ANNOTÁCIÓ

Baltikum

Közép- és
Kelet- Európa

Balkán

FÁK országok

Észtország

Bulgária

Albánia

Oroszország

Lettország

Lengyelország

Bosznia-Hercegovina

Örményország

Litvánia

Románia

Horvátország

Azerbajdzsán

 

Szlovákia

Macedónia

Fehéroroszország

 

Cseh Köztársaság

Szlovénia

Grúzia

  Magyarország  

Moldávia

     

Ukrajna



Fehéroroszország

Országismertetés

Háttérinformáció

Az ország területének túlnyomó része síkság, melynek átlagos magassága a tengerszint felett 160 m, egyharmada erdővel borított. A négy, 500 km-nél hosszabb fő folyó a Dnyeper, a Nyeman, a Nyugati Dvina és a Nyugati Bug, de Fehéroroszországban összesen kb. 20 ezer kisebb-nagyobb vízfolyás található. A tájkép jellemzője a nagyszámú tó (a több, mint 11 000 tó összfelülete közel 2000 km 2 ). Többségük az északi és a déli tartományokban található. Egyes részeken – a Vitebszk régió Usahi és Braszlav körzeteiben – a terület 10 %-át borítják.

Fehéroroszország ökoszisztémája Kelet- és Nyugat-Európa környezetvédelme szempontjából nagy jelentőségű. A fehérorosz tókörzet a Németországtól Lengyelországon, Livánián, Fehéroroszországon és Lettországon át Oroszországig terjedő nagyobb Balti-tóvidék része. Lengyelország és Fehéroroszország nagy területei közös erdőövezetet alkotnak, amely magában foglalja a Knyiszinszka Pusát, a Belozevszkaya Pusa fehérorosz és lengyel részeit, valamint fehérorosz területen a Ruzanszkaya és Nalibikszkaya Pusát. A fehérorosz Polesszie körzet része a Lengyelországtól Ukrajnáig húzódó európai mocsársávnak. Az 1993-ban aláírt “Európa zöld tüdeje” egyezmény értelmében Fehéroroszország, valamint Litvánia, Lettország, Észtország teljes területén, Lengyelország keleti és Oroszország nyugati részén különös figyelmet kell fordítani a természetes ökoszisztémák megóvására és környezetbarát gazdasági tevékenységek folytatására.

Államigazgatás szempontjából Fehéroroszország hat tartományra oszlik (Breszt, Vitebszk, Gomel, Grodno, Mogilev és Minszk), valamint 118 körzetre. Az országban 102 város, 111 város-jellegű település és 24 000 kisebb-nagyobb falu található.

Összterület

Mezőgaz-daság

Erdő

Országosan Védett

Egyéb

km 2

km 2

%

km 2

%

km 2

%

km 2

%

207.600

       

>30

     

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Népesség

Népsűrűség

Éves növekedés

Születéskor várható életkor

1990 - 1995

férfiak

nők

1000

km 2 - ként

%

évek

10.215

49

-0,14

63

74

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

Az 1996. évi népszámlálás adatai szerint az ország népessége kereken 10,3 millió volt, ebből 7,1 millió élt városokban és 3,2 millió vidéken. A népességszaporodás éves üteme 1975 és 1985 között 0,6 %, ezt követően 0,35 %-ra csökkent.

A környezet védelmére csaknem valamennyi gazdasági ágazatban voltak erőfeszítések. A környezetszennyezés csökkentését célzó számos törvény életbeléptetése ellenére a nagy városokban és ipari központokban a környezet állapota még mindig nem megfelelő. 1986-ban a csernobili atomerőmű katasztrófája következtében a radioaktív kiülepedés Fehéroroszország területének közel egynegyedét (23 %-át) elszennyezte.

Két regionális főváros, Gomel és Mogilev áll a súlyos környezeti problémákkal küzdő városok listájának élén. Mindkettő a Csernobil által károsított területen, környezeti veszélyt jelentő ipari üzemek köztelében helyezkedik el. Fehéroroszország fővárosa, Minszk területén az eredő szennyezés mértéke rendkívül kedvezőtlen. A városi területeken végzett talajvizsgálatok szerint a fő szennyező anyag az ólom, a réz és a cink.

