ANNOTÁCIÓ

Baltikum

Közép- és
Kelet- Európa

Balkán

FÁK országok

Észtország

Bulgária

Albánia

Oroszország

Lettország

Lengyelország

Bosznia-Hercegovina

Örményország

Litvánia

Románia

Horvátország

Azerbajdzsán

 

Szlovákia

Macedónia

Fehéroroszország

 

Cseh Köztársaság

Szlovénia

Grúzia

  Magyarország  

Moldávia

     

Ukrajna



Szlovénia

Országismertetés

Háttérinformáció

Szlovénia természeti adottságai közül meghatározó jelentőségűek az alábbiak:

Szlovénia hegyvidék, területének csak 10 %-a síkság, a völgyekkel és medencékkel együtt sem több 18 %-nál, ahol koncentrálódnak a folyók, termőföldek, nagyvárosok, a gazdasági és közlekedési infrastruktúra, ami a környezetet és a természetet súlyosan terheli és igénybe veszi. Az ország területének túlnyomó része domb- és hegyvidék, egyes részein magashegység található.

Szlovénia területén legalább 50 különböző kőzet és több száz talajtípus található mozaikszerű eloszlásban, mely a több éghajlati övezettel változatos ökoszisztémák és életterek kialakulásához vezetett.

Szlovénia területének 44 %-a karszthegység, jellemző földalatti üregekkel és folyókkal.

Szlovénia jelentős elsősorban felszín alatti vízkészletekkel rendelkezik, amelyek az ivóvízellátás fontos forrásai.

Földhasználatok: az ország felületének 53 %-a erdővel borított, 42,6 %-a mezőgazdaságilag hasznosított, de csak 14,6 %-a szántóföld. Az egyéb földhasználatok területe 4,4 %-ot tesz ki. Szlovéniában csak viszonylag kevés védett terület és egyetlen nemzeti park található, összterületük kb. 8 % (közel 122 000 ha).

Az egy lakosra jutó mindössze 1246 m 2 szántóterület az önellátás biztosításához kevés, különösen a technológia jelenlegi szintjén. A következtetés egyértelmű: minden szántóföldet meg kell őrizni, mert az elvesztett termőtalaj kevésbé kedvező tulajdonságú talajok javításával nem pótolható. A természet bármilyen megváltoztatása nagy kockázatokkal és beruházásokkal jár; az intenzifikálás lehetséges módszerét a biotechnológia terén elért eredmények jelölik ki, amelyek lehetővé teszik az alapszükségletek kielégítéséhez elegendő egészséges élelmiszer előállítását. Alapvető fontosságú e tekintetben a mezőgazdaság és a tájkép megőrzésére és javítására irányuló társadalmi-gazdasági stratégia. A tudomány feladata a területhasználat meghatározása és az élelmiszertermelés új technológiájának kifejlesztése. Környezetbarát voltának biztosítása valamennyiünk közös felelőssége.

Összterület

Mezőgazdaság

Erdő

Védett

Egyéb

km 2

km 2

%

km 2

%

km 2

%

km 2

%

20.256

8.629

42.6

10.736

53

1.620

8

891

4.4

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Népesség

Népsűrűség

Éves növekedés

Születéskor várható életkor

1990 - 1995

férfiak

nők

1000

km 2 - ként

%

évek

1.987

98

0.29

70

78

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Gondot okoznak a talajt szennyező nehézfémek (Cd, Pb, Cr, Cu, Zn, Hg), a növényvédő szerek és egyéb szerves szennyezők, a nitrátok és egyes esetekben a foszfor. Bár a talajban természetes eredetű nehézfémek is előfordulnak, a szennyezés helyi forrásokból, elsősorban iparból, erőművekből, a vas- acél- és vegyipari üzemekből, cinkkohókból, de öntözésből, szennyvíz-iszapból, közúti közlekedésből, stb. is származik. A mezőgazdaság hozzájárul az eutrofizációs folyamatokhoz, valamint a mérgező anyagok (növényvédő szerek) által okozott szennyezéshez, melyek mindegyike károsítja az élővilágot.

