Tájékoztató - Felszín alatti vizeink

A FELSZÍN ALATTI VIZEKKEL KAPCSOLATOS FONTOSABB NEMZETKÖZI ÉS HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁS

Nemzetközi szabályozás

Az Európai Unió Víz-Keretirányelve (Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve; a közösségi cselekvés kereteinek meghatározásáról a vízpolitika területén)

Az Irányelv célkitűzése az, hogy olyan keretet képezzen a vizek – köztük a felszín alatti vizek – védelmére, amely többek között

  • “megakadályozza a vízi ökoszisztémák és – tekintettel azok vízszükségletére – a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes területek további romlását, védi és javítja azok állapotát”,
  • “előmozdítja a hasznosítható vízkészletek hosszútávú védelmére alapozott fenntartható vízhasználatot”,
  • “a vízi környezet fokozott védelmét és javítását célozza, többek között az elsődleges veszélyes minősítésű anyagok bevezetésének, kibocsátásának és veszteségeinek fokozatos csökkentésére, továbbá az elsődlegesen veszélyes minősítéssel rendelkező veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásának és veszteségeinek megszüntetésére vagy fokozatos kiiktatására irányuló sajátos intézkedésekkel”,
  • “biztosítja a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentését és megakadályozza további szennyezésüket”.

Az Irányelv alapvetően vízgyűjtő szemléletű, a vízgyűjtő határok a felszíni vizekhez igazodnak, de figyelembe kell venni, hogy ezeket a felszín alatti vizek nem teljesen követik, valamint azt is, hogy az államhatárok (adott esetben akár az EU külső határa is) gyakran keresztezik a természetes vízgyűjtőket. Az Irányelv hangsúlyozza a határokkal osztott vízkészletek ellenőrzését a felszín alatti vizek terén is.

Az Irányelv környezeti célkitűzések megfogalmazását írja elő a felszín alatti vizekre is. Fő cél a felszín alatti vízkivétel és az utánpótlódás egyensúlyának megtartása, valamint a vízminőségi állapotromlás megelőzése, vagy visszafordítása:

  • a mennyiséget tekintve jó állapotú a felszín alatti víz, ha az emberi hatásokra bekövetkezett vízszint-változások nem okozzák a kapcsolódó, a szárazföldi ökoszisztémákat befolyásoló felszíni vizek változásait, valamint nem eredményeznek az áramlási irányban olyan változásokat, amelyek káros vízminőségi változásokat okoznának,
  • kémiai szempontból jó a víz állapota akkor, ha a szennyező anyagok koncentrációi nem haladják meg a közösségi joganyagban meghatározott minőségi szabványokat, nem okoznak károsodásokat a felszín alatti vízzel közvetlenül, vagy közvetve a felszíni vízen keresztül összefüggő ökoszisz-témákban, továbbá nem mutatható ki bármilyen szennyezés térnyerése.

A célkitűzések teljesítésére az Irányelv határidőket ír elő, amelyeket szigorúan be kell tartani és csak korlátozottan hosszabbíthatók meg.

Összességében 2015-re el kell érni a felszíni vizek “jó” kémiai és ökológiai állapotát és a felszín alatti vizek “jó” mennyiségi és kémiai állapotát.

Az előírások nem tekintendők megszegettnek, ha előre nem jelezhető vagy rendkívüli körülmények – a talajvízszint vonatkozásában nálunk pl. az aszályok – miatt nem lehet azokat betartani, de ilyen esetben is vizsgálni kell a hatásokat és minden lehető intézkedést meg kell tenni az eredeti állapot helyreállítása érdekében.

Az Irányelv szabályozza a vizek – köztük a felszín alatti víz – mennyiségi és minőségi (kémiai) állapotának monitoringját is. Az észleléseknek minden felszín alatti vízre ki kell terjedni, de nagyobb sűrűséggel kell végezni ott, ahol kérdéses a környezeti célkitűzések elérése, illetve az államok határán. A fő cél: információk biztosítása a természetes, vagy antropogén hatásra bekövetkező hosszútávú változások értékeléséhez. A monitoringot az Irányelv időszakos felmérések, egyes pontokon történő rendszeres megfigyelések és rendkívüli esetekben történő külön vizsgálatok formájában követeli meg.

Az Irányelv előírja a védett területek – köztük a felszín alatti vízvédelmet szolgáló védőterületek – nyilvántartását, valamint minden olyan (napi 10 m 3 -nél több víz kivételére, vagy 50-nél több személy ellátására szolgáló vagy szánt) víztest meghatározását, amelyet ivóvíz kitermelésre használnak, vagy ilyen használatra szánnak. A megfigyeléseknek a napi 100 m 3 -nél nagyobb vízkivételekre kell kiterjedni.

Az Irányelv előírja a tagállamoknak a vízgyűjtők (felszín alatti vizekre is kiterjedő) jellemzését, részletesebben ott, ahol a jó állapotra vonatkozó célkitűzések teljesítése nehézségekbe ütközhet. Időszakonként vízgyűjtő-gazdálkodási terveket kell készíteni, meghatározva a környezeti célkitűzések elérésének a módját, a szükséges intézkedéseket. Ezekről és az eredményekről az államoknak időszakonként be kell számolni az Európai Uniónak.

Az Irányelv intézkedési programot rendel el a vizeket érő terhelések, szennyezések csökkentésére. A felszín alatti vizekre vonatkozóan megtiltja – bizonyos kivételek figyelembe vétele mellett – a szennyező anyagok közvetlen bevezetésével járó tevékenységet.

Az Irányelv számos további előírást is tartalmaz. Az előírások, intézkedések megvalósítását a vízgyűjtőre, illetve az egyes országok területére vonatkozó, a vizek védelmét szolgáló Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervekben kell összefogni. Ezeket hat évente felül kell vizsgálni.

Az Irányelvhez történő jogközelítést, és az előírt feladatok végrehajtását Magyar-országnak ugyan azokra a határidőkre kell teljesíteni, mint az EU tagállamainak. Az Irányelv megvalósításához alapvető követelmény az Irányelvben hivatkozott más irányelvek végrehajtása.

A felszín alatti vizek védelme szempontjából két irányelvnek van kiemelkedő jelentőssége. Ezek:

  • az ún felszín alatti vízminőségvédelmi irányelv (80/68/EGK)
    (magyar adaptációja: a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III.17.) Korm. rendelet )
  • az ún. nitrát irányelv (91/676/EGK)
    (magyar adaptációja a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet).

A 80/68/EGK felszín alatti vízminőség-védelmi irányelv, a felszí alatti vizek veszélyes anyagokkal szembeni védelméről szól. A veszélyes anyagokat veszélyességük szerint I. és II. listába sorolva adja meg.

Az irányelv különbséget tesz a felszín alatti vízben történő közvetlen bevezetés és azon esetek között, amikor a szennyezőanyag a telítetlen zónán átszivárogva kerül bele a felszín alatti vízbe (közvetett bevezetés). Az irányelv tiltja az I, listás anyagok közvetlen bevezetését, és előírja, hogy minden tevékenységet, ami az I. listás anyagok közvetett bejutásával, illetve a II. listás anyagok közvetlen vagy közvetett bekerülésével járhat, azt csak hatósági engedély alapján lehet végezni. Az engedély akkor adható meg, ha az előzetes vizsgálatok azt mutatják, hogy a szennyezőanyag koncentrációja a felszín alatti vízben nem haladja meg azt az értéket, ami már - valamilyen oknál fogva – nem lenne megengedhető. Az engedély csak meghatározott időre adható és azt legalább 4 évente felül kell vizsgálni. Az engedélyben meg kell határozni a tevékenység végzésének feltételeit, és elő kell írni a kibocsátás mérését, valamint a hatások megfigyelését, ha az utóbbi reálisan megvalósítható. A méréseket, megfigyeléseket dokumentálni kell. Az irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekre vonatkozóan a tagállamoknak adatszolgáltatást kell teljesíteniük. Ennek tartalmát külön szabályozzák.