Minden város, ipari üzem, mezőgazdasági, vagy katonai tevékenység elkerülhetetlenül befolyásolja az egész természetes környezetet, szennyezi a levegőt, talajt, a felszíni és talajvizeket. A fő gondot a helytelen köztisztasági gyakorlat által okozott bakteriális fertőzés, a földek lecsapolása (nyilván bemosódás értendő) folytán bekövetkező nitrát-szennyezés, a műtrágyák és szerves trágyák helytelen alkalmazása, növényvédő szerek szakszerűtlen tárolása és kijuttatása, valamint a mérgező hulladékok szennyező hatása idézi elő.

A csernobili katasztrófa egyik napról a másikra több mint 2 millió ember életkörülményét változtatta embertelenné. A cézium-137 sugárzás szintje 3668 városban és faluban 37 kBq/m 2 fölött volt. Az áttelepítésre kijelölt területen kívül a legmagasabb értékeket Sepetilovicsi falu a Csecserszki körzetben (2272 kBq/m 2 ), Vilevo a Dobrush körzetben (Gomel tartomány) (2220 kBq/m 2 ), és Csudiani falu a Cserikov körzetben (Mogilev tartomány: 5402 kBq/m 2 ) mérték.

A csernobili katasztrófa következtében 1,6 millió ha termőföld szennyeződött el Cs 173 izotóppal 37 kBq/m 2 -t meghaladó mértékben, ebből 260 000 ha-t ki kellet vonni a művelésből. Elszennyeződött 1 685 000 ha erdő. Jelentős mennyiségű sugárzó anyag halmozódott fel a felső talajrétegben, mely évtizedekig károsítja a termőföldeket és az erdőket egyaránt.

További környezetvédelmi problémát jelent a szovjet csapatok kivonása után öröklött több mint 4,6 millió hektárnyi terület rekultivációja:

  • gyakorlóterek,
  • kaszárnyák,
  • tüzérségi célterületek,
  • légi bázisok,
  • karbantartási létesítmények,
  • rakéta bázisok, és
  • az ezekkel járó szociális infrastruktúra (lakások, közművek, tároló, elosztó és egyéb létesítmények).

A leggyakoribb és legproblematikusabb szennyezők a sugárhajtóművek üzemanyagai, petróleum, dízelolaj, használt kenőolaj, TCE és egyéb vegyszerek. A benzin és olajszármazékok elosztására és tárolására épített korábbi létesítmények okozták a legsúlyosabb környezeti károkat.

Jogi és államigazgatási alapok

Szennyezett létesítmények és területek meghatározása

A radioaktivitással szennyezett terület a talaj szennyezettségétől és az éves átlagos effektív sugárdózistól függő övezetekre oszlik.

A Fehérorosz Köztársaság sugárterhelési övezetei

Szennyezettség

Ci/km 2

Övezet jellege

Cs 137

Sr 90

Pu 238, 239, 240

Lakóövezet, rendszeres sugárzásméréssel

1-5

-

-

Áttelepítési jogosultságú övezet

5-15

0,5-2

0,01-0,05

Halasztott áttelepítési jogosultságú övezet

15-40

2-3

0,05-0,1

Azonnali áttelepítési övezet

>40

>3

>0,1

Kitelepítés: A csernobili atomerőmű körüli terület, ahonnan az embereket 1986-ban kitelepítették (30 km-es övezet és a terület, amelyről a 3 Ci/km 2 fölötti Sr 90 és 0,1 Ci/km 2 fölötti Pu szennyezettség miatt további kitelepítés volt)

Jogszabályok

A környezetvédelmi jogalkotás a fehérorosz alkotmányon alapul (34., 46., és 55. cikkelyek). A köztársaság állami politikáját a környezetvédelem területén a Legfelső Szovjet 1995. szeptember 6.-án hagyta jóvá. Az 1992. novemberi alaptörvény “A környezet védelméről” kinyilvánítja a szennyezett létesítmények értékelésének és kármentesítésének szükségességét.

