Lengyelország

A talajszennyezés nem csupán a jelenleg folyó ipari tevékenységek következménye, hanem a korábbi kommunista rendszer öröksége is, amely elavult technológiával működő, alacsony hatásfokú, energiát és természeti erőforrásokat faló termelési rendszereket támogatott. Az ipari termelés prioritása az emberi igényekkel és a környezetvédelem követelményeivel szemben korlátozás nélküli emissziót és környezetszennyezést eredményezett.

A kommunista rendszer összeomlása és a gazdasági szerkezetváltás nyilvánvalóvá tette a technológia megújításának és kármentesítési programok beindításának sürgősségét. A múlt örökségeként sok, nagykiterjedésű területet hagyott maga után, pl. volt katonai bázis szennyezett telephelye.

1993-ig a szovjet hadseregnek 59, közel 70 000 ha összterületű létesítménye volt, melyek többsége az ország északi és észak-nyugati részén helyezkedett el. A korábbi szovjet létesítmények módszeres értékelése 1991-ben kezdődött. A munka zöme 1992-93-ban készült el.

A szovjet csapatok kivonásáról szóló egyezmény 1992. májusában került aláírásra, majd a létesítményeket lengyel-orosz vegyes bizottságok értékelték. A környezet állapotát rögzítő jegyzőkönyvek hivatalos okmányokká váltak, amikor valamennyi létesítményt átadtak a lengyel hatóságoknak. A munka főbb céljai között a szennyezett területek feltárása, a kármentesítés szükségességének és becsült költségeinek megállapítása szerepelt.

A Lengyel Nemzeti Hadsereg létesítményeinél, a vizsgálatok csak néhány létesítményre - elsősorban üzemanyag és vegyszertárolókra, valamint repülőterekre - korlátozódtak.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Területszennyezésnek tekintik potenciálisan káros anyag, vagy egyéb szer jelenlétét a környezetben, valamint a talaj leromlásának valamilyen megjelenését, pl. erózió, a geológiai szerkezet, vagy hidrológiai viszonyok megváltozása, vagy a talajerő kimerülése. A területszennyezés önmagában nem jelent veszélyt a környezetre, és a szennyezés jelentősége csak részletes vizsgálatok, valamint az adott helyszínre végzett kockázatértékelés alapján bírálható el.

A lengyel jogrendszer nem tartalmaz kifejezetten kockázatértékelésre, kármentesítési eljárásokra, vagy határértékekre vonatkozó szabályozást. A Környezetvédelemről és Gazdálkodásról szóló 1980. januári törvény osztályozza a vegyszerekkel szennyezett talajokat és a különleges védelem alatt álló területeket. Ez a kategória tartalmazza az ipari, mezőgazdasági és egyéb tevékenységek által szennyezett területeket. A védelem a szennyező létesítmények és szennyezőanyagok káros hatásainak mérsékléséből, valamint a terület ökológiai értékeinek és termőképességének helyreállításából áll.

Az 1994. februári Bányászati és Geológiai Törvény előírja, hogy a károsított mezőgazdasági és erdőterületeket a Mezőgazdasági és Erdőterületek Védelméről szóló törvény (1995. február) rendelkezéseinek megfelelően kell helyreállítani. Az utóbbi azonban csak általános rendelkezéseket tartalmaz a szennyezett területek kármentesítése tekintetében.

Szennyezett területek kezelését érintő további fontos jogszabályok:

• az 1974. évi Vízügyi Törvény, amely a vízkészletek használatát és minőségük védelmét szabályozza, valamint
• az 1995. évi Törvény a Regionális Fejlesztésről, amely a földhasználatokat szabályozza.

Megjegyzendő, hogy a hulladékgazdálkodást az 1997. júniusában módosított külön törvény szabályozza. Ennek fontosabb elemei:

• A hulladéktermelők ügyviteli rendjét a területi, vagy helyi hatóságok hagyják jóvá.
• Toxikus hulladék "vételének" engedélyezése.
• A hulladékok (beleértve a veszélyes hulladékokat) osztályozása.
• A termelők feladata a hulladék mennyiségének és minőségének nyilvántartása.
• A hulladék minimalizálása, szelektív gyűjtése és hasznosítása.
• A hulladéklerakók építése engedélyhez kötött.
• A hulladéklerakók üzemeltetőinek felelőssége.
• Toxikus hulladékok importjának tilalma.