A (91/676/EGK) nitrát irányelv a vizek mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezés elleni védelméről szól. Mindazokat a vizeket és azok vízgyűjtő területeit nitrát szennyezésre érzékenynek kell nyilvánítani, ahol a vizek nitrát tartalma már meghaladja az 50 mg/l-t, vagy meghaladhatja azt a jövőben, ha nem tartják be az un. “jó mezőgazdasági gyakorlat” szabályait. A “jó mezőgazdasági gyakorlat” szabályai kiterjednek mind az állattartó létesítményekre, azok trágya és hígtrágya tárolására, mind a trágyázásra. A nitrát-érzékeny területeken a “jó mezőgazdasági gyakorlat” alkalmazása kötelező. A szerves trágyával kijuttatott összes nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket.

Az irányelv adatszolgáltatási kötelezettséget is előír a tagállamok számára.

74/2000. (V. 31.) Korm. rendelet a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről szóló, 1994. június 29-én, Szófiában létrehozott Egyezmény kihirdetéséről

A rendelet által kihirdetett Egyezmény a Duna-medencére, elsősorban a vízfolyásokra vonatkozik, de a célok és elvek között megjelöli a felszín alatti vizek megőrzését, javítását és észszerű használatát is. Kiemelten említi a távlati védelemben részesítendő felszín alatti vízkészleteket, továbbá a meglévő és a jövőbeni vízellátás szempontjából lényeges védőövezeteket, a felszín alatti vízkészletek (különösen a nitrátok, növényvédő szerek, peszticidek és egyéb veszélyes anyagok okozta) elszennye-zésének megelőzését.

Hazai szabályozás

A felszín alatti vizeket érintő fontosabb jogi szabályozások tételes felsorolását az 1. melléklet tartalmazza. Ezek jelentős részéről rövid összefoglalás is készült.

1995. évi LIII. törvény a környezet védelméről

Vizeink és ezen belül felszín alatti vizeink védelmének alapvető szabályait a környezetvédelmi törvény tartalmazza.

A törvény a környezeti elemek és így a felszín alatti vizek védelmének általános szabályát írja elő. Meghatározza – többek között – a védelem alapelveit (elővigyázatosság, megelőzés, helyreállí-tás, felelősség, együttműködés, tájéko-zódás, tájékoztatás és nyilvánosság). Egyrészt kimondja a környezeti elemek egységes védelmének általános követel-ményét, másrészt tartalmazza a vizek védelmének alapvető szabályait.

A felszín alatti vizek esetében az egységes védelem egyrészt a felszíni vizekkel való kölcsönös összefüggés figyelembe vételére vonatkozik, másrészt maga után vonja a felszín alatti vízvédelem és a földtani közeg (beleértve a talaj is) védelmének összehangolását.

A törvény kimondja, hogy a környezet igénybevétele esetén “gondoskodni kell arról, hogy a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon, a vízi és vízközeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne zavarjanak”. Az általános minőségi védelmi szinthez (melyet elsősorban a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet határoz meg) képest az ivóvízellátást biztosító és az ásvány- és gyógyvízkibocsátást szolgáló vízkészle-teket fokozott védelemben kell részesíteni. (Az ilyen vízkészletek védelmének sajátos szabályait tartalmazza a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet.)

A törvény előírja, hogy az állam környezetvédelmi tevékenységi keretében – többek között – meg kell határozni a környezeti elemek mennyiségi és minőségi értelemben elérendő célállapotát.

Az 1997-2002 közötti időszakra az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) kidolgozása keretében meghatározásra került a felszín alatti vizek célállapota is.

A célállapot a felszín alatti vizek minőségére vonatkozóan azt jelenti, hogy a stratégiai jelentőségű felszín alatti vizek minősége 50 éven belül az ország egész területén közelítse meg az emberi tevékenységgel közvetlenül nem érintett vizek minőségét.

Ez a követelmény nem vonatkozik az ismert, megfigyelés alatt álló, lehatárolt, ingatlan nyilvántartásba bejegyzett tartósan károsodott területrészekre, beleértve a települések monitoring rendszerrel lehatárolt közvetlen körzetét is.

A célállapot a felszín alatti vizek mennyiségére vonatkozóan azt jelenti, hogy kiemelt feladat:

  • A felszín alatti vizek víz(nyomás)szint csökkenésének megakadályozása, regenerálódásának biztosítása, elősegíté-se, a veszélyeztetett térségek természetes vízháztartási egyensúlyának helyreállítása.
  • A vízkivétel és az utánpótlás egyensúlya úgy alakuljon ki, hogy a felszínközeli (talaj, nyílt karszt) vizek nyugalmi szintje – az víztermelések szűkebb környezetétől eltekintve – ne csökkenjen emberi beavatkozások miatt tartósan a kvázi természetes sokéves átlag alá.
  • Sehol se következzen be kedvezőtlen irányú vízminőségi változás a víztermelés következtében előálló új hidraulikai viszonyok miatt.

A törvény előírja, hogy a kibocsátások szabályozására, illetve a befogadók minőségi védelmére környezetvédelmi következményeket kell megállapítani. Ezek köré tartoznak – többek között – a különféle határértékek is. A törvény többféle környezetvédelmi engedélyezési eljárást nevesít, úgy mint:

  • a környezeti hatásvizsgálaton alapuló környezetvédelmi engedély;
  • az egységes környezethasználati engedély;
  • a környezetvédelmi felülvizsgálaton alapuló környezetvédelmi működési engedély kiadására irányuló eljárást.

Ezeken túlmenően – külön jogszabályban meghatározott esetekben – határozat vagy szakhatósági állásfoglalás kiadásával foglal állást a környezetvédelmi hatóság. A felszín alatti vizek igénybe vétele, illetve az odavaló közvetlen bevezetés esetén ez utóbbi az általános gyakorlat a vízjogi engedélyezési eljáráshoz kapcsolódóan.

1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról

A Tv. hatálya a felszín alatti vizekre, s ezek természetes víztartó képződményeire is kiterjed, illetve azokra a létesítményekre és tevékenységekre, amelyek a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, stb., vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásolják vagy megváltoztathatják. A Tv. előírja, hogy a természetes vizek rendszeres ellenőrzésével, a vízszennyezések megakadályozásával, a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízilétesítmények létesítésével és működtetésével, a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kell törekedni a vizek hasznosíthatósági lehetőségeinek megőr-zésére. A felszín alatti vizet a Tv. szerint csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlódás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon.

A Tv. az állami feladatok között sorolja fel (a felszín alatti vizekkel kapcsolatban is) a vízgazdálkodás országos koncepciójának kialakítását, a nemzetközi együttműkö-désből adódó feladatok ellátását, a lehetséges víznyerő területek távlati ivóvízbázissá nyilvánítását és ezen vízbázisok vízkészletének felhasználható állapotban tartását, valamint a különböző szabályozási, állami hatósági feladatok ellátását. Ugyancsak állami feladat az adatgyűjtés elrendelése, a vízrajzi tevékenység ellátása és szabályozása, a vízkészletek mennyiségi és minőségi számbavétele.

A Tv. helyi önkormányzati feladatokat is megfogalmaz, a felszín alatti vizek vonatkozásában különösen az ivóvízellátás területén. A területi jelentőségű vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatban a vízügyi igazgatási szervezet területi szerveként Területi Vízgazdálkodási Tanácsot kell létrehozni.

A felszín alatti vizek és azok víztartó képződményei a Tv. meghatározása szerint az állam kizárólagos tulajdonában vannak, de a használatra igénybevett vízkészletek védelme – a hasznosítás mértékének arányában – arra hárul, aki a vízjogi engedélyt a hasznosításra megszerezte. A vízigények a felhasználható vízkészlet mennyiségi és minőségi védelmére is tekintettel a még le nem kötött vízkészletekből elégíthetők ki. A Tv. ezek kielégítésére prioritási sorrendet határoz meg, amelyben első helyen a létfenntartási ivó- és közegészségügyi, katasztrófa-elhárítási vízhasználat áll, ezt követik a lakosság ellátását szolgáló, továbbá az állatitatási, haltenyésztési, természetvédel-mi, gazdasági és egyéb vízhasználatok. Az ásvány-, termál- és gyógyvízkészletek felhasználásánál előnyben kell részesíteni a gyógyászati, illetve gyógyüdülési használatot. Ha a felhasználható vízmennyiség természeti, vagy egyéb elháríthatatlan okból csökken, a vízhasználat a létfenntartási vízhasználat kivételével az előbbi prioritási sorrend figyelembevételével kártalanítás nélkül korlátozható.

