KÁRMENTESÍTÉSI ÚTMUTATÓ 3
VII. A felszín alatti vizeket és földtani közeget kÁrosító területhasználatok számbavételének interpretációs kulcsa

1. Mesterséges felszínek

1.1 Lakott területek

  1. Összefüggő településszerkezet
  2. A területet az épületek (hivatalok, kereskedelmi és lakó célú épületek), úthálózat és mesterséges felületburkolatok uralják, zöldterületek előfordulása kivételes.

    Leírása: Zárt, az utcákkal körbehatárolt, többemeletes házakból álló lakótömbök összefüggő poligonjai, a tetőzetek egybefüggenek. A köztük lévő földszintes épületek, vagy foghíjak a folytonosságot megbontják. Egyes tömbökből a beépítés foghíjszerűen hiányzik, parkok, esetleg parkokkal körülvett középületek (templomok, rendelőintézetek, közművelődési intézmények, emlékművek, stb.) helyezkedhetnek el rajtuk.

    Környezetszennyező hatások: A csatornázás, a felszíni vízelvezetés, a rendszeres szemétszállítás gyakorlatilag teljesen megoldott.

    Kevés a jelentős szennyezőforrás, elsősorban a foghíjak, parkosított területek félreeső részei jelentenek potenciális felhalmozási helyeket. A mesterséges felületburkolatokról rossz elvezetési viszonyok között az oda felhalmozódott üzemanyag- és olajszármazékok, égéstermékek a talajvízbe mosódhatnak (11. melléklet).

    Szennyezések interpretációs bélyegei: elsősorban a fent jelölt, beépítetlen helyeken, rehabilitáció alatt álló lakótömbökben fordulhat elő szórt, vagy halmokban álló, elsősorban kommunális hulladék, elvadult növényzet környezetében.

    Elkülöníthető, de a szennyezőforrások szempontjából nem elkülönülő felszínborítottsági kategóriák:

    1.1.1.1 Városközpontok

    1.1.1.2 Történelmi belvárosi területek

  3. Nem összefüggő településszerkezet

Kertek nélküli lakóépületek úthálózattal, mesterséges felületburkolattal, jelentős zöldterületekkel.

1.1.2.1 Tömbelemes lakóházakkal beépítve – lakótelepek

Leírása: Geometrikus rendbe szervezett, 4-10 emeletes házak, belső utakkal, jelentős (gyakran ápolatlan) parkokban, kevés átszelő főúttal, főutak mentén telepítve. Üzlet- és szolgáltató egységek önálló épületei találhatók a lakótelep központi, vagy főutak menti részén (12.a. melléklet ).

Környezetszennyező hatások: általában csatornázottak, a rendszeres szemétszállítás megoldott. A csatornákat elkerülő esővizek jelentős mennyiségű szennyeződést moshatnak be a talajba. A feltalaj változékony felépítése, a konszolidálatlan, mesterséges feltöltések a szennyvíz csatornák károsodásához, ezen keresztül a talajvíz, illetve a mélyebb vízadók szennyezéséhez vezet.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A lakótelepek hátsó, elvadultabb részei, garázssorok, erdősávok, ipari területek felé eső határai jelentős mennyiségű szórt, vagy halmokban álló, elsősorban kommunális hulladékot rejthetnek.

1.1.2.2 Családi házas és kertes beépítés

Javarészt családi házak zöldséges-gyümölcsös kertekkel, kiszolgáló épületekkel, csatlakozó utakkal, esetleg kisebb szántó területekkel. Nagyvárosok kertvárosaiban, külvárosokban, kistelepüléseken egyaránt előfordulhatnak (12.b. melléklet).

Leírása: Kisebb-nagyobb sűrűségű, egyedülálló házak szórt rendje városok központokon kívüli részein. Az utcahálózat ritkán geometrikus elrendeződésű, általában igazodik a domborzati viszonyokhoz. Számos külterületen és falvakban napjainkban is jellemzők a földutak (12.b., 13.a., 14., 16. melléklet). Az egyes házakat legtöbbször gyümölcsfákkal kevert zöldségeskertek kísérik, a főépületekhez rendezetlen hátsó épületek és állattartó ólak sora kapcsolódik. Ide sorolhatók a városok körülötti, vagy üdülőkörzetekben épült, időszakosan lakott víkendházak telepei is.

Környezetszennyező hatások: E településfajta napjainkban sincs nagy részében alácsatornázva, és a hulladékok elszállítása sem problémamentes. A szállítások vélt, magas költségei miatt jelentős kommunális hulladék keletkezik a telepek szélein. A szikkasztás jelentős szennyvíz befolyást okoz a talajvizekbe. A szennyvíztartályok gyakran (tudatosan) szivárognak, az ürítés után pedig nem minden tartálykocsi jut el kitűzött végcéljához. Ehhez járul a háztáji kertek művelése során kiszórt műtrágyák, növényvédő szerek, az extenzív állattenyésztés során keletkezett szerves trágya bemosódása a talajvízbe.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A csatornázás nyomai a kb. ötezres, vagy részletesebb felvételeken közvetlenül látszanak, elsősorban az utcák középvonalában, az utcák becsatlakozásánál és kereszteződésekben (15. melléklet). A csatornázáshoz kapcsolódó szennyvíztisztító telepek – elsősorban a kisebb települések legmélyebben fekvő, szélső, félreeső helyein – világosan kirajzolódnak (14.a. és 25.a. melléklet). A települések szélein, esetleg félreeső részein felhalmozott kommunális hulladék világosan lehatárolható (27/a, 40/a, 65/c).

Elkülöníthető, de a szennyezőforrások szempontjából elhanyagolható felszínborított-sági kategória:

1.1.2.3 Erdei környezetben lévő, nem-összefüggő beépítés

(Vadászházak, turistaházak, mikrohullámú átjátszó állomások, stb.)

1.2 Ipari, kereskedelmi területek, közlekedési hálózat:

1.2.1 Ipari vagy kereskedelmi területek:

Mesterséges burkolattal ellátott felületek (betonozott, kátrányozott, aszfaltozott felületek, döngölt föld) növényzet nélkül, melyek a terület túlnyomó részét elfoglalják. E területekhez épületek és/vagy növényzet is tartozik.

1.2.1.1 Ipari és kereskedelmi egységek:

1.2.1.1.1 Ipari és kereskedelmi létesítmények:

1. Ipari létesítmények

Leírása: Mesterséges burkolattal ellátott felületek számottevő növényzet nélkül, üzemcsarnokokkal, egyéb kiszolgáló épületekkel (19. melléklet), hozzátartozó kisebb növényzetborítással, függetlenül attól, hogy jelenleg zajlik-e bennük termelés vagy sem. Ez a felszínborítottsági kategória foglalja magába a potenciálisan veszélyes tevékenységek túlnyomó részét. Emiatt törekedni kell legalább a szennyezőforrások főbb csoportjainak elkülönítésére, az ASzF 4. melléklet százas végű azonosító kódjaival összhangban.

Környezetszennyező hatások: Az ipari tevékenység potenciálisan az egyik legveszélyesebb, környezetet károsító tényezőt jelenti. Ebben az esetben nem lehet eltekinteni a területhasznosítási kategória további felbontásától. Az ASzF tevékenységek körében felsorolt csoportok zöme a légifényképen egyértelműen felismerhető, különösképpen akkor, ha az értelmező általános interpretációs ismeretein túlmenően gazdaságföldrajzi, ipari és szakhatóságon belüli ismeretekkel rendelkezik. Ekkor a főbb, potenciálisan szennyezőforrások kijelölése esetében már eleve ismert objektumok vizsgálatát végzi, ahol elsősorban az adott objektum aktuális kiterjedésére, és azon belül a különféle tevékenységekhez köthető részek elkülönítésére helyezi a hangsúlyt (üzemanyag tárolók, átrakodó- és szabadtéri raktárterületek, hulladéktároló helyek, stb.). E jelentősebb ipari létesítményeknek szinte kivétel nélkül rendelkeznek környezeti állapotfelvétellel, előzetes és részletes hatásvizsgálattal, esetenként környezeti teljesítmény értékeléssel. Ezért a hatások felmérése során lényegesen nagyobb hangsúly kapnak a létesítményben tartott, személyes látogatások és interjúk, valamint a megfelelő szakhatósági anyagok tanulmányozása.

