Azerbajdzsán

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Összterületre vonatkozó adat forrása: ENSZ/EGB, 1998

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

Szennyezett létesítményekre és területekre külön definíció nincs.

Azerbajdzsán kormánya és országgyűlése az elmúlt néhány évben számos törvényt és rendeletet alkotott. A kormány 1998-ban hagyta jóvá az Országos Környezetvédelmi Akciótervet, amely elsősorban az olajszármazékokkal szennyezett területek kármentesítésére irányul. A tervet a Gazdasági Államtanács dolgozta ki a Világbank, több minisztérium és főosztály, valamint illetékes szakértők közreműködésével.

1998-ban befejezett másik projekt a mérgező és a veszélyes hulladékokkal foglakozik, amelyben szintén a Világbank működött közre.

A köztársaság csatlakozott az ENSZ elsivatagosodás elleni konvenciójához is. A konvenció egyik pontja a talajok vegyi leromlásának csökkentésével foglalkozik. A köztársaság elsivatagosodás elleni küzdelmének országos programja a közeljövőben kerül megfogalmazásra.

A talajállapot szabályozása az Állami Ökológiai és Természetvédelmi Bizottság és az Állami Földjavak Bizottsága hatáskörébe tartozik

A szennyezett létesítményekről nem készült nyilvántartás

A növényvédő szerek és szervetlen műtrágyák által okozott szennyezés a köztársaságban nagy probléma. Az mezőgazdaság a múltban több mint 300 ezer tonna műtrágyát és 40-60 ezer tonna (kb. százféle) növényvédő szert használt fel. A gyapotföldeken évente átlagosan 25-30 kg/ha, szőlőkben 150-180 kg/ha mennyiséget juttattak ki. A peszticidek felhasználása csökkent és minőségük romlott. Korábban a növényvédő szereket a központi szovjet hivatalok utalták ki a köztársaság számára. Jelenleg a gazdálkodók a kis vállalatoktól szerzik be, melyek némelyike gyenge minőségű terméket hoz forgalomba.

A talajszennyezés egyéb fő forrásai az olajszármazékok, az olajfinomítás, általában a vegyszerek, a bányászat és a fémkohászat.

Problémát jelent a nehézfémek által okozott szennyezés. A talajban felhalmozódó nehézfémek forrásai az ipari kibocsátások, a hulladékok és a közlekedés. Általában a kimutatott nehézfém-tartalom az átlagos litoszféra indexet (a természetes háttérkoncentrációt) ólom esetében nyolcszorosan, nikkel esetében kétszeresen, cink esetében 50-60-szorosan, míg réz esetében tízszeresen haladta meg. A kiugróan magas értékek a réz- és cinkalapú rovarirtó szereknek tulajdoníthatók. A közlekedési emissziók következtében a talaj termőképessége az úttól számított 1 m széles sávban kb. 20 %-kal csökken.

Talaj- és területszennyezést okoz a bányászat is. Több mint 300 helyen termelnek ki ásványi nyersanyagokat. A bányák közül kb. 200 külszíni fejtés, amely a módszer olcsóbb és hatékonyabb a mélyművelésnél, de nagyobb környezetterhelést is jelent.

Az olajtermékekkel szennyezett területek Azerbajdzsánban külön problémát jelentenek nagyságuk 11 000 ha-ra becsülhető, melyeken kármentesítés nem történt. További jelentős területveszteséget (4 ha/km) okoznak az olajvezetékek.

A szennyezett területek számbavétele nem történt meg.

A szennyezett, sós, stb. talajok becsült területét a következő összeállítás mutatja be:

Szennyezett talajok tisztítására szolgáló berendezések, vagy megfelelő elhelyezésükre szolgáló létesítmények nincsenek.

Információt szolgáltatott Javanshir Ismalylov (Azerbajdzsán Állami Ökológiai Bizottság), 1999. április 8.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)