A vízimunkákhoz, illetve vízilétesítmé-nyek megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez létesítési-, a használat-bavételhez és üzemeltetéshez üzemeltetési vízjogi engedély szükséges (lásd 72/1996. (V.22.) Korm. rendelet és 18/1996. (VI.13.) KHVM rendelet). A felszín alatti vizek vonatkozásában ez elsősorban a víztermelő kutakat érinti.

A vízjogi engedély a legújabb rendelkezések szerint meghatározott időre szól, összhangban az EU előírásokkal.

A vízhasználó a vízjogi engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált vízmennyiség után vízkészlet járulékot köteles fizetni [lásd 11/1999. (III.11.) KHVM rendelet és 43/1999. (XII.26.) KHVM rendelet, valamint az aktuális, a költségvetésről szóló törvények].

Az ivóvízellátást, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vagy erre kijelölt vizeket a vízkivétel védőidomainak, védőterületének külön jogszabályban [lásd 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet] meghatározott mértékű kijelölésével és fenntartásával fokozott védelemben és biztonságban kell tartani. A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság külön jogszabály szerinti tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el.

72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról

A R. az 1995. évi LVII. törvényben kapott felhatalmazás alapján a vízügyi igazgatási szervek (első fokon az illetékes vízügyi igazgatóság, másodfokon az Országos Vízügyi Főigazgatóság), valamint a helyi önkormányzatok jegyzőinek vízgazdál-kodási hatásköréről és a hatósági jogkör gyakorlásáról rendelkezik. A vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépíté-séhez (felszín alatti vizek vonatkozásában elsősorban a kutak és forrásfoglalások tartoznak ide) a szükséges vízjogi létesítési engedélyt az építtető (tulajdonos) köteles megszerezni.

Az építtető vagy annak megbízásából a tervező még a létesítés előtt kérheti elvi vízjogi engedély megadását, amelyben rögzíteni kell különösen a vízgazdálkodási cél megvalósítására leginkább alkalmas megoldásokat és azok feltételeit, a vízbeszerzés, vízhasználat és a vízelvezetés lehetséges helyét, módját, ezek esetleges változatait, az átlagos vagy szélső értékek meghatározásával a kivehető (felhasz-nálható) víz mennyiségét, továbbá a használt, elvezetett víz (szennyvíz) mennyi-ségének és minőségének határértékeit, a tervezés és a megvalósítás környezet- és természetvédelmi követelményeit.

A vízkészlet hasznosítására vízjogi létesítési engedély csak akkor adható, ha ezzel egyidejűleg a hasznosítással összefüggésben keletkezett szennyvíz elvezetéséről, kezeléséről és a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő elhelyezéséről és gondoskodtak.

A vízhasználat gyakorlásához, a vízilétesítmény használatba vételéhez üzemeltetési vízjogi engedélyt kell kérni.

Ebben többek között rendelkezni kell az üzemeltetéssel összefüggő feltételekről, jogokról és kötelezettségekről, az önellenőrzésről, az engedély érvényességi idejéről. Víziközművek esetén az engedély előírja üzemeltetési szabályzat készítését és betartását. A felszín alatti vízkészletekre települt vízilétesítmény esetén külön jogszabály szerinti műszaki dokumentációt (kutaknál vízföldtani naplót) kell csatolni.

18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről

A R. az előzőekben említett elvi, létesítési és az üzemeltetési vízjogi engedély iránti kérelem, az engedélyezési tervek tartalmi követelményeit határozza meg. A felszín alatti vizek terén ez a rendelet a vízbeszerzésre, a vízbeszerző létesít-ményekre (forrásokra és kutakra), valamint a védőidomokra és védőterületekre vonatkozóan ad szabályozást, utóbbiak esetében a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelettel együtt értelmezve.

123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesít-mények védelméről

A R. hatálya az ivóvízminőségű vízigények kielégítését, az ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló, igénybe-vett, lekötött vagy távlati hasznosítás érdekében kijelölt vízbázisokra, továbbá az ilyen felhasználású vízkezelésre, -tárolásra, -elosztásra szolgáló vízilétesítményekre terjed ki, melyek napi átlagban legalább 50 személy vízellátását biztosítják. Ezeket a vízbázisokat, vízilétesítményeket fokozott védelemben kell tartani, ennek érdekében a vízbázisok vonatkozásában védőidomot, védőterületet kell kijelölni.

Az 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról a vízbázis fogalmát a következők szerint definiálja: a vízkivételi művek által hasznosításra igénybe vett, illetve arra kijelölt terület vagy felszín alatti térrész és az onnan kitermelhető vízkészlet a meglévő, illetőleg a tervezett vízbeszerző létesítményekkel együtt.

A felszín alatti vízbázis esetében a védőidomot és védőterületet belső, külső, valamint hidrogeológiai védőövezetekre osztva kell meghatározni. A méretezés alapvetően a felszín alatti szivárgási sebességből számítható elérési idők alapján történik:

  • a belső, műszaki védelmet biztosító védőövezethez 20 nap (minimum 10 m),
  • a külsőhöz fél év (de minimum 100 m),
  • a hidrogeológiai védőövezet “A” zónájához 5 év,
  • a hidrogeológiai védőövezet “B” zónájához 50 év,
  • a hidrogeológiai védőövezet “C” zónájához (kijelölése csak kivételes esetekben) a teljes utánpótlódási terület tartozik.

A R. a különböző zónákban különböző korlátozásokat ír elő a potenciális szennyező forrásokra és tevékenységekre:

  • a belső zónában gyakorlatilag minden, a vízbázis üzemeltetéséhez nem tartozó tevékenység tilos,
  • a külső védőzóna a lebomló szennyezé-seket is távol tartja,
  • a hidrogeológiai védőzónák pedig a le nem bomló szennyezések ellen védenek az elérési időn belül.

A korlátozások az új tevékenységekre vonatkozóan szigorúbbak, a meglévők különböző feltételekkel megengedhetők. A R. mindkét esetre több korlátozást is feltételesen ír elő a környezetvédelmi felülvizsgálat eredményétől függően. A korlátozások a beépítésre, üdülésre, iparra, mezőgazdaságra, közlekedésre, bányászati és fúrási tevékenységre vonatkoznak. (A hidrogeológiai védőövezet “B” zónájában teljes tiltás csak az erősen mérgező vagy radioaktív anyagokkal való tevékenységre, ipari szennyvíz szikkasztására és szippantott folyékony szennyvíz leürítésére vonatkozik. A szűkebb hidrogeológiai “A” zónában és tovább befelé a vízkivétel irányában ezen kívül további tiltásokkal találkozunk.

A R. eljárási szabályokat tartalmaz a biztonságba helyezési dokumentációval, a védőterületek kijelölésével, a biztonságban tartással kapcsolatban.

8001/2000. (Kö. Vi. Ért. 5.) KöViM-KöM együttes tájékoztatója a távlati vízbázisokról

Az 1995. évi LVII. Tv. felhatalmazása alapján, figyelemmel a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendeletben foglaltakra a miniszterek távlati ivóvízbázissá nyilvánították a tájékoztató mellékletében szereplő lehetséges víznyerő területeket.

43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet a vízkészletjárulék kiszámításáról

A R. a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. Tv-ben előírtakra hivatkozva vízkészletjárulék fizetési kötelezettséget állapít meg a felszín alatti vizet használók részére is. Az alapjárulékot – amelyet a költségvetésről szóló Tv. évente határoz meg (2001-re 1,80 Ft, 2002-re 1,90 Ft) a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő szorzó-számmal módosítja. A felszín alatti vizekre vonatkozóan ezeket az 1. táblázat mutatja be.

