Magyarország

Országismertetés

Háttérinformáció

A hetvenes évek végéig - nyolcvanas évek elejéig Magyarországon gazdasági növekedés, elsősorban erőteljes iparfejlesztés volt jellemző, amit szigorú környezetvédelmi szabályozás nem korlátozott. Az akkori gazdasági nehézségek miatt környezetvédelmi beavatkozásokra megfelelő anyagi eszközök nem álltak rendelkezésre, ami számos ipari létesítmény területén többek között a nem, vagy csak lassan lebomló szennyezők fokozatos felhalmozódásához vezetett a talajban és felszín alatti vízben. Magyarországon mintegy tíz évvel ezelőtt kezdték el a környezetvédelmi problémák kezelését. A kármentesítési program beindítását intenzív tanulmányok készítették elő.

A talaj és felszín alatti víz szennyezése nyilvánvalóan kevésbé szembeszökő, mint a füstokádó gyárkémények, a kipufogógázok által okozott városi szmog, vagy az olajjal szennyezett víz. Szennyezett ivóvíz, vagy a szennyezett talajban termelt zöldségek fogyasztása az emberi egészséget veszélyezteti, amely kedvezőtlen közegészségügyi hatású, a várható életkort rövidíti.

A korábbi szovjet katonai bázisok környezeti kárainak felszámolásakor szerezték a magyar szakemberek az ilyen jellegű tapasztalatokat. A kármentesítési program a kormány által 1991-ben elfogadott rövid- és közép távú akciótervvel indul, mely meghatározta az elhagyott szovjet kaszárnyák, gyakorlóterek és egyéb katonai létesítmények feltárását, értékelését és a szennyezés eltávolítását. A 171 elhagyott létesítmény felénél azonnali beavatkozás volt szükséges a szennyezés jellegéből adódóan. A korábbi szovjet katonai létesítmények többségének kármentesítése jelenleg egy-két éven belül befejezhető.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 alapján

A talaj és a felszín alatti víz szennyezettnek tekintendő, ha a káros anyagok koncentrációja meghaladja a (“B”) küszöbértéket.

A talaj- és felszín alatti víztörvény előkészítése folyamatban van, elfogadása ez év végére várható. Jelenleg az alábbiakban felsorolt jogszabályok az irányadóak:

• Az 1995. évi LIII. a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény, mely kerettörvénynek tekinthető. Számos környezetvédelmi kérdés rendezését további - rendeleti úton - hozott jogszabályokra bízza. A törvény meghatározza a környezetvédelmének végrehajtásának rendszerét, valamint a további szennyezések megelőzésének rendszabályait. Egyik kulcsfontosságú rendelkezése az engedélyezési rendszer bevezetése, melynek alapelve, hogy a környezet "használata" hatékony szabályozást igényel. Jelentős környezeti hatást okozó tevékenységek környezeti hatástanulmányhoz és környezetvédelmi engedélyhez kötöttek.
• Az 1992. évi privatizációs törvény szerint állami tulajdon privatizációja előtt fel kell mérni a környezeti károkat, a szükséges kármentesítési beavatkozások költségeit és tisztázni kell a kárfelelősség kérdését.
• Az 1991. évi kármentesítési törvény rögzíti 20 korábbi szovjet katonai létesítmény megtisztításának szükségességét, melyre központi eszközöket irányoz elő.
• Az 1997. évi Nemzeti Környezetvédelmi Program, melynek beindítását a LIII. környezetvédelmi törvény írta elő és amely magában foglalja az Országos Kármentesítési Programot.

Az Országos Kármentesítési Program 1996-ban indult a szennyezett területek értékelése céljából, valamint hogy meghatározza és megszüntesse a kormány felelősségi körébe tartozó környezeti károkat.

