Albánia

Albánia 45 évnyi elszigeteltség és szigorú tervgazdaság után az egész társadalomra kiterjedő politikai reformok útjára lépett. Egyik kulcsfontosságú eleme a gazdaság minden ágazatát érintő privatizációs program volt. Ennek érdekében az országgyűlés által 1995-ben elfogadott törvények lehetővé tették a korlátozás nélküli földtulajdont. A földek privatizációja azóta befejeződött.

A nehéz átmeneti időszakot Albániában számos társadalmi és gazdasági probléma kísérte és 1997. első hónapjában az ország politikai és gazdasági egyensúlyára nehezedő nyomás miatt a helyzet kritikussá vált.

Albániában a népsűrűség viszonylag magas. A lakosság közel 60 %-a vidéken él (ez a százalékarány a legmagasabb Európában).

A múlt rendszerben Albánia társadalmi és gazdasági problémái között jelentős volt a környezet leromlása és a természeti erőforrások tékozló kiaknázása. Az átmeneti időszakban a környezetgazdálkodásnak nem volt felelőse és nyilvánvalóvá váltak a környezetvédelem problémái. Intézményi, vezetői és pénzügyi kapacitás hiányában azonban a problémák hatékony kezelésére nem kerülhetett sor.

A környezetvédelmi stratégiát megalapozó első tanulmány 1992-93-ban a Világbank közreműködésével készült. Ezen alapult az Országos Környezetvédelmi Akcióterv (NEAP), amelyet a kormány 1994. januárjában hagyott jóvá. A NEAP rövid-, közép- és hosszú távú célokat, valamint a szennyvíztisztítás, kommunális hulladékgazdálkodás, erdősítés és erózióvédelem területén prioritást élvező projekteket tartalmaz.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

1993 januárjában az albán országgyűlés elfogadta a környezetvédelmi alaptörvényt. Ugyanakkor több, a környezetvédelem egyes kérdéseit érintő törvény is született. A közelmúltban hozták létre önálló szervként az Országos Környezetvédelmi Hivatalt. Korábban a Környezetvédelmi Bizottság az Egészségügyi Minisztériumhoz tartozott. Mivel a legtöbb államigazgatósági szerv új, a kapacitások kialakítása és az intézmények kiépítése alkotja az első lépéseket a környezetgazdálkodási politika és beruházások eredményesebb kezelése felé.

Az átmeneti időszakban számos program indult: a PHARE Albánia Környezetvédelmi Programja (1993. óta), Az Országos Vízügyi Stratégia, az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, az Ohridi-tó Védelme Projekt, az Erdészeti Projekt, valamint az Államigazgatási és Technológiai Környezetvédelmi Központ (1995. óta).

Külön definíció nem létezik

A Környezetvédelmi Alaptörvényt az Albán Országgyűlés 1993-ban fogadta el. 1996-ban két további, a talajvédelemmel kapcsolatos törvény született:

• Az Erdészeti Törvény
• A Kommunális Hulladékgazdálkodásról szóló törvény.

A szennyezett létesítmények és területek problémája számos jogi és államigazgatási kérdést vet fel. Átfogó jogszabályt kell kidolgozni a szennyezett létesítmények rendszeres nyilvántartása, monitoringja, a megelőző rendszabályok, megfelelő területhasználat és a kármentesítési eljárások szabályozása érdekében.

Az ivóvízben és következésképpen az ipari szennyvízbevezetésekben lévő szennyező anyagok koncentrációjára vonatkozó követelményeket két korábbi jogszabály tartalmazza. A NEAP program az erdészet, az agrokemikáliák, a szilárd és veszélyes hulladékok tárgykörében külön jogszabályok megalkotását és alkalmazását irányozza elő.

A NEAP tervei között szerepel több talajvédelemmel kapcsolatos tanulmány, pl. az erózió csökkentésére irányuló stratégia kidolgozása, az agrokemikáliák alkalmazásának értékelése, a felhasználatlan agrokemikáliák ártalmatlanítási stratégiájának kidolgozása és alkalmazása, az ipari és veszélyes hulladékok ártalmatlanítási keretterve, az ipari és bányászati hulladékok elhelyezési gyakorlatának értékelése a talajok károsodásának elkerülésére, prioritások meghatározása és irányelvek kidolgozása a geológiai környezet védelmére, stb.

