Ukrajna

Ukrajna 1991-ben nyerte vissza függetlenségét. Az ipar, elsősorban a vegyipar, a fémkohászat és a bányászat területén magas szintet ért el.

Ukrajnában az iparvállalatok kereken egyharmada tekinthető potenciálisan károsnak, emiatt viszonylag sok emisszió terheli a környezetet. Földrajzi helyzetéből adódóan területén több tíz katonai légi bázis, földalatti atomrakéta kilövő állomás és ezek kiszolgáló létesítményei találhatók. A csernobili katasztrófa súlyos radioaktív szennyezést okozott. Ezek a tényezők a talajszennyezés különféle változatait idézték elő. A probléma azonban csak Ukrajna függetlenné válása után került előtérbe.

A függetlenség elnyerése után Ukrajna atomfegyver-mentes országgá nyilvánította magát. Az úgynevezett “katonai védelmi komplexum” katonai létesítményei az ország területén elszórva megtalálhatók. Közöttük ökológiai szempontból nagymértékben terhelt területek is szerepelnek, pl. a Donyec-medence ipari körzetei, a Dnyeper folyó környezete, továbbá a Fekete- és az Azovi-tenger közelében lévő iparvidékek.

A katonai létesítmények működésére és vezetésére vonatkozó adatok általában titkosak voltak. Működésük során környezetvédelmi szempontokra nem figyeltek. A “katonai védelmi komplexum” által felügyelt létesítmények pontos száma “bizalmas” adat. A függetlenség visszanyerése után a létesítmények száma jelentősen csökkent és többnek átalakítását fontolóra vették. Az átalakítás főbb lépései:

• A fegyverek és lőszerek eltávolítása.
• A terület kármentesítése és átalakítása gazdaságilag hasznos földhasználatra.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

Szennyezett létesítményekre és területekre külön definíció nincs.

A szennyezett katonai létesítmény fogalmát ukrán jogszabály definiálja, eszerint ilyen a “katonai védelmi komplexum” létesítményei, ahol a káros anyagok koncentrációja a talajban, felszíni és talajvízben meghaladja az előírt határértékeket. A katonai létesítmények főleg kaszárnyák, légi- és tengeri bázisok, kísérleti és lőterületek, stratégiai pontok (javító és karbantartó létesítmények, lőszerraktárak), általános raktárak és katonai kutatóközpontok.

 Kármentesítési beavatkozások tervezésének és kivitelezésének jogi alapja az ukrán környezetvédelmi törvény, valamint az ukrán víz- és talajkódex.

A környezetvédelmi törvény többek között rögzíti a környezetvédelmi szabálysértések bírságolási rendszerét, valamint a katonai műveletek környezetvédelmi feltételeit. A szennyezett létesítmények kezelése, vagy a kármentesítés nincs szabályozva.

Ukrajna 1996-ban törvénnyel hozta létre a potenciálisan szennyezett létesítmények országos felmérési programját. A program mind polgári, mind katonai létesítményekre vonatkozik.

Az Ukrán Minisztertanács 1994. augusztusi, 595. sz. rendelete lehetővé teszi a kármentesítési tevékenységek jövedelmezőségét a kivont termékek értékesítése fejében. Ezzel kívánták a kármentesítési tevékenységet gazdálkodó szervezetek számára vonzóvá tenni.

A “szennyező fizet” elvet a jogszabály nem említi. Nem létezik olyan gazdasági mechanizmus, amely a szennyezőket tevékenységük káros hatásainak felszámolására ösztönözné.

Káros anyagok elfogadható maradék-koncentrációját talajokban gyakorlatilag semmiféle előírás nem határozza meg. Rögzítik viszont különféle vegyületek vízben (felszín alatti vízben és felszíni vízben) és levegőben megengedhető legnagyobb koncentrációját.

Talajszennyezés értékelése során figyelembe veszik az adott létesítmény környezetének általános állapotát, a szennyezés jellegét és mértékét, valamint a terület későbbi használatát.

A csernobili katasztrófa következményeinek felszámolására irányuló munkát kormányszinten folyamatosan felügyelik. A munkát a Szükségállapotok és a Csernobili Katasztrófa Következményeit Felszámoló Minisztérium hangolja össze. A minisztériumot 1996-ban hozták létre. Kidolgozták a “Csernobil következményeinek minimalizálása” c. állami programot, amely tartalmazza a sugárfertőzött területek kármentesítési szempontjait.