A környezetvédelmi politika és a környezetvédelmi jogszabályok a környezeti hatástanulmány (EIA) alkalmazásán alapulnak, amely a környezetre káros, vagy potenciálisan károsnak tekintett új létesítmények értékelését szolgálja. A lengyel jogszabályban előírt EIA eljárás kizárólag szakvélemény, amely nem vonja be a nyilvánosságot a döntéshozatali folyamatba (és így nem felel meg az Espoo Konvenciónak és a döntéshozatal nyilvánosságára vonatkozó konvenciónak). A Környezetvédelem, Természeti Értékek és Erdészet Minisztériumon belül külön EIA Bizottság feladata a fontos projektek környezeti hatástanulmányának értékelése.

A környezetvédelemre vonatkozó lengyel szabványok rögzített szabályozási határértékeken alapulnak. A szabályozás azonban talajszennyezés esetére nem tartalmaz elfogadható (küszöb) értékeket, vagyis nincsenek általános értékek, illetve a talajok megengedett szennyezőanyag-koncentrációját megadó szabályok. A szennyezett talajok kötelező osztályba sorolása sem létezik.

A talajokra vonatkozó szabályozás "A nyers szennyvíziszap mezőgazdasági célokra" c. határozatban található, amelyet Környezetvédelem, Természeti Értékek és Erdészet Minisztériuma adott ki 1986-ban a szennyvíziszapok és természetes trágya keverékének mezőgazdasági alkalmazásáról.

Az Állami Környezetvédelmi Felügyelet által finanszírozott kiadványban szakértők tettek közzé javasolt szabványértékeket. Szennyezett talajok osztályba sorolására és így kármentesítésre ösztönző hivatalos határértékek jelenleg nem léteznek.

Az Állami Környezetvédelmi Felügyelet 1995-ben tett közzé szénhidrogénekkel és egyéb vegyi anyagokkal szennyezett talajok és talajvizek kockázatértékelésére vonatkozó útmutatót. Az ebben szereplő értékek javasolt szabványértékeknek tekintendők, amelyek egyéb európai szabályokon alapulnak (az 1993-ban korszerűsített Holland-listán, a Berlini-listán és a talajvíz védelméről szóló 80/68/EEC irányelven). Az útmutató elősegíti a talajok kármentesítési eljárásainak országos szintű egységesítését.

Az ivóvízzel szemben támasztott követelményeket rögzítő határozatot 1994-ben módosították. A határozatban megadott értékek a talajvizek minőségi osztályozásának alapértékei. A talajvizek minőségi követelményeit a talajvíz-monitoring keretében az Állami Környezetvédelmi Felügyelet határozza meg.

A Környezetvédelem, Természeti Értékek és Erdészet Minisztériuma összeállította Lengyelország 80 legsúlyosabb szennyezőjének listáját, a környezetvédelmi felmérések elvégeztetéséhez azonban hiányzik a megfelelő jogkör. Egyes esetekben az emberi egészségre és a környezetre rendkívüli kockázatot jelentő szennyezett létesítmények (pl. a korábbi vegyi művek telephelye Tarnowskie Góry-ban) a közelmúltban váltak politikai prioritássá.

A kármentesítési stratégiák megvalósításának jelentős akadálya, hogy az állam kárfelelőssége a környezeti károk (az állami vállalatok által hátrahagyott szennyezés) tekintetében nincs szabályozva, amely megkérdőjelezi a "szennyező fizet" elv érvényesítését.

Kockázatértékelés nem szerepel a lengyel jogszabályokban és a fogalmat általában a lengyel politikusok sem ismerik. Két kármentesítési mintaprojekt keretén belül azonban készült teljes kárelemzés és értékelés. Ezeket az US Energiaügyi Minisztériuma (US DoE = US Department of Energy) végezte a Czechowice olajfinomitóban és az US DoE, valamint az US EPA (Environmental Protection Agency = Környezetvédelmi Hivatal) egy fito-kármentesítési projekten Piekary-ban. Mindkét projektben közreműködött a Katowice-i Ipari Területek Ökológiai Intézete.