A tervezett feladatok közül csak kevés valósult meg, mely több okra vezethető vissza, mint pl. a tárcák és kormányszervek közötti együttműködés, anyagi eszközök, stb. hiánya.

A szennyezett létesítmények és területek kezelése három állami szerv hatáskörébe tarozik:

- A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium.

- Az Építésügyi Minisztérium.

- Az Országos Környezetvédelmi Hivatal.

Az Országos Környezetvédelmi Hivatal a NEAP felülvizsgálatán és korszerűsítésén dolgozik.

A szennyezett létesítmények nyilvántartása ez ideig nem készült el.

A Világbank közreműködésével 1992-93-ban készített környezetvédelmi stratégiai tanulmány és újabb felmérések szerint a talajokkal kapcsolatos legjelentősebb környezetvédelmi problémák Albániában az alábbiak:

Talajerózió: korábbi mezőgazdasági politika intenzív talajeróziót eredményezett. Egyes természeti tényezők (az év rövid időszakaiban lehulló bőséges csapadék és a talaj természetes összetétele) mellett emberi tényezők (erdőirtás, a lejtőteraszok karbantartásának elmulasztása, túllegeltetés, stb.) jelentős károkat idéztek elő.

Egyes vidékeken a műtrágyák, növényvédő szerek és egyéb agrokemikáliák szakszerűtlen használata talajszennyezést okozott. A műtrágyák és vegyszerek viszonylag nagymértékű alkalmazása a maximális terméshozamokra irányuló törekvés következménye volt. Több mint 70 különböző növényvédő szert gyártottak és alkalmaztak (évi 3 - 30 kg/ha adagokban), ezek között nagymértékben mérgező hatásúakat és olyanokat, amelyek használatát a legtöbb országban betiltották. A műtrágyák és növényvédő szerek túlzott használata nemcsak a termőterületeket, hanem a folyókat, tavakat, a tengert és feltehetően a talajvizet is szennyezte. További problémák forrásai a haváriák és a növényvédő szerek gyártása. 1996 végén a betiltott, vagy fel nem használható növényvédő szerek mennyisége 700-800 tonna volt. A műtrágyák és növényvédő szerek használata jelenleg nincs szabályozva.

Talajszennyezést okoztak elsősorban az olaj-, bánya- és vegyipar által termelt hulladékok. A problémák nagyságrendje megfelelő adatok hiányában, nehezen mérhető fel. A korábbi tevékenységek ezekben a létesítményekben gyakran eredményeztek talajszennyezést. A súlyos szennyezésekért felelős nagy iparvállalatok közül sokat az átmeneti időszakban felszámoltak, de úgy tűnik, hogy a szennyezett telephelyek még hosszú ideig károsítják a közelükben élő lakosság egészségét, valamint az élővilágot.

A mezőgazdasági területek urbanizációja. Az átmeneti időszakban felgyorsult a lakosság beáramlása a fejletlen területekről a fejlettebb körzetekbe, különösen a nagyobb városok (Tirana, Durres, Vlora, Skhodra, stb.) közelében. A politikai és gazdasági változások megkönnyítették az illegális építkezést, ami a mezőgazdasági területek gyorsütemű urbanizációját eredményezte. A folyamatot számos negatív jelenség kísérte, beleértve a felszín alatti vizek elszennyeződésének környezeti problémáját.

Olajmezők környezetében elsősorban olajelfolyások, tömítetlen szivattyúk, továbbá a folyékony és szilárd hulladékok tisztításához és ártalmatlanításához szükséges berendezések hiánya okoztak szennyezést. Egyszerű fáziselválasztás (pl. víz és kenőanyagok fölözése) után a szennyvizet folyókba vezették. A lerakókon nagy mennyiségű, különféle mérgező komponenseket tartalmazó, előtisztításban nem részesített szilárd hulladék található. A korábbi olajmezők területének nagy részét jelenleg művelik, de ezek kármentesítése szükséges.