Az Ukrán Katonai Védelmi Komplexum (MDC) több szervből tevődik össze. Az MDC központi katonai igazgatósága és az MDC-ben képviselt minisztériumok felelősségi körébe tartozik a katonai létesítmények kezelése. A kormány részét alkotó központi katonai igazgatóság egy külön osztálya foglalkozik az MDC létesítmények környezetvédelmi kérdéseivel. Az MDC-ben képviselt minisztériumok saját környezetvédelmi osztálya felelős a katonai létesítmények szennyezettségének értékeléséért és a megfelelő kármentesítési beavatkozások kivitelezéséért. Az MDC minisztériumok a Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium regionális szerveivel működnek együtt.

Egyéb jellegű területszennyezések esetén a felelős szerv a Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium, valamint az Állami Geológiai Bizottság. A minisztérium Különleges Feladatok Osztálya felelős a szennyezett létesítmények kezeléséért és kármentesítéséért.

Katonai létesítmények azonosítása és nyilvántartása, valamint az azokon végzett vizsgálatok a Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium regionális szerveinek feladatkörébe tartozik.

Az egyes katonai létesítmények adott helyszínnek megfelelő kezelése felelős az érvényben lévő környezetvédelmi jogszabályok betartatásáért és ezek megsértése esetén a vonatkozó intézkedések megtételéért.

A szennyezett területek általános nyilvántartásba vétele ez ideig nem történt meg.

Az országos környezeti felmérési program keretében azonban 43 katonai létesítményt vettek nyilvántartásba potenciálisan szennyezettként. A program mind polgári, mind katonai létesítményekre vonatkozik, melynek lényeges eleme azok évente történő szemléje.

Gyakorlatban csak igen kevés létesítményt mértek fel. Összesen 43-at vettek nyilvántartásba, mint potenciálisan szennyezettet. A legnagyobbak:

• az összesen 5 km ² területű Uzen-i légi bázis,
• több légi bázis Poltava és Lutsk városok közelében,
• a szevasztopoli haditengerészeti bázis.

Talajok növényvédőszer-szennyezése igen bonyolult jellegű. A legnagyobb veszélyt a nehezen lebomló szerves klórt tartalmazó növényvédő szerek jelentik. Ukrajnában a művelt földek talajának több mint 20 %-a DDT-vel és annak bomlástermékeivel szennyezett. Hexaklór-ciklohexánt mutattak ki 4 %-ban.

A csernobili katasztrófa következtében több mint 84 000 km ² termőföld sugárfertőzött. A legnagyobb mértékű sugárfertőzöttséget Zsitomir (70 %) és Kijev (15 %) környezetében mérték. A katasztrófa következményeinek felszámolására irányuló munkát kormányszinten folyamatosan felügyelik

További jelentős problémát jelent a petrokémiai üzemek és az ásványolajtermékek használata által okozott szennyezés, melynek fő forrásai az olajfinomítók (6 db), a légi bázisok és a szovjet hadsereg egyéb létesítményei, a tranzit és nemzetközi olajvezetékek (több mint 6000 km), továbbá az ásványolajtermékek előállításával, tárolásával és szállításával foglalkozó számos üzem (több mint 300 objektum).

Ukrajnában jelenleg 197 nagy vízmű közül 133 helyezkedik el olyan térségekben, amelyekben olajszennyezés potenciális forrásai is előfordulnak. Vidéki körzetekben lévő több mint 150 vízműben már észleltek szennyezést. Becslések szerint a szennyezett terület nagysága meghaladja a 30 000 ha-t. A 43 légi bázis gyakorlatilag mindegyikén a talaj és a talajvíz könnyű szénhidrogén frakciókkal súlyosan szennyezett.

Egyes szennyezett létesítményekben (pl. Lutszk, Zaporozsje, Strij és Uzin városokban) a vízbázisok védelme érdekében sürgős kármentesítési beavatkozásokra van szükség.

Az ivóvízellátás problémájának sürgős megoldására hároméves tudományos-műszaki programot dolgozott ki összehangolt munkával az Országos Tudományos Akadémia, a Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium és az Állami Geológiai Bizottság. A program címe: “A felszín alatti víz petrokémiai szennyezettségének csökkentése, becslése és előrejelzése Ukrajnában”. Egyik célja szennyezett területek kármentesítése tudományosan megalapozott és ökológiai szempontból biztonságos módszerek kidolgozása. A minisztérium támogatásával új technológiai műveleteket alakítanak ki a kármentesítési beavatkozásokra. A fejlesztés elsősorban a szennyezést okozó szénhidrogének biológiai lebontásának technológiai megoldásaira irányul. A program a vizsgálati módszerek kidolgozását is tartalmazza.