A helyszíni bejárásoknak és megbeszéléseknek akkor van a légifényképek kiértékelésén messze túlmutató fontossága, ha a képek legfeljebb az ipari hasznosítás tényéről árulkodnak, de a potenciális tevékenység jellege rejtve marad. Ebbe a körbe sorolhatók a kis kiterjedésű, nem tisztán ipari környezetbe ékelt kisebb iparvállalatok és szolgáltatók (pl. autószerelő műhelyek), amik nem jelentenek be veszélyes hulladék keletkezést. Ezeknek csak helyszíni bejárások után határozható meg potenciális veszélyeztető jellege, helye és kiterjedése. Hasonló módon lehet csak pontos információkhoz jutni a nagy kiterjedésű, az interpretációs bélyegek alapján pontosan meghatározható ipari irányultságú felszínhasznosítás további felosztása során, ha az egy korábban egységesen üzemelő nagyvállalat, vagy ipari komplexum zárt, csarnokokkal fedett része (pl. Csepel Művek – 19. melléklet, Ganz-Mávag Rt. Budapest VIII. kerületében), ami felszámolások és átalakulások, gyakran jelentős funkcióváltások után elemeire esett szét, s a korábbi állapotokból a jelenlegi tevékenységre gyakorlatilag semmilyen következtetést sem lehet légifényképek alapján levonni.

E változások miatt korábbi, jelentős szennyeződések “felejthetődnek“ el, illetve illegálisan újak keletkezhetnek.

Szennyezések interpretálási bélyegei : E tekintetben a jelentős szín anomáliák, elsősorban a kékes és barnás tónusok, valamint a zsúfolt csarnokrendszerek, rakodóhelyek, iparvágányok, kémények adnak általános felvilágosítást. A vizuális megfigyelések elől konkrét, nagyon jelentős talaj- és talajvíz szennyezések is rejtve maradhatnak. A képek számos, jelentős ipari objektum megjelenését és szennyezését tárják fel, de hangsúlyozni szükséges, hogy a részletes helyi bejárásokat és mintavételezéseket a légi módszer itt nem helyettesíti.

A fontosabb, potenciálisan veszélyes tevékenységet folytató ipari üzemeket és interpretálható szennyezéseiket az alábbi mellékletek mutatják be:

Ércelőkészítés

20. melléklet

Üveggyártás

21-22. melléklet

Vegyipar

23, 28. melléklet

Lőpor- és robbanóanyag

26. melléklet

Papírgyártás

24-25. melléklet

Cementgyártás

33. melléklet

Tejipari üzem

29. melléklet

Aszfaltgyártás

34. melléklet

Energetika:

 

Hőerőmű töltőállomása

30.d. melléklet

Távfűtőmű

31. melléklet

Hőerőmű, szénfűtésű

32. melléklet

1.2.1.1.1.2 Kereskedelmi létesítmények – szolgáltatások

Leírása : Uralkodóan termékek eladására és szolgáltatások végzésére elkülönített területeket magukba foglaló struktúrák. Mesterséges burkolattal ellátott területek számottevő növényzet nélkül. Raktárterületek, áruházak, bevásárlóközpontok, üzleti negyedek, vásárterületek és kiállítási területek (17.a. és 18.a. melléklet). A fő, funkcionális épületek mellett kiszolgáló létesítmények, parkolóházak és területek, beékelt természetközeli környezetet utánzó téralakulatok is ide tartoznak. Ebbe a csoportba sorolandók a jelentős közintézményi területek: oktatás, művelődés, egészségügy, büntetés végrehajtás, katonaság épületegyüttesei. Ugyanide sorolhatók a sportot és rekreációt szolgáló létesítmények, sportpályák, autós mozik, kempingek.

Környezetszennyező hatások: Általános jellemzőjük a kiterjedt aszfalt és egyéb, mesterséges borítás, ami jelentős hatással van az eredeti csapadékvíz lefolyás viszonyokra, ezen keresztül a talajvíz terepalatti mélységére, áramlására és a vízminőségre. A mesterséges felszínborításon felhalmozódott olaj- és kenőanyag maradékok, égéstermékek, hulladékok a csapadékvizekkel az elvezető csatornákba kerülnek, ezen keresztül pedig vízfolyásokba. A tovaterjedő vizek minőségét erősen meghatározza a felső rétegek, mechanikus és kémiai szűrőképessége. A hirtelen lehulló csapadék időszakosan eláraszthatja a magát a kereskedelmi-szolgáltató komplexumokat, vagy környezetüket. Általában jelentős vízfelhasználók, és a kibocsátott vizek minősége jelentősen romlik, hőmérséklete jelentősen megnövekszik.

Külön kiemelendők a mosodák, vegytisztítók, a gépkocsik igényeit kielégítő szolgáltatások: a mosás, akkumulátorcsere, gumijavítók. Ezek mind veszélyes hulladék termelők, számuk általában közel sincs arányban a veszélyes hulladékaikat önként bejelentőkkel.

E központok közvetett környezeti hatása a mikroklíma jelentős megváltoztatása, a növényzet szinte teljes hiánya, a Nap besugárzott energiájának elnyelése, hőszigetek kialakulása. Nem érvényes ugyanez a kategóriába sorolt, parkosított iskolák, kórházak, laktanyák esetében, amik önmagukban nem szennyezőforrások, sőt, bizonyos puffer hatást is kifejtenek a környező szennyező tényezőkkel szemben.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Általában csak a perifériákon lerakott, illegális hulladék tűnik fel, ezért a legtöbb közvetlen szennyezőforrás kimutathatatlan.

1.2.1.1.2 Agrár létesítmények, mezőgazdasági termelési központok:

Leírása: A korábbi termelőszövetkezetek és állami gazdaságok telephelyei: állattartó telepek (29.d., 55-58. 72.a. melléklet), gépállomások, hűtőházak, vegyszerraktárak, magtárak és mezőgazdasági terméket feldolgozó üzemek, mesterséges burkolattal ellátott területek számottevő növényzet nélkül.

Környezetszennyező hatások: Jellemző szennyezőanyag kibocsátása három fő összetevőre vezethető vissza: egyrészt a gépállomásokon (65.d. melléklet) a különböző kőolajszármazékok a helytelen üzemanyag tárolás és az elhasznált hajtómű-, motor-, hidraulika- és fékolaj kezelés következményeként, másrészt a nagyüzemi állattartás hígtrágya produktumára (58.d. melléklet), harmadrészt a feldolgozóüzemek és gépállomások szennyvize, valamint a vegyszerek nem megfelelő elhelyezésére.

A kőolajszármazékok a talaj-, illetve felszíni vizekbe jutva gátolják a gázcserét, bizonyos összetevőik toxikusak, a vegyszerek feldúsulva széleskörű toxicitást okozhatnak, a hígtrágya kilométerekre terjedő kellemetlen szagot áraszt és a szabad vizekbe eljutva eutrofizációt indíthat el, a szennyvizek kellemetlen szaguk mellett felületi feszültség csökkenést is előidézhetnek.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Közvetve: megfelelő (legalább 30 000-es) méretarányú légifotókon azonosíthatóak maguk az üzemek, valamint a derítő nyárfaültetvények, közvetlenül: ezeknek az üzemeknek a területén, és a környékükön a talaj sötét színe olajszennyezésről árulkodik, a vegetáció foltszerű kipusztulása toxicitást feltételeztet. A flóra habitusában bekövetkező változás űrfelvételekkel is érzékelhető a Landsat TM 3-as és 4-es, vagy a SPOT 2-es és 3-as sávjaiban. Ez arra vezethető vissza, hogy a vegetáció zöld pigmentjeinek fotokémiai aktivitása a beteg (környezetileg károsodott) növény esetében lecsökken, így a mért spektrális csúcs is általában az infra tartományhoz közelít.

Az űrfelvételekkel érzékelhető klorofiltartalom csökkenés természetesen csak részben származhat a fent említett okból, ezért ez a módszer egy tágabb értelmezésű ok-okozati problémára hívja fel a figyelmet, ami terepi pontosítást igényel, hogy valóban szennyezés, nem pedig vízhiány, illetve más eredetű megbetegedés okozza az űrfelvételen megjelenő anomáliát.

1.2.1.1.3 Oktatási és egészségügyi létesítmények

Általában nincs jelentős szennyező hatásuk. Az egészségügyi létesítmények veszélyes hulladékai szervezett keretek közötti összegyűjtés után megsemmisítésre kerülnek.

1.2.1.2 Speciális műszaki létesítmények:

Leírása : Szennyvíztisztító telepek, transzformátor állomások, ipari kísérleti telepek, távközlési állomások, katonai létesítmények.