A réz, króm és vas-nikkel ércek bányászata és feldolgozása nagy mennyiségű folyékony és szilárd hulladékot eredményezett, amelyek gyakran nagy koncentrációban tartalmaznak mérgező anyagokat. Az 1995-96 közötti kétéves időszakban a króm- és rézipar 1,1 millió tonna szilárd hulladékot termelt. A hulladékot gyakran közvetlenül egy közeli folyóba vezették, vagy lerakón helyezték el. Jelenleg csak néhány bánya és ipari feldolgozóüzem működik, amely a hulladéktermelés ütemét csökkenti. Azonban a múltban, a nyitott, műszaki védelem nélküli meddőhányókon felhalmozódott nagy mennyiségű szilárd hulladék a környékbeli lakosságot veszélyezteti. A lerakott meddő mennyisége 12,5 millió tonnára becsülhető.

1991 óta csaknem valamennyi vegyipari üzem leállt. Az elhagyott ipari telephelyek azonban a gyártás és hulladék elhelyezés következtében szennyezettek és kármentesítésre szorulnak.

A hulladékok és szennyvíziszapok szakszerűtlen elhelyezése Albániában súlyos gondokat okozó környezetvédelmi probléma. Az 1995-96 között keletkezett kommunális szilárd hulladék mennyisége mintegy 700 000 tonna. Az országgyűlés 1996-ban hagyta jóvá a kommunális hulladékgazdálkodásról szóló törvényt, de változás azóta sem tapasztalható. A kommunális szilárd hulladékok elhelyezésére rendezett lerakók nincsenek. A hulladék tisztítás nélkül műszaki védelemmel nem rendelkező nyitott lerakókon kerül elhelyezésre. Az esetek többségében a háztartási és ipari hulladékot együtt gyűjtik és helyezik el.

Albánia sajátos környezetvédelmi problémája a múlt rendszerben országszerte épített 700 000 bunker. Elbontásukra született korábbi javaslatok költségesek és az optimális megoldáshoz további tanulmányok szükségesek.

A talajok természetes mangán-, króm-, kobalt-, nikkel-, réz- és cinktartalma viszonylag magas. Így pl. Prenjas környékén a talaj mért krómtartalma 3865 mg/kg, nikkeltartalma 3597 mg/kg volt, míg Rubik környezetében 1107 mg/kg réz- és 2495 mg/kg cinktartalmat mutattak ki.

A szennyezett létesítmények számbavétele nem történt meg.

Helyi szinten jelentős kockázatot jelentő sürgős esetek példái:

• Egy elavult PVC-üzem által a Vlora föveny területén okozott súlyos higanyszennyezés.
• Durres közelében egy vegyipari üzem által kromáttal, növényvédő szer maradékokkal és aluminiumszulfát-hulladékkal szennyezett terület.
• Az Elbasan-i nagy fémkohászati és vegyipari művek körüli terület.

Potenciális szennyezettség vizsgálata szempontjából megkülönböztethetők

• Távoli, vagy nem pontszerű források által szennyezett nagy területek (beleértve termőföldeket is).
• Ipari, vagy egyéb nyilvánvaló tevékenységek által szennyezett lehatárolható területek.

Az adatgyűjtés ki kell terjedjen az egyes telephelyek, vagy területek helyére, nagyságára, jelenlegi és korábbi használatára és a főbb szennyező anyagokra. Ugyanilyen fontosak a felszín alatti víz, felszíni víz és a közelben élő lakosság veszélyeztetettségére vonatkozó információk. A költségek a helyszíni felmérések tervezése során veendők figyelembe.

A talaj szennyezettségi állapotára vonatkozó információ a politika alakításának alapja. E tekintetben fontosak a talajokból történő mintavételt és a talajvizsgálatokat szabályozó szabványelőírások is.

Szennyezett talajok tisztítására, vagy megfelelő elhelyezésére szolgáló létesítmények ez idő szerint nem léteznek

Albániában 1990 előtt talajjavítást csak nagy magnézium-tartalmú, sós és savanyú talajokon végeztek. Magnézium-talajok (kb. 12 000 ha) főleg az ország ÉK-területein találhatók. Általában egyéb fémeket (Ni, Cr, Fe, stb.) is tartalmaznak. Az alkalmazott módszer lecsapolásból (drénezésből) és meszezésből áll. Sós talajok (kb. 12 000 ha) a nyugati részeken jellemzők. A talajok javítása lecsapolással, természetes, vagy mesterséges öblítéssel és gipszkezeléssel történik. Savanyú talajfoltok az egész ország területén találhatók, melyeket lecsapolással és meszezéssel javítanak.

