Moldávia

Független államként a Moldáv Köztársaság a Szovjetunió felbomlása után jött létre. Moldávia az európai kontinens délkeleti részén helyezkedik el. Nyugaton Romániával, északon, keleten és délen Ukrajnával határos. A köztársaság területe 33,8 ezer km ² . Lakosainak száma mintegy 4,35 millió, mely 129 fő/km ² népsűrűségnek felel meg.

A köztársaság területe három természeti övezetre osztható: erdők, erdős sztyeppe és sztyeppe. A kelet-európai síkság része.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok forrása: ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999

Szennyezett létesítményekre és területekre külön definíció nincs.

A Konvenció végrehajtására kormánybiztosságot hoztak létre. Amennyiben gyakorlatilag lehetséges, ez az alábbiakban felsorolt állami felügyeleti intézmények képviselőiből tevődik össze. A vezető szerep Moldávia Környezetvédelmi Minisztériumáé.

• Köztársasági Egészségügyi és Járványügyi Központ: az egészségügyi előírások betartatása
• Állami Polgári Védelmi Bizottság: közrend, ipari balesetek és természeti csapások elhárítása, veszélyes anyagok szállításának engedélyezése és ellenőrzése
• (Bel)Ügyek Minisztériuma: a tűzvédelmi szabályok betartásának ellenőrzése, tűzoltás
• Közmunka- és Építésügyi Minisztérium: vízellátás minőségi felügyelete, szennyvíztisztító-telepek hatékony üzemeltetése, település-egészségügy
• AGEOM : geológiai és hidrológiai vizsgálatok
• Moldávia Hidrometeorológiai Szolgálata: a környezeti elemek minőségi felügyelete
• Moldsilva: erdőgazdálkodás
• ACVA Konszern: felszíni vízkészletek azonosítása
• Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium: növényvédő szerek ésszerű használata
• Vámőrség: veszélyes vegyi anyagok és ipari hulladékok illegális importjának tilalma
• Moldovastandard: hatályos szabványok és technológiai biztonság felügyelete
• Állatorvosi Diagnosztikai Központ: az állategészségügyi szabályok betartásának felügyelete

A szennyezett létesítmények nincsenek nyilvántartva

A talaj- és felszín alatti vízszennyezés fő forrásai:

Növényvédő szerek intenzív használata. Moldávia (kiadott engedélyek alapján) tízezer tonna növényvédő szert és szervetlen-műtrágyát importál. További hatezer tonna növényvédő szer illegálisan kerül az országba. Az utóbbi években a növényvédőszerek felhasználása csökkent:

1990: 14,5 ezer t hatóanyag

1994: 4,8 ezer t hatóanyag

1996: 3,168 ezer t hatóanyag

1997: 3,014 ezer t hatóanyag

A hektáronkénti felhasználás az alábbiak szerint alakult:

1991: 5,6 kg hatóanyag

1994: 2,1 kg hatóanyag

1996: 1,69 kg hatóanyag

1997: 2,03 kg hatóanyag

Ezzel párhuzamosan a lejárt és tiltott növényvédő szerek tárolt mennyisége is nőtt:

1994: 1247,7 t

1996: 1150 t

1997: 2625,97 t.

Kommunális hulladékok, amelyek 636 ha termőföldet szennyeztek

Állattartó telepek hulladékai

Az állattartó telepek évente kb. 8,5 millió tonna hulladékot termelnek, hatásuk a talajokra nincs kellőképpen tisztázva.

Kőolajszármazékok:

Marculesti, Floresti körzet: A szennyező források a volt Szovjetunió egyik légi bázisán találhatók.

Blijnii Hutor: volt szovjet katonai légi bázis

Iargara, Leova körzet: olajtermékek tárolása

Budesti, Chinau város területe: olajtöltő állomás. A helyi lakosság elvesztette ivóvízbázisát.

Nyersanyagok kitermelési és feldolgozási hulladéka:

A kitermelt nyersanyag 25-45 %-a. Eddig kb. 2,0 millió tonna meddő halmozódott fel, aminek nagy részét mezőgazdasági területeken tárolják. Jelenleg 875,43 ha volt termőföldet kell rekultiválni.

Erózió és földcsuszamlás

A talajerózió jelenleg 1205 ezer ha termőföldet fenyeget, megoszlása:

Erodált talajok: 800 ezer ha (30 %) ha-t érint

Lerakók által károsított 50 ezer ha talaj

Évi átlagban 20,3 t termőtalaj mosódik le a lejtőkről.

