Szlovákia

A Szlovák Köztársaság 1993. január 1-én alakult meg, miután a korábbi Csehszlovákia békésen szétvált két független, szuverén országgá.

Szlovákia területe teljes egészében a Kárpátok hegységrendszerén terül el. Legalacsonyabb pontja 94 m tengerszint felett a Bodrog folyó mellett a magyar határ közelében, legmagasabb pontja a Gerlachfalvi csúcs, 2644 m tengerszint feletti magassággal. Hidrológiai szempontból Szlovákia a fő európai vízválasztón helyezkedik el, vízkészletei a legkisebbek közé tartoznak Európában.

A komplex topográfia és geológiai felépítés következtében a talajtípusok megoszlása igen bonyolult. A talajszennyezés részben természetes (geokémiai) okokra, részben emberi tevékenységek hatásaira vezethető vissza. Egyes talajok természetes állapotukban is tartalmazhatnak fémeket fitotoxikus koncentrációban. Egyes nehézfémek ilyen magas koncentrációi a geokémiai anomáliák zónáiban található bázikus és ultrabázikus, hidrotermális folyamatok során átkristályosodott kőzetek és másodlagos diszperzió csóváinak felelnek meg. Jelentős szennyezés azonban a bányászati és érceldolgozó létesítmények, valamint egyes ipari és városi központok közelében tapasztalható. Bár a nehézfémek feldúsulása a talajokban évszázadok óta folyt, a folyamatot a második világháborút követő iparosítás (a nehézipar fejlesztése) és a helytelen technológia alkalmazása felgyorsította. A "forró pontok" zónáiban a veszélyes anyagok összetétele és koncentrációja nagymértékben változik és befolyásolhatja a talaj tulajdonságait.

A talajszennyezés, mint környezeti probléma Szlovákiában a hetvenes évek vége felé jelentkezett. Ekkor vezették be az első határértékeket egyes nehézfémekre (Pb, Zn, Cu és Hg). A talajszennyezés jelentőségét fokozatosan ismerték fel és jelenleg már több, talajszennyezéssel kapcsolatos regionális projekt eredményei állnak rendelkezésre. Megjegyzendő, hogy az ivóvízellátás fő forrása karsztvíz.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Ezekre külön definíciót nem fogalmaztak meg.

Annak a célkitűzésnek megfelelően, hogy a talaj tartsa meg multifunkcionális használatának lehetőségét, környezetvédelmi politikai tervet fogalmaztak meg. A szlovák környezetvédelmi politika nem egyes kérdések köré csoportosul (mint savasodás, eutrofizáció, stb.), hanem célcsoportokra (mezőgazdaság, közlekedés, ipar, stb.) és a környezet elemeivel (levegő, víz, talaj, tápláléklánc) foglalkozik. Így pl. a talajvédelem a Mezőgazdasági Minisztérium feladata, míg a többi környezeti elem (levegő, víz) irányítása a Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.

A talajra vonatkozó legfontosabb szlovák törvények és rendeletek a következők:

- Az 1992. évi 307. sz. Törvény a Talaj Védelméről.

- Az 1992. évi 309. sz. Törvény a Levegő Védelméről.

- Az 1993. évi 238. sz. Törvény a Vízügyről

- Az 1994. évi 287. sz. Törvény a Környezet Védelméről.

- Az 1994. évi 127. sz. Törvény a Környezeti Hatástanulmányról.

A kármentesítési döntések esetén az 1973. évi Vízügyi Törvény (nyilván sajtóhiba, az 1993. éviről van szó) és az 1992. évi, a mezőgazdasági talajok minőségi követelményeiről szóló törvény rendelkezései mérvadók.

1993. január után került elfogadásra az Országos Hulladéktörvény, amely előírja a hulladékok csökkentését, újrahasznosítását, ártalmatlanítását és a kockázatot jelentő lerakók kármentesítését.

A Környezetvédelmi Minisztérium a fenti törvények és egyéb jogszabályok alapul vételével dolgozta ki 1995-ben az Országos Környezetvédelmi Politikát és az Országos Környezetvédelmi Akcióprogramot, amely program azonban nem terjed ki a talajokra, ezért lényegileg átfogó környezetvédelmi politika sem létezik.

A "szennyező fizet" elvet az országos környezetvédelmi politika kívánja érvényre juttatni.

