Common Forum ülés Spanyolország, Bilbaó - 2006.11.1.-3.

Az ülés a szennyezett területek kármentesítésére fordítható állami támogatások kérdéskörét, és a szeptember végén megjelent Talaj Védelmi Irányelvet (továbbiakban TVI) tárgyalta. Az ülésen 12 tagállam (Ausztria, Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország), 2 társult állam (Svájc, Norvégia), 2 európai hálózat (CABERNET, NICOLE) és a Bizottság küldöttei vettek részt. Magyarországot, mint egyetlen új tagállamot, a KvVM részéről Hasznos Gábor főtanácsos, a VITUKI Kht. részéről Ádám László tudományos munkatárs képviselte.

Az ülés megrendezését a Baszk régió kormányzata támogatta, melynek értelmében az ülés nyitó előadását a Baszk Környezetvédelmi Minisztérium munkatársa tartotta. Az előadó bemutatta az elmúlt évtizedekben végzett munkálataikat, mint például a jogszabályi környezet kialakítása a flamand (amúgy jelenlévő) szakértők segítségével, a régió felmérése, melynek eredményeképpen 8 000 hektár potenciálisan és 600 darab ténylegesen szennyezett területet tartanak nyilván.

Az ülés következő napirendi pontjában a résztvevőknek be kellet mutatni pár perces hozzászólás formájában a véleményüket a TVI-ről. A hozzászólók majd mindegyike egyetértett a TVI-vel, jó kezdeményezésnek tartja, még ha egyes pontjain finomítani is kell. A magyarországi hivatalos álláspontot a KvVM részéről Hasznos Gábor főtanácsos ismertette, miszerint Magyarország támogatja a TVI-et, mint ismeretes 13 tagállam, köztük Magyarország, 2006 júliusában hivatalos levélben kérte a Bizottságot a TVI véglegesítésére és közzétételére. A nem hivatalos, szakmai álláspontot Ádám László (VITUKI Kht.) fogalmazta meg, miszerint jó kezdeményezés a TVI, de a hazai viszonyok közé történő átültetése komoly kihívást jelent, pl. a szennyezett terület fogalma a TVI-ben kockázat alapú, míg a magyarországi jogszabályozás határérték segítségével definiálja, továbbá bizonyos szakaszai a TVI-nek nem kellően kidolgozottak, pl. a hatásviselőnél történő kockázat csökkentő intézkedéseket is bele kellene fogalmazni a javasolt kármentesítési eljárások közé.

A kerekasztalos megbeszélést követően került sor az első téma, a szennyezett területeknek adható állami támogatások kifejtésének. Bevezetésképpen néhány tagállam ismertette milyen módon alkalmazzák az állami támogatásokat. Írországban például, más tagállamokkal ellentétben, alul reprezentáltak az ipari jellegű szennyezések, és főleg a hulladék lerakók jelentenek problémát. Az ír kormány évente 13 millió eurót fordít a hulladék lerakók kármentesítésére, és 10 millió eurót az ezüst bányák rekultivációjára. Hollandiában kiemelten kezelik a szennyezett területek állami támogatását, mivel felmérések igazolják, hogy a szennyezett talajok által okozott egészségügyi ártalmak jelentősen terhelik a társadalombiztosítást. Például, kimutatták, hogy az ólommal szennyezett talaj 4 000 gyermeknél okozott kimutatható károsodást, mintegy 5-8 milliárd euróra tehető az egészségügyet terhelő költség, továbbá jelentős értékvesztést okoz az ingatlan piacon. Finnországban 3-4 millió eurót fordítanak a felelős és kötelezett nélküli területek kármentesítésére. 2003-ban 275 részben államilag finanszírozott kármentesítési projekt fejeződött be és évente mintegy 450 kötelezést adnak ki kármentesítésre. A 2004-2008 periódusban mintegy 250 projektet kívánnak államilag támogatni. Érdekes, s talán páratlan kezdeményezés a finn gyakorlatban, hogy az olaj szennyezések felszámolására egy külön alapot hoztak létre, melynek értelmében az olaj importőröknek 0,5 euró/tonna hozzájárulást kell fizetni ebbe az alapba, melyből aztán finanszírozhatók az olaj forgalmazásából eredő kármentesítések. Ez azért jó kezdeményezés, mert nem tartozik az állami támogatások körébe, mely utóbbiak használatát, mint látni fogjuk, körülményessé teszi a Szerződés 87-es cikkelye.