Szennyezés miatt a talajvízkészletek minősége az ország területének 52 %-án nem felel meg az ivóvíz-szabványnak

A Szovjetunió részeként Moldáviára a környezetet rendkívüli mértékben károsító ágazatfejlesztési modellt kényszerítettek. Az ország gyakran kísérleti terület volt, minden környezetkárosító következményével együtt. Az uralkodó megalománia a következő tevékenységekkel járt: a mezőgazdasági termelés koncentrációja, intenzív kemizálás és öntözés, nagyüzemi állattartás, stb. A fejlesztések nem vették tekintetbe a terület természetes potenciálját, sem az emberi tevékenység környezetre kifejtett hatását.

A talajok jelentik Moldávia fő természeti kincsét.

Az ország területének 80 %-át csernozjom talajok, 11,4 %-át barna és szürke erdőtalajok, 8,6 %-át réti talajok borítják. Az 1960-1980 időszakban a teljes talajszelvényt érintő talajleromlás a mezőgazdasági területet Moldávia északi részén 70-ről 65 %-ra, középső részén 65-70-ről 50 %-ra csökkentette. Az erodált talajú területek északon 30-ról 35 %-ra, középen és délen 30-35-ről 35-50 %-ra nőttek.

A talajok termőképességét elsősorban az erózió csökkenti. Az erodált területek nagysága 1.205 ezer ha, azaz a termőföldek 80 %-a, míg a mérsékelten és erősen erodált talajok 780 ezer ha-t borítanak. A terület évente 0,86 %-kal nő. Az erodált talajok termőképessége 40-60 %-kal kisebb, mint a nem erodáltaké. A termőképesség csökkenése mellett a réti talajok leromlását idézik elő a kissé humifikált anyagok által okozott kolmatáció, a környezetszennyezés, mely jelentős gazdasági és ökológiai károkat eredményez.

A talajok szennyeződése mérgező vegyületekkel, ipari hulladékokkal, a nehéz mezőgazdasági gépek által okozott tömörödés és leromlás, az öntözés és lecsapolás, a sivatagosodás, a bányászat és építkezések, stb. óriási ökológiai és társadalmi-gazdasági károk forrásai.

1978 és 1989 között több mint 4 millió tonna szervetlen műtrágyát és több mint 0,4 millió tonna növényvédő szert használtak fel, költségei megduplázódtak. Az ésszerűtlen használat környezetszennyezést okozott és károsította a lakosság egészségét. A foszfor-felhalmozódás, fluor-szennyezés és a mikroelemek egyensúlyának megbomlása, egyéb negatív folyamatokkal együtt hasonló károkat idézett elő.

Az 1989. évi célvizsgálat eredményei szerint Moldvában a termőföldek 1/3 – 2/3 része (a jelentések sokszor szándékosan pontatlanok) az MPC értéknél nagyobb mennyiségben tartalmaz növényvédő szereket (137). A műtrágyák és peszticidek használata 1986 és 1989 között 30, illetőleg 26 %-kal csökkent, 1986-ban a hektáronként kijuttatott mennyiségük átlagosan 15,4 kg volt, ami 1990-ben 5,7 kg-ra csökkent. 1989-ben növényvédő szerek a talajminták 30,2 %-ában, míg a növényminták 8,8 %-ában voltak kimutathatók. A talajminták 11,7 %-ában, míg a növényminták 6,9 %-ában meghaladták az MCP értéket.

Környezeti károk egyik legfőbb oka a köztársaságban a nagyüzemi állattartás volt.

Az állatok koncentrálása az állati termékeket messze maghaladó hulladéktömegeket eredményezett. Például 54 ezer állatot tartó sertéstelepeken az éves hústermelés több mint 6,3 ezer tonna volt, de ezzel párhuzamosan 464,3 ezer tonna ürüléktömeg keletkezett. A szarvasmarha telepeken a megfelelő adatok 4,9 ezer és 341 ezer tonna, a teljes ürülékmennyiség évente több mint 40 millió tonnát ért el. Szennyező képességüket tekintve az állattartó telepek 20 millió fő városi lakosságnak feleltek meg.