Egyes hulladéklerakók még üzemelnek Szlovéniában, de léteznek felhagyottak is. Döntés született a felhagyott ipari hulladéklerakók által károsított területek rehabilitációjára. Tanulmányok készültek számos azonosított ipari hulladéklerakó felszámolására és rehabilitációjára is, de ezek megvalósítása az anyagi eszközök hiánya és a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt csak vontatottan halad előre.

Jogi és államigazgatási alapok

Szennyezett létesítmények és területek meghatározása

Szennyezett létesítményekre és területekre vonatkozó külön definíció nem létezik.

Jogszabályok

A politikai és gazdasági rendszerváltás, az önálló Szlovén Köztársaság megalakulása, az EU-hoz való csatlakozásra és a teljes régi jogrend helyett a nyugati demokráciákénak megfelelő jogrend bevezetésére irányuló döntés maga után vonta a környezetvédelmi jogszabályok megreformálását is. Az új alkotmányra támaszkodva az országgyűlés 1993 júniusában elfogadta a Környezetvédelmi Törvényt (a Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 32/93. sz.). A törvény tartalmazza a környezetvédelem és a természeti erőforrások hasznosításának általános rendelkezéseit és alapvető módszereit. A közelmúltban a Környezetvédelmi Törvényen alapuló új jogszabályok jelentek meg Szlovéniában:

1. A talajban lévő veszélyes anyagok legnagyobb megengedhető koncentrációjának megállapítása céljából a talajban lévő veszélyes anyagok küszöb (háttér), aggályos és kritikus (beavatkozási) koncentráció szintjeit egy 1996-ban megjelent rendelet írta elő (Szlovén Közt. Hivatalos Közlöny, 69/96. sz.).

A rendelet a talajt a litoszféra felső részeként határozza meg, amely ásványi és szerves anyagokból, vízből, levegőből és élőlényekből áll.

A szennyező anyagokat 7 csoportba (nehézfémek, szervetlen szennyező anyagok, ciklikus vegyületek, policiklikus szénhidrogének, klórozott szerves vegyületek, növényvédő szerek és egyebek) osztályozva írja elő a megfelelő határértékeket, mely különös jelentőséggel bír az élelmiszerek termelésére hasznosított talajok esetén.

A maximális megengedhető (küszöb, vagy háttér) értékek jelentik a szennyezetlen talajokat, míg a kritikus értékek felett kármentesítést kell végrehajtani. Az aggályos szint feletti értékek további vizsgálatok szükségességét jelzik.

2. Rendelet kockázatos anyagok és növényi táplálékok talajba juttatásáról (Szlovén Közt. Hivatalos Közlöny 68/96. sz.). Az 1996 novemberében megjelent rendelet szabályozza a talajba juttatható szervetlen-, szerves trágya és hígtrágya, valamint nehézfémek mennyiségét. A rendelet előírja a talajba évente juttatható nehézfémek és a szerves- és hígtrágyával (műtrágya nélkül) bejuttatható növényi tápanyagok határértékeit.

Felszín közeli talajvizek, vagy vízbázisok területén a rendelet egyensúlyra törekszik a tápanyagok kijuttatása és a növények által történő felvétele között, az alábbi intézkedések révén:

  • kijuttatási tápanyag (műtrágya) határértékek a növényi felvétel függvényében,
  • műtrágyák kijuttatása a megfelelő időben (a tenyészidőszakban),
  • ősziek vetése a kilúgozódási veszteségek csökkentésére, stb.

A felszín alatti vízben a határértéket túllépő nitrátkoncentrációk voltak tapasztalhatók. A megnövekedett nitráttartalmat az intenzív mezőgazdasági tevékenységnek tulajdonították, úgyhogy a rendelkezések az ivóvíz minőségének védelmét szolgálják.

A rendelet nehézfémekre vonatkozó határértékek előírásával, szabályozza továbbá szennyvíztisztító telepekről kikerülő híg- és sűrített, valamint komposztált iszapok felhasználását. A bármilyen halmazállapotú szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása (elhelyezése) a Környezetvédelmi Minisztérium engedélyéhez kötött.