Környezetszennyező hatások: E csoportba összevont létesítmények szennyező hatása jelentősen eltér egymástól. Míg a szennyvíztisztító telepek elvileg javító hatást gyakorolnak a környezetre, mert a keletkezett szennyvíz iszap kezelése és tárolása szabályozott keretek között történik, túlterhelés és műszaki problémák miatt határérték feletti vizeket bocsátanak ki magukból.. Országos szintre tekintve sincs az iszap elhelyezése és kezelése véglegesen megoldva. A műszaki létesítmények zöme nem gyakorol jelentős hatást környezetére, mert a magas technikai színvonalat általában korszerű infrastrukturális felszereltség kíséri, a katonai létesítmények, különösen a szolgálat alól kivont objektumok azonban számos problémát okoznak. Folyamatos pusztulásuk mellett mindenféle, – katonai és polgári – hulladék felhalmozás helyszínévé válnak, szabályozatlan keretek közötti tevékenységek színhelyeivé válnak. Ezért minden formájuk potenciális szennyezőforrásokat rejt magába (69-72. melléklet).

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az ebbe a körbe eső objektumok általában jól felismerhetők. A szennyvíztisztító telepek jellegzetes megjelenését a derítő- és tisztító medencék geometrikus elrendezése, valamint a településekhez viszonyított, elkülönülő megjelenése alapján jól lehet azonosítani. A katonai objektumok szennyezései mindig együtt járnak az eredeti felszín megbontásával. Szabdalt, árkokkal és gödrökkel tagolt terepfelszínek és a nehéz harci járművek nyomaival szabdalt, talajdestrukció nyomai jellemzik (69. és 72. melléklet). Az aktív katonai tevékenység színtereit általában kitakarják a felvételeken (pl. 48. és 69. melléklet), illetőleg a nyers képek titkos minősítést kaphatnak.

1.2.2 Út-, vasúthálózat és csatlakozó területek

Leírása: Autópályák és vasútvonalak csatlakozó felületekkel együtt (vasúti átfejtők és átrakók, fűtőházak, tárolók, autópálya menti parkolók és üzemanyagtöltő állomások (30.a-c. melléklet), busz pályaudvarok, busz és villamos remizek és javító állomások stb.)

Környezetszennyező hatások: A szilárd útburkolatokon felgyülemlett égéstermékek, gumireszelékek és üzemanyag maradványok az esővizek hatására bemosódnak az elvezető árkokba, majd onnan akár a talajvízbe, akár jelentősebb felszíni vízfolyásokba is eljuthatnak.

A forgalmas vasúti pályák mentén üzemanyag származékok (29.c. melléklet), humán eredetű szennyeződések (fekália) fordulhatnak elő. Jelentős szennyeződések léphetnek fel az ipari és energetikai létesítményeket kiszolgáló iparvágányok mentén: üzemanyag- és vegyszer átfejtő állomások, por alakú, vagy granulált, ömlesztett áruk (pl. cement, műtrágya, pellet, szén, bauxit, stb.) átrakodó helyein (20.a., 32.a., 39b-c. és 46.b. melléklet)..

A vasúti szállítás visszaszorulása miatt jelentős vasúti területek váltak elhagyottá. Ez önmagában is kedvez az illegális hulladék felhalmozásnak, a parlagfű mértéktelen elterjedésének. A járműtelepek, ipari szolgáltató egységek felhagyása nem jár együtt céltudatos felszámolásukkal és a megváltozott körülményeknek megfelelő rekultivációval, funkcióváltással.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az üzemanyagok átfejtő állomásain a felszín barnás-kékes elszíneződése figyelhető meg (30.d. melléklet). Az iparvágányok mentén kialakított rámpák, szabad ég alatti raktárterek, különösen vegyipari üzemek környezetében jelentős szennyezések forrásai lehetnek.

1.2.3 Kikötők:

Leírása: A kikötői területek infrastruktúrái, rakpartok, raktárak, hajóépítő/javító műhelyek, sólyaterek, mólók és mesterséges burkolatú utak, felületek, iparvágányok.

Környezetszennyező hatások: A kikötők minden formája veszélyt jelent a felszíni vizek minőségére. Ez részben az üzemanyag nyomok és égéstermékek, részben a keletkező szennyvíz vízbe ürítéséből származik (35-38. melléklet). Különösen jelentős szennyező hatást gyakorolnak a hajógyárak, hajójavító üzemek, sólyaterek, ahol az évszázados ipari tevékenység közvetlenül szennyezi az élővizeket, valamint az üzemek alatti talajt (36. melléklet). A hajók és daruk nagy méretéből következően kiterjedt szennyeződéseket produkálhatnak a festésből visszamaradó festékszármazékok és szerves oldószerek.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az ipari szennyezés általános bélyegei mellett a rendezetlen környezet, hajótemetők, a színes fotókon észlelhető barnás elszíneződések árulkodnak a bekövetkezett, kiterjedt szennyeződésekről.

A felszínborítottság szempontjaiból az alábbi kategóriák különíthetők el:

1.2.3.2 Folyami és tavi kikötők

1.2.3.3 Hajógyárak, hajójavító üzemek

1.2.3.4 Sport és szabadidő kikötők

1.2.4 Repülőterek

A repülőterek magukba foglalják infrastrukturális, kiszolgáló részlegeiket is: füves, vagy szilárd burkolatú kifutópályák és parkolóterületek, üzemanyag tartályok, hangárak, szerelőcsarnokok, raktárak és egyéb épületek.

A polgári és katonai célú repülőterek jelentős környezeti terhelést jelentenek környezetükre. Számuk azonban korlátozott, ezért vizsgálatuk többnyire már megtörtént.

1.2.4.1 Repülőterek szilárd burkolatú kifutópályával

Környezetszennyező hatások: Tisztán polgári célú repülőtér az országban csupán egy van (Ferihegy), ennek építési és üzemeltetési szabályai megfelelnek a nemzetközi követelményeknek, potenciális és tényleges veszélyt az üzemanyag- és egyéb CH származékok, valamint a földi kiszolgálás ipari jellegű működése jelentenek.

Kevéssé kedvező a kép a katonai repülőterekkel, melyek zöme szovjet kezelés alatt állt. Ennek hosszan kiható szennyező hatásait kármentesítési programok keretében kell felszámolni (talajvíz kerozin szennyezése).

Szennyezések interpretációs bélyegei: A repülőterek túlnyomó része a korábbi felvételeken hivatalból kitakartan jelenik meg. Ha egyes részei láthatók (tartályok, ipari vasúti rámpák, villámhárítók, körülölelő védősáncok, földből kiálló csőcsonkok, stb.), az üzemanyag tartályok körüli elszíneződés utalhat a hanyag kezelésre, de a föld alatti elszivárgás ennél lényegesen jelentősebb, ugyanakkor gyakorlatilag észlelhetetlen. A földi kiszolgálás az általános ipari tevékenységekkel járó szennyezésekkel járt. A repülőterek perifériális részein, szegélyein jelentős kommunális jellegű hulladék halmos megjelenésű felszaporodása figyelhető meg.

1.2.4.2 Füves kifutópályájú repülőterek

Általában kis forgalmú, polgári és mezőgazdasági repülőtereket sorolhatunk ide (Hármashatárhegy, Budaörs, Pér, Budakeszi D). Üzemanyag forgalmuk általában alárendelt.

Környezetszennyező hatások: Elsősorban az elszivárgó üzemanyag tárolás jelent potenciális veszélyt. Perifériális részein, szegélyein ugyancsak jelentős kommunális jellegű hulladék halmos megjelenésű felszaporodása figyelhető meg, könnyebb megközelíthetőségük és őrizetlenségük miatt zömmel máshol keletkezett hulladékokból. A mezőgazdasági célú repülőtereken növényvédő szerek és folyékony műtrágya szennyeződésekkel kell számolni.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az üzemanyag tartályok a hangárok mellett, a füves térség szélein, legtöbbször tartálykocsikkal megközelíthető helyeken találhatók. Az egyéb, kommunális hulladékok felismerése azonos módon történik, mint bárhol máshol. A kifutópályák tengelyében a fel- és leszállás nyomában talaj destrukciós jelenségek lépnek fel (39.d. melléklet).

1.3 Bányák, lerakóhelyek és építési munkahelyek:

1.3.1 Nyersanyag kitermelés:

A hasznosítható ásványi nyersanyagokat, amik az emberiség anyagi gyarapodásának alapvető forrásai, a Föld kérgéből származnak. Kibányászásuk természetesen függ az adott nyersanyag előfordulási helyétől, de egyéb, elsősorban technológiai és gazdasági feltétel megléte, vagy hiánya is befolyásolja az egyes bányák előfordulási helyeit. Azokat a nyersanyagokat, amik a felszínen, vagy nem túl nagy mélységekben lelhetők, felszínről művelt bányákból nyerik ki, és alapvetően annak kényszere viszi a kitermelést a felszín alá, hogy legtöbbször nincs megfelelő mennyiségben, minőségben gazdaságosan kitermelhető készlet.

