KÁRMENTESÍTÉSI KÉZIKÖNYV 2
XIII. Fontosabb fogalmak és rövidítések

Adszorpció: Fizikai jelenség, gázok vagy folyadékok (oldatok) anyagi részecskéinek megtapadása, fölhalmozódása szilárd anyagok vagy folyadékok felületén. Ha a részecskék a közeg belsejébe hatolnak, akkor abszorpcióról beszélünk. Az abszorpció és az adszorpció nem mindig különíthető el egyértelműen. A talaj esetén a szilárd részecskék felületi adszorpcióját hangsúlyozzuk, amikor is növényi tápanyagokkal vagy szennyezőkkel dúsul a felületi határréteg.

Adszorpciós kapacitás (T-érték): Kifejezi, hogy adott pH értéken mekkora a talajok kationmegkötő képessége, az adszorbeálható kationok maximális mennyisége mgeé/100 g talajra számolva.

Aeroszol: Kolloid rendszer, gáz halmazállapotú anyagban (levegő) diszpergált folyadék vagy szilárd részecskék halmaza. A folyadék/gáz rendszerű aeroszolokat ködnek, a szilárd/gáz rendszerűeket füstnek nevezzük.

Aerob: Valamely folyamat (életműködés) vagy szervezet, amely oxigén jelenlétét igényli.

Aggregátum: Anyagi részecskék halmaza, a talaj szerkezeti eleme és jellemzője.

Alapkőzet: Az altalajt követő mélyebb talajrétegek.

Alagcső: A talajnedvesség (talajvízszint) szabályozására, ill. az előtisztított szennyvíz szikkasztására szolgáló, különböző átmérőjű, égetett agyagból, betonból vagy műanyagból készült perforált vízvezető cső.

Algateszt: A hulladékminősítést megalapozó ökotoxikológiai vizsgálatok egyike, melynek szabványosított módszerét az MSz-21978/2. adja meg. Az algák csökkent O2-termelése alapján méri a toxicitást.

Altalaj: A feltalaj alatti gyökérjárta réteg maximum 1 m mélységig.

Anaerob: Valamely folyamat vagy szervezet, mely nem igényel oxigént.

Ártalmatlanítás: A szennyező hulladék végleges elszigetelésével (lerakás) vagy nemkívánatos minőségének megváltoztatásával (detoxikálás, elégetés) a környezetre veszélyes jelleg megszüntetése.

Ásványi szennyeződés: Biológiai vagy kémiai oxidáció útján nem bontható szennyeződés. A vízből főként mechanikai tisztítási eljárással (ülepítés, szűrés, centrifugálás) vonható ki, amennyiben a szilárd részekhez kötött. A talaj tisztítása összetettebb.

Átlagminta: több azonos tömegű és térfogatú, ill. azonos mélységből származó részminta talajanyagának egyesítése összekeveréssel.

Beavatkozási érték (C-érték): Azonnali részletes vizsgálatra van szükség fellépése esetén és tisztázni kell a beavatkozás mikéntjét, gondoskodva a lehetséges szennyezési utak megszüntetéséről. A kárelhárítás tervezése során előírt állapotjellemző, ill. határkoncentráció.

Biológiai (biokémiai) oxigénigény (BOI): A vízben lévő szerves anyagoknak baktériumok általi lebontásához szükséges oxigénmennyiség adott idő és hőmérséklet alatt.

Bioteszt (biomonitoring): A szennyezés hatásának kimutatására valamely élő szerv, szervezet vagy azok populációi / közösségei szolgálnak.

Csíranövény-teszt: A fehér mustármagvak csírázásgátlása alapján méri a szennyezőanyag toxicitását.

Daphnia-teszt: Daphnia magna, azaz a vizibolha egyedeinek 50 %-a 48 óra alatt mozgásképtelenné válik adott koncentráció (LC50), ill. adott károsanyag mennyiség (LD50) hatására.

Diffúz (nem pontszerű) szennyezés: A pontszerű szennyezőforrással szemben a szennyezés itt kiterjedten jelentkezik, pl. az erózió, mezőgazdaság kemizálásának hatása stb.

Diffúzió: Koncentráció-különbség és a hőmozgás hatására végbemenő keveredés, amelynek eredményeképpen a koncentrációk kiegyenlítődnek.