3. Rendelet veszélyes- és növényi tápanyagok talajba juttatásának folyamatos nyomon követéséről (operatív monitoring). (Szlovén Közt. Hivatalos Közlöny 55/97. sz.). A rendelet meghatározza az operatív monitoring során észlelendő talaj-, szennyvíziszap, komposzt és hígtrágya paramétereket, amelyek a fenti anyagok, továbbá folyami- és tavi fenékiszapok kijuttatása következtében a talajban felhalmozódhatnak, a mintavétel és vizsgálatok módszereit, végül az operatív monitoringról szóló jelentés tartalmi követelményeit. A rendelet az operatív monitoring üzemeltetőjével szemben támasztott követelményeket is meghatározza.

A felszín alatti vízminőség megőrzésének követelményeit az Ivóvíztörvény (1997. július) rögzíti.

A hulladékgazdálkodást az 1992. évi Integrált Hulladékgazdálkodási Stratégia szabályozza.

Határértékek alkalmazása

A szlovén talaj-monitoring rendszer

A talaj- és növényzetszennyezés értékelése 8x8, 4x4, 2x2, vagy 1x1 km oldalhosszúságú négyzetháló alapján történik. Külföldi és hazai tapasztalatok szerint a talajszennyezés módszeres felméréshez sűrűbb, a talaj és a növényzet szennyezettségének mértékét befolyásoló valamennyi tényező figyelembevételével kialakított hálózat szükséges; ilyen tényezők pl. az urbanizáció, levegőszennyezés, a talaj típusa és tulajdonságai, az alapkőzet, a földhasználat és a csapadék.

Jelenleg a talajok szennyezettségére vonatkozó adatok az ország területének mintegy 8 %-áról állnak rendelkezésre.

A talajok nehézfém-szennyezettsége

A felszín közelében vett talajminták vizsgálati eredményei határértéket meghaladó Cd, Pb és Zn szennyezést mutattak ki Celje városban és környékén. Celje Megye Közép-Szlovéniában dombokkal és hegyekkel övezett medencében terül el. A hőmérsékleti inverzió jelensége különösen télen fordul elő gyakran, amely a fő okozója, hogy a helyi kohóipari üzemek emissziói a medence nagy részén szétterülnek.

Ljubljanában a talajszennyezés fő forrása a közúti közlekedés által kibocsátott ólom. Nagyobb Zn- és Cu-tartalmat csak ritkán észlelték a talajokban.

Jesenice vasipari központban nagyobb Cd, Zn, Fe és As koncentrációkat mutattak ki.

Talajok szennyezettsége növényvédő szerekkel és egyéb szerves szennyező anyagokkal

A 21 lehetséges káros anyagból csak a triazin növényvédő szerek és DDT származékok voltak jelen foltokban egyes mezőgazdasági területeken, de ezek koncentrációja sem volt jelentős. Ezeket az anyagokat a növénytermelésben a múltban használták, vagy jelenleg is használják. A talajokban kimutatott alacsony koncentrációk az emberi egészségre veszélyt nem jelentenek.

Növényvédő szerek intenzíven művelt mezőgazdasági területeken jelentenek problémát, mert bemosódhatnak a felszín alatti vízbe. Szlovéniában a talajvizek minősége folyamatosan romlik, elsősorban a mezőgazdasági eredetű növényvédő szerek és nitrátok növekvő koncentrációi miatt.

Egyéb problémák

A talajok leromlásával kapcsolatos egyéb problémák közül savasodás jelentős. A talajok savasodása természetes folyamat, de ezt az emberi tevékenységek felgyorsították a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor felszabaduló és egyéb ipari emissziókban jelenlévő kén- és nitrogénvegyületek következtében.

További problémaként említhető a Szlovénia ÉK-i szemi-arid éghajlatú részén tapasztalható szikesedés, ami nem megfelelően drénezett talajokon végzett öntözésnek tulajdonítható.