Hatályba lépett “A Csernobili Atomerőmű katasztrófája következtében szennyezett területek jogi kezelése” c. külön törvény.

A katonai létesítményekre vonatkozóan a következő rendelkezések érvényesek: “A korábbi katonai létesítmények és az azokat környező területek egészségügyi, higiéniai és sugárzásökológiai monitoringjának eljárásai” (1994. január) és “A felszabadult katonai létesítmények és környező területek ökológiai monitoringjának programja és módszerei”. A program keretében az ökológiai szemlét és a részletes vizsgálatokat úgy kell elvégezni, hogy a kapott adatok a létesítmények kármentesítésének és rehabilitációjának alapjául felhasználhatók legyenek.

Határértékek alkalmazása

A korábbi szovjet szabványok a talajra vonatkozó értékeket a “legnagyobb megengedhető koncentrációként” adják meg, melyek általában szigorúbbak a Holland-lista “A”-értékeinél.

A felszín alatti vízre vonatkozó értékek általában az ivóvíz-szabvány szerintiek.

A “Káros anyagok legnagyobb megengedhető koncentrációi talajokban” (fehérorosz) értékei például:

- Kadmium

1,00

mg/kg

- Cink

70,00

mg/kg

- Ólom

30,00

mg/kg

- Réz

45,00

mg/kg

- Nikkel

57,00

mg/kg

- Higany

2,10

mg/kg

- Benz(a)pirén

0,02

mg/kg

- Szulfátok

160,00

mg/kg

- Nitrátok

130,00

mg/kg

- Oldható fluor

10,00

mg/kg

Felelős hatóságok

A Természeti Erőforrások és Környezetvédelem Minisztériuma

Főbb feladatai:

  • a környezetvédelem és a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása terén az állami politika kidolgozása és végrehajtása,
  • a természetvédelem komplex kezelése az országban, valamennyi köztársasági intézmény tevékenységének összehangolása,
  • a környezetvédelem és a természeti erőforrások használatának állami felügyelete,
  • az idevágó kérdésekben a közvélemény tájékoztatásának biztosítása, stb.

A minisztérium szervezetébe tartozik 6 tartomány és Minszk város bizottsága, 123 természet- és környezetvédelmi felügyelet, továbbá több tudományos és kutatóintézet, tudományos és műszaki központ (pl. ECOMIR) és egyéb szervezet.

A Földvagyon, Geodézia és Térképészet Állami Bizottsága

Főbb feladatai:

  • a földek nyilvántartása,
  • az állami földkataszter vezetése, és
  • a földhasználat és védelem ellenőrzése.

Az Egészségügyi Minisztérium

Főbb feladatai:

  • az egészségügyi szabályozás, ivóvíz, élelmiszerek és városi területek köztisztasági állapotának ellenőrzése, stb.

A Szükségállapotok Minisztériuma

Főbb feladatai:

  • a sugárfertőzött, valamint egyéb természeti, vagy ember által előidézett katasztrófa által sújtott területeken minden tevékenység összehangolása,
  • néhány korábbi katonai létesítmény kezelése, azok környezetvédelmi monitoringja és rehabilitációja, polgári hasznosításra alkalmassá tétele.

Az Erdészeti Minisztérium

Főbb feladatai:

  • az állami felügyelet ellátása, erdők hasznosítása, pótlása, stb.

Hidrometeorológiai Állami Bizottság

Főbb feladatai:

  • a légkörre, felszíni vizekre, talajokra, sugárfertőzött, stb. területekre vonatkozó adatok rendszeres észlelése.

Az Országos Tudományos Akadémia, az Élelmezés- és Földművelésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium tudományos és kutatóintézetei.

Nyilvántartás

Az Országos Környezetvédelmi Monitoringhálózat a levegő, a talaj és talajvíz állapotának pontos regisztrálását végzi. A tevékenységeket a Természeti Erőforrások és Környezetvédelem Minisztériuma hangolja össze. Valamennyi feladat fő végrehajtója a Hidrometeorológiai Állami Bizottság.