A program keretében végzett vizsgálatok elsősorban a talajra és felszín alatti vízre irányulnak. Magyarországon az ivóvízellátás 90 %-ban felszín alatti vízen alapul, ezért minőségének javítása és megőrzése országos érdek.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program különféle beavatkozások számára egységes keretet biztosít, ezért az Országos Környezeti Kármentesítési Program további környezetvédelmi programokhoz kapcsolódik:

• A Vízbázisvédelmi Program: A programot a kormány 1995-ben fogadta el. Célja a sérülékeny környezetben üzemelő, vagy távlati vízbázisok védelmének biztosítása. A program a vízbázisok körül védőövezeteket és védőidomokat határoz meg. Nyilvántartásba kell venni a szennyező-forrásokat és észlelőhálózatokat kell telepíteni. A vízbázisok védelmére szolgáló beavatkozások értékelése során a különböző alternatívák költség/haszon elemzését is el kell végezni. A beavatkozások állhatnak a talaj- és felszín alatti vízszennyezés megszüntetéséből, vagy a szennyező forrás felszámolásából.
• Az Országos Környezetegészségi Akcióprogram: elkészült a szennyezett területek adatbázisa a környezethigiéniai kockázatok értékelése a helyi sajátosságok és lehetőségek figyelembevételének elősegítésére. A felmért területek eredményei alapján viszonylag pontosan kijelölhetők az Országos Kármentesítési Program prioritásai.
• A Magyar Államvasutak Rt. kármentesítési programja, amely 1997-ben indult. A MÁV valamennyi nyilvántartásba vett létesítménye (állomások, műhelyek, stb.) bekerült az Országos Kármentesítési Program KÁRINFO adatbázisába.
• A Bányák Rekultivációs Programja (SZÉSZEK) az 1991. évi kormányhatározat alapján korán beindult. A program keretében kb. 1000 telephely került nyilvántartásba és ezek közül a legkritikusabbak kármentesítése már befejeződött. A program nyilvántartott telephelyei bekerültek az Országos Kármentesítési Program KÁRINFO adatbázisába.
• Az Ipari Park Program 1997-ben indult a korábbi ipari területek hasznosítása érdekében. Új ipari parkok létesültek a fenti bányarekultivációs program keretében kármentesített korábbi bányaingatlanokon is. Az Ipari Park Program keretében korábbi, szennyezett ipari telephelyekről begyűjtött adatok szintén bekerülnek az Országos Kármentesítési Program KÁRINFO adatbázisába.
• A Katonai Létesítmények Kármentesítési Programja az Országos Környezeti Kármentesítési Program előkészítésének eredményeire épül. A Katonai Létesítmények Kármentesítési Programját a Honvédelmi Minisztérium 1998 óta saját költségvetéséből finanszírozta.
• Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. közelmúltban, különböző területeken kidolgozott programja a korábbi szovjet katonai létesítmények fennmaradó részére is kiterjedt.

A magyar környezetvédelmi szabályozást fokozatosan az EU követelményekhez kell igazítani. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a közelmúltban törvénytervezetet dolgozott ki, amely magában foglalja a 80/68/EEC “Felszín alatti víz Irányelv” rendelkezéseit. Közvetetten foglakozik, többek között, káros anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetésével és e tekintetben talajvédelmi rendelkezéseket is tartalmaz. Magyarországon a felszín alatti víz minőségére vonatkozó szabványok felülvizsgálata is elkerülhetetlen feladat.

A magyar jogszabály talajra és felszín alatti vízre az alábbi határértékeket javasolja:

• A: háttérértékek
• B: szennyezési küszöbérték
• C: beavatkozási határérték
• D: célállapot-érték

A határértékek rendszerét szakértőcsoport dolgozta ki, amely figyelembe vette a Holland- és Német-listákat, a kanadai értékeket és az Észak-Amerikai Környezetvédelmi Hivatal irányértékeit. A küszöb- és célállapot-értékek a vízadó (vízbázis) sérülékenységétől függően eltérőek lehetnek.