Felszín alatti víz

A felszín alatti víz minőségének általános monitoring-vizsgálatát egyes kiválasztott paraméterek analízise alapján néhány éve vezették be. A felszín alatti víz minősége általában jónak mondható, bár egyes paraméterek romló trendet mutatnak. Bevezették az ivóvíznek az elosztó hálózatok végén vett mintákkal történő monitoring vizsgálatát. A vizsgálandó paraméterek körét 1995-ben kibővítették néhány rákkeltő anyaggal (Pb, As és CHCl3), majd 1996-ban növényvédő szerekkel (atrazin és alaklor, valamint ezek bomlástermékei).

A felszín alatti vízben a monitoring programok keretében folyamatosan és rendszeresen mért paraméterekre határértékeket állapítottak meg. (hivatalos közlöny 46/97. száma tartalmazza)

Pl. a növényvédő szerek által okozott szennyezés következtében a felszín alatti víz minősége romlik, bár jelenleg az egyes anyagok koncentrációja kevés kivétellel az előírt megengedett maximális értékek alatt marad.

Felelős hatóságok

A Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium felelős a szennyezett létesítmények és területek kezelése jogi alapjainak megteremtéséért. A minisztérium tevékenységi körét a közelmúltban gyakorlatiasabb feladatokkal bővítette ki. A minisztérium felelősségi körébe tartozik a Környezetvédelmi Törvény értelmében a talajszennyezés állami felügyelete.

A közel 1000 fő személyi állománnyal rendelkező Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium feladatkörébe tartoznak a felszín alatti vízzel kapcsolatos kérdések, a nukleáris biztonság, a regionális tervezés, a meteorológia, a levegő és felszín alatti víz monitoringja.

Közvetlenül az Egészségügyi Minisztériumnak van alárendelve a Közegészségügyi Intézet, mely a Ljubljanai központon kívül 8 regionális intézetből áll (Szlovénia területét 9 régióra osztva). Fő feladata az élelmiszerek és az ivóvíz vizsgálata.

A felszín alatti víz és ivóvíz rendszeres monitoringja több, mint 70 éve folyik, de 1994 óta kiterjed az ivóvízben lévő egyes rákkeltő anyagok monitoringjára és az ivóvízkészletek (kutak és források) folyamatos vizsgálatára, beleértve a fogyasztói szintű (csapból vett minták) vizsgálatát is.

Szlovéniában 1997 óta környezetvédelmi felügyeleti szervezet működik. Feladata minden környezetszennyezéssel kapcsolatos esemény és tevékenység monitoringja és nyilvántartása.

Nyilvántartás

Talajszennyezésre vonatkozó minden adat Szlovéniában a Környezetvédelmi Minisztérium keretében működő Természetvédelmi Hatóságnál rendelkezésre áll. A Szlovén Köztársaságban a Talaj Információs Rendszer (SIS) logikai egységbe vonja a talajjal kapcsolatos adatbázisokat: az 1:25 000 léptékű talajtérképek adatait és a talajszennyezés monitoring adatait (Szlovéniában öt kiválasztott régió).

A SIS adatok a még szervezés és felszerelés állapotában lévő Szlovén Geoinformációs Központ geo-orientált adatbázisainak szerves részét fogják alkotni.

Talaj- és felszín alatti vízszennyezés jellemzése

A talaj- és felszín alatti vízszennyezés forrásai

A korábbi emberi tevékenységek következtében Szlovénia egyes régiói nehézfémekkel, növényvédő szerekkel, PCB-vel, stb. szennyezettek. A talajszennyezés lehetséges okai a mezőgazdaság intenzív kemizálása, közlekedési és fémipari emissziók, valamint nagy fémtartalmú fosszilis tüzelőanyagok elégetése.

A szennyezés forrása gyakran azonosítható (adott gyártási technológia), de növekszik a több káros anyaggal szennyezett területek száma. Léteznek továbbá "rejtett", általában nem felfedezett szennyezett területek, amelyek csak módszeres és összehangolt feltárással azonosíthatók.