A környezetre ható veszélyesség szempontjából célszerű elkülöníteni a felszíni és a felszín alatti bányászkodás során keletkezett antropogén objektumokat egymástól.

1.3.1.1 Külszíni bányák:

Leírása: Sebhelyek, mélyedések az eredeti felszínen. A letakarított fedőt és az elszállításra váró nyersanyagot a széleken külön halmokban szokták tárolni. A mélyfekvésű bányák alján, vagy magas talajvízszint esetén a teljes gödröt bányató tölti ki (kavicsbányák, tőzegkitermelő helyek).

A bányákat általában jól kijárt, de rossz minőségű, kátyúkkal teli, széles földutakon át közelítik meg.

Környezetszennyező hatások: A felszíni, külszíni bányászat során kitermelt ásványi nyersanyagok jelentős része önmagában nem jelent szennyezőforrást. Ezek közé sorolhatók az építőipari nyersanyagok, mint az agyag (54.a. melléklet), a homok, kavics (10.a-d. melléklet), stb., a talajjavító anyagok, mint például a. meszes altalaj, lápi mész, zeolitok, a tőzeg (48.a. melléklet), alginit, stb., öntödei- és üveghomokok, kerámiaipari nyersanyagok (54.a. melléklet), stb.

A szén- és lignitbányászat, a kisszámú érces külszíni bányaművelés ugyanakkor önmagában erős környezeti terheléseket okoz. A szulfidos ásványok instabillá válása, a bányászatot kísérő ipari jellegű hulladékok felszaporodása mellett a nagyüzemi termelés nagy kiterjedésű területeken okoz tájsebeket. A letakarított fedő, a meddő, vagy technológiailag értéktelen tömbök hátrahagyása gyakran eredményez természetidegen tájakat. A rekultiváció sem képes korrigálni a megbontott hidrogeológiai állapotokat, a betáplálási területek megzavart működését.

A felhagyott külszíni bányahelyek potenciálisan veszélyeztetettek a hulladéklerakás minden formájával szemben (40-43. melléklet). A településekhez, katonai objektumokhoz közeli bányagödrök szinte kivétel nélkül ki vannak téve az illegális, kommunális és építési törmeléklerakás csábításának. A legális, kijelölt hulladéklerakók sem minden esetben felelnek meg a biztonságos hulladék elhelyezés szabályainak (54. melléklet)

Különleges felszíni bányászatnak minősülnek a szénhidrogén kitermeléshez használt szivattyúk, az un. himbák telepei. Zömük olajszármazékokkal szennyezett, nagy teljesítményű, önjáró munkagépek mozgatása miatt a telepek környezetében és az odavezető földutakon erős talajdestrukció lép fel. A telepek felhagyása után nehezen felszámolható műszaki műtárgyak és talajszennyezések maradnak a helyszínen (51.a-b. melléklet).

Szennyezések interpretációs bélyegei: A szilárd hulladék általában halmok alakjában, már az odavezető utak mentén megjelenik. A feltöltések morfológiája, a rajtuk lévő szállítási nyomok, és a tolólapos egyengetés rajzolata a sztereoszkópos szemlélés révén világosan kijelölhető. A növényzet lassan képes beborítani, ezért tónusa környezeténél világosabb, illetve színes képeken a zöld hiányzik, vagy átüt alóla a hulladék világos, szürkés átlagszíne. Amennyiben szennyvíz kiürítésre, hígtrágya tárolására használják, a sötétbarnás lé nyílt felszíne, vagy a partszegélyekre és a környező növényzetre a magasabb vízállás során lerakódott, majd odaszáradt üledék árulkodó lehet.

Az olajbányászathoz kapcsolódó szivattyú telepek a színes felvételeken barnás elszíneződéseket mutatnak, körülöttük a növényzet csenevész, az oda vezető, megközelítési utak a telepeken lezáródnak (51. melléklet).

1.3.1.2 Kőbányák:

Leírása: A külszíni kőfejtők területei a hozzájuk tartozó nyersanyag előkészítő objektumokkal, osztályozókkal, keverőkkel, törőkkel, őrlőkkel együtt (43. melléklet). A kőbányászat mellett (márga, mészkő, dolomit, bazalt, stb.) ide lehet sorolni a kisebb bauxitlencsék felszíni lefejtését is a Dunántúli-középhegységben (44-45.a-c. melléklet).

Környezetszennyező hatások: Azonos a külszíni bányáknál felsoroltakkal. Ezen kívül a mészkő, márga és bauxit lefejtése során a közvetlen karsztos vízadók kerülhetnek veszélybe (41.c, 43.c., 53.f. melléklet), ezért ezek a szennyező hatásokkal szemben fokozottan érzékenyek.

Szennyezések interpretációs bélyegei : Azonosak a külszíni bányáknál felsoroltakkal (40.a., 43.d., 53.a-e. melléklet)..

1.3.2 Lerakóhelyek (meddőhányók):

1.3.2.1 Szilárd hulladéklerakó helyek:

Leírása: A szilárd kommunális és ipari hulladék, továbbá a nyersanyagtermeléshez és energetikához kapcsolódó meddőhányók. Ebbe a kategóriába sorolhatók a mélyművelésű bányákhoz tartozó meddőhányók (49.b.) és az ércelőkészítés folyamataként keletkező zagy- és egyéb melléktermék tárolók, mint a timföldgyárak vörösiszap tározói (47.a-b. melléklet).

Megjelenésük szerint korábban kibányászott nyersanyagok helyét kitöltő feltöltések, vagy az eredeti felszínekre felhalmozott depóniák (52-53. melléklet) egyaránt lehetnek.

Környezetszennyező hatások : A szilárd kommunális és ipari hulladéklerakó helyek potenciálisan a legveszélyesebb szennyezőforrások lehetnek. Ez elsősorban a ma már gyakran rekultivált helyekre vonatkozik (52. melléklet), amiknek építésekor nem léteztek olyan szigorú létesítési és ellenőrzési előírások, mint napjainkban. Ezekbe válogatás nélkül kerülhettek be veszélyes hulladékok, és a rossz izolálás, valamint kedvezőtlen földtani viszonyok között a csapadékvizek által kimosott, kioldott szennyezések elérhetik az alsóbb vízadó rétegeket is. A felgyülemlett és bomló szerves anyagból metán (biogáz) szabadulhat fel, ami az egyenlőtlenül tömörödött anyagban kiszámíthatatlanul szivároghat el és halmozódhat fel ideiglenes csapdákban, akár robbanásveszélyt okozva. Példa ennek valós veszélyére Budapest, Kőbánya feltöltött újhegyi lerakója, ahol külön kollektor- és égető rendszert kellett kiépíteni a környező házakba beszivárgó metán veszélyeinek megszüntetésére.

Az ércelőkészítés és az ércbányászat során képződött meddőhányók és ülepítők (50. melléklet) szulfidos fémtartalma a felszíni, oxidatív környezet miatt mállásnak és oldódásnak indul, és a csapadékvizek nagy mennyiségű oldott fémet juttathatnak a környezetbe (savas bányavíz kiszivárgás). A talajba és onnan a növények számára felvehető formába kerülő komponensek jelentős szóródási udvart alakíthatnak ki a primer forrás körül.

A szilárd hulladékok lerakása és befedése közötti időben jelentős mennyiségű hulladék terjedhet szét a szél hatására. Ugyanilyen módon a kőzúzás finom pora és a meddőhányók felszínének finomszemű frakciója többszáz méteres csóvát alakíthat ki az elsődleges forrás körül (43.a. melléklet)..

A szénbányászat során képződött meddőhányókon a meddő anyaga a levegőn oxidálódásnak indul, a szerves és szervetlen kéntartalom szulfát dúsulást okoz, amit esetleg öngyulladás is kísérhet. A mélyműveléssel párhuzamosan a felszínen a terep besüllyedése, vízborítása következhet be (Várpalota).

A salakos feltöltések veszélyessége elsősorban abból ered, hogy a szén keletkezési környezete kedvez a nehézfémek és radioaktív elemek geokémiai alapon történő feldúsulására, amik az elégetés után a salakban maradva tovább koncentrálódnak, és innen fokozatosan a talajvízbe távozhatnak. Ezért az erőművi szénsalak felszínen tárolt többmillió köbméternyi hányóit és a feltöltésként használt, gyakran csak archív adatokból, sekélyfúrásokból kideríthető anyagát a nagy ipari körzetekben, a körülölelő lakótelepek alatt, az energetikai- és hőközpontok környezetében (32. melléklet) mindenhol alaposan meg kell vizsgálni.