11/1999. (III.11.) KHVM rendelet a vízügyi célelőirányzat felhasználásáról

A vízkészlet-járulék a vízügyi célelőirányzat (VICE) bevételét képezi. A VICE felhasználási céljai között a R. többek között felsorolja az ivóvízellátás védelmét, biztonságának növelését, vízkészletek feltárását, a vízrajzi tevékenység fejlesztését, a vízgazdálkodási kutatás és műszaki fejlesztés forrásainak kiegészítését. Ezek a célok a felszín alatti vizekre is vonatkoznak, illetve azokhoz közvetetten kapcsolódnak. Közvetlenül a felszín alatti vizek védelmét szolgáló célok között sorolja fel a R. az üzemelő vízbázisok biztonságba helyezését, valamint a távlati ivóvízbázisok védelmét. A R. értelmében a közlekedési és vízügyi miniszter minden évben pályázatot ír ki az aktuális feltételekkel.

1.táblázat

A vízkészletjárulék szorzószámai

Vízkészlet jellege

Vízhasználatok jellege

Felszín alatti víz

gyógyá-szati célú

közcélú

Gazdasági célú

ivóvíz

öntözés

állat-tartó telep

fürdő

egyéb

gyógyvíz

minősített

1,0

5,0

5,0

 

 

5,0

10,0

termálvíz

>vagy= 30 o C

1,0

1,0

3,0

 

 

3,0

7,5

karszt- és hasadékvíz

I.oszt.

II. oszt.

III. oszt.

 

1,2

1,0

0,5

3,0

2,0

1,0

 

4,0

3,0

2,0

3,0

2,0

1,0

6,0

5,0

4,0

rétegvíz

I.oszt.

II. oszt.

III.oszt.

 

1,0

0,8

0,5

3,0

2,0

1,0

4,0

3,0

2,0

3,5

2,0

1,0

3,0

2,0

1,0

5,0

4,0

2,0

partiszűrésű víz

I.oszt.

II.oszt.

III.oszt.

 

1,0

0,8

0,5

3,0

2,0

1,0

3,5

2,0

1,0

3,5

2,0

1,0

3,0

2,0

1,0

4,0

3,0

1,0

talajvíz

I.oszt.

II.oszt.

III.oszt.

1,0

0,7

0,5

1,5

1,1

1,0

2,0

1,5

1,0

1,5

1,1

1,0

1,5

1,1

1,0

3,0

2,0

1,5

 

1. oszt.

A határértéket meg nem haladó minőségű víz

2. oszt.

A határértéket meghaladó minőségű víz, amely üzemszerű kezeléssel, gazdaságosan ivóvíz minőségűre tisztítható

3. oszt.

A határértéket meghaladó minőségű víz, amely üzemszerűen, gazdaságosan ivóvíz minőségűre nem tisztítható

28/2001. (XII.23.) KöM rendelet a Környezet-védelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat felhasz-nálásának, nyilvántartásának és ellenőr-zésének részletes szabályairól

Az államháztartásról szóló – többször módosított – 1992. évi. évi XXXVIII. törvény 49.§ o) pontja, illetve annak végrehajtási rendelete rendelkezik a Környezetvédelmi alap célfeladatról, a KAC-ról.

A KAC felhasználását, illetve működtetésének szabályait a környezetvédelmi miniszter rendelete, (28/2001. (XII.23.) KöM rendelet) illetve utasítása (25/2001. (K. Ért. 2002. évi 2.) KöM utasítás Környezetvédelmi alap célfeladatok fejezeti kezelésű előirányzat működtetési szabályairól szóló 4/2001. (K. Ért. 4.) KöM utasítás módosításáról) rögzíti.

Törvényi előírás szerint a KöM minden évben legkésőbb február 28-ig közzéteszi a KAC tárgyévi pályázati felhívásait. A pályázatok elbírálásában jelentős szerepe van az érintett tárcák, továbbá a környezet- és természetvédelmi társadalmi szervezetek kijelölt képviselőiből álló Tárcaközi Bizottságnak.

A felszín alatti vizek és a talaj védelme és javítása a Nemzeti Környezetvédelmi Program kiemelt célkitűzései közé tartozó feladat. A földtani közeg (melynek részét képezi a talaj) védelme a felszín alatti vizekkel való elválaszthatatlan kapcsolata miatt is jelentős feladat.

Ennek szellemében a KAC is kiemelt figyelmet fordít a felszín alatti vizek és a talaj védelmére, a terhelésének szennyezések csökkentésére, továbbá a már bekövetkezett károsodások kármen-tesítésére.

A támogatandó fejlesztési beruházások között évek óta szerepelnek:

  • A termálvizekre (t >30 o C), illetve langyos ásvány- és gyógyvizekre (t=25-30 o C) települt vízhasználatok környezetkímélő beruházásai.
  • A talaj, felszín alatti vizek szennyezőanyag terhelések kiváltását, megszűntetését szolgáló technológiai fejlesztések.
  • A kármentesítési beruházások teljes körűen.

A 2002. évi KAC pályázati lehetőségek újabb eleme az Önkormányzati Kármentesítési Alprogramok összeállításának segítése mellett, a helyi jelentősséggel bíró talaj, illetve felszín alatti vizek védelmét szolgáló kisebb beruházások támogatása is.

132/1997. (VII.24.) Korm. rendelet a vízminőségi kárelhárítással összefüggő feladatokról

A vizek előre nem látható események vagy ismeretlen ok miatt rendkívüli mértékben bekövetkező elszennyeződése esetén a keletkező károk megelőzésére, elhárítására, illetőleg mérséklésére irányuló tevékenységet szabályozó R. a felszín alatti vizekre is vonatkozik. (különösen egyes havária jellegű talajvíz-szennyezések tartozhatnak ebbe a körbe).

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről

A Tv. a felszín alatti vizekre is vonatkozik: védelem alatt áll többek között valamennyi forrás és víznyelő.

A Tv. alkalmazásában forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a víz hozama tartósan meghaladja az 5 l/p értéket, akkor is, ha időszakosan elapad. Víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye.

A földtani természeti értékek általános védelme körében a Tv. megtiltja a nyílt (fedetlen) karsztos kőzetekből álló felszínen a kőzet, illetve a karsztvíz szennyezését vagy állapotának jogellenes megváltoztatását. Ezzel, valamint az élőhelyek, tájak, tavak, patakok, mocsarak, földtani képződmények és barlangok védelmével a Tv. közvetetten a felszín alatti vizek védelmét is segíti.

33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról

A R. célja a felszín alatti víz terhelésének lehetőség szerinti elkerülése, a felszín alatti víz és a földtani közeg szennyezésének megelőzése, a bekövetkezett – határértéket meghaladó – szennyezettség, károsodás mértékének csökkentése, megszüntetése.

A R kimondja, hogy kockázatos anyagok használatával járó tevékenység csak környezetvédelmi megelőző intézkedések-kel végezhető. Ez az anyagok elhelyezése, tárolása, felhasználása esetén megfelelő szigetelő-rendszer – kiépítését jelenti.

Mind a veszélyes-, mind a nem veszélyes, mind az inert hulladékok lerakására külön, a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény felhatalmazása alá tartozó rendeletek vonatkoznak. Az ezekben foglalt követelményeket a 33/2000. (III. 17.) Korm rendelet. értelemszerű figyelembevételével kell alkalmazni.

Ugyan ezt az elvet kell alkalmazni az éghető folyadékok tároló helyeinek létesítésénél, vagy más, kockázatos anyag elhelyezésével kapcsolatban, ha arra a tevékenységre külön jogszabály van hatályban.

Az így nem szabályozott tevékenységek esetében pedig a szabványokban, útmutatókban, különféle segédletekben lévő előírások, iránymutatók segítségével kell a létesítményt megtervezni úgy, hogy a tevékenység ne okozzon el nem fogadható szintű terhelést a földtani közegben, illetve a felszín alatti vizekben.

A R. tiltja kockázatos anyag, illetve ilyen anyagot tartalmazó, vagy lebomlása esetén ilyen anyag keletkezéséhez vezető anyag közvetlen bevezetését a felszín alatti vízbe.

Kivételként – szigorú feltételekkel - megengedi a geotermikus célokra és bányászati, mélyépítési munkák során kitermelt víz visszavezetését, valamint a kutatási és vízdúsítási célokból történő bevezetést. Ezekben az esetekben azonban a legjobb elérhető technikát kell alkalmazni.