Korábban, a legsürgősebb kármentesítések alapjául a mezőgazdasági talajokra vonatkozó országos szabványok szolgáltak, amelyek azonban – feladatuknak megfelelően – szigorúak. Egyéb kármentesítések részben a holland szabvány ABC értékeit alkalmazták, de ennek “A” értékei sokszor csak igen nagy költséggel teljesíthetők. Az új jogszabály hatálybalépéséig a kármentesítési célokat a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek állapították meg. A vonatkozó jogszabály 2000-ben lépett hatályba: 33/2000. Korm. rendelet (III. 17.) és a 10/2000. (VI. 2.) együttes rendelet (a szerk. megjegyzése).

Kevésnek tűnik ez az utolsó mellékes mondat, inkább javítani kéne az magyar részt.

Az Országos Kármentesítési Program a Környezetvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozik, magában foglalja a területi környezetvédelmi felügyelőségek és az Országos Környezetvédelmi Felügyelőség és Természetvédelmi Hivatal – egy országos hatáskörű másodfokú hatóság – munkáját is.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Programot a Környezetgazdálkodási Intézeten belül létrehozott Környezeti Kármentesítési Programiroda koordinálja, melynek tevékenysége felett a Környezetvédelmi Minisztérium gyakorolja a felügyeletet.

Magyarországon 12 területi környezetvédelmi felügyelet működik, közel 1200 fős létszámmal, amelyek az illetékességi területükön felelősek a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáért. A felügyelőségek működési területét a folyók vízgyűjtőterülete alapján állapították meg és azok a közigazgatási határoktól függetlenek. A környezetvédelmi felügyelőségek feladatait és tevékenységét a 211/1997. (XI. 26.) sz. Korm. rendelet rögzíti. A környezetvédelmi felügyelőségek szakhatósági munkáját az Országos Környezetvédelmi Felügyelőség és Természetvédelmi Hivatal koordinálja.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (azóta módosított) az önkormányzatoknak széleskörű autonómiát biztosít a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekben. Döntéseiket a Közigazgatási Hivatalok véleményezik.

Az ÁPV Rt. felelős az állami tulajdonban álló ingatlanok privatizációjának megszervezéséért.

A Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1995 óta gyakorolja a korábbi szovjet katonai létesítmények fölött az állam tulajdonosi jogait. Privatizációs kérdésekben szorosan együttműködik az ÁPV Rt.-vel.

A legfontosabb országos feladat a szennyező források és a szennyezett telephelyek országos nyilvántartásba vétele. Az adatbázis lehetővé teszi a kármentesítési feladatok évenkénti rangsorolását.

A területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőségek feladatai kiterjednek a szennyezett telephelyek és területek kezelésére is.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében működik, többek között, a szennyező források és szennyezett létesítmények országos leltára, a KÁRINFO adatbázis, melynek célja a kármentesítendő telephelyek egységes adatbázisának létrehozatala és ennek alapján a szennyezett létesítmények országos rangsorolása a különféle feladatok kijelölését is beleértve.

A KÁRINFO adatbázis a szennyezett telephelyek és területek teljes körű országos adatbázisa. Létrehozásának célja a különféle országos programok eredményeinek összesítése volt és jelenleg is folyamatosan bővül.

A talajt és a felszín alatti vizeket az ipar, a mezőgazdaság, a katonai tevékenységek és a városokban zajló életfolyamatok szennyezik.

Magyarországon minden településen legalább egy kommunális hulladéklerakó található (mai info: ma 2700 hulladéklerakó van Magyarországon). Többségük nem rendelkezik műszaki védelemmel.

Az ipar és a közlekedés a talajt és a felszín alatti vizet elsősorban szénhidrogénekkel és nehézfémekkel szennyezi.