Jelenleg a Patos-Marinza olajmező szennyezett talajának kármentesítése van folyamatban a földek hasznosíthatóságának helyreállítása érdekében.

1998-ban Durres közelében növényvédő szerekkel szennyezett területről a szennyezett talajt lakott területektől távol eső, biztonságos helyre szállították.

Bánya és vegyipari szennyvizekkel szennyezett talajok kármentesítését célzó beavatkozásokra eddig nem került sor.

Az ország több részén folynak vizsgálatok a talaj és vizek szennyezettségének meghatározására. Ilyen projektek például:

• “Talaj és Vízszennyezés az ország legsérülékenyebb környezetű területein (az Albán Környezetvédelmi Hivatal finanszírozásával).
• “Nehézfémekkel szennyezett talajok és növények azonosítása és diagnosztizálása szerpentin és ipari övezetekben” (Tiranai Mezőgazdasági Egyetem és Albánia Talajtani Intézete az INPL, Nancy, Franciaország, közreműködésével).
• “Higannyal szennyezett talaj a Vlora föveny területén (kivitelező a Tiranai Kémiai Intézet, az Albán Országos Környezetvédelmi Hivatal finanszírozásával).
• “A Patos-Marinza Olajmező rehabilitációja” (kivitelező az Oawok angol és az Albpetroleum albán vállalat a PHARE Program finanszírozásával).

Az utóbbi munka 1996-ban fejeződött be. A talajfeltárás célja a szénhidrogénekkel szennyezett talaj vízszintes és függőleges kiterjedésének meghatározása volt a Patos-Marinza olajmezőn. A feltárás során kiválasztott olajkutak, gyűjtő és tisztítóállomások közelében vett talajmintákat vizsgáltak. A helyi és laboratóriumi adatok alapján értékelték a szennyezés potenciális hatását a helyi lakosságra és a környezetre. Javaslatokat tettek a kármentesítéssel elérendő koncentráció elfogadható szintjére, a beavatkozások sorrendjére és becsülték azok költségvonzatait.

Rövidesen a Világbank által finanszírozott “Öntöző- és lecsapolórendszerek rehabilitációja” c. projekt második fázisa kezdődik.

Elkészült 9 medence környezetvédelmi értékelése. Az öntöző- és lecsapolócsatornák vízminőségi adatait a FAO irányelveinek megfelelően értékelték (1983). Az egyes medencék öntöző- és lecsapolórendszereinek rehabilitációja során figyelembe fogják venni a tanulmány eredményeit. A projekt előirányozza a vízminőség és a talaj termőképességének monitoringját is.

A talajok és vizek szennyezettsége számos problémát vet fel Albániában, de a kármentesítés lehetőségei korlátozottak. Az eddig megvalósított projektek többsége a környezet állapotának meghatározásából álltak, de ezt gyakorlatilag nem követték kármentesítési beavatkozások.

Példaként az Albániában működő és a Patos-Marinza olajmezőn olajkitermeléssel foglalkozó Anglo-Albpetroleum vállalat említhető. A Vállalat és az érintett földtulajdonosok között kölcsönös kötelezettségeket rögzítő szerződés van érvényben, amely szerint a vállalat köteles a károsított területet kármentesíteni, vagy az okozott kárt a tulajdonosnak megtéríteni. Utóbbi esetben a kármentesítés a tulajdonos kötelessége.

Véleményeltérés esetén a felek bírósághoz fordulhatnak, de ilyen jellegű problémák eddig nem merültek fel.

A szennyezett talajokra vonatkozó külön stratégia és országos politika ez ideig nem alakult ki. A talajvédelem átfogó megközelítést igényel a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés szélesebb kontextusában.

1995-ben az albán kormány határozata a talaj- és vízminőség monitoringját egyes intézmények feladatává tette. A határozat végrehajtása elmaradt, mivel a kormány nem biztosította a tevékenység megszervezéséhez szükséges anyagi eszközöket.