A talajvédelemről szóló törvény bevezette a kockázati anyagok talajokban megengedhető szintjét (kívánatos értékét), amelyre a korábbi Holland-lista ABC értékeit fogadták el 1994-ben. Az abban szereplő értékek célja a helyi hatóságok döntéseinek megalapozása.

Kármentesítési beavatkozások általában a "B" értéket célozzák meg. Talajvízvédelmi területeken azonban az "A" értéket kell előírni. A talajgáz esetében a Holland-lista "C" értéke jelenti a beavatkozási határértéket.

Felszíni vizek minőségi követelményeit a 242/93. sz. rendelet tartalmazza. A kivett víz ezeknek a határértékeknek kell, hogy megfeleljen.

A jelenleg kidolgozás alatt álló új határértékek a szennyvíziszapok és tározókban kiülepedő hordalékok (mezőgazdasági) elhelyezésére vonatkoznak.

Általában a talajvédelem a Mezőgazdasági, az egyéb környezeti elemek (levegő és víz) védelmének felügyelete pedig a Környezetvédelmi Minisztérium feladatkörébe tartozik.

A Környezetvédelmi Minisztérium feladatköre magában foglalja:

• A környezetvédelmi törvény betartatását.
• A környezetvédelmi szabálysértések utáni bírság kiszabását.
• A környezetvédelmi felügyeletet.
• A Honvédelmi Minisztériummal egyeztetve a volt szovjet katonai létesítmények kármentesítését.

A Környezetvédelmi Minisztérium talajvédelmi feladatai a mezőgazdasági talajok használatával kapcsolatosak. Megkövetelik, hogy a talaj minősége a háttérértékekhez képest nem romolhat. A talajminőség leromlását és a talajok erózióját meg kell akadályozni.

Környezetvédelmi hivatalok léteznek regionális és körzeti szinten egyaránt.

A korábbi szovjet hadsereg, a volt csehszlovák hadsereg és a jelenlegi Szlovák Nemzeti Hadsereg katonai létesítményeinek kármentesítése a Honvédelmi Minisztérium feladata.

Ez idő szerint csak a volt szovjet hadsereg létesítményei vannak nyilvántartásba véve.

Több folyamatban lévő munka célja, többek között, a talajok feltérképezése:

• A talajok geokémiai térképezése 1991-ben kezdődött. A munka keretében 10 km ² -ként egy talajmintát vettek Szlovákia teljes területén a mezőgazdasági és az erdőtalajokból és azokat 36 fém és szervetlen anyag szempontjából megvizsgálták. A munka befejeződött és eredményeinek közzététele rövidesen várható. A térképezés a "Szlovákia Geokémiai Atlasza" c. országos program keretében készült, amely a következő közegekre terjed ki: alluviális üledékek, talajok, radioaktivitás, erdei biomassza és a kőzetféleségek geokémiája. Az eredmények megbízható alapot teremtenek az ország fő környezetvédelmi problémáinak racionális megítéléséhez.
• A talajok monitoring vizsgálata néhány éve kezdődött, amely a szennyezési problémákkal is foglalkozik. A monitoring kiterjed néhány kémiai elemre, a PAH vegyületekre és szénhidrogénekre.
• A mezőgazdasági területeken agrokémiai vizsgálatok folynak, elsősorban a talaj tápanyagtartalmának (N, K, P) és karbonát-állapotának meghatározására. A vizsgálatokat később kiterjesztették egyes nehézfémek (Cr, Cd, Hg és Pb) kivonható formáinak meghatározására.
• Egyes iparvidékeken a felszíni talajok regionális geokémiai térképezése kimutatta a kémiai elemek eloszlását.

A potenciálisan legnagyobb mértékben elszennyeződött talajok a középső Spis (Krompachy és Rudnany), Ziar és Hronom régióban, valamint a Jelsava-Lubenik, Hacaba-Hnusta és Alsó-Orava régiókban találhatók. Sokkal kevésbé szennyezettek a Felső-Nyitra, Ruzomberok, Kosice, Strazske-Humene-Vranov és Vojany régiók.