A szennyezett létesítmények és területek kezelése a következő szervek feladatkörébe tartozik:

• A Környezetvédelem, Természeti Értékek és Erdészet Minisztériuma
• Az Állami Környezetvédelmi Felügyelőség (ellátja a környezetminőségi követelmények ellenőrzését)
• A 49 Lengyel Vajdaság (tartomány) a legtöbb környezetvédelmi kérdés a tartományok hatáskörébe tartozik, egyben az elhagyott szovjet katonai létesítmények tekintetében az illetékes hatóságok.
• A korábbi szovjet katonai létesítmények Tárcaközi Munkacsoportja, felügyeli a korábbi szovjet katonai létesítményekben folyó vizsgálatokat és kármentesítési munkákat.

Megjegyzendő, hogy szennyezett létesítmények és területek vonatkozásában országos kármentesítési stratégia nem került megvalósításra. Ez alól csak a korábbi katonai bázisok az egyedüli kivételek.

A kérdéssel egyes regionális akciótervek foglalkoztak, így pl. Katowice tartomány 2020 távlatú akcióterve előirányozza szennyezett területek kármentesítését és a toxikus hulladékok ártalmatlanítási terve készül a PHARE program keretében.

A vonatkozó jogi szabályozás hiányában a szennyezett területek országos felmérésének nincs jogi alapja.

A polgári célokra átadott korábbi katonai bázisok szennyezett létesítményeinek előfelmérését a Belügyminisztérium végezte el.

1995-ben az US DoE megbízásából felmérés készült a lengyelországi szennyezett létesítmények vizsgálatának igényéről és a rendelkezésre álló kapacitásról. Eszerint több tucat szennyezett terület feltárásának igénye merült fel.

A hulladéktermelőkre, a keletkezett hulladék mennyiségére, hasznosítására, meddőhányókra és az alkalmas technológiákra vonatkozó adatokat a Katowice-i Hulladékgazdálkodási Intézet gyűjti. Az 1996. évi hulladékadatok a következők:

1996-ban a fentieken kívül a bányászati tevékenységek során 847 millió tonna hulladék keletkezett. A hamu és salak mennyisége 77 millió tonna volt. A hulladéklerakók száma 2 165 000 volt.

A hulladékok túlnyomó része a Katowice, Legnica, Walbrzych, Szczecin, Tarnobrzeg és Krakow régiókban keletkezik és kerül lerakásra.

A lengyelországi talajok leromlott állapotára vonatkozóan közölt információk alapján a Környezetvédelem, Természeti Értékek és Erdészet Minisztériuma kinyilvánította, hogy a jelenlegi szennyezettség fő oka a múltbéli gazdasági tevékenységek - elsősorban az ipar, a közlekedés és a közművek - káros hatása. A gyártástechnológia és a védőberendezések korszerűsítésének köszönhetően az ipari és közlekedési emissziók lényegesen csökkentek és ezzel az érintett talajok szennyezettségének mértéke is csökkent. A talajvédelem területén a legsúlyosabb környezeti problémát a különféle hulladéklerakók talaj és talajvízszennyező hatása jelenti. A hulladékgazdálkodás szabályozása prioritást élvező kérdés Lengyelországban.

A talajszennyezés legfontosabb környezetkárosító hatása általában vegyi anyagok jelenlétéből származik, de egyes esetekben (pl. korábbi katonai létesítmények) egyéb anyagok, pl. gyúlékony gázok, robbanó és radioaktív anyagok, vagy kórokozók jelenthetik a fő veszélyforrást. Lengyelország jelenlegi viszonyai mellett a legjobban feltárt problémákat a talajban lévő vegyi anyagok (nehézfémek, kén- és szénhidrogének) okozzák.

A savasodást Lengyelországban a talajok kémiai leromlása fő okaként jelölik meg, ami fokozza az ásványi és szerves talajalkotók kioldódását. Számítások szerint az NPK műtrágyák használata és az antropogén forrásokból származó savas kiülepedés együttesen eredményezték a Lengyelországban uralkodó homoktalajok savasodását.