A földvagyon és vízkészletek adatbázisa külön kitér a radioaktív és vegyi szennyezettségekre. A különálló felszín alatti víz katasztert évente frissítik.

A felelős hatóságok évente országos jelentéseket tesznek közzé. A sugárfertőzött és nehézfémekkel

szennyezett területeket térképek mutatják be.

Talaj- és felszín alatti vízszennyezés jellemzése

A talaj- és felszín alatti vízszennyezés forrásai

A szennyezés fő forrásai a Csernobilból származó sugárzó izotópok, a mezőgazdaságból származó vegyszerek és a katonai tevékenységek.

A korábbi szovjet katonai létesítményekben a talajvizsgálatok a következő szennyező anyagokat mutatták ki:

  • Olajtermékek, elsősorban üzemanyagok
  • Nehézfémek
  • Robbanóanyagok
  • Mérgező vegyszerek
  • Különféle hulladékok és építőanyagok, beleértve a veszélyes és sugárzókat is
  • Sugárszennyezettség
  • Fel nem robbant lőszerek

Nyilvántartott szennyezett létesítmények/területek száma

A csernobili katasztrófa nyomán Cs 137 szennyezte el Fehéroroszország területének 23 %-át (46,45 ezer km 2 -t). Az Sr 90 szennyezettség lokálisabb jellegű, 21 000 km 2 -en (az ország területének 10 %-án) mutatható ki. A Pu 238, 239, 240 szennyezettségű talajok kb. 4000 km 2 -en (azaz Fehéroroszország területének csaknem 2 %-án) mutathatók ki.

A korábbi katonai létesítmények összterülete 4,6 millió ha-ra tehető.

Vizsgálati módszerek

A potenciálisan szennyezett létesítmények és területek azonosítása

A potenciálisan szennyezett létesítmények és területek rendszeres előértékelése nem folyik. Létesítmények első elő- és tervezési értékelését 1992-ben az amerikai Fenyegetés Csökkentési Program keretében végezték. A program fő célja Fehéroroszország támogatása volt a rakétabázisok lefegyverzésében, melynek során több környezetvédelmi program készült a következő célokkal:

  • a környezet állapotának értékelése
  • a kármentesítési tervek elkészítése
  • tapasztalatátadás.

Az Erőforrások és Környezetvédelem Minisztériuma a Honvédelmi Minisztériummal közösen útmutatót adott ki a katonai létesítmények környezeti felmérésére. Az útmutató elsősorban az amerikaiak és németek által a volt NDK katonai létesítményeinek értékelésén szerzett tapasztalatokon alapul.

Az általában előirányzott idő

  • a környezeti háttérfelmérésre (elő-értékelés) 3 hónap,
  • a részletes vizsgálatokra és kockázatelemzésre 6 hónap.

A háttérfelmérés fő lépései:

  • a rendelkezésre álló adatok és információ összegyűjtése és értékelése
  • légi felvételek értékelése
  • helyszíni szemle
  • a szennyezett területek helyszínrajzi rögzítése
  • a geológiai és hidrogeológiai adatok előzetes értékelése,
  • első mintavételek a szennyezett területeken, beleértve a talaj, talajlevegő, növények, felszíni vizek és felszín alatti víz kémiai és radiológiai vizsgálatát.

Előnyben kell részesíteni a hordozható berendezésekkel végrehajtható helyszíni vizsgálatokat és távérzékeléses módszereket, mint infravörös spektroszkópiát és ultrahangos vizsgálatokat a talaj nedvességtartalmának, a talajvízszint mélységének meghatározására, szénhidrogén-szennyezés és földalatti üzemanyagtartályok felderítésére.

Szennyezett létesítmények és területek vizsgálata

Létesítmények elővizsgálata a következő lépésekből áll:

  • a higiéniai állapotok értékelése
  • talaj-, talajlevegő-, víz- és növényminták vétele
  • kémiai és sugárzásvizsgálat.
  • a kimutatott szennyezők toxicitási értékelése
  • a szennyezett területek térképi ábrázolása.

