Common Forum ülés – Budapest, 2006. június 7-8.

A Common Forum 1994-ben kezdte meg működését Bonnban, mint egy informális szakértői csoport, melyben az EU tagállamok nemzeti kormányzati szervezeteinek, illetve ügynökségeinek küldöttei foglalnak helyet. A fórum hivatalosabb formát nyert 1996-ban, amikor az EU által támogatott CARACAS programot elindították, mint közös projektet a szennyezett területek kockázat elemzésének a témakörében. A fórum tovább folytatta tevékenységét a szintén EU által támogatott CLARINET programban, mely 2001-ben zárult.

A fórum általános célkitűzése, hogy stratégiákat fejlesszen ki a szennyezett területekkel való gazdálkodásra, és azok kezelésére úgy, hogy közben tekintettel van a felszín alatti erőforrások fenntartható védelmére.

A Common Forum rendszerint félévenként ülésezik, azonban a legutóbbi nagy rendezvény 2005. május 12.-13.-án volt Bécsben, melyen Hasznos Gábor főtanácsos (KvVM VTF) és Ádám László (VITUKI Kht.-KKK) volt jelen magyar részről. A bécsi találkozót követően csak két kisebb, nem teljes körű találkozóra került sor, a ConSoil 2005 rendezvényen (2005. 10. 05), illetve a NICOLE szardíniai workshopjához (2005. 11. 30.) kötődően.

A fórum budapesti ülése (2006. június 7.-8.) elsősorban a készülő EU-s Talaj Keretirányelvvel foglalkozott, emellett sor került a francia és holland szennyezett területekhez köthető adatbázisok bemutatására, továbbá a budafoki barlanglakások kármentesítési munkálatainak a megtekintésére.

A Talaj Keretirányelv jelenleg kidolgozás alatt áll az Európai Bizottságnál, azonban néhány részinformáció már elérhető ezzel kapcsolatban. A Common Forum koordinátora, Joop Vegter által tartott bevezető előadásban ezek a részinformációk ismertetésre kerültek, melyeket az alábbiakban foglalunk össze.

Fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy az alábbi leírás nem a Bizottság által kiadott Talaj Keretirányelvről szól, mivel az még nem elérhető, hanem a keretirányelvhez köthető részinformációk alapján került megfogalmazásra.

A Talaj Keretirányelv bemutatása, előadó Joop Vegter

A Talaj Keretirányelv célja, hogy megóvja a talaj funkcióit és biztosítsa a talaj fenntartható használatát. A jogszabály a talajra nézve 7 veszélytényezőt nevez meg: szennyezés, erózió, szerves anyag csökkenés, szikesedés, kompakció, földcsuszamlás és „földlezárás” (sealing). A földlezáráson kívül a keretirányelv a következő tevékenységek elvégzését javasolja a tagállamoknak:

  • kockázatos területek meghatározása, adatbázisba való összeírása,
  • nemzeti programok kialakítása, melyek meghatározzák a célokat, az intézkedéseket és a megvalósítás ellenőrzését (a programokról konzultálni kell a közvéleménnyel),
  • jelentés az előrehaladásról és a hatékonyságról.

A földlezárás esetében a tagállamok feladata a terület lezárását megóvó, tisztító technológiák, tevékenységek ösztönzése.
A szennyezettség esetében a Keretirányelv az alábbi specifikus feladatok elvégzését javasolja a tagállamoknak, illetve magának az Európai Uniónak:

  • a szennyezettség definíciója,
  • a potenciális szennyező tevékenységek listájának összeállítása,
  • a szennyezett területek összeírása,
  • nemzeti kármentesítési terv kidolgozása,
  • talaj állapot jelentés kiadásának működtetése,
  • a kármentesítés kötelezettje nélküli területek kármentesítését finanszírozó rendszer kidolgozása,
  • kockázat elemző módszertanok harmonizációja,
  • jelentés az elért eredményekről,
  • az IPPC irányelv módosítása.

A talaj és felszín alatti víz szennyezettségének kezelésére vonatkozó javaslatokat két csoportban tárgyalja a jogszabály, az egyik csoportot a megóvó és összeíró tevékenységek alkotják, a másik csoportot a kármentesítési tevékenységek.

Megóvás és összeírás

A megóvás során a tagállamnak korlátoznia kell a veszélyes anyagok bevezetését a talajra, illetve a talajba, ebbe a kategóriába nem tartoznak a természetes jelenségek és a levegőből való kiülepedés. Továbbá el kell kerülni a káros felhalmozódás kialakulását, mely rontja a talaj funkcionalitását, vagy jelentős kockázat kialakulását eredményezi az emberi egészségre, vagy a környezetre.