A szennyezett talajokhoz számos probléma kapcsolódik. A gazdálkodók rossz anyagi helyzete és a támogatásukhoz szükséges központi eszközök hiánya a szennyezett talajú földek elhagyását és leromlását eredményezte. Ezeken a területeken a gazdálkodók nehézségei váltották ki a lakosság áttelepülését az ország nyugati részeibe, elsősorban Tirana, Durres és Vlora városokba, vagy külföldre.

Az erózió a talajok leromlásának egyik fő oka Albániában. Egyes fizikai tényezők (éghajlat, talajtulajdonságok) párosulva az emberi tényezőkkel (talajvédelmi beruházások hiánya, erdőirtás, stb.) az erózió felgyorsulásához vezetett az ország egész területén.

Szennyezett talajok a Patos-Marinza olajmező területén

Az olajtermelő berendezések (olajkutak, gyűjtő- és tisztítóállomások) körül a nyersolaj nagy területeken szennyezi a talajt az egész Patos-Marinza Olajmezőn. Az olajtermelő berendezések megelőző karbantartás hiányában nagymértékben korrodáltak, ezért olajfolyás a termelés valamennyi lépcsőjében tapasztalható.

Az olajszennyezés behatolási mélysége a vizsgált olajkutak közelében átlagosan 0,53 m, a gyűjtő- és tisztítóállomások körül 0,80 és 0,90 m között változott.

Minden vizsgált olajtermelő berendezés környezetében kiszámították a szennyezett talaj térfogatát: az egyes olajkutak körül átlagosan 150 m ³ -re, a gyűjtő- és tisztítóállomások körül 1600, illetőleg 14 900 m ³ -re adódott. A szennyezés az olajmező területén összesen 67,4 ha-t érint. A szennyezett talajfelület az olajmező területén jóval nagyobb a fentiekben számítottnál.

A talajt szennyező kőolajszármazékok a feltételezhető terjedési útvonalak mentén potenciális veszélyforrást jelentenek az emberre és a környezet számos elemére. A rövid tájékoztató kockázatértékelés számos, a Patos-Marinza Olajmező talaját szennyező olajjal kapcsolatos kockázatot azonosított.

A lecsapolóárkokban, vízfolyásokban terjedő olajszennyezés jelentős problémák forrása az olajmező határain túl is. Ezt jelzik a vízfolyások felszínén gyakran tapasztalható felúszó olaj, továbbá az árkok és vízfolyások partjain megfigyelhető fekete olajfoltok. Az embert és a környezet elemeit érintő kockázat elfogadható mértékre történő csökkentése kármentesítési beavatkozásokat igényel.

Bányászati tevékenységek által érintett területeken szennyezett talajokra vonatkozóan is rendelkezésre állnak adatok. Ezeket az alábbi táblázat tünteti fel:

A vizsgált területeken egyes növényekben meghatározott nehézfém-koncentrációkat is táblázatban foglaltuk össze:

Információt szolgáltatott Valentina Suljoti (Albán Környezetvédelmi Hivatal), 1999. március 31.

Sbalari, S., et al., (1996), Nehézfémekkel szennyezett talajok és növények azonosítása és vizsgálata szerpentin és ipari övezetekben, Mezőgazdasági Tudományos Tájékoztató, 3. sz., 1996

A környezet állapotának komplex felmérése a Patos-Marinza olajmező rehabilitációjához, Zárójelentés-tervezet, 3/7. kötet: Talaj vizsgálatok, (3. Melléklet), 1997. január

Cullaj, A. és Suljoti, V. (1998), Talajok és vizek kémiai szennyezése Albániában, Az 1998. Szept. 18-i Varsói Konferenciára készült országjelentés

Laze, P., Suljoti, V., Lushaj, Sh. és Borici, J. (1999), Talaj- és vízszennyezés az ország legsérülékenyebb környezetű részeiben, Kutatási zárójelentés, Talajtani Intézet, 1999.

Az Albán Mezőgazdasági és Élelemezésügyi Minisztérium Talajnyilvántartása, 1999. március

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója.

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999). Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai.

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)