Károkozó volta miatt kiemelten fontos az alumíniumgyártás melléktermékeként felhalmozott vörösiszap tározóinak felderítése és vizsgálata (47. melléklet). Az elválasztott melléktermékek nem csupán káros kémiai elemeket bocsátanak a környezetbe, hanem a dúsítás során a geokémiailag eleve megnövekedett mennyiségű radioaktív elemtartalom is tovább szaporodik. A vörösiszap tározók elterjedése ugyanakkor csak az egyébként is ismert alumínium feldolgozó ipar térségeire korlátozódik (Ajka, Almásfüzitő, Apc, stb.)

A mecseki uránbányászat során képződött hányók és ülepítők körül megnövekedhet a háttérsugárzás, a csapadékvizek, patakok vize tovább szállíthatja az onnan származó anyagot, ha azok hosszú időre megtervezett, biztonságos stabilizálása nem történik meg.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az ipari méretű bányászathoz kapcsolódó meddőhányók és ércelőkészítő művek ülepítői morfológiájuk alapján, de a bányászat sajátosságaihoz igazodó elrendeződés miatt is jól kimutathatók (völgyek mentén széthúzódva, magasabb helyzetben a hányók, alattuk feldolgozó, dúsító művek medencék soraival, gyakran keskeny nyomtávú vasúttal, kisebb bányász kolóniákkal, elektromos távvezetékekkel, szállító szalagokkal, stb.).

Az ülepítő medencék gáttal körülvett belső felszíne sík, növényzetmentes, igen nagy és világos reflexiójú, csővezetékek csatlakoznak beléjük, amelyből legyező alakban terül szét az anyag, a mélyebb részeken természettől idegen módon elszíneződött víz ül meg. Nagyításban felfedezhető a köréjük telepített védőárkok, esetleg a zsompok helye.

A hulladéklerakók leggyakrabban korábbi külszíni bányák feltöltésének ürügyén létesülnek. A hulladékok zavart, érdes felületűek, esetleg tolólapok felszín elegyengető munkájának nyomaival.

Az uránbányászatot kísérő háttérsugárzás növekedés hagyományos légifelvételekkel kimutathatatlan, csak a bányászathoz és ércelőkészítéshez kapcsolódó mesterséges objektumok rajzolódnak ki morfológiai bélyegeik alapján. A sugárzás eloszlásának mérésére légi geofizikai radiometrikus mérések alkalmasak.

A legtöbb problémát azok a szennyezőforrások jelentik, ahol a rekultiváció, vagy évtizedekkel korábbi terepegyengetés és növényzetborítás a morfológiai bélyegeket eltüntette, ezért számos helyen a salak és hulladék feltöltéseknek észlelhető nyomai sem felvételeken, sem a helyszínen nincsenek. Ez csak korábbi fényképek vizsgálata és archív adatok alapján mutatható ki.

1.3.2.2 Folyékony hulladéktároló telepek:

Leírása: A folyékony hulladéktárolók telepei. Természetes anyagokból készült gátakkal határolt, vagy betonozott, falazott, esetleg fém teknők, szabad felszínnel. Ipari és mezőgazdasági célú telepek (56.b. melléklet) egyaránt előfordulhatnak közöttük..

Környezetszennyező hatások: A folyékony hulladéktárolók szennyező volta a földtani környezet és a tározó kialakításának együttes függvénye. A rossz szigetelés miatt elszökő anyagnak csak földtani környezet képes gátat képezni ott, ahol a mélyfekvésű helyzetben minimális a talajvíz áramlás, illetve ahol agyagos a fekvő, lelassítva a folyékony hulladék szivárgását és megkötve bizonyos összetevőket az oldatból.

A gátak eróziója, átázása, nagy mennyiségű szennyező anyag kiszabadulásához vezethet.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A valódi színes felvételeken a tiszta víz szokott tónusai helyett fehér, lila, vörös, barna, kékesfekete tónusok egyaránt megjelenhetnek, függően a domináns tárolandó anyagtól (24.a., 47., 52.a. melléklet). A növényzet bármely formája hiányzik belőlük.

Az illegális szennyvíz ürítési helyei a lakott területektől nem túl távoli, de kieső területeken találhatók meg, mélyfekvésű helyeken és az oldalaikon, gyakran mocsarak, tavak, vagy patakok szegélyén. A fő bebocsátási helyek gyakran szürkésen elszíneződnek. Az ilyen helyekre erősen kijárt, széles, szabdalt földutak vezetnek.

1.3.3 Építési munkahelyek:

Leírása: Építés alatt álló területek, földmunkával és különböző készültségi szintű épületekkel. A fényképek készítésétől kezdve a valóságos helyzet gyorsan változik, ezért a felismert területhasználati kategória csak korlátozott érvényességű.

Környezetszennyező hatások:

Az építési területeket gyakran jelölik ki használaton kívüli, korábban ipari tevékenységet folytató létesítmények helyein, vagy meghatározott ideig tilalom alá eső, feltöltött, rekultivált beépítetlen telkeken. Első esetben várható, hogy a korábbi szennyeződéseket nem, vagy csak részben távolítják el, míg a feltöltések, rekultivált helyek ugyan kimutathatók, de külön vizsgálatokat szükséges elvégezni az eltemetett feltöltő anyag veszélyességére vonatkozóan. Az esetleges szennyeződések, –különösen, ha az építkezés folyamán az ellenük való védekezés nem történt meg –, váratlan és nehezen mentesíthető károkat okozhatnak a rájuk telepített növényzetben, az altalajban, valamint a talajvízben és a felszín alatti vizekben.

Maga az építkezés folyamata is számos szennyezést eredményezhet, mert az ideiglenes jelleg miatt számos óvintézkedés elmaradhat. A legtöbb veszélyt a szénhidrogénekkel üzemelő gépek, az építés során használt műanyagok, festékek jelentik.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Ha a felvételeken építési terület határolható le, akkor a feltöltések, a rendezetlen felvonulási terület, ideiglenesen tárolt anyagok raktározási helyei (11.b., 35.e. melléklet) jelenthetnek a potenciális veszélyveszélyforrást.

1.4 Mesterséges, nem mezőgazdasági zöldterületek:

1.4.1 Városi zöldterületek:

Leírása: A településekhez tartozó, növényzettel borított területek, amelyet gyep, fák és bokrok, valamint sétányok alkotnak. Általában nem jelentenek szennyező veszélyforrásokat. Az ide tartozó területhasználati kategóriák:

1.4.1.1 Parkok

1.4 1 2 Temetők (13.c., 69.c. melléklet)

1.4.2 Sport-, szabadidő- és üdülő területek:

Leírása: Kempingek, sportpályák, stadionok, szabadidőparkok, golfpályák, lóverseny-pályák stb. infrastruktúráikkal együttesen, és a településeken kívüli kiépített parkok.

1.4.2.1 Sport létesítmények

Környezetszennyező hatások: A létesítmények önmagukban nem jelentenek veszélyt, leginkább az elfolyó csapadékvízzel kerülhetnek a talajba szennyezések, amik a létesítményeket körülvevő, szilárd burkolattal ellátott parkolók nem megfelelő vízelvezetéséből származnak. Belső hőközpontokhoz kapcsolódó fűtőanyag tartályok környékén szénhidrogén szennyezések kerülhetnek a talajba.

1.4.2.2 Szabadidő területek

Általában nincs szennyező hatásuk, de illegálisan kisebb hulladéklerakók, elhagyott, kifosztott személygépkocsik előfordulhatnak itt is.

1.4.2.3 Üdülő települések

Környezetszennyező hatások: A fő szennyezőforrások szempontjából megítélésük hasonló a családi házas ás kertes beépítésével. A csatornázás hiánya és a nem mindenhol megszervezett, egész évben működő hulladékelszállítás miatt növényi és kommunális hulladék illegális lerakóhelyei alakulhatnak ki.

Szennyezések interpretációs bélyegei:

A csatornázás megléte nagyfelbontású képeken a csatornafedelekből önmagában érzékelhető, de pontosabb információk szerezhetők be az önkormányzatoknál és az illetékes szolgáltatónál. Az illegális hulladéklerakások 1m 2 -nél nagyobb halmai a nagy méretarányú képeken kijelölhetők, terepi bejárással összetételük pontosítható.