Szlovéniában gondot okoznak a nehézfémekkel szennyezett talajok. A szennyezés főleg helyi forrásokból (ipari üzemekből) és a közúti forgalomból származik. A talajszennyezéshez a mezőgazdaság (szervetlen és szerves trágyák, szennyvíziszap és növényvédő szerek használata) is hozzájárul.

Az ivóvíz minőségének rendszeres vizsgálata hosszú évek óta folyik. A mérési adatok szerint egyes komponensek koncentrációja az utóbbi évek során jellemzően megváltozott. A felszín alatti vízkészletek növekvő szennyezése néhány éve tapasztalható. Az ivóvízkészleteket elsősorban rákkeltő anyagok és növényvédő szerek szennyezik. Az utóbbit a mezőgazdaság intenzív növényvédőszer-használata okozza. A rákkeltő anyagok és növényvédő szerek további lehetséges forrásai a vegyipari hulladékok illegális lerakása a természetes környezetben, továbbá balesetek, vagy hanyagság okozta elfolyások.

Katonai létesítmények

A volt jugoszláv hadsereg összesen közel 30 létesítményben 20 000 fős haderőt állomásoztatott. A Szlovéniában lévő katonai létesítményekben nehézfegyverek (rakéták, vegyi fegyverek) nem voltak felszerelve.

A jugoszláv hadsereg visszavonulása után egyes elhagyott létesítmények szennyezettségét minisztériumok és kutató intézetek képviselőiből álló bizottság ellenőrizte. Az ellenőrzés helyszíni szemléből és mintavételezésből állt.

Szennyezettséget csak két létesítmény területén állapítottak meg. A káros anyag mindkét esetben (az egyik korábbi katonai repülőtér) szénhidrogén volt.

Hulladékgazdálkodás

Az évente keletkező hulladékmennyiség 800 000 tonnára becsülhető.

Szlovéniában 53 engedélyezett lerakó működik, 75 %-uk kapacitása kimerülőben van, becslések szerint tíz éven belül megtelnek. Az engedélyezett lerakók általában elszivárgás elleni védelemmel épültek, de felületszigeteléssel csak egy részük rendelkezik.

Az illegális lerakók száma 500-ra becsülhető, melyek műszaki védelem nélkül létesültek. Komoly gondot okoznak a Szlovénia karsztvidékein a lerakásra használt gödrök, melyekből az elszivárgó vizek lejutnak a karsztvízbe. A karsztos területeken a karsztvíz öntisztuló képessége igen csekély.

A Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium 1992-ben egységes hulladékgazdálkodási stratégiát tett közzé. A jövőben csak néhány (9 – 12) új de igen nagy lerakó létesítését tervezik, melyek megfelelnek az EU követelményeinek.

Szlovéniában kommunális hulladékok ártalmatlanítására alkalmas égetőmű nincs. Ipari üzemek két kisebb égetőművet üzemeltetnek, melyek közül az egyik a Lek Gyógyszergyár ÉK-Szlovéniában, a másik növényvédő szereket állít elő és a visszaszállított csomagolóanyagokat égeti el.

Radioaktív hulladék: Szlovénia egyetlen erőművét Horvátországgal közösen üzemelteti. A kis aktivitású hulladékokat a helyszínen tárolják, de a tároló kapacitása rövidesen kimerül, lehetséges elhelyezés a hulladékok Ausztráliába történő exportálása.

Veszélyes hulladékok: csak a PCB-vel szennyezett hulladékokat szállítják Franciaországba elégetésre.

Iparszerkezet

Szlovéniában sokféle ipari ágazat van jelen. A nehézipar hanyatlása és felszámolása Szlovéniában nem jelentős. A korábbi Jugoszláviában az export 40 %-át Szlovéniában állították elő.

Két szénbánya dolgozóinak létszámát az utóbbi években csökkentették. Felszámolásuk (a szén alacsony fűtőértéke és nagy kéntartalma miatt) a következő évtizedben várható.

A gépkocsigyártó üzemeket bezárták.