Drénvíz: Dréncsövekben (alagcsövekben) áramló víz.

Durva talajrészek: Szitálással elkülönített, 2 mm-nél nagyobb részecskék összessége %-ban kifejezve.

Eluálás: A hulladék egyes összetevőinek kioldása szabványosított kísérleti körülmények között.

Eluátum: A hulladékon átszivárgott és annak oldható komponenseit tartalmazó oldat.

Emisszió (szennyezés): Valamely forrásból időegység alatt kibocsátott szennyezőanyag mennyisége.

Emissziós norma (kibocsátási határérték): A szennyezőforrás megengedhető maximális károsanyag kibocsátása, melyet előírásként rögzítenek.

Erózió: A felszínen elfolyó víz talajpusztító munkája. Tágabban ide értendő a szél felszíni ill. talajpusztító munkája (defláció) is.

Felderítés (felderítő vagy előzetes feltárás): Előzetes tájékozódás a veszélyeztetett környezeti elemekről, a szennyeződésről vagy szennyezőforrásról, a terület sérülékenységéről és a művi védelemről. Célja a valószínűsíthető szennyezés tényének bizonyítása és a szennyezés körülményeinek felderítése, eredménye az előminősítés, azaz állásfoglalás a terület szennyezettségét illetően.

Feltalaj: Humuszos felső (szántott) talajréteg kb. 30 cm mélységig.

Feltárás: Oldhatatlan vegyületek oldhatóvá alakítása általában víz, sav, lúg vagy szerves oldószerekkel.

Finom talajrészek: 2 mm-nél kisebb részek tömege %-ban kifejezve.

Hasznosítási határérték: Adott területhasznosításra, talajhasználatra más és más tolerálható szennyezettségi koncentrációkat adhatnak. Hasonlóképpen a vízminőségi előírások eltérő határkoncentrációkat engedélyeznek a vízhasznosítás függvényében (ivóvíz, öntözővíz, gyógyvíz stb.)

Havária: Olyan természeti csapás vagy emberi tevékenység okozta hirtelen esemény (robbanás, közúti baleset stb.), mely a lakosságot és a környezetet veszélyeztető szükségállapot kialakulását eredményezi.

Havária terv: Környezetvédelmi kárelhárítási terv, amely az üzemi havária esetére előírja a tennivalókat. Kiadását a környezetvédelmi hatóság rendeli el.

Háttérkoncentráció, alapérték vagy tájékozódási érték (A): Nem szennyezett vizek, talajok, élelmiszerek, testnedvek stb. átlagos károsanyag-koncentrációja. Összehasonlítási alapként használható a terhelés mértékének becslésére.

Hulladék: Termelésnél és fogyasztásnál keletkező szilárd, folyékony vagy gázalakú melléktermékek, melyek tulajdonságaik, koncentrációjuk, mennyiségük stb. miatt már nem vagy csak újólagos feldolgozással (recycling) hasznosíthatók.

Hulladék lerakás: A hulladék ártalmatlanításának, végleges elhelyezésének egyik módszere abból a célból, hogy ne válhasson környezetszennyező anyaggá.

Hulladék minősítés: Olyan fizikai-kémiai, mikrobiológiai, toxikológiai, ökotoxikológiai és mutagenitási vizsgálatok, melyeket rendelet ír elő és a végzésükre feljogosított intézményeket az ágazati minisztériumok jelölik ki. Az eljárás során a hulladék veszélyességi osztályba sorolását is megadják.

Immisszió (szennyezettség): A környezeti elemek (levegő, víz, föld) szennyezettségi állapota, mely az emissziót, majd a transzmissziót ill. transzportot követően alakul ki. Jellemezhető a szennyezők minőségi és mennyiségi értékeivel.

Immissziós norma (szennyezettségi határérték): Adott környezeti elem vagy természeti közeg megengedhető maximális szennyezőanyag koncentrációja, melyet előírásként rögzítenek.

Karcinogén (koncerogén): Állati és emberi szervezetben kóros sejtburjánzást, rosszindulatú daganatot, rákot okozó heterogén összetételű anyagok, elemek, szennyezők.