A következő előadást Saskia Dirkzwager-De Rijk, a Bizottság Verseny Főigazgatóságának munkatársa tartotta az állami támogatások odaítélhetőségének a feltételeiről.

A Szerződés 87. cikkelye definiálja az állami támogatás fogalmát és a kivételeket ez alól. A Szerződés 88. cikkelye az eljárási szabályokat tartalmazza. További intézkedéseket tartalmaz a Tanács 659/1999 rendelkezése, és a 794/2004 sz. rendelkezés. A Szerződés 87. cikkelye szerint az állami támogatás fogalma az alábbi:

A tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
Ahhoz, hogy egyértelműen meghatározható legyen, hogy mi minősül állami támogatásnak és mi nem, a vizsgált intézkedést 4 kritérium alapján vizsgálják. A kritériumok az alábbiak:

  1. Állami forrásból származik-e az adott támogatás?
  2. A támogatásnak köszönhetően jut-e olyan gazdasági előnyhöz a kedvezményezett, melyet nem kapott volna meg normális piaci versenyben.
  3. A támogatás odaítélése kiválasztás útján történik-e a cégek között hatást gyakorolva a vállalkozások közötti versenyre?
  4. A támogatásnak van-e potenciális hatása a tagállamok közötti versenyre és kereskedelemre?

Amennyiben mind a 4 kritériumra igen a válasz akkor állami támogatásnak minősül a vizsgált intézkedés, mely elvileg tiltott. Azonban bizonyos, ún. kivételes esetekben jóváhagyás nyerhető a Bizottságtól.

A Szerződés 87. cikkelyének a 2 és 3 bekezdése tárgyalja a kivételes eseteket, mikor is adható állami támogatás. Azonban ezek nem alkalmazhatók automatikusan egy adott tagállamban, hanem előzetesen értesíteni kell a Bizottságot, amely jóváhagyja az adott intézkedést, vagy elutasítja, felkérve a tagállamot, hogy törölje el, vagy változtassa meg azt. A kivételes esetek 3 főcsoportba oszthatók:

  1. Regionális támogatás, mely regionális problémák megoldására adható. Például olyan területeknek adható támogatás, ahol az életszínvonal abnormálisan alacsony, vagy ahol súlyos munkanélküliség van.
  2. Horizontális intézkedésekkel, például támogatás adható a kis- és középvállalkozásoknak, a kutatás-fejlesztésre, a környezetvédelemre, a problémákkal küzdő cégek megmentésére, a foglalkoztatás növelésére és az oktatásra.
  3. Ágazati intézkedésekkel, például támogatás adható az érzékeny ágazatoknak (szén és acélipar stb.), a mezőgazdaságnak, a halászatnak és a közlekedésnek.

A környezetvédelemre fordítható állami támogatások közösségi útmutatóját az Official Journal C37 3.2.2001, p.3 száma tartalmazza. Az útmutató szerint a fő rendező szempontok a szennyező fizet elv érvényesítése, az elszámolható költségek nevesítése és a következetesség más politikákkal. A szennyező fizet elvét abból a szemszögből kell figyelembe venni, hogy aki felelős a tagállam jogszabályai szerint a szennyezésért az nem kaphat állami támogatást az általa okozott szennyezettség kármentesítésére. Azonban bizonyos esetekben még így is kaphat támogatást az illető, például ha csődhelyzetben van (lásd feljebb a 2. Horizontális intézkedéseknél szereplő problémákkal küzdő cégek megmentése c. kitételt), vagy a de minimis szabályon keresztül, mely szerint bizonyos összeg határt el nem érő állami támogatások nem minősülnek állami támogatásnak. A jelenlegi de minimis szabály szerint, ha 3 év alatt 100 000 eurónál kisebb összegű állami támogatást kap egy cég az nem minősül tiltott állami támogatásnak. Jelenleg most készül egy javaslat arra vonatkozóan, hogy ezt az összeg határt 200 000 euróra emeljék. Amennyiben egy területen nem azonosítható a szennyezettségért felelős (jogi, vagy természetes) személy, vagy ha azonosított ez a személy de nem képes a költségek finanszírozására, akkor adható állami támogatás. Az elszámolható költség azonos a kármentesítésre fordított költséggel, aminek kisebbnek kell lennie az érintett földterület értékében bekövetkezett növekedés értékénél.