A katonai létesítmények területén végzett környezeti felmérések során a következő káros anyagok mélység szerinti eloszlását határozták meg: üzemanyag-tartályokból, üzem- és kenőanyag-készletekből, csővezetékekből és üzemanyag-kutakból származó szénhidrogén szennyezés a talajban, felszíni- és felszín alatti vízben. A legtöbb csővezeték és üzemanyagkút rossz állapotban van, melyek az ötvenes években épültek és karbantartásukat általában elhanyagolták. Hiányos, vagy hiányzó havária-tervek, biztonsági berendezések, mint pl. olajleválasztók, szennyvízcsatornák és tisztítótelepek szintén okoztak szennyezést.

Káros anyagként leggyakrabban szénhidrogéneket, nehézfémeket, veszélyes és kommunális hulladékokat, építőanyagokat, fémhulladékot, szerves oldószereket, festék- és lakkmaradékokat, különféle műanyagokat, vegyszereket és gumit, sugárzó anyagokat, robbanó- és lőszereket mutattak ki.

A szennyezések fő forrásaiként a következőket azonosították:

• Üzem- és kenőanyag-tárolók, töltőállomások
• Jármű-, főleg harckocsi parkolók
• Szervíz és karbantartó állomások, mosóberendezések és festőműhelyek
• Csatornahálózatok
• Lőterek és kísérleti terepek
• Állandó és ideiglenes hulladéktárolók
• Építési területek

Különleges környezeti gondot okoznak továbbá

• az atomfegyverek elhagyott létesítményei, melyek általában 1,1-dimetil-hidrazinnal (DMH), egy rendkívül mérgező anyaggal szennyezettek
• a fekete-tengeri haditengerészeti bázisok környéke. A hulladékok tisztítása és gyűjtése a hajókon általában nincs megoldva, a kisszámú hulladékfogadó hajó és olajleválasztó rossz állapotban van. A szevasztopoli bázis környékén a víz a legnagyobb megengedett koncentrációt 15-szörösen meghaladó mennyiségben tartalmaz szénhidrogéneket. A part menti csatornahálózatok száma nem elegendő és a folyékony hulladékokat rendszerint a tengerbe ürítik.

A szennyezett létesítmények számbavétele nem történt meg.

Környezetvédelmi felülvizsgálatot végeznek:

• A környezetvédelemért és a nukleáris biztonságért felelős hatóságok
• Az egészségügyi hatóságok
• A természetvédelemért és a természeti erőforrások használatáért felelős hatóságok.

A vizsgálatok fő célja a potenciálisan szennyezett területek és létesítmények meghatározása, amelyek környezetkárosító hatást fejthetnek ki.

A felülvizsgálat befejeztével környezetvédelmi minősítést állítanak ki, amely meghatározza a légkörbe és vizekbe kibocsátott emissziókkal, valamint a veszélyes hulladékok elhelyezésével kapcsolatos követelményeket.

Az első környezetvédelmi felülvizsgálat főbb lépései a következők:

• Helyszíni szemle (értékelés szemrevételezés alapján)
• A potenciálisan szennyezett területek meghatározása
• A meghatározott szennyezés (légköri emissziók, szennyvizek) laboratóriumi vizsgálata
• A környezetvédelmi szabványok, jogszabályok és egyéb követelmények kielégítésének ellenőrzése.

Egyes esetekben a potenciálisan szennyezett területeket lefényképezik és mintákat vesznek. Az első felülvizsgálat eredményei alapján döntik el, hogy milyen további mintavételezésre és részletes vizsgálatokra van szükség.

A Környezetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium 1994-ben útmutatót állított össze, amely ismerteti az országos környezetvédelmi felülvizsgálati program általános céljait, és az általános eljárást. A főbb célok a következők:

• A potenciálisan szennyezett területek meghatározása
• A szennyezés mértékének értékelése
• A szükséges kármentesítési beavatkozások becslése
• Későbbi szükségállapotok elkerülésének feltételei
• A meghatározott szennyezett területek kármentesítésének végrehajtása.

Az általános eljárás a következő lépésekből áll:

• A felülvizsgálandó létesítmények és azok sorrendjének meghatározása
• Az ellenőrizendő adatok és dokumentumok rögzítése
• A felülvizsgálat munkavédelmi követelményeinek meghatározása
• Külön eljárás azon létesítmények esetén, ahol a korábbi szemlék szabálysértéseket tártak fel.

A felülvizsgálat során a következő dokumentumokat kell ellenőrizni:

• A tulajdonviszonyok tisztázása
• A csatornahálózatra vonatkozó dokumentumok
• A víztisztító berendezések helyszínrajza
• A létesítmény környezetvédelmi minősítése
• A káros környezeti hatások csökkentését szolgáló beavatkozások terve
• A természeti erőforrások kiaknázásának engedélye, azaz szennyvíz és légköri kibocsátások
• A baleset-megelőzési és kárelhárítási tervek

Amennyiben az előértékelés, vagy a környezeti felülvizsgálat potenciálisan szennyezett területeket tár fel, további vizsgálatokra kerül sor. A mintavétel és kémiai vizsgálat során a korábbi szovjet előírások módszerei kerülnek alkalmazásra.

