KÁRMENTESÍTÉSI FÜZETEK 4
A talaj célállapota

A fogalmat először is kissé szűkítenünk kell, most a szennyezések elleni védelemről, illetve a szennyeződések kockázatának csökkentéséről van szó, nem foglalkozunk a talaj tápanyagellátottságával, fizikai tulajdonságainak változásával, bár egyes esetekben ezek erősen összefügghetnek.
A környezetvédelmi törvény (Kt.) szerint: "14. § (1) A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira." A Kármentesítési Programban a talaj védelme jelenti a fő feladatot, mert az emberi tevékenység ezen zajlik, és ez a környezeti elem akkumulálja vagy közvetítheti a többi környezeti elem felé a szennyeződést. Szűkebb értelemben a talaj fogalma - igazodva az ISO 11074-1 szabványhoz - a földkéreg legfelső rétegét jelenti, ami szervetlen ásványi és szerves anyagokból, továbbá vízből, levegőből és élő szervezetekből áll. Tágabb értelemben a mélyebben elhelyezkedő rétegeket is beleértik, kivéve az azokban elhelyezkedő felszín alatti vizet.
A már elszennyeződött, károsodott területeknél elsősorban a területhasználatok befolyásolják a kitűzhető célállapotot, hiszen a talaj esetében azok hatása közvetlen, többnyire egymást kizáró, ebből ered egyébként a határértékrendszerek kialakításának egyik irányzata, amely a területhasználatokat tartja fő rendező elvnek. Itt meg kell jegyezni, hogy a területhasználatok sokfélesége ugyanolyan mértékű közelítéseket, csoportosításokat követel meg, mint amilyenre a természeti adottságokon alapuló rendszereknél van szükség.
Korábban a talaj multifunkcionalitásának fenntartását nevezték meg kívánatos célnak, ennek elérése azonban nem bizonyult reális célkitűzésnek. Általános elvként azonban mégis megjelölhető, azaz egy adott területhasználatot úgy kell folytatni, hogy megszűnése esetén lehetőség maradjon a multifunkcionalitás visszaállítására. A követelmény még ebben a megfogalmazásban is meglehetősen szigorú, bizonyos esetekben, pl. évszázados területhasználatok, csak időlépték nélkül fogadható el. A hazai talajvédelmi stratégia kidolgozására irányuló egyik kezdeményezésben a multifunkcionalitás biztosítását célként a termőföldön, az erdő területeken, a fokozott talajvédelmet igénylő területeken jelölték meg, valamint általában a károsító hatások minimalizálását. Ezzel egyet lehet érteni, hiszen a felsorolt területhasználatok az ország területének kb. 86 %-át teszik ki!
A talaj célállapotának megfogalmazása szempontjából is irányadó a Kt. 13.§ (1) bekezdése, mely szerint "minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységében és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni."
A felszín alatti vizek védelme oldaláról közelítve a talaj funkciói közül kiemelt szerepe lesz a megkötő, védő feladatnak, a kívánalom tehát az, hogy semmilyen területhasználat ne okozzon olyan szennyeződést, ami a talajon keresztül a vizekbe tovább terjedhet. Ez a szempont az előbbi célmeghatározást csak annyiban érinti, hogy nagyobb hangsúlyt ad a károsító hatások csökkentésének, amelyek - legalábbis minőségi szempontból - szerencsére nem elsősorban az említett területhasználatoknál következnek, következtek be.
A határérték rendszer kidolgozása szempontjából tehát a talaj célállapotának általában a multifunkcionalitást, de legalább a felszín alatti vizek védelmének megfelelő minőséget jelölhetjük meg. Ez utóbbinál figyelembe kell venni a hatásmechanizmust. Ha ismerjük a felszín alatti víz esetében a határkoncentrációt (pl. ivóvíz előállítására alkalmasságot), akkor a talaj szerves anyag tartalmának és adszorpciós kapacitásának ismeretében kiszámíthatjuk egyes vegyi anyagok talajra vonatkozó határértékeit. Ebből viszont az is következik, hogy a tényleges határkoncentráció szükségszerűen helyspecifikus, a határérték rendszer a kármentesítési célállapot meghatározása szempontjából csak orientáló lehet.

 
tartalomjegyzék következő előző