A szennyező források és szennyezett területek országos felmérése megkezdődött. A területi környezetvédelmi felügyelőségek kitöltötték a Kármentesítési Programiroda által megküldött kérdőíveket. Az Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében elkészült az első adatbázis 173 szennyezett telephellyel, amelyek közül talaj- és felszín alatti vízvizsgálatokra 23 esetben került sor. A káros anyagok típus szerinti 173 telephelyen várt és a 23 telephelyen mért tényleges megoszlását az alábbi ábra mutatja be:

A korábbiakban említett alprogramok keretében feltárt és nyilvántartásba vett szennyezett telephelyek száma 600-ra tehető. Ugyanakkor további 25 000 potenciális szennyező forrást és szennyezett területet azonosítottak, amelyek a KÁRINFO adatbázisban vannak nyilántartva. Az adatok még nem tesznek lehetővé rangsorolást. A kármentesítési beavatkozások a következő ütemekben várhatók:

A szennyezett telephelyek kármentesítése a korábbi szovjet katonai létesítményekkel indult. Ezek között 171 katonai létesítmény, 340 lakótelep és 6000 nagy épület szerepelt. A szovjet hadseregen kívül a Magyar Néphadsereg is üzemeltetett több létesítményt. A szovjet csapatok kivonása után az ilyen telephelyek száma lényegesen csökkent. A megindult széleskörű átalakulás során 75 cél- és kísérleti terület került polgári használatba és 4 korábbi szovjet katonai területet nemzeti parkká nyilvánítottak.

Részletes vizsgálatokra került sor a 20 legsúlyosabban szennyezett szovjet katonai létesítmény területén: 7 repülőtér, 1 helikopter-bázis, 3 nagy üzemanyag-tároló és 9 helyőrség.

A különféle szennyező anyagok fontosság és előfordulási gyakoriság szerint az alábbiak szerint csoportosíthatók:

1. Ásványolajok, elsősorban a repülőtereken, üzemanyag-tárolókban és gépkocsijavító műhelyek környezetében. A leggyakrabban kerozin, dízelolaj és benzin fordult elő. A szénhidrogénekkel szennyezett talaj összes térfogata 2,7-3 millió m ³ -re, míg a felszín alatti vízé 1-1,2 millió m ³ -re volt becsülhető. A felszín alatti víz felszínén úszó szénhidrogén mennyisége 5500-6000 m ³ volt.
2. Nehézfémek, elsősorban a tüzérségi és egyéb célterületeken. A leggyakrabban réz, ólom, kadmium, króm és arzén volt azonosítható.
3. Illegális, védelem nélküli hulladéklerakók, hibás közműpótló berendezések és közvetlenül a talajba elszivárogtatott szennyvíz.

A 20 legsúlyosabban szennyezett szovjet katonai telephely közül nyolcnak a teljes kármentesítése 1996-ra befejeződött.

A Magyar Néphadsereg létesítményeinek területén a szennyezettség összetétele és előfordulása a fentiekhez hasonló.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program 1996-ban indult. Fő célkitűzése a szennyezett területek és a szennyező források országos nyilvántartásának összeállítása.

• Az egységes, országos adatbázis (KÁRINFO) fölállt.
• A program meghatározza a talaj- és felszín alatti vízvizsgálatok módszerét. A térképezésre, analitikai vizsgálatokra és a szennyezés modellezésére ajánlott módszerek célja a legjobb elérhető technológiák (térinformatika, műhold-felvételek, geofizika, geokémia, transzport modellek, stb.) alkalmazása. Kockázat-értékelés szükséges a szennyezettség rangsorolására és ezáltal a kármentesítési beavatkozások szükségességének elbírálására.

A szennyezett területek azonosítása “Jogszabályok” c. fejezetben ismertetett programokhoz kapcsolódnak.

• A MÁV létesítményei/telephelyei: A MÁV Rt. kármentesítési programja.
• Létesítmények sérülékeny vízbázisok területén: a Kútmező Program.
• Katonai létesítmények: A katonai létesítmények kármentesítési programja és az ÁPV Rt. programok.
• Ipari telephelyek: Az ÁPV Rt. programja és az Ipari Park Program.