A korábbi Jugoszláviában 30 000 dolgozót foglalkoztató nagy elektronikai vállalatot átszervezték és méreteit csökkentették.

A nyilvántartott szennyezett létesítmények/területek száma

A szennyezett létesítmények/földterületek nincsenek számba véve. Becslések szerint mintegy 3500-4000 működő gyár, üzem és műhely termel ipari szennyvizet.

Vizsgálati módszerek

A potenciálisan szennyezett létesítmények és területek meghatározása

A potenciálisan szennyezett létesítmények meghatározásának fő forrása a környezetvédelem éves állapotjelentése, amely minden víz-, levegő-, talaj-, stb. szennyezésre vonatkozó adatot tartalmaz. A szennyezett létesítmények/területek felől hasznos információt tartalmaznak egyes kutatási témák és a környezetvédelmi felügyelőségek jelentései is.

Szennyezett létesítmények és területek vizsgálata

Talajszennyezés vizsgálati módszereit a már említett “Rendelet veszélyes- és növényi tápanyagok talajba juttatásának folyamatos nyomon követéséről” című (operatív monitoring) írja elő.

Szennyezett talajok ártalmatlanítási lehetőségei

Kitermelt szennyezett talaj tisztítása

Szlovéniában szennyezett talaj tisztítására szolgáló létesítmények nincsenek és ilyen beavatkozások nem történtek. Az ország nem rendelkezik tapasztalatokkal

Szennyezett talaj- és felszín alatti víz kármentesítése

Szennyezet létesítmények (telephelyek) kármentesítése terén Szlovénia nem rendelkezik tapasztalatokkal. Egyetlen kármentesítési munka ismeretes, amelynek során szénhidrogénnel szennyezett talajt termeltek ki.

Finanszírozás és kárfelelősség

Vizsgálatok és kármentesítés

Kármentesítési tevékenység Szlovéniában nem folyik.

A Szlovén Kormány 1998 decemberében hagyta jóvá az Országos Környezetvédelmi Akciótervet (NEAP), amely a talajvédelem területén fő célként a további kémiai szennyezés és fizikai leromlás megakadályozását és ahol szükséges és lehetséges, a kármentesítést jelöli meg. A célok megvalósítása érdekében a következő öt évre részletes akcióterv kidolgozása van folyamatban, beleértve a költségszámításokat és a finanszírozás lehetséges forrásainak feltárását.

A szennyezőkre és tulajdonosokra vonatkozó jogi követelmények

Az ingatlant megszerző új tulajdonosra hárul a környezeti kárfelelősség, így az új tulajdonos felelős a kármentesítésért.

Szennyezett ingatlanokat alacsonyabb áron értékesítenek, de a vevőnek garantálnia kell a kármentesítést. Az ellenőrzés a Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium feladata, amelyet az illetékes Környezetvédelmi Felügyelet révén lát el. A rendszer csak elméletben létezik, mert gyakorlati tapasztalatok még nincsenek.

A Szlovén Köztársaság kinyilvánította elkötelezettségét a “kereskedelmileg nem vonzó” létesítmények, pl. elhagyott bányák kármentesítésére.

Szlovénia Ökológiai Alapot hozott létre, amelyet a levegő- és vízszennyezésért kirótt környezetvédelmi adóból (bírságokból) tölt fel. Az alap kedvezményes hitelekkel támogatja a környezetvédelmi beavatkozásokat. Kármentesítési célokra az alaptól támogatás nyerhető.

A probléma nagyságrendje

Anyagi vonzatok

Adatok nem állnak rendelkezésre

Egyéb társadalmi problémákhoz viszonyított prioritások

Jellemző példák

Helyreállítási és rehabilitációs tanulmány készült több ipari hulladéklerakóra. Az alábbi ismertetés ezek eredményein alapul.

