemi Kiadó, 2001

[16] Horváth A., Möller F.: A talaj kémiai komponenseire vonatkozó határértékek értelmezése. Egészségtudomány 30, 330-337. (1986).

[17] Horváth V: Környezeti adóságállományunk. Magyar Minőség, VIII.évf. 5. 15-17. 1999

Intron Bodemtech: Results of the determinative soil investigation at Metallochemia and its surroundings, Budapest, Hungary.Report No.91377,1991.

[18] Adamis Z., Dura Gy., Gruiz K., Ocskó Z., Paál T., Scheuring I., Ungváry Gy.: Veszélyes anyagok és készítmények, Környezetvédelmi kiskönyvtár 6., Szerkesztette: Dr. Kozák Kristóf Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1998

[19] Marx Gy.: Kockázat és társadalom, Energia és atomtechnika, XLIV.évf. 1991.

[20] Pápay D., Horváth A.: A Metallokémia üzem környezetegészségügyi vizsgálat és értékelése. Budapesti Közegészségügy 3, 81-86. (1992a).

[21] Pápay D., Horváth A.: Research and evaluation of the activity of Metallochemia plant, regarding environmental health. Budapesti Közegeszségügy, 14. 3. 87-92. 1992b.

[22] Székács A.: A növényvédő szerek kockázatai. Magyar Tudomány 38-49. XLIV. Kötet, 1999.1.

[23] Szvetnik N.: Előzetes kockázatfelmérés módszertani útmutatója, Budapest, 1999

[24] Ungváry Gy.: Kockázat. Kockázat-becslés, kockázat-kezelés, Foglalkozás Egészségügy, 1999/1.

[25] Vadász Zs.,: Szennyezett területek környezet és egészségkockázatának felmérésére szolgáló szoftver kifejlesztése. Témafelelős: Dr. Dura Gyula, Budapest, 2000

[26] http://www.kvvm.hu/jogszabalyok.php

 
tartalomjegyzék
következő
előző