2. Mezőgazdasági területek:

2.1 Szántóföldek:

2.1.1 Nem-öntözött szántóföldek:

Leírása: Rendszeresen szántott, megművelt és általában vetésforgóban használt területek.

2.1.1.1 Nagytáblás szántóföldek:

Több tíz hektáros parcellák alkotják a terület mozaikjait. A kisebb természetes lefolyásokat, és felszínformákat (akkumulációs területek) szinte teljes mértékben mellőző melioráció, és geometriai szabályosság jellemzi.

Környezetszennyező hatások: Mivel a nagytáblás szántóföldi művelés az intenzív mezőgazdaság terméke, technológiai jellemzői közé tartozik a nagyfokú kemizálás (műtrágyák, növényvédőszerek), valamint a szerves trágya jelentős mértékű visszaszorulása. Mivel a nagyméretű parcellák területe gyakran inhomogén, a kemikáliák kiszórása viszont egyenletes, elkerülhetetlen, hogy a talaj fizikai-kémiai tulajdonságaihoz optimális mennyiséghez képest többlet vegyi anyagok ne jussanak a talajba.

A jelentkező problémák egyike már abban megmutatkozik, hogy emberi beavatkozásra romlik a talaj szerkezete, vagy ami még rosszabb, elhordódik. Mind a szél, mind a víz jellemzője a szelektív hordalékszállítás, így elsősorban a finomabb frakciók esnek áldozatul, rontva a talaj puffer- és adszorpciós képességét. Mivel a szántó az év jelentős részében fedetlen, a parcella méretével összhangban nő az erózió esélye. A széleróziót gátló fasorok hatása két-háromszáz méter távolságon túl megszűnik. A csapadék erodáló hatása a lejtős térszíneken arányos a szállítási távolsággal, mivel a munkavégzéshez szükséges energia arányos a sebességével. A lefolyást gátló, fékező fasorok felszámolásával, a helytelenül megválasztott művelési iránnyal, vagy a növényzettel fedett területek ritkításával, hiányával a leöblítés folyamata fokozódik.

A rossz, vagy leromlott szerkezetű talaj az optimális mennyiségben kijuttatott kemikáliákat képtelen a felhasználási helyén tartani, így az migrál, és káros dózisban akkumulálódhat a talajban és a talajvízben. Migrációja közben azonban vegyi úton tovább rontja a talaj tulajdonságait, pozitív visszacsatolást eredményezve. A műtrágya nitrogéntartalmának akár 10-80%-a is a talajvízbe kerülhet, növelve annak nitrát tartalmát. Az ivóvízben az 50mg/l fölötti nitrát tartalom metahaemoglobinaemiát okozhat, illetve növeli a gyomorrák kockázatát. A túlzott nitrogénfelvétel hatására bekövetkezhet, hogy a növény nem képes az egész mennyiséget szerves vegyületeibe beépíteni, így annak egy része ásványi formában (elsősorban nitrátként) megmarad, A klorid formájában kijutatott kálium káros hatása egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a növények nagy része kloridérzékennyé válik, másrészt könnyen mobilizálódik és kimosódik, szennyezve ez által a talaj-, és felszíni vizeket, illetve kalciumot és magnéziumot is kimosva, savanyítva a talajt. Az elsavanyodás létrejöhet még a következő okok miatt is: a műtrágyák egyes részeinek vizes oldata savanyú, mert ammóniumszulfát, szuperfoszfát, stb. tartalmú. Az ammónia nitrifikációja révén salétromsav keletkezhet. A műtrágya kationjai abszorbeálódnak a kolloidok felületén, ahol kationcsere megy végbe. Ha a talaj telítetlen, a kationcsere révén protonok jutnak a talajoldatba, a talaj savassá válik.

A műtrágyák ezen kívül nem tartalmaznak szerves kötésű szenet, tehát nem járulnak hozzá a humuszképződéshez, a talaj regenerálódásához sem.

A felszíni vizekben akkumulálódó nitrogén- és foszfor tartalmú vegyületek, illetve a lehordott humusz eutrofizációt indíthat el, aminek következtében lecsökken a víz oxigéntartalma és az öntisztuló képessége.

Ezeknek a vegyi agyagoknak feldúsulását helytelen felhasználásuk, és tárolásuk is elősegíti, gondolva itt a műtrágya, és talajjavító anyagok ideiglenes depóniáira.

A peszticidek egyrészt a már említett okok miatti felhalmozódásukkal toxicitást okozhatnak, másrészt felborítják az ökológiai rendszerek egyensúlyát (mind káros, mind hasznos rovarok kiirtásával, új rezisztens kártevők mutációinak elősegítésével), rontva azok önszabályozó képességét. Némely típus az emberre rákkeltő és mutagén hatású, valamint születési rendellenességet okoz. A vízi élővilágban egyes peszticid fajtáknak krónikus a hatása (pl.: alkalmazkodási képesség romlása).

A táblákon folytatott tarlóégetések hasznossága legalább is kétséges. A talajszintben található mikroorganizmusok és állatok számára kifejezetten káros és a szervesanyag jelentős részét az égetés folyamata megsemmisíti. Az égetéshez gyakran felhasznált gumi külsők és nehéz szénhidrogén származékok égéstermékei a talajba mosódva hozzájárulnak a talajvizek elszennyeződését.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Felderítésük légifényképeken egyrészt közvetett úton lehetséges, miszerint felismerhetőek azok a felszíni jegyek, amelyek a talaj adszorpciós képességeinek csökkenését jelentik: az erózió által pusztított felszínek tónusa világosabb (59. és 60. melléklet). Természetesen ajánlott sztereoszkópikus vizsgálódás, elkerülendő néhány világos színű talajtípussal való hibás azonosítást. Felismerhetőek a vonalas erózió nyomai is, amelyek mind a szennyezőforrás, mind a felhalmozási terület helyét közvetve jelölik, mint potenciálisan szennyezett területet (59-61. melléklet).

A talajba került szennyező anyag hatása közvetve, a vegetációra gyakorolt hatásán keresztül mutatkozik meg. A közeli infravörös tartományra érzékenyített felvételeken észlelhető a fertőzés kezdetén fellépő fokozott sugárzás. Előrehaladt stádiumban a színes felvételeken szintén észlelhetőek lehetnek a szennyezés hatására bekövetkező anomáliák.

A szántó, vagy legelő égetésének nyomai színes légifényképeken félreismerhetetlenek a feketés elszíneződésből (66. és 71. melléklet), az infra felvételeken a klorofilmentes területek kékes tónusából, illetve az elszabadult tüzek esetén a fő szélirányba megnyúlt feketés elszíneződésekből (71. melléklet).

Vizes területeken az elburjánzott vegetáció eutrofizációs folyamatra hívja fel a figyelmet (67. melléklet)..

2.1.1.2 Kistáblás szántóföldek:

Megjelenési formájára jellemző a sűrű mozaikosság, mivel sokkal jobban idomul a felszín domborzatához és az eltérő talajtípusokhoz, aminek köszönhetően az eróziónak való kitettsége is kisebb. Gyakoribb a szerves trágya kiszórás. Ezek következtében ökológiai stabilitása nagyobb, ezért az optimális mértékben kijuttatott kemikáliáknak csak kisebb mértékű feldúsulása várható.

Környezetszennyező hatások: Ugyanazok a nagytáblás szántóföldi művelésnél fellépő problémák veszélyeztetik ezeket a területeket is, csak a már fent említett okok miatt kisebb valószínűséggel.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A szennyezőforrások kisebb mérete és kisebb hatásterületei miatt kimutatásuk a nagytáblás területekéhez képest sokkal nehezebb, gyakran lehetetlen. Ezekben az esetekben csak helyszíni mintavétellel lehet a bekövetkezett szennyezést kimutatni.

2.1.1.3 Melegházak:

Előfordulnak nagyüzemi, különálló, több ezer négyzetméter kiterjedésben, és kertes beépítésű településszerkezetek részeként egy-két száz négyzetméteren.

Környezetszennyező hatások: Mivel egy megfelelően megépített melegháznak zárt rendszert kell alkotnia, elvileg azokból szennyező anyagok sem kerülhetnek ki. Mégis számolnunk kell vele, mint potenciális szennyezőforrással, hiszen jellemző rájuk a szuper belterjesség, ami vízszabályozással, hőszabályozással és vegyszerek alkalmazásával jár.