Talajszennyezés Celje Megyében

Talajminták monitoring vizsgálata először 1989-ben, Celje megye területén folyt. A felszín közeli rétegből vett minták a megengedett értékeket meghaladó Cf-, Pb- és Zn-koncentrációt mutattak Celje városában és annak közelében. Egyes helyeken valamivel nagyobb As- és Ni-koncentrációkat tapasztaltak. A megvizsgált 119 talajminta közül 35 az engedélyezettnél több ólmot tartalmazott, többségük Celje környékéről és az ipari övezetből származott. A legnagyobb Cd koncentrációk szintén a városközpontban és közvetlen környékén jelentkeztek. A talajokra megengedett legnagyobb Zn-tartalmat 36 minta lépte túl. Nagyobb arzén és nikkel koncentrációk csak szórványosan fordultak elő. A Se-, Hg-, Ti-, Cu- és Cr-koncentrációk minden vizsgált talajmintában a jogszabályban meghatározott határokon belül voltak.

Tekintve, hogy a nehézfémek a talajból a növényekbe és a beszivárgással a talajvízbe juthatnak, rendkívül fontos mobilitásuk meghatározása a talajszelvény mentén. A fémek (Pb, Zn, Cd, As és Ni) terjedését a mélyebb rétegekbe (5-20 cm és 20-30 cm) kiválasztott pontokon vizsgálták. Az esetek többségében a talaj Zn-, Pb- és Cd-tartalma a mélységgel csökkent, de súlyosan szennyezett területeken a fenti három elem koncentrációja még mindig a megengedett érték fölött volt 5-20 cm, egyes mintákban 30 cm mélységben.

Célje Megye Közép-Szlovéniában, dombokkal és hegyekkel körülzárt medencében fekszik, ahol gyakoriak a hőmérsékleti inverziók, elsősorban a téli hónapokban. A helyi kohóüzemek kéményeiből kilépő emissziók ezért a medence nagy területeire terjednek.

A Zirovsky Vrh uránfeldolgozó meddőhányója

Zirovsky Vrh környékén az uránbányászat 1982-ben indult meg. A magas termelési költségek és alacsony árak miatt azonban 1992-ben az Országgyűlés határozatban döntött a bánya végleges bezárásáról. Az 1995-ben készült környezeti hatásvizsgálat alapján ugyanabban az évben benyújtották a bányabezárási kérelmet.

Az egyik meddőhányó 620 000 tonna feldolgozási hulladékot és 80 000 tonna meddőt tartalmaz. A meddő csúszásra hajalmos területen van és mivel víztelenítésüket leállították, a meddőhányót stabilizálni kell, amelyhez azonban 7 millió tonna anyagra van szükség.

Szerves savüzem ipari hulladéklerakója

Az elsősorban citromsavat előállító üzem (Tovarna Organskih Kislin (TOK)) egyike az Ilirska Bistrica térségben csődbejutott vállalatoknak. A régió karsztos és a szennyező források a felszín alatti víz minőségét veszélyeztetik. Az Ilirska Bistrica közelében lévő Globovnik lerakót a TOK használta és a szennyezés a térség felszín alatti vízkészleteit veszélyezteti. A lerakón a savgyártás termelési maradékait, egyéb szilárd és folyékony hulladékokat, kommunális szilárd hulladékkal keverve helyezték el.

A lerakón a legkritikusabb anyagok a nátrium-hexacianát, cianidok, kalciumszulfát, egyéb veszélyes hulladékok és mindenféle kommunális szilárd hulladék. A lerakó 10 m vastagságban 9 hektár területet borít. A lerakó nincs megfelelően szigetelve. Elkészült a lerakó környezeti hatásvizsgálata, a kármentesítés megvalósíthatósági tanulmánya pedig most készül. A kármentesítési beavatkozások programja várhatóan 1999 végére lesz kész és erre az összes szükséges engedélyt is sikerül beszerezni.

A maribori olajfinomító ipari kátránytárolója

(Pesniska jama). A tároló 1983-ig üzemelt, amikor környezetvédelmi problémák miatt bezárták. A tároló jellegzetes kátránymedence, amelyben három réteg található. A felső réteg savas olajból, a középcső savas vízből, a legalsó tömörödött, részben megkeményedett kátrányból áll.