A szennyezett területek (közcélú) összeírásának azon területek lennének az alanyai, amelyeken igazoltan megállapították az emberi tevékenység által hátrahagyott veszélyes anyag jelenlétét, és a szennyezettség olyan mértékű, hogy jelentős kockázatot jelent az emberi egészségre és a környezetre. A kockázatok számításánál, mind a meglévő, mind a leendő területhasználatot figyelembe kell venni.

A tagállamoknak ki kell jelölni az illetékes hatóságot, amely felméri a potenciális talaj szennyezettséggel rendelkező területeket.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy „talajállapot-jelentés” formájában a leendő tulajdonos értesítést kaphasson a megvásárolni kívánt területen végzett potenciális szennyező tevékenységekről. A jelentést egy hatósági személynek kell kiállítania. A jelentéseknek a szennyezett területek azonosítására is alkalmasnak kell lenniük.

Kármentesítés

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a felsorolt szennyezett területek kármentesítése megtörténjen. A kármentesítés magában foglalja a szennyezettség eltávolítását, a szennyezés folyamatának megfékezését, a szennyezés mértékének csökkentését, és ellenőrzését annak érdekében, hogy az általa okozott kockázat megfeleljen a jelenlegi, vagy leendő területhasználatnak.

A tagállamoknak finanszírozási mechanizmust kell kidolgozniuk azon területek kármentesítésére, ahol a „szennyező fizet elv” nem alkalmazható.

A tagállamnak nemzeti kármentesítési stratégiában meg kell nevezni a kármentesítési célokat, a prioritások rendjét, a kármentesítés időbeosztását, a köz és magán anyagi erőforrásokat. A nemzeti kármentesítési programot ajánlott nyilvánosságra hozni.
A Keretirányelv változást javasol a környezeti felelősségi irányelvben (2004/35/EC), mely szerint, ha a szennyezettség okozója nem ismert, vagy az okozónak nem sikerül megvalósítania az előírt kármentesítési kötelezettséget, vagy az okozótól nem várható el, hogy viselje a költségeket, akkor az illetékes hatóságnak kell megtennie a szükséges intézkedéseket.

Tekintettel a jövőbeli fejleményekre a Bizottságtól 2006. harmadik negyedévében kikerülő Keretirányelv tervezetet a Tanács, az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mellett, számos szakmai grémium fogja véleményezni.

A szennyezett terület politika hatása Flandriában, előadó Victor Dries, OVAM

Flandria Belgium egyik régiója, lakosainak száma 5,9 millió Brüsszellel együtt, területe 13 500 km2. A Flamand Kormány 1995-ben fogadta el a talaj kármentesítéséről szóló határozatot, melynek 10 éves évfordulóján, 2005-ben két tanulmányt készítettek arról, hogy milyen gazdasági kihatása, illetve milyen hatásai és mellékhatásai voltak a rendeletnek.

A gazdasági kihatás értékeléskor összesítették az eddig elvégzett tevékenységeket:

  • több mint 24 000 tényfeltárást végeztek,
  • 6 200 részletes tényfeltárást,
  • a részletes tényfeltárás alapján 3000 esetben szükséges műszaki beavatkozás,
  • 1 500 kármentesítési projekt fut jelenleg,
  • 430 projektet fejeztek be.

A hatások és mellékhatások értékelését kérdőívek segítségével végezték. Külön kérdőívet állítottak össze az igény oldal (problémagazda, aki végezteti a kármentesítést) és a szolgáltató oldal (problémamegoldó vállalkozás, aki végzi a kármentesítést) részére.

A kérdőívek alapján megállapítható, hogy a problémagazdák 85%-a a határozat miatt kezdte meg a kármentesítési munkálatokat, 50%-uk nem értett egyet azzal, hogy a tulajdonos a felelős a kármentesítésért, bár 33% elfogadta azt. A problémagazdák 43%-a állította, hogy a tulajdonátadás a tényfeltárás, azaz a kármentesítés elindítója. Erősen megosztott volt az igény oldal azzal kapcsolatban, hogy a kármentesítés visszafogja a vállalatot, a kismértékű többség alapvetően nem értett egyet ezzel az állítással. Fontos jellemző, hogy a határozat miatt a probléma gazdák 76%-a nagyobb hangsúlyt helyez a megelőzésre.

Az igény oldalon kb. 3550 ember dolgozik kármentesítési projekteken.

A szolgáltatói oldalon kb. 1320-an dolgoznak kármentesítési projekteken, a cégek éves forgalma 579 millió euró (156 Md HUF). A szolgáltatók túlnyomó többsége szerint javult a tényfeltárások és műszaki beavatkozások minősége, és úgy vélik, hogy a tulajdon-átruházást nem vetette vissza a határozat hatályba lépése.

A francia szennyezett területekhez köthető adatbázisok bemutatása, előadó Dominique Darmendrail

Az előadó a BASIAS, a BASOL, a FREEDOM, a DECHMINUE és MINUSA adatbázisokat mutatta be.