Kármentesítés: A kármegelőzés és kárfelszámolás fogalmát is magában foglalja, célja a kár megelőzése, ill. a már bekövetkezett kár felszámolása, szanálása.

Kármentesítési határérték: A kármentesítés tervezése során előírt tolerálható koncentráció vagy állapotjelző, ameddig a kármentesítést (talajtisztítást) folytatni kell. Általában talajhasználattól függő határértéket jelent.

Kémiai oxigénigény (KOI): A vízben lévő szerves anyagok kémiai lebontásához, oxidálásához szükséges O2 mennyiségét jelenti. A víz szennyezettségének mérőszáma.

Kockázatbecslés: A környezeti kár okának, mértékének, valószínűségének előzetes megállapítása. A részletes vizsgálat a kockázatelemzést eredményezi.

Környezetszennyező anyag, amelynek koncentrációja túllépi a háttérszintet vagy természetes körülmények között nem fordul elő és a környezetbe került.

Környezeti elem: A föld, levegő és víz és az élővilág.

Környezetvédelem: Azon intézkedések összessége, melyek a környezet megóvását célozzák.

Küszöbérték, szennyezettségi határérték (B): Amennyiben a szennyezőanyag koncentrációja túllépi, további vizsgálatok szükségesek, mert kedvezőtlen körülmények között nem tolerálható veszélyt jelent a környezetre, élőlényekre. A küszöbérték alatt a veszély nem aktuális, de a multifunkcionalitás sérülhet, a talajhasználat esetleg korlátozott.

Megvalósíthatósági tanulmány: A rehabilitációs beavatkozások alternatív műszaki, gazdasági, pénzügyi mérlegelése, optimális változat kidolgozása.

Mineralizáció (ásványosodás) a szerves anyag átalakulása szervetlenné oxidatív környezetben mikroorganizmusok segítségével. Fontos funkciót tölt be az anyagforgalomban, vizek és talajok öntisztulásában.

Mintavételi mélység, amelyből a mintát vesszük. Általában az avar nélküli talajfelszíntől mérjük cm-ben.

Mintavételi terület: Részmintákkal vagy általában 2 db átlagmintával jellemzett terület.

Mintázandó terület, amelyet a mintavételi hálóval lefedve mintavételi területekre bontunk. A vizsgálandó területet jelenti.

Mintavételi pont az a hely, ahol a talaj anyagát veszik.

Mutagén hatás: Az örökletes genetikai információt hirtelen megváltoztató, mutációt előidéző befolyás.

Nehézfémek: Elvileg az 5 g/cm 3 -nél nagyobb sűrűségű fémek tartoznak ide. Helytelenül a toxikus fémeket jelöli ezzel a környezetvédelmi irodalom. A nehézfémek vízoldható sói általában mérgezőek.

Peszticidek: Növényvédőszerek, melyekhez sorolhatók a gyomirtók (herbicidek), gombaölő szerek (fungicidek) és a rovarölő szerek (inszek-ticidek).

Potenciálisan szennyezett talaj: Adottságai miatt vagy korábbi használatából adódóan olyan szennyezőket tartalmaz, amelyek az élő szervezeteket vagy más környezeti elemeket (levegő, víz) veszélyeztethetik a tervezett hasznosítás során.

Rehabilitáció, remediáció, rekultiváció, tisztítás, szanálás, helyreállítás: A környezetvédelemben gyakran rokonértelemben használatosak, a szennyezett környezet eredeti vagy kedvező állapotának visszaállítása értelmében.

Részletes feltárás: Célja a szennyezés teljeskörű megismerése, a kármentesítési beavatkozás meglapozása részletes vizsgálatokkal.

Részminta (pontminta): Egy mintavételi pont talajanyaga adott mélységből.

Réteg- vagy horizontvastagság: A réteg/horizont vastagsága cm-ben. A rétegek egymásutánisága és vastagsága fontos genetikai tényező.

Szennyezett terület (talaj): Szennyezőanyagokat tartalmazó, élő szervezeteket és más környezeti elemeket veszélyeztető terület.

Szennyvíz: Háztartási, ipari, kereskedelmi használatból eredő elszennyezett víz.

Szennyvíziszap: A szennyvízben úszó és lebegő, főként szerves anyagokból álló és a mechanikai szennyvíztisztító műtárgyakban leülepedett iszap. Megfelelő kezelés után általában a talajba dolgozható, mezőgazdaságban hasznosítható.