A volt szovjet katonai létesítmények előzetes értékelése 1990-91-ben, a szovjet csapatok kivonásával egyidejűleg történt. A telephelyeket három csoportba sorolták:

• Azonnali kármentesítést kíván 20 telephely
• Azonnali biztonsági beavatkozást kíván 62 bázis
• Hosszú távú beavatkozást kíván 77 bázis

Az előzetes értékelés lépései:

• Helyszíni szemle
• A fellelhető dokumentumok értékelése
• Személyes megbeszélés, amennyiben lehetséges
• Légi felvételek értékelése
• A talajban lévő fémtárgyak felderítése geofizikai módszerekkel
• Felszín alatti vízminták vétele
• Korlátozott számú talajminta vétele.

Az előzetes értékelést részletesebb vizsgálatok követték, a problémás telephelyek száma 61-re csökkent. Részletes kockázatelemzés 1995. előtt 18 telephelyen készült.

Más eljárással történt a Magyar Néphadsereg katonai létesítményeinek azonosítása. A Holland Honvédelmi Minisztérium által támogatott projekt azonosította a hadsereg tulajdonában lévő potenciálisan szennyezett létesítményeket. A projekt keretében 100 katonai létesítmény előzetes értékelésére került sor és két létesítményre minta kockázatelemzés készült.

A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium 1996-ban kezdte meg térinformatikával támogatott földkataszter összeállítását nemzeti parkok területén lévő katonai létesítményekre. Minden értékelt létesítmény kódszámot kapott, amely kifejezte az érintett környezeti elem (felszín alatti víz, felszíni víz, levegő és természetvédelem) érzékenységét a telephelyen végzett környezetvédelmi beavatkozások függvényében.

A vizsgálatok általában feltáró fúrások mélyítéséből, talaj- és felszín alatti vízminták vételéből és azok laboratóriumi vizsgálatából állnak. A feltárt szennyezéstől függ a kármentesítés javasolt módszere.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program 1996-ban indult. Célja a szennyezett területek és szennyező források országos számbavétele. Eredménye egy egyöntetű adatbázis.

A talaj- és felszín alatti víz szennyezettségi vizsgálata előírt módszerekkel történik. Térképezés, mérés és modellezés együttesen kerül alkalmazásra. A cél a legjobb elérhető technológiák (térinformatika, műhold-felvételek, geofizika, geokémia, transzport modellek, stb.) alkalmazása. A kármentesítési eljárás prioritásának meghatározása a környezeti kockázat számításával történik.

Szénhidrogénekkel szennyezett kitermelt talaj ártalmatlanítása általában in-situ, vagy ex-situ biológiai módszerekkel történik. Hőkezelésre csak ritkán került sor. Más módszerek, mint pl. talajöblítés, vagy szilárdítás nem kerültek alkalmazásra.

Szénhidrogénekkel szennyezett talajok tisztítása általában biológiai módszerekkel - levegőztetés, vagy kitermelés utáni tisztítás - történik.

Általában a “szennyező fizet” elv érvényesül. Köztulajdon esetén a mindenkori tulajdonos felel a tulajdonán bekövetkezett környezeti károkért.

Az Országos Környezeti Kármentesítési Program csak olyan szennyezett területek vizsgálatát és kármentesítését irányozza elő, ahol felelős személy, vagy vállalat nem állapítható meg. Az új környezetvédelmi törvény szerint, ahol felelős személy nem állapítható meg, a kormány feladata a jelentős környezeti kár következményeinek felszámolása, mely akkor áll elő, ha a szennyező ismeretlen, vagy a feltételezett szennyező felelőssége nem bizonyítható.

Azokban az esetekben, amikor egy vállalkozás jogutód nélkül megszűnik, vagy a folyamatban lévő felszámolás megállapítja, hogy a rendelkezésre álló eszközök nem elegendők a környezeti kár megszüntetésére, a beavatkozást az Országos Környezeti Kármentesítési Program keretében kell végrehajtani.