A telepek hatalmas környezeti károkat idéztek elő, pl. a levegőbe került ammónia és a telepek szennyvizeinek elöntözése által okozott talajszennyezés. Első helyen a vízkészletekre kifejtett káros hatást kell kiemelni. Évente 20 millió m ³ hígtrágya gyűlt össze, amit gyakorlatilag tisztítatlanul (tavakban történő kiülepedés után) élővizekbe vezettek. A talajvízre gyakorolt hatás károsabb volt: az egyes telepek körül nitrátokon kívül bakteriális szennyezést is regisztráltak. A szilárd hulladék elhelyezésére több száz hektárt sajátítottak ki.

Nagyon kevés mutató jelzi olyan hűen a jólét szintjét, mint a tiszta és egészséges környezet elérhetősége. A környezetszennyezés azonban nemcsak a társadalmi jólét mutatója, ez ugyanakkor az egyik legfontosabb interdiszciplináris probléma, amely az emberi egészséget veszélyezteti. A kockázatok vizsgálata minden egészséget érintő hatásra ki kell, hogy terjedjen, az akut és krónikus, a közvetlen és késleltetett genetikai károkra egyaránt, figyelembe véve az egyes szennyező anyagok közötti kölcsönhatásokat is.

A jelenleg ismert több mint 50 kémiai vegyület tíz csoportba sorolható. A vegyszerszennyezés által kiváltott gazdasági-társadalmi feszültség is veszélyezteti az emberi egészséget. A tudományos vizsgálatok eredményei alapján feltételezhető, hogy a rosszindulatú hatások kialakulása valamilyen szomatikus mutáció, valamilyen látens rákkeltő vírus, a vérképzőrendszert szabályozó mechanizmus, pl. hormonális zavar, immunológiai károsodás, stb. következménye.

Az ipari hulladékok hasznosításának problémája napirenden van, a termelés mennyisége azonban az előző évekhez képest csökkent. A felhalmozódó hulladékmennyiség folyamatosan nő és a következő adatokkal jellemezhető: 13 millió tonna erőművi és kazánházi pernye, 5,2 millió tonna ipari és kommunális szennyvíziszap, 11 millió tonna építési törmelék, 11 millió tonna ipari hulladék és 9 millió tonna mezőgazdasági hulladék, beleértve 7,9 millió tonna állati hulladékot. Az ipari hulladékok között szerepel 915 tonna gumi, 45 tonna bőr, 45 tonna vashulladék és 18,5 ezer tonna mérgező hulladék (1994).

A különféle összetételű és eredetű mérgező hulladékok között kell megemlíteni 1000 tonna különböző hidroxidot, nehézfémeket, 60 tonna használt oldószert, 1100 tonna tiltott, vagy használhatatlan növényvédőszert, 150 ezer adag vas-hexaciano-ferrátot (berlini kék), 1000 tonna fénycsövet, és különféle olajszármazékokat.

Egyedül Chisinau-ban kb. 40 tonna ólomhulladék, 200 tonna festék- és zománcmaradék, 100 tonna használt emulzió, 40 tonna ferrocián és kb. 70 ezer db fénycső gyűlt össze.

Az országban működő ipari üzemek többsége nem tartja be a hulladékok - beleértve a veszélyes hulladékokat is - tárolására vonatkozó előírásokat. A közvetlen bizonyítékok hiánya és a vezetőség felelőtlensége illegális hulladéklerakókat és egyre terjedő környezetszennyezést eredményezett. Egyes üzemek hulladékaikat kommunális lerakókon helyezik el, mert nem rendelkeznek megfelelően kialakított tárolókkal, vagy közömbösítő/ártalmatlanító technológiával. Központi veszélyes hulladéktemető hiányában az ipari üzemek a problémát úgy oldják meg, ahogy tudják.

Javaslatokat terjesztettek be a szabálysértési törvény megfelelő rendelkezéseinek módosítására azzal a céllal, hogy kifejezésre juttassák a vegyszerhasználók hulladékgazdálkodási felelősségét. Az Egészségügyi Minisztérium kiegészítette a hulladékok gyűjtésével, szállításával és elföldelésével kapcsolatos szabályokat. Törvényben kell szabályozni a veszélyes anyagok használatát, a mérgező hulladékok kezelését és mindenféle hulladék nyilvántartását egységes kockázati kritériumok szerint (vegyi összetétel, szabványok, műszaki állapot), be kell vezetni a hulladék-kísérőjegyeket, új technológiákat, vagy a meglévők fejlesztését a hulladékmennyiség csökkentésére, különös tekintettel a mérgező hulladékokra, adókötelessé kell tenni a hulladékok engedélyezett mértékű tárolását és bírságolni kell a határértékek, vagy a tárolási szabályok megsértését. A hulladékok csökkentését a forrásnál kell kezdeni és használatukat ösztönözni kell.