Közép-Spis néven említik a Krompachy fémművek és a Rudnany vasércbányák közös immissziós területét, amelyek átfedik egymást. 1986-ban a Krompachy fémművek mintegy 20 000 tonna SO₂-t, 1400 tonna port és 90 tonna arzént (As) bocsátott ki. A kibocsátott por egyéb nehézfémeket - rezet, higanyt, nikkelt, kadmiumot, ólmot és cinket - is tartalmazott. A gyártástechnológia megváltoztatása az emissziók kb. 50 %-os csökkenését és ezzel a helyzet lényeges javulását eredményezte. A szennyezett terület nagysága 11 000 ha-ra becsülhető. Rudnany esetében a legnagyobb problémát a higany (Hg) termelés okozta, amely következtében a higany szétterült a környéken és bejutott a talajba, vízfolyásokba, stb. A szennyezett terület pontos nagysága nem ismert, de több ezer hektár is lehet.

A Ziar és Hronom aluminium-művek fluor-, higany- és arzén-szennyezés forrásai. Becslések szerint a fluortartalom kb. 3700 hektáron meghaladja a 10 mg/kg határértéket. 1995-ben új technológiára tértek át, amely várhatóan lényegesen csökkenti a szennyező anyag kibocsátást.

Két másik régióban (Jelsava-Lubenik és Hacava-Hnusta) magnéziummal (magnezit-művek) és egyes nehézfémekkel szennyezték a talajokat. A szennyezés fő oka a nagy mennyiségben kibocsátott és a környéken leülepedő por, amely a két régióban kb. 21 000 ha területet szennyezett.

Az Also-Orava régió az acélötvözet művekről híres (Istebné), amely kb. 13 különféle ötvözetet állított elő. Jelenleg már új technológiával működik, a korábbi - elsősorban Cr- és Mn - emissziók mintegy 13 000 ha területet szennyeztek el.

A Felső-Nyitra régióban az As és a Hg jelenti a fő szennyező anyagot a vegyi gyárak és a helyi erőmű környezetében. Kosice térségében a vasgyári porral együtt kibocsátott nehézfémek szennyezik a talajt.

A fentiekben említett valamennyi területen jelentős szennyező anyag az SO₂is, sőt Ruzomberokban ez jelenti a fő problémát, mivel a talajok nehézfém-szennyezése csekély. A régiókban nem pontszerű forrásokból származó diffúz szennyezés is tapasztalható.

A rendelkezésre álló adatok alapján a Szlovákiában különböző mértékben szennyezett területek nagysága 180 000 ha-ra becsülhető. A fémek közül a kockázati elemek közé tartozik az As, Ba, Cd, Co, Cr, Cu, Hg, Ni, Pb, Se és Zn.

A talajmonitoring program elsősorban a PAH vegyületekre irányul. Egyéb szerves szennyezők (ún. pontszerű helyi szennyezés) szórványosan találhatók.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy Szlovákia területének kb. 70 %-a nem szennyezett. A terület kb. 28 %-a kockázatosnak minősül, mert egy vagy több kockázatos anyag koncentrációja a talajban meghaladja az “A” értéket de nem éri el a “B” értéket. A kockázatos anyag “B” értéket meghaladó koncentrációja a terület kb. 1,4 %-án, míg a “C” értéket túllépő koncentrációk a terület 0,4%-án várhatók. A számítások szerint a szennyezett mezőgazdasági talaj kiterjedése mindössze 30 000 ha, amely azt jelenti, hogy általában a szennyezés főként erdőtalajokat érint.

A korábbi szovjet létesítmények területén a leggyakrabban felmerülő problémát a kerozin, dízel és egyéb üzemanyagok okozzák, amelyek elfolyási veszteség következtében, meghibásodott földalatti tartályokból, gépkocsijavító üzemekből és laktanyák üzemanyag-tárolóiból jutottak a talajba.

A szennyezett létesítményekről és területekről nyilvántartás nem készült, kivételt képeznek a korábbi szovjet hadsereg szennyezett területei.

Nyilvántartás készült a hulladéklerakókról, 1996-ban 6370 üzemelt, de számuk mára kb. 500-ra csökkent.

A potenciálisan szennyezett létesítmények meghatározására két program keretében került sor, amelyek

• a korábbi Benzinol üzemanyag-monopólium és
• a korábbi szovjet katonaság potenciálisan szennyezett létesítményeire vonatkoztak.

Az adatok egyik esetben sem kerültek központi információs rendszerbe.