A Csernobil nyomán sugárfertőzött területek vizsgálatán a következő módszerek kerültek alkalmazásra:

  • előzetes értékelés
  • terepmérések
  • mintavételezés
  • a minták laboratóriumi vizsgálata
  • a kapott adatok értékelése
  • a fertőzött területek térképi ábrázolása

Egyes katonai létesítmények területén a megállapított “forró pontokat” részletesebben megvizsgáltak. A vizsgálatokra az Erőforrások és Környezetvédelem, valamint a Honvédelmi Minisztérium közös döntése nyomán került sor és a következő lépésekkel bővültek:

  • a szennyezés kiterjedésének meghatározása
  • a megfelelő kármentesítési módszer(ek) kiválasztása
  • a jövőbeli földhasználatra javaslat készítése
  • költségbecslés készítése.

Szennyezett talajok ártalmatlanítási lehetőségei

Kitermelt szennyezett talaj tisztítása

l. az alábbiakban

Szennyezett talaj és talajvíz kármentesítésére alkalmazott beavatkozások

A Csernobil utáni sugárökológiai helyzet a lakosság külső sugárterhelésének mérséklése érdekében megkövetelte a széleskörű dekontaminációt. A munka zöme az 1986-1989 időszakra esett.

Ekkor az atomerőmű körüli 30 km-es övezeten kívül kb. 500 települést dekontamináltak (60 %-ukat 2-3-szor is). A beavatkozások a fertőzött talaj kitermeléséből, tiszta talaj terítéséből, a nem fertőtleníthető létesítmények elbontásából, utcák, utak és járdák aszfaltozásából, tetők cseréjéből és a keletkező hulladékok elhelyezéséből álltak. A talajcsere során 13,3 millió m 3 talajt termeltek ki és temettek el, valamint 2,8 millió m 3 tiszta talajt terítettek le.

Az eltávolított szennyezett talajt, valamint a lebontott épületek törmelékét a dekontamináció hulladékai részére létesített ideiglenes tárolókon rakták le. A katasztrófa után a Gomeli régióban 69 ideiglenes lerakó üzemelt.

A dekontaminációs műveletek üteme 1989 után csökkent. Jelenleg a beavatkozások olyan társadalmilag fontos létesítményekre és intézményekre korlátozódnak, mint óvodák, iskolák, kórházak és rehabilitációs otthonok, továbbá településen belül rendkívül nagy aktivitást mutató helyi foltok.

Dekontaminált nyílt területek és lebontott szerkezetek sugárfertőzött hulladékának elhelyezésére három Dekontaminálási Hulladéklerakó (DWDS) működik Gomel régióban és négy Mogilev régióban. Kosra falu közelében (Stolin körzet, Breszt régió) 1995-ben helyezték üzembe a DWDS-ek első vonalát. Azelőtt a hulladékot ideiglenes lerakókon tárolták.

Fontos feladat a DWDS-ek biztonsági karbantartása annak megakadályozására, hogy sugárzó anyag a felszín alatti vízbe jusson. Ellenőrzési célokból monitoring hálózatokat telepítettek a “felszín alatti víz - felszíni víz” terjedés nyomon követésére. A Bragin, Kholniki, Vetka és Csecserszk körzetekben 11 DWDS körül észlelőkutak hálózata létesült. A kapott eredmények nem utalnak a felszín alatti víz sugárfertőzöttségének növekedésére, amit a Nemzetközi Atomenergia Hivatal (IAEA) szakértői is megerősítettek.

A volt katonai létesítmények elsősorban kerozinnal, petróleummal, dízelolajjal, fáradt olajjal és egyéb vegyszerekkel (28-60 ezer mg/kg koncentrációban) szennyezett talajok kármentesítése talajcserével történik, a kitermelt talaj tárolásával.

Finanszírozás és kárfelelősség

Vizsgálatok és kármentesítési beavatkozások

A katonai létesítményekben szükségessé váló kármentesítési beavatkozások költségeit a Honvédelmi Minisztériumnak kellene fedezni, de a költségvetésben nem szerepelnek.