A központi költségvetés csak igen korlátozottan járul hozzá környezeti károk felszámolásához:

• A Központi Környezetvédelmi Alap kezelője a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium. Éves költségvetése 3,6 millió USD, amellyel környezetvédelmi projekteket finanszíroz. Az alap költségvetésének 75 %-a a levegőtisztaság védelmét szolgálja.
• A Regionális Alap szintén a vízvédelmet szolgáló projekteket támogat. A szennyezett területek tisztítása is az alap feladatai között szerepel.

Minden szovjet katonai létesítmény a Magyar Állam tulajdonába került. Közülük többet privatizáltak és így a kárfelelősség az új tulajdonosra hárult. Egyes esetekben a tulajdonos mentesült a felelősség alól. 1995-ben a megmaradt ingatlanokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vette át. Az ingatlanok kármentesítésével és vizsgálatával kapcsolatos tevékenységekkel magánvállalatot bíztak meg.

Az 1991. évi Kármentesítési Törvény alapján a 20 legsúlyosabban szennyezett szovjet katonai létesítmény kármentesítésére a költségvetésben 6 millió USD-t különítettek el.

A Magyar Honvédség kezelésében lévő területeken a szükséges kármentesítés a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.

Bizonyos körülmények esetén a törvény a területeken, ahol szennyezést okozó tevékenység folyik, vagy folyt a szennyező és a tulajdonos együttes felelősségét írja elő, hogy a környezeti kár felszámolásának költségét egy felelős személy, és ne az állam fizesse meg.

A korábbi szovjet katonai létesítmények privatizációjánál a környezeti kárfelelősség két módon kezelhető. Mindkét megoldáshoz a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges.

• A beruházó teljes mértékben mentesíthető a kárfelelősség alól a korábban okozott szennyezés vonatkozásában.
• A szennyezett ingatlan ára csökkenthető. Ebben az esetben az ingatlan piaci árából levonják a kármentesítési beavatkozás becsült költségét.

A szükséges környezetvédelmi beavatkozások költségeit és a határidőket esetenként állapítják meg és azokat a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőség ellenőrzi.

Az ismert szennyezett területek mintegy 20 %-a üzemelő vízművek védőzónájában helyezkedik el, melyek kármentesítése elsőrendű prioritást élvez. Az területek kármentesítésének összköltségét 100 milliárd Ft-ra (kb. 500 millió USD) becsülték.

A Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében végzett számítások szerint, valamennyi problematikus szennyezett terület kármentesítésének összköltsége meghaladja az 1 milliárd USD összeget. A Kármentesítési Program első két évében az éves költségvetés mintegy 7 millió USD volt, melynek egy részét a privatizációs bevételből fedezték.

A 82 szovjet bázis esetén az azonnali beavatkozások költsége 20 millió USD-re, a hosszú távú beavatkozásoké további 130 millió USD-ra becsülhetők. Kármentesítésre 1996-ig mintegy 8 millió USD-t fordítottak.

A szennyezés megelőzése általában olcsóbb, mint a kármentesítés.

A szennyezett területek általában hátráltatják a regionális fejlődést, mert ezek nehezen értékesíthetők. A korábbi ipari övezetek rehabilitációja ösztönző hatást fejt ki a gazdaságra és az érintett régió foglalkoztatottsági helyzetére.

Budapest déli részén lévő Metallokémia üzem környezetében tapasztalt nehézfém-szennyezés miatt a helyi egészségügyi hatóság 1990. májusában elrendelte az üzem bezárását. Az első eset volt Magyarországon, hogy egy üzemet a tevékenysége által okozott szennyezés miatt leállítottak.

A Metallokémia üzem 1910-ben kezdett működni. Kezdetben ólomtartalmú fémhulladékokat dolgozott fel. Később réz elektrolízisével és olvasztásával foglalkozott. Az üzem fő tevékenysége ólomtárgyak és rézötvözetek gyártásából, valamint kimerült ólomakkumulátorok feldolgozásából állt.