A korábbi szovjet katonai létesítmények első tájékoztató felmérése a Szovjetunió egységeinek kivonásával egy csehszlovák bizottság felügyelete alatt, 1991. júliusában és szeptemberében kezdődött, melynek eredményei szerint

• 18 katonai létesítményben 87 potenciálisan szennyezett területet állapítottak meg,
• a 18 létesítmény közül 13-ban további vizsgálatokat rendeltek el,
• az első eredmények alapján elvégezték a szükséges kármentesítési beavatkozásokat (talaj kármentesítése, talajvíz tisztítása, veszélyes hulladékok ártalmatlanítása).

A korábbi szovjet katonai létesítmények első tájékoztató felmérése során helyszíni szemléket is tartottak a katonai területhasználatok és az épületek állapotának megállapítására. Az alábbi kérdéseket válaszolták meg, amelyek beépültek a Környezetvédelmi Minisztérium részére összeállított zárójelentésbe:

• A potenciálisan szennyezett területek azonosítása.
• A szennyezett talajtérfogat becslése.
• A szennyező forrás azonosítása.
• A szennyezés típusa.
• A szennyező anyag(ok) koncentrációja.
• Az alkalmas kármentesítési technológia meghatározása.
• A kármentesítéssel elérendő célok kijelölése.

A Holland Honvédelmi Minisztérium támogatásával 1990 és 1993 között felmérték a korábbi csehszlovák hadsereg katonai létesítményei közül azokat, amelyeket a szlovák hadsereg jelenleg is használ. Összesen 57 létesítmény tájékoztató felmérésére és 2 létesítmény részletesebb vizsgálatára került sor. A tájékoztató felmérés alapjául kérdőív és a terület múltbéli használatára vonatkozó adatok összegyűjtése szolgált.

A volt szovjet katonai létesítmények közül 18-ban 87 potenciálisan szennyezett területet választottak ki részletes vizsgálatra. Ennek során mintákat vettek a talajból, talajvízből, felszíni vizekből, és a lerakott hulladékokból.

A talajmintákat a felszínről és a talajvíz észlelő kutak mélyítése során vették. A talajvízminták a létesítményekben meglévő, vagy közeli kutakból származtak. Egyes esetekben új talajvíz kutakat létesítettek folyamatos monitoring céljaira. A leggyakrabban vizsgált paraméter a talaj összes szénhidrogén-tartalma volt, illetve a fenolok, a cianidok, a gyűrűs és a klórozott szénhidrogének koncentrációja. A higiéniai viszonyok jellemzésére gyakran alkalmaztak mikrobiológiai módszereket, elsősorban a fekália-baktériumok vizsgálatát.

A szlovák katonai létesítmények esetén többlépcsős vizsgálatot irányoztak elő:

1. lépcső: Részletes vizsgálat és kockázatértékelés.

2. lépcső: Kármentesítési beavatkozás, ha szükséges.

Szennyezett talajokat több technológiával tisztítottak (bio-kármentesítés és elhelyezés).

A korábbi szovjet katonai létesítményekben a tájékoztató felmérés jelentései javaslatot tettek a kármentesítési beavatkozásokra. Ez általában a szennyező forrás megszüntetéséből (tartályok eltávolítása, hibás csővezetékek javítása, helytelenül tárolt hulladékok elszállítása) állt.

Talajszennyezés esetén leggyakrabban a következő kármentesítési módszereket alkalmazták:

• A szennyezett talaj kitermelése és elhelyezése.
• A kitermelt talaj helyben történő mikrobiológiai tisztítása.
• A kitermelt talaj nem helyben történő mikrobiológiai tisztítása.

Talajvízszennyezés esetén a leggyakrabban a következő kármentesítési módszereket alkalmazták:

• A talajvíz lecsapolása.
• A talajvíz kiszivattyúzása és a szabadfázisú olaj leválasztása.
• A talajvíz kiszivattyúzása és az illékony szerves vegyületek eltávolítása.
• A talajvíz lokalizálása (a szennyezett talajvíz kiszivattyúzása után).

Valamennyi katonai létesítmény szennyezéséért a kárfelelősség a Szlovák Honvédelmi Minisztériumot terheli.