A szennyezett létesítmények és területek kockázatvizsgálata a vízben és a levegőben különféle anyagokra megállapított megengedett legnagyobb koncentrációkra irányul. Talajszennyezés értékelése során figyelembe veszik az adott létesítmény sajátos körülményeit, azaz a környezet általános állapotát, valamint a szennyezés jellegét és mértékét.

Kármentesítés esetén a környezetvédelmi és egészségügyi hatóságok értékelik a beavatkozások végrehajtásának minőségét, majd a kármentesítés befejezése után kiállítják a környezetvédelmi minősítést.

Szennyezett talajok tisztítására, vagy megfelelő elhelyezésére alkalmas létesítmények nincsenek.

Egyes esetekben az anyagi fedezet a régiók környezetvédelmi költségvetéséből biztosítható.

A Katonai Védelmi Komplexum egyes létesítményeinek költségvetése részben azok szennyezett területeinek vizsgálatára és kármentesítésére fordítható. A rendelkezésre álló anyagi eszközök azonban korlátozottak és a valódi problémák megoldásához nem elegendők. Az EU Békepartnerség programja is fedezetet nyújtott egyes katonai létesítmények környezetvédelmi felülvizsgálatának költségeit.

Katonai létesítmények esetén a tulajdonos, azaz a Katonai Védelmi Komplexum felelős tagjának feladata a kármentesítés. A beavatkozás hivatalos kármentesítési projekt keretében kerül kivitelezésre a regionális hatóság felügyelete mellett

Az egyes katonai létesítmények kármentesítése átlagosan 1 – 5 millió USD között változik. .

Krivoj Rog Ukrajna déli részén elterülő ipar- és bányavidék, melynek lakossága 1995-ben 700 000 fő volt. A régió igen nagy vasércvagyonnal rendelkezik. A telep vastagsága több kilométer, kiterjedése 3500 km ² . A vasércet mind külszíni fejtéssel, mind mélyműveléssel termelik. Jelenleg 11 külszíni fejtés és 12 mélyművelésű bánya működik 100 km ² területen belül.

A régió jelenleg súlyos gazdasági krízis állapotában van. 1996-ban a piacképes vasérc és acél mennyisége az 1990 évinek csak 40 – 50 %-a volt. Becslések szerint 1995. végén a burkolt munkanélküliség 25 – 30 %-ra nőtt. Az elkövetkező 10-15 évre a vasérc piac folyamatos csökkenését jósolják.

A gyakorlatilag 100 éve folyó bányászati tevékenység során a térségben több mint 1,3 milliárd tonna vasércet, vagy közel 500 millió tonna vasat termeltek ki, mely természetesen jelentősen megváltoztatta a geokémiai folyamatokat a térségben.

A régióra jellemző természetes sztyeppe táj dombvidékké alakult 300 – 500 m-es szintkülönbségekkel. A bányászat a felszíni- és felszín alatti vizek hidrológiai viszonyait 1700 m mélységig jelentősen befolyásolta.

A területen 300 – 400 millió m ³ meddő meddőhányókra került, míg az ércdúsítás 80 – 100 millió m ³ hulladékot termelt. A terület alatti felszín alatti vizet és a felszíni vizeket 12 – 14 millió m ³ nagy sótartalmú víz terhelte, melynek átlagos sókoncentrációja 12 g/l volt.

Az esetenként 100 m-t meghaladó magasságú meddőhányók összesen kb. 70 km ² területet foglaltak el. A bányászat jelentősen átalakította a régió domborzatát, megváltozott a levegő minősége, a felszín alatti víz kémiai összetétele és a talajvíz szintje, továbbá a bányászat miatt számos mesterséges tározót létesítettek.

A területen lévő kb. 80 km ² felületű ülepítő tavak mintegy 5 millió tonna, főleg az ércdúsítás során keletkező iszapot tartalmaznak. Az iszap finomszemcséjű homokból áll, amely többek között 60 – 70 % SiO₂-t, 5 – 15 % FeO-t, 3 – 5 % Fe₂O₃-at és 1 %-ig terjedően nehézfémeket tartalmaz. (Cu, Zn, Pb, Cr és egyebek).

Mindent összevetve megállapítható, hogy a sokéves bányászati tevékenység visszafordíthatatlan változásokat okozott. A régió különféle környezeti paramétereinek természetes állapotukba történő helyreállítása gyakorlatilag lehetetlen.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998) Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999) Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Schaefer, K.W., Bieren, F. et al. (1997) Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal) 1. és 2. Kötet, Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division (1998) Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)