Közvetetett bevezetés akkor engedélyez-hető, ha a földtani közeg és a felszín alatti víz határértéket meghaladó szennyezett-sége nem következik be, valamint a tevékenység ellenőrzött körülmények között folyik. A határértékeket 10/2000. (VI. 2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet tartalmazza, külön a földtani közegre és külön a felszín alatti vizekre.

A R. a következő értékeket különbözteti meg.

  • (A) háttérkoncentráció: reprezentatív érték, egyes anyagok természetes vagy ahhoz közeli állapotot jellemző koncentrációja a felszín alatti vízben, illetve talajban;
  • (Ab) bizonyított háttér-koncentráció: adott térségre jellemző, az (A) háttér-koncentráció helyett alkalmazandó koncentráció, ami a természetes adottságok, továbbá felszín alatti vízen, földtani közegen kívüli más környezeti elemen keresztül történő terhelés hatására alakult ki;
  • (B) szennyezettségi határérték: felszín alatti víznél az ivóvízminőség a vízi ökoszisztéma igényei, földtani közeg esetében a talajok multifunkcionalításának és a felszín alatti vizek szennyezéssel szembeni érzékenységének figyelembe-vételével meghatározott kockázatos anyag-koncentráció;
  • (Ci) intézkedési szennyezettségi határérték a területérzékenység függvényében meghatározott kockázatos anyag-koncentráció, amelyet meghaladó érték esetén a környezetvédelmi felügyelőségnek intézkednie kell;
  • (D) kármentesítési szennyezettségi határérték, hatóság határozatban előírt koncentráció, amelyet a kármentesítés eredményeként el kell érni;
  • (E) egyedi szennyezettségi határérték, a Kt. hatálybalépésekor már folytatott tevékeny-ség esetében, a telephelyen, a (B) szennyezettségi határérték helyett, a helyzet tényleges ismerete alapján mennyiségi kockázatfelmérésre támasz-kodóan, a területhasználat figyelembe-vételével hatósági határozatban meg-állapított szennyezettségi határérték.

Az együttes miniszteri rendeletben szereplő intézkedési határértékek (lásd később) különbözőek a terület szennyeződés-érzékenységétől függően, melyet külön melléklet ad meg (17. ábra).

A szennyeződés-érzékenység megállapítá-sánál elsősorban a felszín alatti vizek védelmét vették figyelembe, de az érzékeny területek közé kerültek az állóvizek partmenti sávjai, valamint a természetvédelem szempontjából kiemelten kezelt területek (nemzetközi jelentőségű vadvizek, nemzeti parkok, fokozottan védett természeti területek, bioszféra rezervátumok) is. A felszín alatti vizek védelme szempontjából fokozottan érzékeny területnek számítanak a nyílt karsztok, valamint az üzemelő és távlati ivóvízbázisok, ásvány- és gyógyvíz-hasznosítást szolgáló vízkivételek kijelölt vagy kijelölés alatt álló különböző védőterületei. Az érzékeny területek között a 100 m-nél kisebb vastagságban fedett karszt és az 50-100 m-nél kisebb vastagságban fedett fő vízadó törmelékes medenceüledékek elterjedési területei is megjelennek, a többi területet a R. kevésbé érzékeny kategóriába sorolja. Az érzékenységi kategóriába való sorolást lokális vizsgálattal pontosítani lehet.

A R. rögzíti, hogy a kibocsátásokat mind mennyiségében mérni, mind összetételé-ben vizsgálni, az eredményeket pedig dokumentálni kell.

Mindenütt, ahol fennáll a felszín alatti víz, illetve a földtani közeg elszennyeződé-sének veszélye, ott figyelni kell a szennyező anyagok koncentrációjának alakulását a környezetben.

A R. nyilvántartási rendszert ír elő a R. hatálya alá tartozó tevékenységekre, a kibocsátásokra és a felszín alatti víz, illetve a földtani közeg állapotára. A Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer, az un. FAVI adatlapjait, kitöltési útmutatóit és azok mellékleteit a környezetvédelmi miniszter tájékoztatóban teszi közzé. Jelenleg a 8001/2001. (K. Ért. 2002. évi 2.) tájékoztató a hatályos.

A R. kimondja, hogy a szennyezésért, károkozásért az a felelős, aki a tevékenységet folytatta, vagy folytatja, illetve aki a környezeti kárért való felelőséget átvállalja. Az állami felelősségi körbe tartozó szennyezésekért a kormányzati munkamegosztásnak megfele-lően állami szervezet köteles helytállni.

A R. szabályozza azokat az eseteket is, amikor a tevékenység folytatója ismeretlen vagy jogutód nélkül megszűnt.

A kármentesítési feladatok végzése az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP) keretébe tartozik.

Az OKKP feladata – többek között- a szennyezőforrások, szennyezett területek országos számbavétele a KÁRINFO rendszerben, valamint hatósági eszközökkel a szennyezettség elfogadható mértékűre történő csökkentése.

A R. eljárási szabályokat tartalmaz a szennyezések és szennyező források bejelentéséhez, a tevékenységek engedé-lyezéséhez, valamint a kármentesítéshez.

A kármentesítés magába foglalja a szennyezettség megismerését (tényfel-tárás), a kockázat és a szennyezettség csökkentését szolgáló beavatkozásokat (műszaki beavatkozás), továbbá a kármentesítés teljes folyamatára kiterjedő-en a környezet mindenkori állapotvál-tozásának utóellenőrzését.

A R. mellékleteiben – többek között – tartalmazza a kockázatos anyagokat az EU által kiadott 80/68/EGK irányelv függeléke szerint, valamint a dokumentációk, illetve az engedély tartalmi követelményeit és a felszín alatti vízvédelmi bírság számításához szükséges segédletet.

10/2000. (VI.2.) KöM-EüM-FVM-KHVM együttes rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről

A 33/2000. (III.17.) Korm. rendelethez kapcsolódva a R. megadja a háttérkoncentráció értékeit (tájékoztatás céljából), továbbá a szennyezettségi, és az intézkedési határértékeket külön a földtani közegre és külön a felszín alatti vízre (3. melléklet).

A R. feltünteti az alkalmazandó vizsgálati szabványokat is.

20/2001. (II.14.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálatról

A R. az Európai Közösségnek az un. környezeti hatásvizsgálat irányelvvel harmonizáló hazai szabályozása.

A R. 1. mellékletében szereplő tevékenységek megkezdése előtt, a kérelmezőnek, az előzetes környezeti tanulmányt csatolva be kell jelenteni a környezetvédelmi felügyelőségnek a megkezdés szándékát.

A R. 1. mellékletének “A” fejezetében azok a tevékenységek kerültek felsorolásra, amelyek esetében a részletes környezeti hatásvizsgálat elvégzése kötelező.

A “B” fejezetben szereplő tevékenységek, illetve jelentő módosítások esetében a részletes környezeti hatásvizsgálat a felügyelőség döntésétől függően végzendő.

A R. 1. mellékletében felsorolt tevékenységek egy része közvetlenül érinti a felszín alatti vizeket (pl. felszín alatti vizek igénybevétele, vízbesajtolás felszín alatti vízbe stb.), illetve a vízbázisok védőövezeteit. Ezeket tételesen mutatja be a 2. melléklet.

A R. 1. mellékletében szereplő többi tevékenység esetében is a környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége közvetett szinten minden esetben elősegíti a felszín alatti vizek és a talaj védelmét.

193/2001. (X.19.) Korm. rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól

A R. az Európai Közösségek un. IPPC irányelvvel harmonizáló hazai szabályozás.

A rendelet mellékletében felsorolt, jelentős környezeti hatásokkal járó tevékenységet végzőknek környezethasználati engedéllyel kell rendelkezniük, illetve az új tevékenységek csak ilyen engedély alapján kezdhetők meg. Az új tevékenységek megkezdésüktől, a régieknek legkésőbb 2007. 10. 31. után meg kell felelniük a legjobb elérhető technika követelményének. Mindezek előírások ahhoz, hogy a földtani közeget és a felszín alatti vizet a jövőben kisebb terhelés érje.

74/1999. (XII.25.) EüM rendelet a természetes gyógytényezőkről

A R. hatálya a természetes gyógytényezőket felhasználó egészségügyi szolgáltató tevékenységre, gyógyfürdőkre, vagy klíma gyógyintézetekre, a természetes ásványvizet, gyógyvizet és gyógyiszapot kitermelőkre és forgalmazókra vonatkozik.