Az állami támogatásokat illető közösségi szabályok kézikönyve az alábbi helyen érhető el:
http://ec.europa.eu/comm/competition/state_aid/others/vademecum/vademecumen2003_en.pdf

A Verseny Főigazgatóság honlapján:
(http://ec.europa.eu/comm/competition/index_en.html) további tanulmányok és jelentések érhetők el a témában

A TVI-et Luca Marmo a Bizottság Környezet Főigazgatóságának munkatársa mutatta be. Kiemelte, hogy a TVI-ben szereplő szennyezett terület fogalmának használatát csak a jelentős kockázattal rendelkező területekre lehet alkalmazni, és ennek a mértékét minden tagállamnak egyedileg kell meghatároznia. A szennyezett területekre vonatkozó nyilvántartásnak ki kell terjednie a potenciális talajszennyező tevékenységek helyeinek regisztrációjára, a szennyezettséget okozó összetevők koncentráció értékeire, és támogatnia kell a talajbizonyítvány kiállítását, ill. az abban közölt adatok fogadását. A TVI nemzeti jogszabályokba átültetését követően az 5. év végére legkésőbb le kell határolni a potenciális (aktív és nem aktív) szennyezett területeket. Majd kémiai vizsgálatokat kell végezni az időközben kidolgozott nemzeti módszertan alapján, majd a kiemelt területeken kockázat elemzéseket kell végezni. Melynek eredményeképpen feltárásra kerülnek a szennyezett területek, melyek bekerülnek a szennyezett területek nyilvántartásába. Az átültetést követő 25. év végére az összes szennyezett területet fel kell mérni, és szerepeltetni kell a szennyezett területek nyilvántartásában. Az előadó hangsúlyozta, hogy a talajbizonyítványt csak eladáskor, és azon területek esetében kötelező kiállítani, melyeken az I. mellékletben szereplő potenciális szennyező tevékenységeket végezték. E pontnál egy kisebb vita alakult ki a résztvevők között, mivel egy ilyen típusú bizonyítvány kiállítási költségét óvatos becsléssel 2 000 - 3 000 euróra tették, és feltételezték, hogy ennek a költségnek elég komoly negatív hatása lenne az ingatlan piacra. Mások a védelmébe vették, mivel állították, hogy csak az 1%-át érinti az ingatlan piacnak, továbbá hosszútávon mindenkinek (különösen az ingatlan tulajdonosoknak) érdeke, hogy minél hamarabb lehatárolásra kerüljenek a rejtett környezeti problémák. Említette az előadó, hogy a 23. cikkely módosíttatja a 2004/35/EC-t, mivel ha nem lehet felelőst, vagy kötelezettet találni egy adott kármentesítési probléma kezelésére, akkor az illetékes hatóságnak kell elvégezni a kármentesítési munkálatokat. Fel kell mérni az ágazati politikákban történő fejlesztések hatását a talaj állapotára vonatkozóan. A TVI nemzeti jogszabályokba való átültetése valószínűleg 2010-re várható.

A Common Forum workshop azzal a megállapítással zárult, hogy az irányelv tovább boncolása, és még konkrétabb észrevételezése a következő ülésen, a német elnökség alatt Stuttgartban lesz, várhatóan 2007. áprilisában.