Románia

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Ezekre külön definíciót nem fogalmaztak meg

Szennyezett talajokra az alábbi két fontos jogszabály vonatkozik:

• A 137/1995. sz. Törvény a Környezet Védelméről és
• Törvény a vizekről, amely a szennyezett talajokra és területekre kompromisszumos rendelkezéseket tartalmaz.

A Vízügyi Törvényhez kapcsolódó miniszteri rendeletek és kormányhatározatok tartalmaznak egyes, szennyezett talajokra vonatkozó rendelkezéseket.

Az Országgyűlés tárgyalja a Hulladéktörvény tervezetét.

A vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi miniszter 756. sz. rendelete a Hivatalos Közlöny 1997. novemberi számában jelent meg, amely tartalmazza a környezetszennyezés (víz, talaj, levegő)

értékelésére vonatkozó szabályokat. A szennyezés alap- és maximális értékei (figyelmeztető és beavatkozási küszöbök) a rendelet mellékletében találhatók.

A szennyezett területek monitoringja és felügyelete a polgármesteri hivatalok, a Környezetvédelmi Hivatalok és a Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.

A szennyezett területek jegyzékét a "Talajfedettség (CORINE) Program" tartalmazza.

A fő vízadó rétegek vízminőségét az országos hidrogeológiai törzshálózatba tartozó mintegy 2000 észlelőkútból vett vízminták vizsgálata alapján állapították meg, és további kb. 1200 észlelési pont:

• Potenciális szennyező források hatótávolságán belül mélyített észlelőkutak.
• Ivóvíztermelő kutak.
• Elsősorban falusi környezetben lévő kutak.

Az utóbbi években, főleg egyes intenzíven szennyező ipari tevékenységek, valamint a mezőgazdaságban használt szerves -és műtrágyák csökkenésének köszönhetően a talajvíz minőségének javuló tendenciája volt megfigyelhető.

Egyes területeken a talajvizek nitrát-tartalma (NO₃) meghaladja a 45 mg/l szintet, ami Romániában az ivóvízre megengedett felső határérték. A nitrát-szennyezés több okra vezethető vissza, egyik fő forrása különféle nitrogénoxidok (NO_x) kiülepedése a légkörből. Másik a nitrátokkal nagymértékben terhelt felszíni vizekből (folyók, tavak) történő beszivárgás. Egyes mezőgazdasági területeken a műtrágyázás is hozzájárul a nitrát-szennyezéshez, ahol gyakran 100 mg/l fölötti nitrát-koncentrációk is észlelhetők.

A talajvíz olajmezők közelében szennyeződött szénhidrogénekkel csővezetékek meghibásodása, továbbá a termelt és továbbított olajmennyiség nem kellő nyilvántartása következtében. Petrokémiai üzemek és olajtárolók környezetében hasonló szennyezések következtek be.

A talajminőség Országos Integrált Monitoring Rendszerét már 1975-ben, az európai rendszerekkel összehangolt új monitoring rendszert pedig 1992-ben hozták létre. Ez utóbbi 940 jellemző állomásból áll, 670 mezőgazdasági területeken, míg 270 erdészeti célokat szolgál. Az egyes állomások 16x16 km ² területre jellemzők. Céljuk a talajminőség megállapítása és változásainak nyomon követése, a talajszennyezés okainak azonosítása, valamint a lehetséges kármentesítési megoldások meghatározása.

A talajszennyezést tágabb értelemben több tényező okozza. Összesen több, mint 12 millió ha mezőgazdasági területen a talajok leromlását az alábbi okok valamelyike, vagy valamilyen kombinációja idézi elő: erózió, mocsarasodás, növekvő sótartalom, savasodás, tömörödés és vegyszerekkel (növényvédő szerek, nehézfémek, fluoridok, olaj, stb.) történő szennyeződés.

Becslések szerint

- a szennyezett létesítmények száma 1634,

- a szennyezett terület nagysága 164 000 ha.

Ezek az adatok csak tájékoztató jellegűek.

A szennyezett létesítmények és területek meghatározására az érdekeltek tevékenységének engedélyezési eljárása nyújt alkalmat.

Szennyezett létesítmények és területek vizsgálatára jogosultak:

• Bejegyzett természetes és jogi személyek, akik tevékenységük során Környezeti Hatástanulmányt (EIA), vagy Környezeti Felmérést (auditálást) végeznek.
• környezetvédelmi felügyelőségek.
• Az RAAR (Regia Autonoma Apele Romane) felügyelői.
• Az önkormányzati felügyelők.
• A létesítmények tulajdonosai (ön-monitoring).

A szennyezett talajok tisztítására, vagy megfelelő elhelyezésére szolgáló létesítmény ez idő szerint nem létezik.

Nincsenek

Nincsenek adatok

A 137/1995. sz. Környezetvédelmi Törvény 14. cikke értelmében a szennyezett terület kármentesítése a szennyező és a létesítmény tulajdonosának kötelessége.

Nem állnak adatok rendelkezésre, további vizsgálatok szükségesek.

Szennyezett talajok biológiai kármentesítése prioritási kérdésként szerepel a környezetvédelem román stratégiájában. A Környezetvédelmi Akcióprogram keretében folyamatban van szennyezett létesítményeken és területeken néhány rövidtávú projekt.

Az egyik folyamatban lévő projekt a Copsa Mica szennyezett terület biológiai kármentesítésére irányul.

Információt szolgáltatott Mihai Lesnic, Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium, Környezetvédelmi Kutatási és Műszaki Intézet, Románia, 1999. március 18-19.

Európai Környezetvédelmi Hivatal (1997), Dobris + 3 jelentés, Általános kérdőív

Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium, A környezet állapota Romániában

Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium (1996), Környezetvédelmi Stratégia,

Az EU Phare program támogatásával készült tanulmány, Bukarest, Románia

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában. Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
, (1994-1997 évi adatok)