Nehézfém vegyületeket tartalmazó iszapok visszanyerését és hasznosítását kutató moldáv tudósok kimutatták, hogy összetételtől függően az iszap építőanyagok adalékaként, útburkolatként, oldószerek előállítására, egyéb területeken és technológiákban is felhasználható.

A használt fénycsövek problémájának megoldására a közeljövőben évi 750 ezer cső higanytartalmának kivonására alkalmas üzem épül. Addig a csöveket a felhasználók raktáraiban gyűjtik és tárolják. Az üzembeállítást követően megoldást kell találni a csövek gyűjtésére és beszállítására.

A boripar nem rendelkezik megfelelő technológiával a borderítés hulladékainak feldolgozására és ártalmatlanítására. Eddig összesen 8 ezer tonna préselési hulladék, 43 tonna seprő, 15 ezer tonna ferrocián, 1000 tonna bentonit, 1000 tonna ferrociánnal szennyezett bentonit és 2 tonna borkő gyülemlett fel. A hulladék egy részét (a préselési hulladékot és seprőt) hasznosítják, a fennmaradó részt lerakják.

Egyes hulladékféleségeket, ha azokat részlegesen kommunális lerakókon helyezik el, üveggyárak, kartonlemez és műanyag-feldolgozó üzemek (Chisinau-plast és Uniplast) feldolgoznak. Gazdasági szervezet látja el vas- és színesfém hulladékkal, olajtermék maradékokkal, stb. a feldolgozó üzemeket. A magáncégek a papír- és fémhulladék exportálásában aktivizálódtak.

A fentiekből kitűnik, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a nem visszanyerhető mérgező hulladékok ártalmatlanítására és megsemmisítésére, továbbá ehhez a környezetet és az emberi egészséget nem károsító módszerek kidolgozására.

Valamivel megnyugtatóbb a helyzet az ipari hulladékok újrahasznosítható része tekintetében. Bár ennek egy része még mindig lerakóra kerül, nagy mennyiségeket hasznosítanak a kartonlemez ipar, az üveggyárak és a műanyagfeldolgozó üzemek, mint a Chisinau-plast és az Uniplast. A vas-, színesfém- és olajhulladékok gyűjtése központosítottan történik.

A vállalatoknál és szállító egységeknél felgyülemlett 91 tonna gumiabroncsot eddig semmilyen célra nem hasznosították. Kis részüket újrafutózták, vagy egyéb célra használták fel. Alkalmasak lennének újravulkanizálásra, aszfaltadalékként, vagy gumipor gyártására. A könnyűipar (textilipar) hulladékai a gazdaság több területén is felhasználhatók. Az építőipari hulladékok útépítési és útjavítási, valamint házépítési célokra használhatók.

A papírhulladék nyersanyagként hasznosítható újra a papír-, kartonlemez-, nyerslemez- és bitumenes szigetelőlemez gyártásában.

Az olajtermékek regenerálhatók, finomíthatók és visszaforgathatók egyéb fűtőolaj termékekbe.

Ez ideig nem sikerült megoldást találni a tiltott, vagy felhasználhatatlan növényvédő szerek alkalmazásának problémájára. Mezőgazdasági üzemek, vagy a forgalmazó cégek raktáraiban tárolják. A tárolási és nyilvántartási szabályok megsértése, valamint a csomagoló anyagok elavulása talajszennyezést eredményezhet. Európában ezeket az anyagokat különleges kemencékben égetik el. Meg kell vizsgálni a hazai, vagy export útján történő megsemmisítés lehetőségeit. További tárolásuk, vagy elföldelésük környezet- és egészségkárosító lehet.

Az országban keletkezett kommunális hulladék mennyisége 1994-ben elérte a 1,6 millió m ³ -t, ehhez Chisinau 862 ezer m ³ -el járult hozzá. A folyékony kommunális hulladék mennyisége 500 ezer m ³ -re becsülhető. Az átlagos térfogatsúllyal számolva, az országban 800 ezer tonna szilárd kommunális hulladék (SDR) keletkezik, Chisinauban 300 ezer tonna, vagyis 400 kg/fő.

Bár az SDR mennyisége az utóbbi években jelentősen csökkent, a gyűjtés és elhelyezés problémái továbbra is fennállnak.