A korábbi szovjet katonai létesítmények kármentesítési költségeit Oroszországnak kellene fedezni. Az első ilyen beavatkozásokat a Postavy és Ruzsany volt rakétabázisokon az Erőforrások és Környezetvédelem Minisztériuma finanszírozta azzal a céllal, hogy számítható legyen a környezeti kár megszüntetésének költsége és ezzel az Oroszországtól követelhető kártérítés nagysága.

A szennyezőkre és tulajdonosokra vonatkozó jogi követelmények

A törvények külön adókat és díjakat irányoznak elő a természeti erőforrások használatáért, beleértve a szennyezők és hulladékok kibocsátását a természetes környezetbe, valamint kártérítést minden okozott környezeti kárért.

Az adók, bírságok és kártérítések nagysága az okozott kár jellegétől és nagyságától függ.

A probléma nagyságrendje

Anyagi vonzatok

A Csernobil következményeinek felszámolási programja az állami költségvetés legnagyobb tétele.

A leszerelési egyezményekben előírt fegyverek megsemmisítése becslések szerint 12 milliárd USD-t fog felemészteni.

Valamennyi katonai létesítmény vizsgálatának költsége 12 - 20 milliárd USD-ra becsülhető.

Egyéb társadalmi problémákhoz viszonyított prioritás

A Csernobil által okozott szennyezés a legfőbb prioritású kérdés.

Jellemző példák

A csernobili katasztrófa

A csernobili tragédia a Földön eddig előfordult legnagyobb nukleáris katasztrófa. A tönkrement reaktorból kiszabaduló radioaktív anyagok óriási területet szennyeztek el. A legmagasabb sugárzási szintek a 30 km-es övezetben (az “elidegenítési” övezetben) fordultak elő, ahol a baleset előtti szinteket több mint 20 ezerszeresen meghaladták. Ezen övezeten kívül is vannak nagymértékben fertőzött területek, ahol a sugárzás szintje a korábbiakat 1500-3000-szeresen túllépi. A sugárfertőzöttség szintje viszonylag kis területeken belül is szignifikáns eltéréseket mutat, ami egyes lakott területeken megnehezíti a fertőzöttség értékelését. A sugárzás erőssége egész Fehéroroszország területén nagyobb a baleset előttinél.

A csernobili katasztrófát követő sugárfertőzöttség által érintett területek társadalmi helyzetéről szóló törvény értelmében Fehéroroszország területe a sugárszennyezettség szintje és az embereket ennek következtében érő évi átlagos dózis függvényében övezetekre oszlik.

Az erdők, ásványi és egyéb erőforrások használata jelentősen csökkent. A szennyezett területen 132 ásványi- és nyersanyag-előfordulás ismert, beleértve az építőanyagokat (mész, homok, agyag, stb.) is, melyek közül több használatát meg kellett szüntetni. Egy nagy olaj- és gázmezőt is törölni kellett a geológiai feltárási tervekből. A termelésből kivont termőföldek nagysága 2640 km 2 , amelyen gazdaságokat és élelmiszer-feldolgozó üzemeket kellett bezárni.

A katasztrófa nagysága azonnali beavatkozást igényelt. Közvetlenül a baleset után 24 700 személyt telepítettek ki. A fertőzött területekről áttelepített személyek száma azóta 135 000-re emelkedett. Később a tömeges áttelepítés helyett rehabilitációs beavatkozások mellett döntöttek, amelyekkel a fertőzött területek gazdasági potenciálját helyre lehet állítani és fejleszteni, a lakosság társadalmi aktivitásával és életkörülményeivel együtt.

Ezt követően regionális programok születtek a leginkább károsított régiók rehabilitálására, melyeket az egyes régiók ipari és társadalmi rehabilitálásának komplex szemléletű megközelítése jellemez. Figyelembe veszik a sugárhigiéniai, a társadalmi-gazdasági, demográfiai és pszichológiai szempontokat is. Valamennyi program célja a környezet helyreállítása és lakosságot érő sugárdózis csökkentése. A programok által érintett területen 1,6 millió ember él.