A felszín alatti vizek szempontjából fontos az ásványvíz-, gyógyvíz minősítés rendje.

Elismert ásványvíznek a természetesen vagy védelmi intézkedésekkel védett felszín alatti vízadó rétegből származó, eredeténél fogva tiszta, az adott felhasználási formában mikrobiológiai és kémiai szempontból az emberi egészségre ártalmatlan, közel állandó összetételű és oldott szilárd ásványianyag-tartalmú vizeket tekinti a R.

    • ha az összes oldottanyag-tartalom literenként legalább 1000 mg,
    • vagy az oldott összes szilárd ásványianyag-tartalom 500-1000 mg/l között van és tartalmazza a R.-ben felsorolt, a külsőleg vagy belsőleg történő felhasználástól függő aktív biológiai anyagok valamelyikét a meghatározotton felüli koncentrációban.

A gyógyvíz olyan természetes ásványvíz, amelynek bizonyított gyógyhatása van. A gyógyhatást orvosi vizsgálatokkal kell bizonyítani. A gyógyvíznek minden esetben meg kell felelni az ásványvíz követelménynek.

A R. megkülönbözteti a külsőleg (fürdővízként), valamint a belsőleg történő (ivás, palackozás, inhalálás) felhasználást. A R. szabályozza a gyógyhellyé, illetve gyógyfürdővé, gyógyiszappá történő minősítés rendjét, követelményeit is.

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról

Majd minden bányászati tevékenység érinti a felszín alatti vizeket. Ezekre vonatkozóan a Tv. rögzíti, hogy a környezetvédelmi és a vízügyi jogszabályok az irányadók:

  • ha a geotermikus energia kinyerése felszín alatti víz kitermelését igényli, a vízjogi engedélyezési eljárásban a bányafelügyelet szakhatóságként működik közre;
  • a bányászati tevékenység műszaki üzemi tervét úgy kell elkészíteni, hogy – többek között – biztosítsa a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését (az esetek egy részében a károk a felszín alatti vízben, vagy annak közvetítésével jelentkeznek);
  • a bányavállalkozó a bányászati tevékenység biztonsága érdekében kiemelt vizet (bányavizet) bányaüzemi célra felhasználhatja, a bányavíz felhasználására a környezetvédelmi és a vízügyi jogszabályok az irányadók;
  • a bányavállalkozó által felszínre hozott fluidumok visszasajtolása környezet hatásvizsgálat köteles tevékenység, környezetvédelmi engedély birtokában kérhető meg a vízjogi engedély;
  • a bányahatóság bányaműszaki szempontból közreműködik a mélységi vizek felszínre hozatalával kapcsolatos vízjogi engedélyezési eljárásban;
  • a bányabezárással kapcsolatban a Tv. előírja, hogy a hasznosításra nem kerülő föld alatti bányatérséget olyan állapotban szabad felhagyni, hogy az sem a környezetre, sem a felszínre veszélyt ne jelentsen (ez különösen a felszín alatti vizek minőségének védelme szempont-jából fontos).

 203/1998. (XII.19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról

A R. előírja, hogy a bányatelek műszaki leírásának ismertetnie kell többek között a felszín alatti vizekre gyakorolt hatást.

Minden bányászati tevékenység esetében környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, amelynek megléte feltétele a műszaki üzemi tervnek. A műszaki üzemi tervben ki kell térni a bányaművelés környezetre gyakorolt hatásának ismertetésére, a káros környezeti hatások megelőzéséhez és csökkentéséhez szükséges intézkedésekre, a hatások megfigyelésének módjára, az ehhez szolgáló mérési helyek kialakításának, üzemeltetésének rendjére. Ez a felszín alatti vizek védelmére is vonatkozik.

239/2000. (XII.23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről

A R. a bányató definicióját a következők szerint adja meg: a felszíni vagy felszín alatti bányászati tevékenység következtében a földfelszín fedőrétegének eltávolításával, a felszín alatti vízkészletből kialakult és a bányaművelés befejezése után is fennmaradó olyan állóvíz, amelynek medrét a bányászat során mesterségesen kialakított terepmélyedés képezi.

A R. szerint a bányató fenntartásához, hasznosításához, vízkészletének haszná-latához vízjogi üzemeltetési engedélyt kell kérni. A bányatavak vízkészletének szennyezése, károsítása, így pl. különösen szennyvízbefogadóként történő haszno-sítása, továbbá minden olyan vízhasználat, mely a felszín alatti vizek minőségének veszélyeztetésével jár – a felszín alatti vízkészlettel való szoros kapcsolatra való tekintettel – tilos.

49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszeny-nyezéssel szembeni védelméről

A R. kijelöli a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni érzékeny területeket mind a felszíni vizek, mind a felszín alatti vizek védelme szempontjából. A rendelet érzékenynek nyilvánította a Fertő-tó, a Balaton és a Velencei-tó vízgyűjtő területét, továbbá valamennyi ivóvízellátási célt szolgáló tározó vízgyűjtő területét, valamint a bányatavak 300 m-es parti sávját.

A felszín alatti vizek védelme szempontjából nitrátérzékenynek kell tekinteni a 33/2000.(III.17.) Korm. rendelet szerint kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi területet, továbbá mindazt a területet, ahol a talajvíz – feltehetően mezőgazdasági tevékeny-ségből eredően – már több mint 25 mg/l nitrátot tartalmaz. A nitrát érzékeny területeket a 19. ábra szemlélteti.

A R. településsorosan tartalmazza a területeket.

A nitrátérzékeny területek és a hozzájuk tartozó település soros lista a KöM Honlapján (www.kvvm.hu) is meg-tekinthető.

A nitrátérzékeny területeken be kell tartani – a R. mellékletében szabályozott – jó mezőgazdasági gyakorlat követelményeit. A mezőgazdasági tevékenységet folytatóknak nyilvántartást kell vezetniük – a rendeletben közzétett adatlap szerint – az állattartó telepen keletkező, illetve tárolt trágya mennyiségéről, valamint a trágya kijuttatásáról. A nyilvántartás alapján adatszolgáltatást kell teljesíteni a talajvédelmi hatóság részére.


19. ábra
Nitrátérzékeny területek

A vizek nitrát tartalmát négy évente fel kell mérni, és ez alapján javaslatot kell tenni a Kormány részére az esetleg szükségessé váló módosításokra mind a nitrátérzékeny terület kijelölését, mind a jó mezőgazdasági gyakorlat szabály-rendszerét illetően.

50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának és kezdésének szabályairól.

A R. célja, hogy szabályozza a tisztított kommunális jellegű szennyvizeket és kezelt szennyvíziszapok mezőgazdasági területre történő kijuttatását, beleértve a települési folyékony hulladékok mező-gazdasági felhasználhatóságát is.

A R. szabályrendszere – többek között – azon a szakmai feltételezésen alapul, hogy a talajra megállapított terhelési határ-értékek betartása esetén nem fog elszennyeződni a felszín alatti víz sem. A talajra vonatkozó követelmények összhangban vannak a 10/2000. (VI. 2.) KöM – EüM – FVM - KHVM együttes miniszteri rendeletben a földtani közegre megállapított “B” szennyezettségi határ-értékekkel.

A R. – a termőföld védelméről szóló1994 évi LV. törvény alapján – a tevékenység végzését hatósági engedélyhez köti. Előírásra kerültek – többek között – a talaj és talajvíz vizsgálatok is, amelyek szükségesek a talajtani szakvélemény elkészítéséhez, illetve a szakhatóságokhoz benyújtásra kerülő dokumentációhoz.

A R. összhangban van a 49/2001.(IV.3.) Korm. rendelettel is.

A szennyvízzel, szennyvíziszappal kijuttatott összes nitrogén éves mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket figyelembe véve a szerves trágyákat is.

Ha valamilyen oknál fogva a talajban vagy a felszín alatti vízben a kockázatos anyagok szennyezettségi szintje meghaladja az eltűrhető szintet (a ”B” szennyezettségi határértéket), akkor a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet szerint kell a helyzetet kivizsgálni, illetve a kármentesítési eljárást megindítani.