A vizsgálati eredmények szerint a folyékony hulladék erősen savas, amit elsősorban a magas kénsavtartalom idéz elő, de nagy mennyiségben tartalmaz nehézfémeket (Pb és As) is. A tároló a maribori olajfinomítóból származó savas kátrány elhelyezésére 1966-ban tárolót létesítettek, amely alatt a talaj kb. 3 m mélységig szennyezett. A terület alatt a talajvíz szennyezettsége keskeny sávra terjed ki. A megvalósíthatósági tanulmány több kármentesítési beavatkozást javasolt és értékelt, mint pl. a savas víz kiszivattyúzása és tisztítása szennyvíztisztító-telepen, a kátrány és szennyezett talaj égetéssel történő ártalmatlanítása, stb.

Növényvédőszer-gyári hulladéklerakó (Pinus)

A növényvédőszer-gyártási hulladékokat a Kozoderceva Jama lerakón, vagy barlangban helyezték el. A környéken végzett ivóvízvizsgálatok a vízben növényvédő szereket mutattak ki. További vizsgálatok a szennyezés forrásaként a lerakót jelölték meg. A kármentesítésre megvalósíthatósági tanulmány készült. Ebben a szennyezett talaj kitermelését és eltávolítását javasolták. A kitermelt talaj egyharmada kommunális hulladéklerakón helyezhető el, míg fennmaradó része külön tisztítást igényel.

Öntödei hulladéklerakó

Az öntödei hulladékot karsztosodott mészkőben tölcsérszerű üregbe borították. A beborított öntödei hulladék következtében a terület alatti talajvízben időnként fekete iszap található. Az öntödei hulladék fő komponensei öntödei homok és formaldehid műgyanta. A vizsgálatok szerint az iszap az ivóvíz minőségét nem befolyásolja, de ritka állatfajokat veszélyeztet. A javasolt kármentesítési beavatkozások között szerepel pl. 70-100 m mélységig lenyúló betonfalas körülzárás építése a víz elfolyásának és a káros anyagok felszín alatti vízbe kerülésének megakadályozására.

Források

Információt szolgáltattak Inga Turk (Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium – Természetvédelmi Hivatal), Ljubljana, Szlovénia, 1999. március 26., és Branko Druzina (a Szlovén Köztársaság Közegészségügyi Intézete), 1999. április.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998). A “Talajok kármentesítése és az emberi tevékenységek által előidézett kockázatok” (Bécs, 1998. nov. 16-18.), Nemzetközi munkaértekezlet tanulmányai

A Környezetvédelmi Törvény (1993), A Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 32/93. sz.

Rendelet a talajban lévő veszélyes anyagok küszöb (háttér), aggályos és kritikus (beavatkozási) koncentráció szintjeiről (1996), A Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 68/96. sz.

Rendelet kockázatos anyagok és növényi táplálékok talajba juttatásáról (1996), A Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 68/96. sz.

Rendelet kockázatos anyagok és növényi tápanyagok talajba juttatásának folyamatos nyomon követéséről (operatív monitoring) (1997), A Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 55/97. sz.

Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium – Természetvédelmi Hivatal (1998), Országos Környezetvédelmi Akcióterv (NEAP)

Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium – Természetvédelmi Hivatal (1995 és 1996), A környezet állapota, Jelentés

Biotechnikai Kar, Talaj- és környezettudományok központja (1989 és 1990), Celje megye talajszennyezettségi térképe

Biotechnikai Kar, Talaj- és Környezettudományok Központja (1992), Talajszennyezés észlelőhálózata Szlovéniában

Európai Gazdasági Bizottság – Környezetvédelem-politikai Bizottság, Egyesült Nemzetek (1997),

Környezetvédelmi tevékenységek áttekintése – Szlovénia

NATO/CCMS Előtanulmány (1998), Szennyezett talajok és felszín alatti víz tisztítására alkalmazott és kialakuló technológiák értékelése (III. fázis), Éves jelentés, 1998

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999). Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends
.

www.un.org/popin/wdtrends.htm

UN/ECE Statistical Division (1998). Trendek Európában és Észak-Amerikában. Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)