A vegyszerek problémájáról már volt szó korábban. A hőszabályozás, elsősorban fűtés, kockázata az alkalmazott technológiától függ. A legtisztábbnak mondható geotermikus módszer nem elterjedt. Az alkalmazottak közül a gázzal történő fűtést a vizekre és a földtani közegre nézve veszélytelennek mondhatjuk. Gondot itt a nem megfelelően kezelt, kőolajszármazékokkal (fűtőolajjal, pakurával) fűtött rendszerek okozhatnak, mert az átfejtés helyén, rosszul szigetelt tartályok alatt bemosódhatnak a talajvízbe, és mivel nehezen bontható vegyületek, a vízben nem oldódnak, nagy távolságokra kiterjedhet a szennyezés. A víznél könnyebb fajsúlya, és nagyobb viszkozitása miatt gátolhatja a légcserét mind a talajban, mind a felszíni vizekben, ami az ott található élő szervezetek pusztulását okozhatja. A többgyűrűs aromás szénhidrogének közül számos mutagén és rákkeltő.

A melegházak környezetében felhalmozott, bomló szerves anyag és humán komposzt szakszerütlen tárolása miatt a csapadék szenyezéseket moshat be atalajba.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Felderítése légifelvételekkel, egyrészt a tároló tartályok beazonosításával, másrészt szennyezés bekövetkeztével a talaj, illetve víz színelváltozásának detektálásával, a halmokban felhalmozott hulladékok kimutatásával lehetséges (62. melléklet).

2.1.2 Állandóan öntözött szántóföldek:

Leírása: Állandóan vagy rendszeresen öntözött területek, állandó infrastruktúrával (öntözőcsatorna hálózat, és részei) ellátva.

Környezetszennyező hatások: A haszonnövény-kultúrák fenntartására a talajba juttatott víznek az a része, amelyet a növény nem vesz fel, az erős párolgás hatására egy felfelé irányuló elemátrendeződést indít el, ami főleg az oldható sókat (Na) érinti. A kötött talajokban a talajvíz szintjének kritikus magasságba érésekor kapilláris felfelé áramlás indul meg. A víz elpárolgása következtében az oldott sók betöményednek és felhalmozódnak a talaj felső szintjében, kationcserék révén megváltoztatva annak szerkezetét, másodlagos szikesedést idézve elő. Ez nehezen meliorálható, vagy teljesen visszafordíthatatlan talajhibák fellépéséhez vezet, elsősorban a vízgazdálkodási tulajdonságokat lerontva.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Légifotókon a szikesedést jellegzetes kifakult színe és szabálytalan foltos megjelenése árulja el (63.a-b., 64.a. melléklet).

2.1.3 Rizsföldek:

Leírása: Rizstermelésre berendezett területek, rendszeres vízelárasztással, öntöző csatornákkal. Elterjedésük Magyarországon a Tiszántúl területére korlátozódik.

Környezetszennyező hatások: A rizsföldek a vegetációs időszakban elárasztás alatt vannak. Ennek következtében elkerülhetetlen, hogy az ez idő alatt kiszórt növényvédő szerek egy része ne kerüljön a vízbe. Rendszeres permetezés hatására jelentős mennyiség akkumulálódhat az iszapban, vagy kerülhet lecsapoláskor az élő vízrendszerbe.

A rizsföldek jelentős metántermelők, olyannyira, hogy globális méretekben az összes kibocsátás 21%-át adják.

A helytelenül szabályozott talajvíz viszonyok miatt gyakori a másodlagos szikesedés megjelenése.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A kemikáliák és a metánkibocsátás szennyezése közvetlenül nem észlelhető a légifelvételeken, csak maguk a rizsföldek, mint potenciális szennyezőforrások. A másodlagos szikesedés hasonló, mint az öntözött szántóföldek esetében, az elárasztott kazettákban, az elvezető csatornák mentén egyaránt előfordulnak (64. melléklet)..

2.2 Állandó növényi kultúrák:

Leírása: Főként cserje és fa ültetvények, amelyekre jellemző, hogy hosszú időn keresztül foglalják a területüket. (szőlő, gyümölcsfa ültetvények, csonthéjasok, bogyósok)

Környezetszennyező hatások: Környezetkárosító hatásuk a szántóföldi kultúrákéhoz hasonlatos, tetézve azzal, hogy a lejtős térszíneken létrehozott, talajművelt ültetvények, fokozottan elősegítik a vonalas talajeróziót, maga után vonva annak összes következményét.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A talajerózió kimutatásának leghatékonyabb eszköze a légifénykép. A talajlepusztulás helyeit az eróziós pályák közvetlenül kirajzolják. Ahol az anyakőzet a felszín közelében helyezkedik el, ott a tónus világosabb a környezeténél, ugyanígy az eróziós pályák mentén mozgó anyag is világos tónusú, mert a gyors lefolyású folyamatok miatt a talajosodáshoz nem áll rendelkezésre kellő idő (61. melléklet). Az erózió lepusztította anyag közvetlenül együtt jelenik meg az szállítási útvonal folytatásában (61.a. melléklet). Ez az anyag felhalmozódás a hordalékkúpok jellegzetes alakját és legyezőszerű rajzolatát mutatja, méretétől függetlenül.

2.3 Legelők:

2.3.1 Legelők és rétek:

Leírása: Nagy produktivitású, általában vetetett vagy felülvetett, fűvel sűrűn borított területek. Intenzíven kaszálják vagy legeltetik, nem alkalmaznak rajta vetésforgót, de műtrágyázás, öntözés, vízszabályozás előfordulhat.

Környezetszennyező hatások: Kijuttatott vegyszerek csekély mértékűek, és az állandó vegetációval való borítottság is gátolja azok esetleges felhalmozódását.

Jelentősebb károsító hatás lehet a nem megfelelően megválasztott állatsűrűségből adódó, illetve az itatóhelyek közelében mindenképpen fellépő tiprás és talajdestrukció, dombok oldalán a lépcsőzetes, teraszos mikromorfológia (un. tehénzongora).

Fokozott veszélyeztetettségűek azok a szárazabb területek, amelyeket lecsapoltak szántóföld nyerés céljából, mivel ezeknek a területeknek a vízháztartása gyakran negatívra változhatnak, termékenységük lecsökken és fokozatosan szikes legelőkké degradálódhatnak. A folyamatok során leromlott talajoknak kisebb a pufferoló képessége és rosszabb a vízháztartása.

Interpretációs bélyegek a szikes területek már akár 60 000-es légifotón is azonosíthatóak a környezetnél lényegesen világosabb színről, illetve a szikpadkák jellegzetes rajzolatáról (63. melléklet).

2.4 Vegyes mezőgazdasági területek:

2.4.2 Komplex művelési szerkezet:

2.4.2.2 komplex művelési szerkezet szórt elhelyezkedésű épületekkel, tanyák:

Leírása: Különböző egynyári növények, kis méretű parcelláinak, legelőknek és/vagy állandó kultúrák egymás melletti előfordulása szórt épületekkel.

Környezetszennyező hatások: A tanyasias területek hasonló problémát hordoznak, mint a kertes beépítésűek, miszerint nem megfelelő kezelésű szennyvíz és fekália (emésztők), intenzív állattartó kisgazdaságok által termelt trágyadepók csurgalékvize, a kibocsátott metán és nitrogéndioxid, félreeső helyeken történő önkényes hulladék-elhelyezés (különösképpen a számtalan formában megjelenő műanyag csomagoló anyagok, mivel mesterségesek, nincsenek természetes emésztői, lebontói), erőgépek fáradt kenőolajainak a környezetbe való kijuttatása.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A szennyezések egyrészt jellegzetes megjelenési formáik alapján azonosíthatóak, másrészt a talaj színének elváltozása jelzi a szennyeződéseket (olaj, szennyvíz).

3. Erdők és természetközeli területek:

3.1 Erdők:

Környezetszennyező hatások: Általánosságban elmondható, hogy az erdő a környezet állapotának egyik legfontosabb minőség megőrző eleme, a káros hatások csillapításának, csökkentésének egyik legfontosabb természetes színtere. Esetleges káros környezeti hatása az emberi beavatkozásban, tehát az erdőgazdálkodás, azon belül a tarvágás helytelen és túlzó alkalmazásában jelentkezik. Ennek egyik fő problémája, hogy nagy területeken homogén telepítésű, egykorú az állomány, ezért nagy összefüggő területek érik el egyszerre a vágási kort, és hirtelen hosszú évekre nyúlóan kitetté válnak az eróziónak. Ilyenkor az aljnövényzeti populáció és a teljes biocönózis károsodik, mivel lassan érvényesül az erdő természetes regeneráló hatása.