A FELSZÍN ALATTI VIZEKRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK, ADATBÁZISOK ÉS ELÉRHETŐSÉGÜK ÁTTEKINTÉSE

A felszín alatti vizekre vonatkozó információk legnagyobb része a vízrajzi tevékenység során keletkezik. A KHVM miniszter 22/1998. (XI.6.) rendelete a vízügyi igazgatási szervezet vízrajzi tevékenységéről szabályozza a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek megismerésével, értékelésé-vel és előrejelzésével kapcsolatos főhatósági és területi feladatok végzését. Többek között kitér a vízrajzi észlelőhálózat működtetésére, a vízhaszná-lók és más szervezetek vízrajzi adatszolgáltatására, az időszakos állapot-felvételekre, valamint az adatforgalomra, -tárolásra és –szolgáltatásra.

A felszín alatti vizekre vonatkozóan a legtöbb információt a mélyfúrású kutak vízföldtani dokumentációi és az ezeket az adatokat nyilvántartó Országos Kútkataszter tartalmazzák.

A vízföldtani naplóban az alábbi építéskori adatok találhatók:

  • kútkataszteri sorszám (településen-kénti folyamatos sorszám, meg-különböztetve a bel- és kül-területeket);
  • helység, megye, pontos cím;
  • a vízkivétel célja, vízjogi létesítési engedély, vízikönyvi száma, vízügyi igazgatóság;
  • térképlap száma, EOV koordináták;
  • csövezett kút mélysége, fúrás közben elért mélység;
  • a fúrási eljárás és a fúróberendezés típusa és száma;
  • a rétegek részletes leírása (m-m) a rétegminták és a karotázsszelvény alapján;
  • a véglegesen kiképzett kút csövezési és szűrőzési adatai (m-m-ig, átmérő, a cső és a szűrő anyaga);
  • a kitermelt víz hőfoka, talp-hőmérséklet;
  • egyéb munkálatok adatai;
  • tartozékok (helyszínrajz 1:25 000 és részletes, vízhozam diagram, áramlásmérés, visszatöltődés mérés, gáz-vízviszonyok vizsgálat, felszíni és mélységi vízvizsgálati ered-mények, a kút végleges földtani és műszaki szelvénye, geofizikai mérések diagramjai).

A vízföldtani napló adataiból évenként készülő kútkataszteri kiadvány az előzőekből a következőket tartalmazza:

  • helység, kataszteri szám, megnevezés, fúrás éve, nyilvántartási száma;
  • terep mB.f., EOV X, Y koordináták;
  • talpmélység, csövezés (átmérő, mélység), szűrőzés (helye, módja);
  • a vízadó kora, kőzete;
  • nyugalmi, üzemi vízszint felszíntől számított mélysége, vízhozam, fajlagos vízhozam;
  • vízhőmérséklet, talphő, a mérés mélysége;
  • metán tartalom;
  • vízkémia (Na+K, Ca, Mg, Fe, Mn, As, NH4, NO2, NO3, Cl, SO4, összes só, pH, összes keménység, lúgosság, fajlagos vezetőképesség, O2 fogyasztás.

A Vízbázis Atlasz térinformatikával összekapcsolt gépi adatállományai tárgyévenként felújítva az aktuálisan üzemelő, tartalékként vagy figyelőkútként a vízjogi engedélyekben szereplő felszín alatti vízkivételek adatait tartalmazzák:

  • a víztermelő objektumok (kutak, források) fontosabb építéskori adatai és a tárgyévi víztermelés;
  • az előző objektumok vízjogi engedélyekben összefoglalt csoportjainak fontosabb alapadatai és az engedélyben szereplő, kitermelhető vízmennyiség.

Az üzemi adatokat (a kutak és a források nyugalmi-, üzemi vízszint, vízhozam, víztermelési és vízminőségi vizsgálati adatai) a közüzemi vízművek üzemeltetői, valamint a vízügyi igazgatóságok által kijelölt üzemeltetők küldik meg a területi- és központi nyilvántartásokba.

A felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi változásainak országos áttekintését szolgálják a következő törzshálózatok:

A felszínközeli és felszín alatti vízszintészlelő törzshálózat az állami vízügyi és földtani szervek kezelésében régóta üzemel. A 30-as évek óta fokozatosan kiépült talajvízszint-észlelő hálózat elsősorban a síkvidéki területekre terjed ki 1582 kúttal. A karsztvízszint-észlelő törzshálózat – amely jelenleg 248 állomásból áll – az 50-es évek óta fejlődött, elsősorban a Dunántúli középhegységben, főleg a bányászattal kapcsolatban. A rétegvízszint-észlelő törzshálózat fejlesztése a 70-es évek közepe óta zömében üzemen kívüli kutak felhasználásával történt, jelenleg 384 kutat észlelnek. A vízművek részére nem foglalt forrásokat is az állami vízügyi szervek mérik. A forrásmérő hálózatban jelenleg 49 forrás vízhozam mérése történik. A hálózatokban egyre növekvő mértékben regisztráló műszerekkel folyik az észlelés.

A Felszín Alatti Vízminőségi Törzshálózat a 80-as évek közepe óta működik. Kezdetben mintegy 600, zömében termelő kútból és forrásból évente 1-12 alkalommal vett vízminták elemzési adatai a központi nyilvántartásokba kerülnek. Ez a hálózat lényegében az üzemi adatszolgáltatásokban is megjelenő vízminőségi információk egy részére támaszkodik, s nem felel meg az országos felszín alatti vízminőségi törzshálózat követelményeinek. Elsősorban a sérülékenyebb talaj- és sekély rétegvizekre vonatkozó, kimondottan erre a célra létesítendő vízminőségi megfigyelő-hálózat hiányzik. Ilyen hálózatok eddig csak egyes területeken létesültek (Szigetköz, távlati vízbázisok), illetve 1996-tól kezdték el a környezetvédelmi állami szervek a regionális léptékű hálózat kiépítését (Duna-Tisza köze).

Az előbb felsorolt információk a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézete által az üzemeltetett Központi Vízrajzi Adattárban (Budapest, IX., Kvassay Jenő út 1. K. épület II. emelet) megtalálhatók (nyitva tartás munkanapokon 9-14 óráig, betekintés ingyenes, a papír adathordozókról önköltségi áron igényelhető másolat). Itt találhatók meg a kútkataszterhez tartozó 1: 25 000 méretarányú térképek is, amelyek a kutak helyét tüntetik fel. A vízrajzi törzshálózat adatait a VITUKI Rt. által évente kiadott Vízrajzi Évkönyv tartalmazza, amely CD-mellékletén szerepelnek a felszín alatti vízhasználatok tárgyévi adatai, valamint a Magyar Állami Földtani Intézet által üzemeltetett Vízmegfigyelő Hálózat vízszintmérési adatai is.

A Központi Vízrajzi Adattárban a vízrajzi törzshálózat adatai gépi adathordozón is megtalálhatók (az adatszolgáltatás előírt formátumban az OVF által jóváhagyott, egyéb kívánt formátumban megegyezéses áron történik). A kútkataszteri adatok gépi adatállományai még rendezésre szorulnak. A 90-es évek elején a felsorolt adatok nagy része a Vízföldtani Információ Rendszer (VIFIR) gépi adatbázisába került, ennek folyamatos karbantartására azonban azóta nem került sor, s ezt nem is tervezzük, mivel valamennyi vízrajzi adat a VIZIR (Vízügyi Információ Rendszer) folyamatban lévő fejlesztése keretében a Magyar Hidrológiai Adatbázisba (MAHAB), illetve az Országos Törzsadatkezelő Alrendszerbe (OTAR) kerül 2001-2002-ben. Addig a gépi adatszolgáltatások ideiglenes megoldással történnek. A Vízbázis Atlasz ArcView formátumban olvasható térinformatikai anyagai – amelyek azok számára használhatók, akik megfelelő hardverrel, szoftverrel és az OTAB alaptérkép használatára vonatkozó jogosultsággal rendelkeznek -, valamint az objektumokra és objektum-csoportokra vonatkozó tárgyévi adatállományok szintén a VITUKI Rt. Hidrológiai Intézeténél igényelhetők.