A városi települések 69 lerakója közül 61 % nem felel meg a követelményeknek. A vidéki települések 1595 lerakójának 73 %-a kifogásolható. A városi lerakók 36, a vidékiek 49 %-a illegális. Az SDR lerakók összterülete 1010 ha, amihez az illegális lerakók 445 ha területe járul.

A környezetszennyezést tovább fokozza a hulladékok vízmosásokban, gödrökben, korábbi kőbányákban és az utak szélén történő illegális lerakása. Csak Chisinauban 7 illegális lerakó működik a város területein elszórva, egyenként 0,5 – 2 ha közötti területtel. SDR-gazdálkodás nem folyik, holott igen hatékony módszerek léteznek a helyzet javítására.

A hulladékáradat csökkentésére és a települési köztisztaság javítására számos (törvényhozási, szabályozási, szervezési, nevelési, kényszerítő és büntető) beavatkozásra van szükség. A feladatok egy része a helyi és központi hatóságokra, más részük civil szervezetekre (NGO), oktatási és kulturális intézményekre hárul. Ezek hivatottak a társadalmi környezet életmódja, fogyasztói, termelői és szabadidő-felhasználói szokásai, magatartása és polgári felelősségtudata megváltoztatására.

A feladatban kiemelt szerepet játszhatnának a hulladék mennyiségének csökkentésére és hasznosítására irányuló országos és helyi programok. Valamint műszaki-szabályozási törvények is szükségesek, amelyek szigorúbban szabályoznák a benzin Pb és a dízelolaj S-tartalmát, valamint lehetővé tennék ezek felügyeletét és ellenőrzését.

Moldávia, mint fejlődő ország még mindig az iparosodási verseny egyik vesztese, amennyiben a gyártott termékek hányada csak 14 %. Évente kb. 1,1 millió tonna ipari és kb. 1568,9 ezer tonna kommunális hulladék keletkezik.

A hulladékok elhelyezésének legáltalánosabb módja a lerakás. Kommunális hulladékokat kb. 43 db lerakó fogad, melyek összterülete 1077,6 ha és amelyekben 30 191,56 ezer tonna hulladékot tárolnak.

A kommunális és veszélyes hulladékok vegyes elhelyezése a lerakókon a következő főbb hátrányokkal jár:

• A vízkészletek potenciális szennyezése.
• A talaj potenciális szennyezése.
• Gázképződés (metán és széndioxid).
• Emberek veszélyeztetése illékony vegyszerek által.
• Szagártalom, rovarok, rágcsálók és tűzveszély.
• Természetes, érintetlen területek tönkretétele.
• Hosszú, költséges rekultiváció és monitoring (utókezelés, bezárás).

A lerakóktól való függőség csökkentése a hulladékmennyiség visszaforgatás és újrahasznosítás révén történő minimalizálása első helyet kell, hogy elfoglaljon a hulladékgazdálkodási alternatívák között.

A balesetek szubjektív tényezői közül kiemelendők a technológia, a berendezések és a gépészet elavultsága a gazdasági összeomlás idején, továbbá az anyagi eszközök hiánya a technológiai műveletek helyreállítására és korszerűsítésére.

Az elmúlt 10 év egyik legnagyobb balesete egy ukrajnai tározógát átszakadása volt. A tározott víz és a szennyezett üledék a Dnyeszter folyón Moldávia területére érkezett. Hatalmas erőfeszítés volt a helyzet előrejelzése és a szennyezők kiterjedésének megakadályozása az ivóvíz-kivételi művek közelében. A baleset következtében a Novodnyesztrovszk tározó (Moldávia északi részén) fenekén több, mint 1,4 millió tonna szulfátot, nátrium- és kálium-kloridot 37 g/l koncentrációt is elérő mennyiségben tartalmazó só rakódott le. A Dnyeszter Medence 100 km hosszú szakaszán gyakorlatilag a teljes növény- és állatvilág elpusztult és a káros hatás az egész vízrendszerben hosszú ideig fennmaradt.