A folyamatos, és minden részükre kiterjedő felügyelet megoldhatatlansága miatt a települések felé eső, nem túl távoli szegélyeik szinte mindenhol veszélyeztetettek az illegális hulladék lerakásoktól.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az intenzíven művelt erdőterületek felismerhetőek a különböző növésű homogén területi egységekről. Ezek mind a színes-, és színes infra fotókon, mind űrfelvételen azonosíthatóak (68.a-c. melléklet). A lejtős térszíneken véghezvitt tarvágás következtében fellépő talajlehordódás légifotón világosabb színével elkülönül környezetétől (68.d. melléklet). A tarra vágás és telepítés fejlődési szakaszai vizuálisan is nyomon követhetők a színes infra felvételeken tapasztalható bíbor szín fokozatain, amik az élő állomány tömegével arányosan egyre mélyebb tónusúvá válnak.

Az illegális hulladéklerakás ismérvei azonosak a kőbányákat kísérő hulladékokéval (40-43. melléklet).

3.1.2.5 Tűlevelű ültetvények:

Leírása: Egyazon tűlevelű fafajtából álló mesterséges ültetvény, amelyet rendszeresen kitermelnek és újratelepítenek. A tűlevelű erdő - főleg a telepített - sűrű, aljnövényzete nagyon szegény, leginkább csak az avarja borítja a talajt, amely bomlástermékének hatására a talaj felső rétegéből elvándorolnak az alumínium- és vasoxidok, nagymennyiségben visszamarad a szilícium-dioxid, a talaj podzolosodik.

Interpretációs bélyegei: Abban az esetben, ha még erdő borítja a felszínt, színes légifelvételen azonosítható a tűlevelű erdő, ha éppen fedetlen, akkor a talaj fakóbb színe az árulkodó (26. melléklet).

4. Vizenyős területek, vizes élőhelyek:

4.1 Szárazföldi vizenyős területek:

4.1.1 Szárazföldi mocsarak:

Leírása: A környezetüknél alacsonyabban fekvő területek, amelyeket tavasszal hóolvadás miatt a víz eláraszt, és az év nagy részében friss vízzel telítettek, és álló vagy folyóvíz elönt, vagy elönthet. Meghatározó fajokból álló, alacsony fás, faszerű vagy füves vegetáció borítja (25.d., 39. melléklet É-i széle, 48.) .

Környezetszennyező hatások: Természetes állapotban nem nevezhetők szennyező forrásnak.

4.1.2 Tőzeglápok:

Leírása: Szivacsos, laza szerkezetű vizenyős területek, vizes élőhelyek, ahol a talajt tőzeg alkotja, állandó nedvesség alatt áll, és időszakosan sem szárad ki.

Környezetszennyező hatások: Természetes állapotban nem nevezhetők szennyező forrásnak. Az esetenkénti bányaművelés az eredeti terepet széttagolja, a bányászat következtében szénhidrogén származékok kerülhetnek a vizekbe. A lecsapolások és a talajvíz szintjének természetes alászállása a tőzegben öngyulladást is okozhat (Sárrét – 48. melléklet, Kapos-völgy – 9. melléklet), ami erős légszennyezést eredményezhet (Csór), vagy az égéstermékek a talajvízbe mosódnak.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A szeletekben leművelt telepek vízzel borított nyomai jól felismerhetők. Az öngyulladás miatt elpusztult növényzetet a színes infravörös képek is mutatják, de az aktuálisan égő teleprészeket termovíziós felvétel segítségével lehet pontosan lehatárolni (9. a-c. melléklet).

5. Vízfelületek:

5.1 Kontinentális vizek:

Leírása : E kategóriába foglalják egybe az összes felszíni víz előfordulását. Magyarországon néhány, pusztulófélben lévő alföldi szikes tavon kívül csak édesvizű tavakat és folyóvizeket ismerünk így az eredeti felosztás tengeri, vagy brak vízfelületei a felosztásból kimaradnak.

Környezetszennyező hatások: Közvetlenül a felszíni vizekről elmondható, hogy semmilyen szennyező hatása nem ismert, annál inkább közvetítő szerepe, a társadalom széleskörű, és nagy volumenű vízfelhasználásának köszönhetően. Tulajdonképpen a szennyezett víz “szennyezi” a tisztát. Ezért fontos ismerni, és felismerni ezen szennyezések helyét, eredetét és mozgásának irányát.

A hőszennyezés forrásai elsősorban hőerőművek és atomerőművek. Következményeként felborulhat az édesvízi ökoszisztéma, mivel 30-32˚C felett drasztikusan változhat a faji összetétel, a toxikus szennyező anyagok hatása fokozódik, az oldott gázok koncentrációja megváltozik, csökken az oxigén mennyisége és megváltoznak a biokémiai reakciók is.

Szerves és szervetlen vegyületek, nehézfémek (szappanok, szénhidrátok, kőolajszármazékok, kátrány, fenolok, növényvédő szerek, aldehidek, merkaptánok, felületaktív anyagok, savak, lúgok stb.) okozta szennyezések: források a kőolaj-finomítók, szénlepárló üzemek, papírgyárak, vegyipari üzemek, galvanizálók, fémkohók, acélgyárak, textilgyárak, gyógyszergyárak, cellulózgyárak és a mezőgazdaság. Ezek az anyagok többségükben toxikusak, vagy erősen toxikusak. A kőolajszármazékok és a kátrány a felszínen szétterülve akadályozzák a az oxigéndiffúzió útját. A felhabzó anyag emellett még a napfény bejutását is akadályozza, ezzel gátolja a fotoszintézist.

Szennyezések interpretációs bélyegei:

A hőszennyezés felderítése leginkább termovíziós felvétellel végezhető, ami akár 0.2˚C-os különbséget is képes érzékelni és megjeleníteni.

Szerves és szervetlen vegyületek, nehézfémek: az ilyen jellegű szennyezések kimutatása legfeljebb csak közvetve, a szennyezés terjedési módjának ismeretében, a potenciális forrás azonosításával lehetséges, 30.000-es és nagyobb felbontású légifotó segítségével. A szappanok és szintetikus mosószerek előidézhetnek habképződést, amely színes felvételekről állapítható meg. A kátrány, illetve a kőolajszármazékok a felszínen úszó, gyakran irizáló réteget képeznek, amely színes légifotókkal deríthető fel (36.d., 37. melléklet). Még jobb eredményt lehet elérni kék színszűrővel készített pankromatikus felvételek alkalmazásával.

5.1.1 Folyóvizek, vízi utak:

Leírása: Természetes vagy mesterséges vízfolyások, melyek a vizek levezetésére szolgálnak.

Környezetszennyező hatások: Természetes állapotban nem nevezhetők szennyezőforrásnak, közvetítő közegei ugyanakkor a máshonnan beléjük került szennyeződéseknek. A folyóvizekben a szennyezés nagyobb távolságokra tovább terjed, azonban a szennyeződés hígul, míg a turbulens áramlások hatására bizonyos szerves szennyeződések az oxigénben gazdag vízzel elkeveredve fokozatosan lebomlanak.

5.1.2 Állóvizek:

Leírása: Természetes vagy mesterséges vízfelületek.

Környezetszennyező hatások: Természetes állapotban nem szennyezőforrások A tavak esetében a beszállított szennyeződések a szennyezőforrás közelében akkumulálódnak, megkötődnek, feldúsulnak az iszapban, toxikus értéket érve el. A legtöbb problémát a mezőgazdasági műveléssel bekerülő kemikáliák jelentik, mert a vízi növényzet elburjánzásához vezethetnek.

Szennyezések interpretációs bélyegei: A mesterséges vízfelületek közé sorolhatók az ipari tevékenységet kísérő, korábbi bányaművelés után visszamaradt bányagödrökbe töltött, vegyi anyagokkal dúsított vizek, bányatavak (28., 54. melléklet), gyanús elszíneződéseikkel, a széleket elborító, habbal és kiülepedésekkel, feltöltés nyomait mutató partvonalaikkal.

5.1.2.2.2. Halastavak:

Leírása: Halgazdálkodás céljára rendszeresített tavak.

Környezetszennyező hatások: Az intenzív halgazdaságok esetén felléphet a halaknak szánt tápanyag túlzott bejuttatása a vízbe, ami eutrofizációhoz vezethet.

Szennyezések interpretációs bélyegei: Az eutrofizálódott vizek felszíne az algáktól elszíneződik, amit a valódi színes fényképek jól visszatükröznek. A vizek felszínét borító növényzet színes infra felvételeken, többsávos, analóg, vagy digitális képeken akár növénytársulások kimutatásáig vizsgálható.

 
tartalomjegyzék következő előző