Valamennyi korábbi szovjet katonai létesítményre külön országos alapítványt hoztak létre. A volt csehszlovák hadsereg és a jelenlegi Szlovák Nemzeti Hadsereg katonai létesítményeiben a kármentesítési beavatkozások költségét a honvédelmi tárca költségvetéséből kell fedezni.

Az új tulajdonosokat több jogszabály segíti, de gyakorlatban a jogi szabályozás nem felel meg. A múltban szennyezett területek többsége állami tulajdonban van (pl. a korábbi csehszlovák katonai létesítményeket jelenleg a szlovák hadsereg használja).

A korábbi szovjet katonai létesítmények által okozott környezeti ártalom felszámolásának becsült összköltsége 2005-ig 44 millió USD. Az összeg több, mint fele (26 millió USD) a Sliac-Vlkanova létesítmény kármentesítésére szükséges.

A központi költségvetés a korábbi szovjet katonai létesítmények kármentesítésére évente csak 5 millió USD-t irányoz elő.

Szlovákia jelenleg az átmeneti állapotban lévő országok problémáival küzd: csökkenő ipari tevékenység, fokozódó munkanélküliség, romló talajerő-gazdálkodás és mezőgazdasági művelés. Okai az ipari szerkezetváltás, egyes ipari programok leállítása (acélipar, hadiipar), valamint a mezőgazdasági termelés állami támogatásának csökkenése.

A Sliac-Vlkanova létesítmény a korábbi szovjet katonai létesítmények között a legnagyobb és leginkább szennyezett. A kimutatott szennyezés valamennyi volt szovjet katonai létesítmény teljes szennyezésének több mint a fele. A létesítmény fontos talajvízvédelmi területen, jelentős ásványvízforrás közelében helyezkedik el. A volt légi bázis részletes vizsgálata az alábbi eredményeket szolgáltatta:

14 ponton 130-200 ezer m ³ -re becsülhető a súlyosan szennyezett talaj mennyisége. A talajmintákban megállapított szénhidrogén-szennyezés 16 g/kg értéket ért el. Az alifás szénhidrogének mellett a talajvízben klórozott szénhidrogének is előfordultak.

Az első kármentesítési beavatkozásokra (talajvíz szivattyúzása és az olaj leválasztása) már 1981-ben sor került. A szovjet erők kivonulása után hatékonyabb módszereket alkalmaztak.

1995-ig összesen 550 ezer liter kerozint választottak le a talajvízből.

A szénhidrogénekkel szennyezett talaj kármentesítése a kitermelt talaj biológiai tisztításából áll. A kívánt határértékek elérése után a tisztított talajt általában visszatöltik.

A 25-30 kútból szivattyúzott talajvizet olajleválasztón és aktívszenes szűrőkön tisztítják. A megtisztított talajvizet általában visszajuttatják a talajba.

A kármentesítés előreláthatólag 2000-ig folytatódik.

Információt szolgáltatott Jan Čurlik, Szlovákia Talajtani Kutató Intézete, 1999. március és április

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

Čurlik, J. és Sefčik, P. (nyomdában), Szlovákia geokémiai atlasza – Talajok (nyomdában)

Maňkovská, B. (1996), Szlovákia geokémiai atlasza – Erdők biomasszája, Szlovák Geológiai Szolgálat, 87. p.

A Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma (1998), A Környezet állapota a Szlovák Köztársaságban, A Környezetvédelmi Miniszterek 4. Páneurópai Konferenciája anyaga

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Rapant, S.,Vrana, K. és Bodiš, D. (1996), Szlovákia geokémiai atlasza – Talajvíz, Szlovák Geológiai Szolgálat, 125. p.

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al. (1997), Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1-2., Berlin, Németország

A környezet állapota a Szlovák Köztársaságban, 1995, 1996. és 1997. Jelentés, Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium és Szlovák Környezetvédelmi Hivatal

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)

Vozár, J., et al. (1998), A Žiar nad Hronom régió ökológiai terhelhetősége, Zárójelentés, Ökológiai Laboratóriumok r.s.o., Spisska Nová Ves, 268. p.

A Hron vízgyűjtő regionális környezetgazdálkodási terve a Szlovák Köztársaságban. Tanulmány, 1999. Japán Nemzetközi Együttműködési Hivatal és a Szlovák Köztársaság Szlovák Környezetvédelmi Hivatal, 352.p.