A bekövetkezett balesetek többsége az alábbiak szerint tekinthető át:

Balesetek, melyek következtében a talaj és a vízkészletek rendkívüli mértékben szennyeződtek növényvédő szerekkel és szervetlen műtrágyákkal. A fennálló rendelkezések megsértése, vagy természeti csapás idézi elő. Utóbbiak között szerepelnek heves záporok, melyek vegyszertárolókat, vagy oldatkészítő állomásokat elöntő árhullámokat váltanak ki. Ilyen balesetek évente előfordulnak. Nagy kiterjedésű esők, pl. 1991 nyarán kb. 350 m ³ növényvédő szert mostak el Vulcanesti község közelében, súlyosan elszennyezve a talajt és a vízkészletet. Hasonló baleseteket jegyeztek fel egyéb helyeken is, pl. több vegyszertároló került elöntésre az Orhei körzetben, stb.

Hosszú ideje üzemelő benzinkutak és olajtárolók elhasználódása miatt az üzemanyag-tároló és elosztó rendszerek csaknem az ország egész területén rossz állapotban vannak és rendkívüli szennyezés potenciális forrásai.

A veszélyforrások az alábbiak szerint csoportosíthatók:

Eltérés az előírt üzemi paraméterektől (nyomás, hőmérséklet, tömeg, térfogatáram és fázisok) és koncentrációktól.

A tárolóedények meghibásodása (tartályok, csővezetékek és csatlakozások (tömítések)).

Például 1973 augusztusában Irgara község (Leova körzet) közelében egy nyersolajtárolóban bekövetkezett baleset nyomán kb. 628 tonna benzin folyt el a tönkrement tartályból (hivatalosan közölt adat). Ennek nagy része bekerült a talajba, elérte és súlyosan szennyezte a talajvizet. 1995-ben észlelték, hogy a nyersolajtárolótól dél-keleti irányban 150 300 m-re a terep egy mélyebb pontján felállított emelő berendezés dízel és fűtőolaj tartályából a földalatti tartályok korróziója miatt a fenti olajtermékek hosszú évek óta szivárognak.

A talajt és a talajvizet az érintett területen ezeken kívül (ismertetlen mennyiségben elszivárgó) nehezebb olajfrakciók is súlyosan szennyezték. A balesetek a helyi lakosság számára valóságos ökológiai katasztrófát jelentettek, mert elvesztették az egyetlen vízbeszerzési lehetőséget jelentő magán, és közkutakat. A helyzet súlyosabbá és visszafordíthatatlanná vált 1996-ban, amikor a tél folyamán felhalmozódott vastag hótakaró lassú olvadása elősegítette a teljes vízmennyiség beszivárgását a talajba. A talajvízszint felemelkedett a szennyezett talajrétegekbe, mely során minden kútban olajszármazékok jelentek meg olyan koncentrációban, hogy a vizet alkalmatlanná tették nem csak ivásra, de egyéb háztartási célokra is.

Az Iargara község déli részén, a Tighech folyó jobb-partján elterülő olajtermékekkel szennyezett közterület nagysága 12-15 ha. A terep az emelő berendezés felől déli irányban 1-2 %-kal és az olajtartályok felől 5 – 7 %-kal lejt. Az olajtároló területe és az emelő berendezés között kétvágányú vasúti pálya húzódik. A rendelkezésre álló adatok szerint a vízadó réteg az alluviális és deluviális képződményekhez tartozik, amelyre a felső-szarmata emelet agyagrétege települt. A talajvíz mélysége a terület alsó részén 5-7 m, a felső részén 11-12 m, ingadozása 2 – 4 m.

A szubszidiaritás elvének figyelembevételével jogot formálnak arra, hogy az ipari létesítmények részére saját környezeti és gazdasági viszonyainak megfelelő országos kibocsátási határértékeket állapítsanak meg. A fentiekben említett valamennyi tényező figyelembevételével az irányelv a potenciálisan veszélyes tevékenységekre lényegi szabályozásokat kell, hogy tartalmazzon eljárási szabályok helyett, így lehetővé válik, hogy a jövőben kimutassuk a veszélyes tevékenységek határövezeteit.

A szennyezett létesítmények számáról nincs kimutatás.

Szennyezett talaj tisztítására és megfelelő elhelyezésére alkalmas létesítmény jelenleg nem létezik.

Szennyezett talajok vonatkozásában eddig külön stratégia, vagy országos politika nem került megfogalmazásra.

Informácót szolgáltatott Sergiu Galicsii (Állami Ökológiai Felügyelet Információrendszere) és Stefam Stasiev (Környezetvédelmi Minisztérium, Kárelhárítási Főosztály), Moldva Köztársaság, 1999. április 13.

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999) Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai.

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

UN/ECE Statistical Division (1998) Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)