A tervezett rehabilitációs intézkedések mind az állami, mind a magángazdaságban éreztetik hatásukat. Figyelembe veszik a sugárzó anyagok áramlását, pl. az élelmiszerekben. Ez elsősorban a tejtermelésre vonatkozik, mert a sugárszennyezett tej fogyasztása az átlagos belső sugárterhelés 80 %-át is elérheti. Az 1998. évi program célja a mezőgazdasági termékek által felvett sugárzó anyagok csökkentése és a természetes vegetáció termőképességének fokozása. A program a tervezett beavatkozások széles tartományát öleli fel, pl. a savanyú talajok meszezését, továbbá foszfor-kálium műtrágyák kijuttatását és a legelőterületek növelését.

A károsodott területeken a legelők és kaszálók felújítása az egyik leghatásosabb módszer egyes sugárzó anyagok tejbe jutásának csökkentésére. A tervekben ferro-cianiddal dúsított tápok használata is szerepel, mert ettől a kérődzők tejében és húsában a sugárzó anyagok szignifikáns csökkenése várható.

1986 és 1989 között a hadsereg és a polgári védelem műszaki alakulatai a fertőzött területeken nagyszámú települést fertőtlenítettek. Közvetlenül a 30 km-es övezeten kívül 500 ilyen település található. A beavatkozás talajcseréből, a szennyezett létesítmények lebontásából, utcák, utak, járdák aszfaltozásából, tetők cseréjéből és a hulladék elhelyezéséből állt. Összesen 7,3 millió m 3 talaj került kitermelésre és 1,6 millió m 3 tiszta talaj visszatöltésre. Az igények nagymértékben meghaladták a lehetőségeket és kitűnt, hogy a települések, mezőgazdasági és ipari létesítmények olymérvű sugárfertőtlenítése, hogy normális életkörülményeket tegyen lehetővé, gyakorlatilag megvalósíthatatlan. 1989 után a sugárfertőtlenítési munkákat korlátozták és a hangsúlyt az áttelepítésre helyezték.

Katonai létesítmények

Az első vizsgált katonai létesítmény a Vitebszki régióban, Zaslanova város közelében helyezkedik el. A legnagyobb katonai bázisok közé tartozik, összterülete kb. 5 km 2 . Rakétabázis volt és egészségügyi állomással is rendelkezett. A főbb szennyező anyagok a szénhidrogének, ólom, benzpirén, szulfátok és oldékony fluoridok.

Később Postavy és Ruzsany stratégiai rakétabázisok vizsgálatára került sor. Szennyezési “forró pontokat” mutattak ki a következő létesítmények közelében:

  • gépjármű és harckocsi parkolók,
  • üzem- és kenőanyag tárolók, töltőállomások,
  • szennyvíztisztító telepek,
  • cél- és kísérleti területek.

Nagyobb mennyiségben szénhidrogének, nehézfémek, ipari és kommunális hulladékok, fémhulladékok, szerves oldószerek, festékek és lakkok, építőanyagok, rakéta-üzemanyagok, robbanó- és lőszerek voltak kimutathatók.

Kutatás-fejlesztési témák:

Nehézfémekkel szennyezett ipari szennyvizek tisztítása mágneses adszorbensekkel

Rakéta üzemanyagok szintézise műtrágyává

Sugárzó izotópok eltávolítása talajokból mikroorganizmusok és nagykoncentrációjú sóoldatok segítségével.

Források

Információt szolgáltatott Valentina Dogonova (Szükségállapotok Minisztériuma) Fehéroroszország, 1999. április 8.

“Fehéroroszország és Csernobil: a második évtized”http://is.mchs.org.by/pub/bcpsd_e.html

“Korábbi katonai területek újrahasznosításának környezetvédelmi szempontjai”, Témajelentés,

http://www.nato.int.ccms

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

www.un.org/popin/wdtrends.htm

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al. (1997) Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti): Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1. és 2. kötet, Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division (1998) Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998. http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)