Az üzem leállítása után végzett talajfeltárás a következő területekre terjedt ki:

• A Metallokémia üzemi területe (kb. 11.5 ha).
• A Metallokémia üzemi területén létesített, kb. 9,0 ha nagyságú hulladéktároló, amely közel 220 000 m ³ salakot és egyéb hulladékot tartalmazott.
• A Metallokémia körül kb. 1,5 sugarú körön belüli, 7 km ² -nél valamivel nagyobb terület.

A tárolóban lévő salak nagy mennyiségű ólmot, cinket és rezet tartalmazott. A nehézfémek talajba az eredeti felszín alá kb. 1 m mélységre hatoltak be. Az üzem területe alatt a felszín alatti víz ugyancsak szennyezettnek bizonyult, de csak.

Az üzem területét homokkal, törmelékkel, salakkal töltötték fel 2 m-t is elérő vastagságban. A feltöltés betonburkolata megakadályozza a közvetlen érintkezést és a csapadékvíz beszivárgását a feltöltésbe. A nehézfém-szennyezés behatolása az eredeti talajba az üzem területén csak kismértékben következhetett be.

A Metallokémia környezetében a talaj fő szennyezője az ólom volt. A szennyezés központja a Metallokémia területétől délkeletre, az uralkodó szélirányban 250-600 m távolságban volt. A 150 mg/kg szárazanyag értékű ólomkoncentráció valahol 1250 és 1400 m között az üzemtől délkeletre húzódik. Az ólom és egyéb nehézfémek koncentrációja a felső, 0,6 m vastag talajrétegben jelentősen csökkent. A számítások szerint kb. 108 000 m ³ talaj tartalmaz 600 mg/kg szárazanyag fölötti, kb. 255 000 m ³ talaj 250-600 mg/kg szárazanyag közötti és kb. 130 000 m ³ talaj 150-250 mg/kg szárazanyag közötti koncentrációban ólmot.

A vizsgálati eredmények tükrében kizárható a megvalósítható megoldások közül a talaj multifunkcionalitásának helyreállítása. A legbíztatóbb megoldásnak a tárolótér vízzáró borítása látszik kiegészítve szádfalakkal a felszín alatti víz vízszintes áramlásának megakadályozására. Az így körülzárt terület alól a talaj kármentesítési szivattyúzása az eredményes.

A Metallokémia környezetében a szennyezett talaj eltávolítása a legkedvezőbb megoldás. Az érintett területekről letermelt talaj az üzem salaktárolójának felületén elhelyezhető.

A kármentesítés előtt számos átmeneti intézkedés tehető a szennyezés által okozott egészségügyi kockázat csökkentésére:

• Olyan területeken, amelyeken a talaj ólomtartalma a 150 mg/kg szárazanyag szintet meghaladja, a magánkertben termelt termékek emberi fogyasztásának tilalma.
• A felszín alatti víz nem iható vízzé minősítése a területen.
• A Metallokémiától nyugatra eső területeken a nagyüzemileg termelt terményeket folyamatos ellenőrzésére az elfogadhatatlan mértékű szennyezés kimutatása érdekében.

A kármentesítési munka ez ideig nem kezdődött meg.

Információt szolgáltattak Deseő Éva (Környezetvédelmi Minisztérium) és Horváth Zsolt (Magyar Környezet- és Természetvédelmi Hivatal), 1999. március és április

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), A “Talajok kármentesítése és az emberi tevékenységek által előidézett kockázatok” (Bécs, 1998. nov. 16-18.), Nemzetközi munkaértekezlet tanulmányai

Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (1997), Környezeti kármentesítési program, tájékoztató kiadvány, Budapest, Magyarország

Környezetvédelmi Minisztérium (1998), Nemzeti Környezetvédelmi Program 1997-2002, ISBN 963 03 5563 9, Magyar Köztársaság, Budapest

NATO/CCMS Előtanulmány (1998), Szennyezett talajok és felszín alatti víz tisztítására alkalmazott és kialakuló technológiák értékelése (III. fázis), Éves jelentés, 1998

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al. (1997), Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten). Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1-2. Kötet, Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
, (1994-1997 évi adatok)