Ezekhez kapcsolódik a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. melléklete alapján összeállított, a területek és települések érzékenységi térképsorozata is. Ez az érzékenységi térképsorozat és a hozzájuk tartozó település soros lista a KöM Honlapján (www.kvvm.hu) is meg-tekinthető. A területek és települések érzékenységét bemutató 1:100 000 méretarányú térképek Arc-View formátumban, CD-n található a környezetvédelmi felügyelőségeknél. Újabb földtani feldolgozások ezzel kapcsolatban a Magyar Állami Földtani Intézet térképtárában találhatók.

A kutak vízföldtani naplói, engedélyei, az üzemi adatok, a vízrajzi törzshálózat adatai a vízügyi igazgatóságokon is meg-találhatók, az adatok egy része a környezetvédelem és a vízügy közötti adatcsere keretében a vízügyi igazgatóságok mellett a környezetvédelmi felügyelőségekhez is elkerül.

A környezetvédelmi szervezetben jelenleg van folyamatban a 33/2000. (III.17.) Korm. rendeletben előírt Környezetvédelmi Felszín Alatti Víz- és Földtani Közeg Nyilvántartási Rendszer (FAVI) kiépítése, amely többek között a felszín alatti vizek állapotára vonatkozó információkat is tartalmaz, valamint adatokat az állapottal kapcsolatos követelményekre, a veszélyeztető vagy szennyező, károsító tevékenységekre és a kapcsolódó környezetvédelmi intézkedésekre is. A rendszer egyik alapja a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelettel előírt adatlap, amelynek közzétételéről a környezetvédelmi miniszter 8001/2002. (K. Ért. 2.) KöM Tájékoztatója ad információt.

A FAVI a felszín alatti víz veszélyeztetésével, terhelésével járó tevékenységek jellemzőit különböző adatlapokon kell az adatszolgáltatásra kötelezett tevékenységhelye szerint illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez benyújtani:

  • az alap-adatlapot az engedélyköteles tevékenységet megkezdeni szándékozók, a tevékenységet végzők, illetve a felügyelőség által kötelezettek,
  • a részletes-adatlapot a felügyelőség által az alap-adatlapban foglaltak alapján kötelezettek töltik ki, valamint az évi 100 t feletti kockázatos anyagot elhelyezők, ha a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l vagy azon felüli, továbbá az évi 1 t feletti kockázatos anyagot elhelyezők, ha a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l alatti,
  • az éves jelentést azoknak kell kitölteni, akiket a felügyelőség az alap-adatlap, illetve a részletes-adatlap adatainak értékelése alapján erre határozattal kötelez. (Az éves jelentés adatlapja még nem lett kiadva.)

A FAVI adatlapok, kitöltési útmutatók és ezekhez tartozó függelékek megtalálhatók http://www.kvvm.hu/dokumentum.php?content_id=336 KöM Honlapon, letölthető formában.

OKKP CD-n tárolt változat (Felszín alatti vízzel kapcsolatos űrlapok)

A felszín alatti vizekkel kapcsolatban alapvetők a Magyar Geológiai Szolgálatnál, illetve a Magyar Állami Földtani Intézetnél és az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetnél elérhető, a földtani képződményekre vonatkozó információk. Ezek közül kiemelendők a felszíni földtani térképek, a felszínközeli – a felső 10 m-ben elhelyezkedő – földtani képződményeket, a sík- és dombvidékeket feldolgozó térképsorozatok, a különböző tematikus (környezetérzékenységi, agro-geológiai, hidrogeológiai, stb.) térképek, valamint a már említett Vízmegfigyelő Hálózat adatai.

A felszín alatti vizekre vonatkozó információk egyben földtani adatok is. A 4/1997. (III.5.) KIM-KTM-KHVM együttes rendelet a Magyar Geológiai Szolgálat részére szolgáltatandó földtani kutatási adatok köréről és forgalmazásának rendjéről hatálya a földtani kutatást végző szervezetekre és a bányavállalkozókra, illetve az általuk végzett tevékenység során nyert földtani adatokra terjed ki, beleértve a vízföldtani feltáró tevékenységet.

Az utánpótlódási, beszivárgási körülményeket a talaj is meghatározza. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében, valamint a Növény- és talajvédelmi állomásokon található adatok nem csak a talaj összetételére, hanem a mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezés terhelésre, a területhasználatra is kiterjednek. Ebből a szempontból kiemelendő a TIM (Talajinformációs Monitoring) hálózat. Az MTA TAKI fejlesztette az ország területére 1:100 000 méretarányban az Agrotopográfiai Adatbázist (AGROTOPO), amely homogén agroökológiai egységekből áll, valamint a Magyar Digitális Talajtani és Domborzati Adatbázist (HunSOTER), amely az egész világra kiterjedő, az ENSZ Környezetvédelmi Programja által felügyelt adatbázis része, s ezen kívül további nagy terjedelmű talajtani térképi és térinformatikai anyagokból álló információ-bázissal rendelkezik.

A vizek egészségügyi szempontból történő vizsgálatával a Johann Béla Országos Epidemiológiai Központ foglalkozik, nagyszámú, vízminőségi, bakteriológiai adatot tartanak nyilván az ANTSZ-ek (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) vizsgálati anyagaiból.

A felszín alatti vizekre vonatkozó helyi információk a vízműveknél, fürdő-vállalatoknál és – csökkenő mértékben – a bányavállalatoknál is elérhetők.

A vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatok szolgáltatásáról szóló 178/1998. (XI.6.) Korm. rendeletben, illetve az erre hivatkozó 8007/1998. (K.H.V. Ért. 24.) KHVM Tájékoztatóban szereplő adatátadás a felszín alatti vizek területén a következőkre terjed ki:

  • a vízügyi és környezetvédelmi szervezetek közötti adatcsere kiterjed a vízügyi szervek által üzemeltetett törzshálózatok, valamint a környezetvédelmi felügyelőségek által üzemeltetett vízminőségi törzshálózatok adataira,
  • a vízügyi szervezet biztosítja a felszín alatti vizek vízrajzi törzshálózati adatainak közzétételét a vízrajzi évkönyvekben,
  • az ANTSZ-ek megyei intézetei átadják a vízügyi szervezet részére a felszín alatti vizek vízkémiai és bakteriológiai vizsgálati adatait a vízmű-kutakra és az általuk vett vízmintákra vonatkozóan,
  • a Magyar Geológiai Szolgálat átadja a vízügyi szervezetnek a Magyar Állami Földtani Intézet felszín alatti vízre vonatkozó megfigyelő hálózatának rendszeresen mért adatait, valamint az expediciószerű felmérések adatait,
  • a vízügyi szervezet átadja a Magyar Geológiai Szolgálatnak a kútkataszteri adatokat,
  • az országos statisztikai adatszolgáltatás keretében a felszín alatti vizet 500 m 3 /nap feletti mennyiségben kitermelő vízmű létesítmények adatszolgáltatásra (vízhozam, üzemi- és nyugalmi vízszint, vízhőmérséklet, kitermelt vízmennyiség, vízkémiai elemzések) adatszolgáltatásra kötelezettek a vízügyi szervezet felé,
  • az 500 m 3 /év vízkivétel felett minden vízhasználó a vízkészletjárulék fizetési kötelezettség megállapításához bevallásra kötelezett.

A folyamatban lévő fejlesztések eredményeként el kell érni a közeljövőben, hogy valamennyi, a felszín alatti vizekre vonatkozó, aktuális adat gépi úton gyorsan elérhető legyen minden jogosult számára.

A felszín alatti vizekre vonatkozó archív információk feldolgozása és expedició-szerű felméréssel történő kiegészítése az állam nagyszabású aktuális feladatává vált az EU Víz-Keretirányelv monitoring-célki-tűzései keretében, annak feltárási fázisában. Kiegészítő fúrásos feltárásra elsősorban a felszínközeli vízminőség vonatkozásában van szükség, egyébként a nagy számú meglévő figyelő- és termelőkút lehetőséget ad az állapotfelvétel elvégzésére a különböző felszín alatti víztesteken.

A Környezetvédelmi Minisztérium az utóbbi években több, felszín alatti vizekkel kapcsolatos kiadványt adott közre (4. melléklet).