Szervesanyag-takaró: A talaj felületét borító avar, szalma vagy azok bomlásnak indult maradványa.

Szikesedés: Sós ill. szikes talajok kialakulását jelenti. A sós talajvíz felfelé áramlik a talajban és a felső rétegekben betöményedik. A sók kiválhatnak a száraz alföldeken.

Talaj: Hagyományos szaktudományi értelemben a Föld felszínének mállott legkülső része, melynek porózus anyaga a víz és egyéb anyagok tárolására, átalakítására alkalmas és életfeltételeket biztosít a mikroorganizmusok, növények, talajlakó állatok számára.

Talajszennyezés: Károsanyagok emelkedett koncentrációja a talajban, mely a talajfunkciók károsodásához vezet.

Technológiai határérték: Adott technológiával elérendő határkoncentráció.

Teratogén: Olyan anyagok, szennyezők, melyek az emlősök embrióinál fejlődési rendellenességet okoznak.

Tisztítási határérték: Hatóság által előírt hasznosítási határkoncentráció.

Toxikológia: Mérgekkel, mérgezést okozó hulladékokkal, anyagok toxicitásának kimutatásával, hatásmechanizmusukkal foglalkozik.

Védőterület (védősáv): Vizi létesítmények, szennyvíztisztítók, szemétlerakók, dögtemetők stb. védelmére kialakított és korlátozottan hasznosítható terület.



Irodalomban gyakran használt rövidítések

ADI: Megengedhető napi felvétel vagy terhelés. (Angol: Acceptable Daily Intake)

AOX: Adszorbeálható szerves halogének

BCF: Biokoncentrációs Faktor

BOI: Biológiai Oxigénigény. (BOD angol, BSB német rövidítés)

DDT: Diklór-difenil-triklóretán nevű rovarirtó, amely nehezen bomlik és a táplálékláncon át az emberi szervezetbe juthat, a zsírszövetekben felhalmozódhat. Bár hazánkban 1967-ben betiltották használatát, kimutatható az élő szervezetekben.

DOC: Oldott szerves szén (Dissolved Organic Carbon)

EOX: Extrahálható szerves halogének

GC-spektrum: Gázkromatográfos nyomgázelemzés

IR-spektrum: Infravörös spektrum

KOI: Kémiai Oxigénigény (COD angol, CSB német rövidítés)

LC50: Letális koncentráció a populáció 50 %-ára.

LD50: Letális dózis a populáció 50 %-ára.

MAK: Maximális munkahelyi koncentráció (Németből ered: Maximale Arbeitplatz-Konzentration)

MIK: Maximális Immissziós Koncentráció (Angolul: MIC Maximum Immission's Concentration)

MMK: Maximális Megengedhető Koncentrációk

NOAEL: Felvételi vagy terhelési küszöb, melynél a káros hatás még nem figyelhető meg. (Angolul: No Observable Adverse Effect Level - NOAEL).

OX: Szerves halogének

PAH: Policiklikus aromás szénhidrogének (Angolul: Polycyclic Aromatic Hydrocarbons: PAH; németül: Polycyclische Aromatische Kohlen-wasserstoffe: PAK)

PCB: Poliklórozott bifenilek, széles körben használt aromás vegyületek (festékgyártás, textilipar stb.). Nehezen bomlók, emlősökben felhalmozódó veszélyes anyag.

PCP: Pentaklórfenol rövidítése, mely a növényvédőszerek alapanyaga. Környezetre káros.

POX: Leválasztható szerves halogének (Angolul: Purgeable Organic Halogen)

ppb (part per billion): Milliárdnyi rész. Folyadék vagy szilárd anyagok esetén megfelel a µg/kg koncentrációnak

ppm (part per million): Milliomod rész. Folyadék vagy szilárd anyagok esetén megfelel a mg/kg koncentrációnak.

TOC: Összes szerves szén (Angolul: Total Organic Carbon)

TPH: Összes alifás szénhidrogén (Angolul: Total Paraffin Hydrocarbons)

UV- extinctio: Ultraibolya sávban mért extinkció.



 
tartalomjegyzék következő előző