Oroszország

Oroszországban a környezetvédelem állami intézményeit a nemzetközi természetvédelmi programok (UNESCO, 1968, Párizs és OON, 1972, Stokholm) elfogadása után szervezték meg.

A korábbi Szovjetunióban az állami országos környezetvédelmi monitoring létrehozatalára és a környezeti károk csökkentésére vonatkozó kormányhatározatot 1972-ben fogadták el. A Környezetvédelmi Országos Bizottság megszervezését elrendelő határozat 1978-ban született meg.

A termőterület jelentős része degradált, melynek okai a szél és víz erodáló hatása, a kiszáradás, a tápanyagveszteség, a sivatagosodás és a szennyezés. A talajleromlás fő oka nagy területeken az erózió.

Kisebb területeken jelentős a szennyezés szerepe, de az ilyen típusú talajleromlás ökológiai következményei súlyosabbak. A talajszennyezők főbb csoportjainak ellenőrzése (csökkentése, szabályozásai) a talajmonitoring program keretében történik. A talajmonitoring eredményeit az 1993 óta rendszeresen közzétett “A talajhasznosítása helyzete Oroszországban” c. éves országos jelentés tartalmazza.

Az Orosz Honvédelmi Minisztérium kb. 12,8 millió ha területet, ebből 5,1 millió ha erdőt használ katonai célokra. A katonai célú területhasználatot annak környezeti hatásai miatt kb. 7 millió ha-on megszüntették. Számos katonai létesítmény ipari régiókban található, pl. az Uralban, Moszkva környékén, a közép-volgai medencében és a Káma-medencében. Biztonsági okokból a katonai létesítményekben folyó tevékenységeket titkosították. A katonai létesítményekre általában az 1980-as évek közepéig környezetvédelmi előírások nem vonatkoztak.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Összterületre vonatkozó adat forrása: ENSZ/EGB, 1998

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

A hivatalos közlemények szennyezett létesítményként említenek környezeti kockázatot jelentő foltokat, vagy területeket, melyek nagysága nem szükségszerűen egyezik az ingatlanéval.

Az Orosz Szövetség 1993 decemberében kelt rendelete a katonai létesítményeket és a Honvédelmi Minisztérium által használt természeti erőforrásokat ”Az Orosz Szövetség Természeti Erőforrásai” címen említi. A célterületekkel, fegyverzettel és gyártó üzemekkel nem rendelkező katonai kutatóközpontok polgári létesítménynek minősülnek. A Belügyminisztérium is számos különféle létesítményt üzemeltet, amelyek nagymértékben hasonlítanak a katonai létesítményekhez, azaz azokon fegyveres erők állomásoznak. Ennek ellenére nem minősülnek katonai létesítménynek.

Az Orosz Szövetség alkotmánya szerint Oroszországban a természetvédelem országos feladat. A szennyezett létesítmények és területek kezelésének jogi alapjait a következő törvények teremtik meg:

• Az 1982. évi törvény “a légköri levegő védelméről”.
• Az 1991. évi “földkódex”.
• Az 1995. évi törvény “az ökológiai szakvéleményről”.
• Az 1996. évi törvény “a talajmeliorációról”.

Itt említhetők meg továbbá az Orosz Kormány határozatai és a volt USSR kormányának operatív határozatai:

• a talajok monitoringjáról, 1982-ből
• a légkörbe kibocsátott szennyezők követelményeiről, 1981-ből
• a környezetbe kibocsátott szennyezők követelményeiről, 1992-ből
• a szennyezett talajokról, 1992-ből
• a környezet monitoringjáról, 1994-ből.

Számos normatív módszertani utasítás van érvényben, melyek az ilyen jellegű tevékenységeket szabályozzák. Ezeket a Környezetvédelmi Országos Bizottság dolgozta ki.

Katonai létesítmények kötelező évi környezeti felülvizsgálatát az 1993. évi N406-1993. sz. Kormányrendelet írta elő.

A talajokat szennyező káros anyagok, pl. nehézfémek, kritikus koncentrációját egészségügyi-higiéniai szempontok alapján állapítják meg. Céljuk az ember védelme a szennyezések hatása ellen. A környezetet (beleértve a talajt) szennyező káros anyagok koncentrációjának megállapítása elsősorban az embert is magában foglaló ökoszisztéma védelmét kell, hogy szolgálja.

A kármentesítési követelmények maghatározása a Környezetvédelmi Minisztérium és illetékes regionális osztályainak feladatkörébe tartozik. A kármentesítés követelményeit általában az előirányzott területhasználattól függően írják elő.

Oroszországban az Országos Környezetvédelmi Tanács felelős a természet védelméért. A környezetvédelmi és ökológiai problémákkal kapcsolatos döntések meghozatalában, a környezetvédelmi jogszabályok meghozatalában és végrehajtásában a következő szervek vesznek részt:

• Az Orosz Szövetség Tanácsa
• Az Orosz Szövetség Kormánya
• Az Orosz Szövetség Környezetvédelmi Minisztériuma
• A Földkészletek Országos Bizottsága
• Az Országos Hidrometeorológiai Bizottság
• A Mezőgazdasági Minisztérium
• Az Egészségügyi Minisztérium
• A Szövetségi Erdészeti Szolgálat
• Az Orosz Belügyi Bizottság
• Az Orosz Halászati Bizottság
• Az Orosz Térképészeti Bizottság
• Az Orosz Erdészeti Bizottság
• Az Orosz Meteorológiai Bizottság

A potenciálisan szennyezett létesítmények és területek azonosítása során a Környezetvédelmi Hatóságok feladatkörébe tartozik:

• a potenciálisan szennyezett létesítmények helyének pontos meghatározása, a szennyezés mértékének felmérése és a kockázatok értékelése
• a környezetvédelmi jogszabályokat sértő magatartás bírságolása, a szennyező kötelezése
• a környezeti károk kármentesítésének elrendelése és a kármentesítési tevékenység felügyelete
• kármentesítés után a környezeti tanúsítvány kiadása
• a környezetvédelmi beavatkozások végrehajtása.

A környezetvédelmi hatóságok a törvény alapján kényszeríthetik a szennyezés okozóját a kármentesítési követelmények betartására, ez a katonaságra is vonatkozik.

A Honvédelmi Minisztérium Környezetvédelmi Főosztálya felelős a katonai létesítményeket érintő környezetvédelmi kérdésekben. Ilyen kérdésekkel általában csak a katonai vezetés foglalkozik. Katonai létesítmények szennyezett területeinek kezelése azonban az orosz honvédelmi és környezetvédelmi minisztériumok, valamint azok területi hivatalainak feladatkörébe tartozik. Katonai létesítményekben a kármentesítési munkákat külső felekkel kell elvégeztetni, amelyek lehetnek polgári és katonai szervezetek egyaránt. A környezetvédelmi hatóságok a katonai létesítmények folyó kármentesítési beavatkozásokat pénzügyi és műszaki támogatásban részesíthetik.

A tudományos akadémiák kutatóintézetei és az orosz egyetemek mezőgazdasági intézetei tevékeny szerepet vállalnak a természetvédelmi stratégiák kidolgozásában és a talajvédelem tájékoztató kiadványainak elkészítésében.

Ipari központokban a talaj állapotát helyi és regionális szinten kísérik figyelemmel. Oroszországban átfogó ökológiai monitoring is folyik. Ennek célja a helyi szennyező forrásoktól távol eső területek vizsgálata, amelyeket nagy távolságból (határon túlról is) szállított szennyezés ér.

A szennyezett létesítmények nyilvántartásba vétele nem történt meg.

A Honvédelmi Minisztérium azonban nyilvántartást vezet a sérülékeny környezetben lévő katonai létesítményekről, melyben összesen 470 katonai létesítmény szerepel.

MD = Katonai Körzet (Military District)

A termőföldek szennyezése az ipari központokat környező területeken a legnagyobb fokú. A szennyezés általában a központoktól számított 5 km távolságon belül tapasztalható, fő forrásai az energiaipar, a fémkohászat és a közlekedés.

A talajt aeroszolok, szilárd és folyékony hulladékok szennyezik. Oroszországban az egymillió lakosnál nagyobb ipari városokat környező területek mintegy 20 %-a szennyezett.

A talajmonitoring program keretében kiválasztott helyeken 1997-ben végzett vizsgálatok adatai szerint a teljes termőterület 3 %-a nehézfémekkel szennyezett. Az ipari termelés csökkenésének köszönhetően ez a területhányad nem növekedett, de nem is csökkent. Ezeken a területeken szennyezettnek minősül az a talaj, amelyek Pb-, Cd-, Cr-, vagy Sn-tartalma a háttérértéket 10-40-szeresen meghaladja. Az ipari körzetekben a talajt dioxinok is szennyezik. Felmerült a gyanú, hogy a termőterületek nehézfém-szennyezése a forgalomban lévő műtrágyáknak is tulajdonítható, de ezt a vizsgálatok nem igazolták.

A termőterület csaknem 3 %-át növényvédő szerek is szennyezik. Számítások szerint ezeken a területeken a talaj nagy koncentrációban tartalmaz DDT-t, metafoszfátot és trephlan-t.

Az olajipar által okozott talajszennyezés Oroszországban jelentős probléma. A nagyszámú baleset következtében az olajágazat nagy területeket szennyezett. Így pl. az 1995-1997 időszakban csak Nyugat-Szibériában több ezer olajelfolyással járó baleset történt.

A katonai létesítmények többsége az 1950-es – 1960-as években épült, nagymértékben elhanyagolt és messze a korszerű színvonal alatt van. A környezeti károk többségét a létesítmények üzemeltetése idézte elő.

• A porkibocsátás 700 000 tonnára tehető, amiből csak 100 000 tonnát szűrtek ki.
• Az 1994. évi 500 millió m ³ teljes szennyvízmennyiségből 100 millió m ³ tisztítatlan maradt.
• A katonai létesítményekből kikerülő teljes hulladékmennyiségből 10 millió tonna háztartási és 850 000 tonna ipari eredetű. A háztartási hulladék kb. 90 %-át lerakják, sok esetben védelem nélküli lerakókon.
• Az éves üzemanyag-fogyasztás 10 millió tonnára tehető, melynek mintegy 0,2 %-a szállítási és meghibásodott tartályokból elfolyó veszteség. Becslések szerint az olajkészletek tárolása rossz állapotú, melynek következtében az olajszármazékok által okozott talaj-, felszíni- és felszín alatti vízszennyezés gyakori.
• A haditengerészeti bázisokról származó szennyvizet és szilárd hulladékot rendszerint közvetlenül a tengerben helyezik el.

A katonai létesítmények szennyezett részei az alábbiak:

• Gépjárműparkolók és mosóberendezések, üzemanyagtöltő állomások, karbantartó műhelyek, felszerelés raktárak:
• szénhidrogén származékok, oldószerek, savak és nehézfémek, ezek közül a szénhidrogén a leggyakoribb szennyezőanyag (a vizsgált esetek felében). Becslések szerint a szénhidrogénekkel szennyezett termőterület nagysága 3100 ha.
• 1992-93 között szennyezettség-szelvényt vettek fel 9 katonai létesítmény területén: Chkalowsi, Kresty, Solzy, Tver, Emgels, Mosdok, Jeisk, Kamends-Uralski és Yelizovo-5. A talaj, a talaj- és felszíni víz mindegyiken szennyezett volt, és a talajvíz felszínén szabadfázisú kerozin úszott.
• Hulladéktárolók átmeneti, vagy végleges elhelyezés, szennyvíztisztító-telepek:
• Különféle vegyszerek, PCB-k, dioxinok és nehézfémek.
• A katonai létesítményekből kikerülő teljes hulladékmennyiségből 10 millió tonna háztartási és 850 000 tonna ipari eredetű. A háztartási hulladék kb. 90 %-át lerakják, sok esetben védelem nélküli lerakókon.
• Rakétaindító állomások/űrtechnológia:
• 1,1-dimetil-hidrazin és fémhulladékok
• A rakétakilövő állomások, vagyis Plesetsk és Kapustin Jar, esetén sajátos szennyezési probléma jelentkezik, mivel a szennyezés nemcsak magát az állomás területét érinti, hanem azokat a területeket is, ahol a leváló rakétarészek földet érnek. Becslések szerint a teljes érintett terület nagysága 5 – 9 millió ha, amelyen mintegy 10 000 fémdarab szóródott szét. A rakéta felbocsátása után a hordozórakétákat leválasztják és azok a földre zuhannak. Földet éréskor a leválasztott hordozórakéták még jelentős mennyiségű felhasználatlan üzemanyagot, elsősorban 1,1-dimetil-hidrazint, egy erősen mérgező anyagot, tartalmaznak.
• Radioaktív hulladékok elhelyezése:
• Nukleáris tengeralattjárókon és haditengerészeti egységeken radioaktív hulladék keletkezik, valamint a nukleáris fegyvereket tároló katonai létesítményekben is. A folyékony radioaktív hulladék éves mennyisége 18 és 20 ezer m ³ között változik. 1994-ben 3500 tonna szilárd radioaktív hulladék keletkezett. A radioaktív hulladékok gyűjtése, ártalmatlanítása és elhelyezése biztosított, a lerakóhelyek többsége azonban már elérte befogadóképességének határát. Nukleáris hulladékot tengerben is helyeznek el.
• Szennyvíztisztítás:
• Tisztítatlan szennyvizek és tömítetlen csatornahálózatok okoznak higiéniai problémákat.
• Cél- és kísérleti területek:
• Robbanószerek, vegyi anyagok, szénhidrogének és nehézfémek.

A szennyezett létesítmények számbavétele nem történt meg.

Potenciálisan szennyezett talajok állapotának környezetvédelmi minősítése az Orosz Szövetségben rendszeresített eljárás szerint történik, termőterületeket, legelőket, erdőterületeket, stb. különböztetnek meg. A potenciálisan szennyezett talajok azonosításának vizsgálati módszereit több dokumentum szabályozza. A jegyzékben szerepel az Orosz Szövetség több mint ötven normatív jogszabálya, a Környezetvédelmi és Hidrometeorológiai Állami Bizottság több mint 40 dokumentuma, egyéb minisztériumok (egészségügyi szolgálat, mezőgazdasági szolgálat, közlekedés, statisztika, stb.) hasonló számú dokumentuma, közel 50 állami szabvány, továbbá több, mint 500 utasítás, amelyek a talajminták kiválasztásának és laboratóriumi vizsgálatának módszereit ismertetik.

Tervezik a szennyező anyagok csoportosítását: nehézfémek, növényvédő szerek, olaj és olajszármazékok, és radioaktív anyagok. A talajokkal szemben támasztott követelmények a területhasználat jellegétől függenek. A növényvédő szerek felhasználása termőföldeken szabályozott, meghatározásuk egyenletesen kiosztott mintavételi pontokon történik. A talajok nehézfémtartalmát elsősorban ipari szennyező források körül, az ezektől mért távolság függvényében határozzák meg. A vizsgálati módszerek szabványosítottak. A minősítés a szennyező anyagok egyes típusaira előírt kritikus koncentrációk alapján történik.

A potenciálisan szennyezett katonai létesítményeket és területeket környezetvédelmi felméréssel állapították meg. A felmérések 1992-ben kezdődtek, amikor a Honvédelmi Minisztérium létrehozta a Környezetvédelmi Osztályt, majd egy évvel később a Környezetvédelmi Központot. A környezetvédelmi felmérések célja a katonai létesítményekre vonatkozó környezetvédelmi információ adatbázisának létrehozása és a megállapított szennyezés értékelésére egységes eljárás bevezetése. A környezetvédelmi felméréseket évenként kívánják végrehajtani.

A katonai létesítmények környezetvédelmi ellenőrző felmérése 1994-ben kezdődött. Azóta 1868 katonai létesítményben előértékelést és 4 haditengerészeti bázison környezetvédelmi szemlét végeztek. A létesítmények többsége szennyezettnek bizonyult és nem felelt meg a környezetvédelmi előírásoknak. A létesítmények hatalmas száma miatt a szennyezés mértéke nem volt becsülhető. Az ipari létesítmények környezetvédelmi minősítését az Orosz Szövetségben szabványosított eljárás szerint végzik (Unió Szabvány 17.07.0.04-90). Az eljárás polgári és katonai létesítményekre egyaránt vonatkozik. Megtörtént az első kezdeményezés a katonai létesítményeken belül található szennyezett területek meghatározására szolgáló eljárások szabványosítására:

• Az Orosz Környezetvédelmi Minisztérium útmutató-tervezetet állított össze “Útmutató katonai létesítmények környezeti állapotának értékeléséhez” címmel. Az útmutatóban leírt eljárás alkalmasságát több környezetvédelmi felülvizsgálat során tesztelték.
• Keret-útmutató készült talajvízszennyezés értékelésére, mely kétlépcsős eljáráson alapul. Az első lépcső az adott katonai létesítmény minősítése a környezetvédelmi előírások betartása szempontjából,
• míg a második lépcső tartalmazza a hidrogeológiai vizsgálatot és a környezetvédelmi felmérés elvégzését. Az eredmények alapján történik a szennyezés “forró pontjainak” és a szennyezés eloszlásának meghatározása, valamint a kármentesítési terv és költségvetés elkészítése.

Bár a katonai létesítmények vizsgálatának szabványos eljárása még nem került bevezetésre a legtöbb katonai létesítmény vizsgálata során az alábbiakban ismertetendő eljárást.

Előértékelés: a létesítmény általános környezeti állapotára, pl. veszélyes anyagok gyűjtése, tárolása, földalatti tartályok léte, a talaj és a talajvízkészletek sérülékenysége, stb. vonatkozó információk gyűjtése. Az előértékelés tevékenységek körébe tartozik:

• a meglévő adatok beszerzése,
• helyszíni szemle,
• a növényzet minőségi és mennyiségi értékelése,
• a potenciális szennyező források azonosítása,
• a potenciálisan szennyezett létesítmények és környezeti elemek (talaj, talajvíz, növényzet, felszíni vizek) térképi azonosítása,
• mintavételi terv készítése a mintavételi mélységek előírásával,
• a meglévő lakóépületek és talajvízkutak térképi azonosítása,
• a hidrogeológiai viszonyok vizsgálata és a talajvíz minőségének értékelése,
• egyes esetekben távérzékelési módszerek (radio-spektrometria, radar és lézer-monitoring) alkalmazása.

Az előértékelésről készítendő zárójelentés tartalmazza a szennyezés értékelését, a talaj mezőgazdasági művelésre való alkalmasságát, vagy alkalmassá tételének feltételeit, továbbá az erre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt és a részletes feltárási tervet.

Előminősítés: A terület felbontása kisebb részekre, ezek besorolása kockázati kategóriákba az azonosított káros anyagok és a környezet sérülékenysége alapján.

Területek kiválasztása részletes vizsgálatra. Ennek alapján a szennyezők eloszlásának meghatározása, kockázatértékelés és a kármentesítési terv megfogalmazása.

Szennyezett létesítmények részletes vizsgálatára szabványosított eljárás nem létezik.

Leggyakrabban a szénhidrogének meghatározásának gyors módszereit (geofizikai mérések és fúrás) alkalmazzák.

Szennyezett talajok kármentesítésére alkalmazott technológia a káros anyagok típusától, a szennyezett környezettől és a szennyezett terület nagyságától függ. A kármentesítés mechanikai, vegyi, fizikai, biológiai, agrokémiai és agrotechnikai módszerekkel történhet.

A lehetséges mechanikai módszerek:

• a szennyezett talaj elszállítása és lerakása külön tárolón, ökológiai szempontból biztonságos területeken,
• a szennyezett talaj borítása tiszta talajréteggel, amely a környező közeget védi a szennyezés ellen,
• a szennyezett talaj égetéssel történő ártalmatlanítása,
• a szennyezett anyag keverése az alatta elhelyezkedő nem szennyezett rétegekkel.

A módszerek általában szervetlen szennyező anyagokat tartalmazó talajok kármentesítésére használatosak.

Szerves szennyező anyagok, mint pl. a növényvédő szerek, olaj és olajtermékek esetén mikrobiológiai lebontás, vagy hőkezeléses ártalmatlanítás jöhet szóba. Ezek a módszerek nem találtak széleskörű alkalmazásra. A fizikai és kémiai módszerek között szerepel különféle adszorbensek – pl. zeolit, aktív szén és egyes műgyanták - alkalmazása.

Az agrokémiai módszerek a legelterjedtebbek, melyek során a szennyezett talajba meszet, szerves és szervetlen trágyát juttatnak. Hatásuk a trágyák azon tulajdonságán alapul, hogy fokozzák a növények szennyezéssel szembeni stabilitását (tűrőképességét) és meggyorsítják a szerves szennyező anyagok lebomlását.

Jelentős erőfeszítések árán sikerült technológiát kidolgozni az 1,1-dimetil-hidrazin (DMH) szennyezések kármentesítésére (lásd az űrtechnológiával foglalkozó részt). A különleges tisztítási technológiák között említendők a következők:

• a DMH-val szennyezett talajokon különleges adszorbens és felszín alatti víz tisztítására mikrobiológiai technológia alkalmazása.
• módszer folyékony radioaktív hulladék ártalmatlanítására.
• szénhidrogén szennyezés esetén általában hagyományos módszereket alkalmaznak. A szénhidrogénnel szennyezett talajt kitermelik és a helyszínen biológiailag megtisztítják. A szénhidrogénnel szennyezett felszín alatti vizet rendszerint kiszivattyúzás után tisztítják.

A környezetvédelmi hatóságok (a minisztérium és területi szervei) a környezetvédelmi bírságokból bizonyos alapot képeznek, melynek egy részét a katonai létesítmények kármentesítésére fordítanak.

Kármentesítési beavatkozások költségei a katonai létesítmények rendes és kutatási költségvetéséből is finanszírozhatók. A Honvédelmi Minisztérium szennyezett katonai létesítmények vizsgálatát önállóan is kivitelezhet.

Az Orosz Szövetség egyes államai (Asztrahán, Arhangelszk és a Nordissetien Köztársaság) támogatást nyújtanak szennyezett katonai létesítmények kármentesítéséhez.

A független államok közösségének (CIS) államközi környezetvédelmi tanácsa államközi alapítványt hozott létre környezetvédelmi beavatkozásokra.

A “szennyező fizet” elvet érvényesítik. Ennek megfelelően a katonai létesítményekben a Honvédelmi Minisztérium felelős a kármentesítési beavatkozásokért, azonban költségvetésében a szennyezett létesítmények kármentesítése külön tételként nem szerepel.

A kármentesítés önerőből történő megvalósítása helyett a szennyező kártérítés fizetése mellett dönthet, ezzel áthárítja a kárfelelősséget a kedvezményezettre.

Oroszország ökológiai helyzete az elmúlt tíz év során nem javult. Az ipar hanyatlása a légkör és természetes vizek szennyezését a vállalt mérték fele alá csökkentette. Így például az olajszennyezés mértéke a korábbinak negyedére, a nehézfémeké felére-negyedére csökkent, azonban a talajszennyezés gyakorlatilag azonos szinten maradt. A talajok ólomszennyezettsége ezzel szemben az ipari központok környékén megnőtt annak következtében, hogy ugyanezen idő alatt a gépjárművek száma csaknem megduplázódott.

Az utóbbi tíz év alatt a természetvédelem költségei megváltoztak. Ezen erőforrások relatív hányada megkétszereződött és elérte a GDP egytized részét. Az ezekkel járó költségek abszolút értéke a korábbinak egyharmadára csökkent. Az Orosz Szövetség környezetvédelmi erőfeszítései csak akkor lesznek eredményesek, ha ebben az üzletágban a beruházások is nőnek, esetleg nemzetközi forrásokból.

A katonai létesítmények vizsgálatának és kármentesítésének költségeiről becslések készültek. 1995-ben a prioritást élvező esetekben szükséges, vagyis a legsürgősebb biztonsági beavatkozások éves költségeit 39 millió USD-re becsülték, ami megfelel a Honvédelmi Minisztérium költségvetése 0,26 %-ának.

A Környezetvédelmi Minisztérium regionális szervei elkészítették egyes kiválasztott katonai létesítmények kármentesítési beavatkozásainak költségbecslését.

A korszerű talajvédelem fő irányai Oroszországban a következők:

További szűzföldek termelésbe állításának teljes tilalma (Oroszországban jelenleg számos természetvédelmi rezervátum, és mintegy tucat nemzeti park van, ahol mindenféle gazdasági tevékenység tilos, mely Oroszország területének közel 2,5 %-át teszik ki).

Szennyezett talajok rekultivációja. Ez magában foglalja módszerek kidolgozását a szennyezett talajok azonosítására, a szennyező anyagok korszerű, gyors és pontos meghatározására, továbbá a különféle talajszennyezők kritikus szintjeinek finomítását.

Információt szolgáltattak Larisa Janchik és Alexander Iakovlev (az Orosz Szövetség Környezetvédelmi Állami Bizottsága), 1999. április 28.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998). Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról. A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18. A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója.

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999). Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai.

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al. (1997), Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1. és 2. Kötet, Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998. http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)