A BASIAS adatbázis tartalmazza a felhagyott, egykori ipari területek adatait. Az adatbázist regionális hatóságok kezelik 1994. óta. Az adatbázisban mintegy 300 000 terület adata van tárolva. Az adatbázis nyilvános és interneten elérhető.

A BASOL adatbázist a Környezetvédelmi Minisztérium 1993. óta működteti. Az adatbázisba a helyi hatóságok azon területek adatait rögzítik, melyek ténylegesen vagy potenciálisan szennyezettek és azokkal kapcsolatban hatósági intézkedést kell alkalmazni. Az adatbázis jelenleg 3 800 terület adatait tartalmazza, bár a szennyezettség nagyságára vonatkozóan nem tárol adatokat. Az adatbázis nyilvános, bizonyos részei az interneten is elérhetőek.

A FREEDOM adatbázis a régi hulladék lerakók adatait tartalmazza.

A DECHMINUE és MINUSA adatbázisok bányászati tevékenységekhez köthető objektumok adatai tartalmazzák.

A szennyezett területek összeírása Hollandiában, előadó Frans Mulder

A holland kormány elvégezte a potenciális és ténylegesen szennyezett területek összeírását 2005. folyamán. Az összeírásban 41 helyi hatóság vett részt, melyek egységes formában küldték meg a területükön lévő potenciális és tényleges szennyezett területek adatait. Az összeírás lebonyolításához nem különítettek el anyagi erőforrásokat, azzal tették érdekeltté a hatóságokat, hogy világosan érzékeltették velük, hogy a jövőben az önkormányzatok részére juttatandó anyagi források elosztása többek között e feladat elvégzésétől függ.

Az összeírás eredményeként az adatbázis 761 000 rekordot tartalmaz, melyből kb. 658 000 elégíti ki a megadott feltételeket. Az adatok elemzését követően 200 000-re teszik azon területek számát, ahol előzetes tényfeltárás, 100 000-re azon területek számát, ahol részletes tényfeltárás, és 60-80 000-re azon területek számát, ahol műszaki beavatkozás szükséges. A területek kb. 80 %-a nem állami felelősségű.
Az előadó hozzátette, hogy a 700 000-et meghaladó rekord szám nem reális, mivel nem minden területen azonos mértékű a szennyezettség valószínűsége, pl. 110 000 háztartási olaj tartály is szerepel ebben az összeírásban.

Hollandiában 1978. és 2004. között 18 000 területet kármentesítettek. Az állam anyagi részvállalása ezekben a projektekben 72%-os volt. 2004-ben a holland állam összesen 3,1 milliárd eurót, azaz 837 milliárd forintot költött kármentesítésre.

Ezzel kapcsolatban idézzük Miech Steenwinkel (Ministry of Housing, Spatial Planning and the Environment, Hollandia) szóbeli közlését, mely szerint a holland kármentesítési program éves költség kerete 200 millió euró, azaz 54 milliárd HUF. A programot öt évre szóló költségvetéssel fogadják el, és a költség egy része (20-25%) operatív feladatok finanszírozására fordítódik. A fennmaradó összeget pályázati úton osztják ki meghatározott jellemzőkkel bíró kármentesítési projektekre. A projektek finanszírozásában az önrész meghaladja 50%-ot.

A holland kormány célkitűzése, hogy 2015-ig 14 000, 2030-ig 40 000 terület kármentesítését végezzék el.

Az adatbázis közcélú tovább fejlesztése a www.bodemloket.nl honlapon követhető, amelyen feltüntetésre kerültek az egykori potenciális szennyező tevékenységek helyei, és a talaj/felszín alatti víz vizsgálati helyek.

Az előadásokat követően csoportos megbeszélések formájában vita folyt arról, hogy milyen mélységig kellene a kidolgozás alatt álló Talaj Keretirányelvnek a nemzeti politikákat meghatároznia.

A csoportos megbeszélések az alábbi kérdéseket tárgyalták:

A szennyezettség definíciója
- meghatározásakor a rugalmasság vagy az összehasonlíthatóság a fontosabb szempont?
A potenciális kockázatos/szennyező tevékenységek
- a Keretirányelv javaslatában szereplő tevékenységek a minimumot vagy a maximumot jelentik-e?
- a javaslatban szereplő tevékenység lista alkalmazható-e a gyakorlatban?
A szennyezettség megerősítése
- mindig szükséges-e mérés a megerősítéshez?
- kockázat elemzés mindig szükséges-e a probléma definiálásához?
- a talajállapot-jelentéshez szükséges vizsgálatok azonosak-e a szennyezettség megállapításához szükséges vizsgálatokkal?
Prioritási szempontok

A csoportos megbeszéléseket követően a csoportvezetők összefoglalták az eredményeket.
Az ülés zárásaként az EUGRIS-szel való együttműködés lehetőségeinek megvitatására került sor.

Elérhető dokumentumok: