Örményország

A talajszennyezés Örményország fő talajgazdálkodási problémáinak egyike, valamint a problémát jelent a talajerózió az ipari és kommunális hulladékok tisztítása és elhelyezése, és a biológiai erőforrások kimerülése.

A környezetszennyezés általános szintje Örményországban a közelmúltban ugyan csökkent, de ez elsősorban az ipari termelés 1988 évi földrengést és a Szovjetunió összeomlását követő csökkenésének és számos társadalmi-gazdasági problémának tulajdonítható. A gazdaság fejlődése megindult és ezért a szennyezés okozta problémák fokozódó jelentkezése várható.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

A szennyezett létesítmények és területek külön definíciója nem létezik.

A környezetszennyezés ökológiai szempontból biztonságos és költség hatékony kezelése érdekében a következő törvények és rendeletek születtek:

• a Természetvédelmi Jogalkotás Elvei (1991)
• Törvény a Környezeti Hatásokról (1995)
• Törvény a Levegő Védelméről (1994)
• Kódex a Vizekről (1992)
• Kódex a Földekről (1991)
• A 448. sz. Kormányhatározat (1993. szeptember 8.), mely adókat és díjakat vezet be a következő tevékenységek után: levegő- és vízszennyezés, ipari hulladékok elhelyezése lerakókon, felszíni-, felszín alatti - és ásványvíz használata, ipari szennyvizek bevezetése. Az adók és díjak befizetésére kötelezettek az ipar- és közlekedési vállalatok üzemeltetői, tekintet nélkül a tulajdonviszonyokra.

A vízben, levegőben és talajban lévő szennyezők jellemzésére MPC (legnagyobb megengedhető koncentráció) és RC (maradék-koncentráció) értékeket vezettek be.

A Természetvédelmi Minisztériumon belül a Földvédelmi Osztály és a közelmúltban felállított Veszélyes Anyagok Osztálya felelősek a szennyezett létesítmények kezeléséért.

Az Országos Tudományos Akadémia Ökológiai és Neoszféra Tanulmányok Központjának munkatársai dolgozták ki és alkalmazták a nehézfémekkel szennyezett létesítmények térképi megjelenítésének módszerét, ami hozzájárul a közvélemény tájékoztatásához az eredmények felől.

Örményországban a következő szennyezett létesítmények és területek a szennyezés főbb forrásai:

• Ipari létesítmények: Az ipari szennyezés fő forrásai a bányászat, fémkohászat, a vegyipar és építőipar. A kibocsátott emissziók változatos összetételben tartalmaznak nehézfémeket (arzént, ólmot, kadmiumot, nikkelt, stb.), fluor- és klórvegyületeket (dioxinokat is), cián- és nitrogénvegyületeket, továbbá egyéb, a talajt és felszín alatti vizet szennyező anyagokat.
• Hulladéklerakók: Területszennyezést elsősorban az ipari és kommunális hulladékok okoznak. Az 1985-1990 közötti időszakban mintegy 36,7 tonna ipari hulladék, melyből 20 ezer tonna mérgező. A jelenleg keletkező ipari hulladékok mennyisége nehezen becsülhető.
• Termőföldek szennyezése: Az ipari létesítményekkel kapcsolatban a fentiekben említett probléma hatása érinti a létesítmények közelében lévő termőföldeket is. Különösen az Ararát-völgy térségében növényvédő szerekkel és műtrágyákkal is szennyezettek. Bár a legártalmasabb szerves klór növényvédő szerek (DDT, DDE és heptaklór) használatát az 1970-es években betiltották, az 1995-96 évi vizsgálatok egyes talajokban ezek maradványait nagy koncentrációban mutatták ki. A termőföldek 1992. évi privatizációja és a korábbi központosított növényvédőszer-elosztási rendszer összeomlása nyomán a növényvédő szerek jelenlegi használata nehezen ellenőrizhető.
• Bányalétesítmények: A bányászati tevékenységek által szennyezet talajokról jelenleg nem állnak rendelkezésre egyértelmű adatok. A meddőhányók, salak- és egyéb lerakók nagy koncentrációban tartalmaznak szennyező anyagokat.
• Ólommal szennyezett létesítmények: A gazdasági viszonyok következtében Jerevánban egyes gazdálkodók ólmot nagy koncentrációban tartalmazó földeket művelnek. Az ólom forrásai az ipari emissziók és az ólmozott benzin.

Nem léteznek az ipari és kommunális hulladékok ártalmatlanítására, vagy az újrahasznosítható rész visszanyerésére alkalmas berendezések. Az ipari hulladékok jelentős részét előzetes tisztítás nélkül kommunális hulladéklerakókon helyezik el.

Örményországban 45 városi és 429 vidéki lerakóra kerül a szilárd kommunális hulladék; összterületük kb. 1500 ha. A lerakókat tervezési engedély, vagy környezeti hatástanulmány nélkül létesítették. A talajréteggel történő lezárásukat általában elmulasztják. A vizsgálatok a lerakókban talaj- és felszín alatti vízszennyezést eredményező nagy nehézfémtartalmat mutattak ki.

A szennyezett létesítmények számbavétele nem történt meg.

A potenciálisan szennyezett létesítmények közül megemlíthetők:

• A Kadjaran-i réz- és molibdén üzem. A telephely egyes részein jelentős réz- és molibdén-szennyezés tapasztalható.
• Az Ararat-i aranyüzem környezetében a nehézfémekkel szennyezett terület nagysága 20 km ² -re becsülhető. Az arzénkoncentráció a legnagyobb megengedhető értéket (MCP-t) több százszorosan túllépi.
• Vegyipari üzemek Vanadzorban és Jerevánban.

A vonatkozó adatok nem léteznek.

A talajokat szennyező nehézfémek kimutatása atomabszorpciós a spektrográfiai módszerekkel történik.

Szennyezett talajok ártalmatlanítására alkalmas berendezések nincsenek, bár örmény kutatók dolgoznak a technológia kifejlesztésén.

Az Országos Tudományos Akadémia Ökológiai és Neoszféra Tanulmányok Központjának munkatársai nehézfémekkel, cián- és nitrogénvegyületekkel, továbbá növényvédő szerekkel szennyezett létesítmények kármentesítési technológiájának kifejlesztésén dolgoznak A technológia alkalmazásával a különféle szennyezett létesítmények, pl. a fentiekben említett Ararat-i aranykinyerő üzemi terület kármentesíthető lesz.

Örményország jelenlegi gazdasági helyzetében szennyezett létesítmények és területek vizsgálatára és kármentesítési beavatkozásokra központi források gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre. Örményország szennyezett talajaival kapcsolatos problémák feltételezhetően hasonlóak a volt Szovjetunió és az EGB országaiban felmerülőkkel. Együttműködés ezekkel az országokkal ezért elengedhetetlen az ökológiai problémák megfelelő és elégséges megoldásához.

A jogi követelményeket az Örmény Köztársaság természetvédelmi és környezetgazdálkodási díjakról és bírságokról közelmúltban elfogadott törvénye (1998. 12. 28.) és a megfelelő Kormányhatározat (1998. 12. 31.) tartalmazza.

A szükséges anyagi eszközök hiányában a szennyezett létesítmények számbavétele nem történt meg.

A termőföldek szennyezése az élelmiszerekhez kapcsolódik.

Lásd a “Nyilvántartott szennyezett területek száma” c. fejezetet.

Információt szolgáltatott Arevik Poghosyan (az Örmény Köztársaság Természetvédelmi Minisztériuma), 1999. április 13.

Poghosyan, A. (1998), Adatlap Örményország szennyezett területeiről, A KKE országok ad-hoc ülésére beterjesztett jelentés, Varsó, 1998. szeptember.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999). Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)