A talajok nehézfém-szennyezettsége is általános probléma Lengyelországban. Az ipari és a tiszta régiók vizsgálatának eredményei szerint megnőtt a talajok kadmium-, ólom-, réz- és cinktartalma elsősorban a Katowice és Cracow régiókban, továbbá a Legnica-Glogow rézbányák és kohók körzetében. További szennyezett területek találhatók a legtöbb nagyobb város környékén (Varsó, Lodz, Rzeszow, Opole, Wroclaw, Walbrzych és Lublin). A közelmúltban (1991-1995) végzett országos agrokémiai felmérés részletesen vizsgálta a mezőgazdasági talajok felső 20 cm vastag rétegének nehézfém-tartalmát. Az eredmények azt mutatták, hogy a talajok több, mint 80 %-ában a nehézfém-tartalom természetes eredetű, ezért ezek a talajok nem minősülnek szennyezettnek. A mezőgazdasági talajok kb. 17 %-ában Cd, Cu, Ni, Pb és Zn az átlagosnál valamivel nagyobb koncentrációban voltak kimutathatók. A talajok mindössze 2,6 %-át kellett a fokozottan szennyezett osztályokba sorolni. A legnagyobb átlagos nehézfém-tartalmak a vaskohók közvetlen közelére korlátozódtak.

Lengyelországban az elsőként megvizsgált katonai létesítmények közé tartozott összesen 21 volt szovjet katonai bázis. A részletes vizsgálatok eredményei szerint talajszennyezés a vizsgált terület kb. 1 %-án, talajvízszennyezés annak kb. 10 %-a alatt volt tapasztalható.

• Szénhidrogének által okozott talajszennyezés mind a 21 létesítmény területén kimutatható volt. Rendezetlen hulladéklerakó 19 létesítményben volt. Nehézfémek, fenolok, PAH-ok és klórozott szénhidrogének számos esetben okoztak talajszennyezést.
• Talaj- és felszíni vizekben elsősorban szénhidrogének és nehézfémek által okozott szennyezés 20 esetben volt kimutatható.
• Növényzetkárok főleg a tüzérségi célterületeken, becslések szerint azok 25 %-án jelentkeztek.

A privatizáció miatt ipari és önkormányzati üzemek területén talajszennyezés részletes feltárása jelenleg folyamatban van.

A korábbi szovjet katonai létesítményeket az előzetes értékelés és az első vizsgálatok eredményei alapján rangsorolták.

A bányászat (és nyersanyag kitermelés) által és degradált terület nagysága kb. 49 ezer ha-ra becsülhető, amelyet az energiaipari (kb. 1000 ha), és a fémkohászati (256 ha) tevékenység okozott.

A mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztériumok területi agrokémiai állomásai és intézetei sok éve vizsgálják a mezőgazdasági talajok szennyezettségét Lengyelországban.

Jelenleg az Állami Környezetvédelmi Monitoring keretében az ország egész területét lefedő törzshálózat állomásain a talajok nehézfém szennyezettségét vizsgálják. Az adatok lehetővé teszik szennyezettségi térképek készítését.

1991 és 1993 között mind az 59 elhagyott szovjet katonai objektum előzetes értékelésre került. Ezek közül 35 minősült potenciálisan szennyezettnek; közülük 21-et választottak ki további vizsgálatra. Területük kb. 60 000 ha, amely a korábbi szovjet katonai objektumok összterületének 85 %-a. A kiválasztott területek között található

• minden jelentős mennyiségű üzemanyagot tároló légi bázis,
• nagyobb üzemanyag-tároló,
• célterület,
• lőszerraktár,
• hadikikötő, és
• néhány helyőrség.

A talajszennyezés Lengyelországban alkalmazott vizsgálati módszerei a szennyezők teljes mennyiségének meghatározására irányulnak, tekintet nélkül arra, hogy a növények (gyökerek) által felvehető formában - azaz abban a formában, amely a szennyezettségi állapotot meghatározza - vagy egyéb formában vannak-e jelen. Nem végeznek azonban olyan vizsgálatokat a mezőgazdasági területeken, amelyek a talajban levő szennyezők felvehető formáinak meghatározására irányulnának.

Szénhidrogénekkel és egyéb vegyi anyagokkal szennyezett talajok és talajvizek kockázatértékelésére útmutatók készültek.

Az 1995-ben az Állami Környezetvédelmi Felügyelet által kiadott "Útmutató szénhidrogénekkel és egyéb vegyi anyagokkal szennyezett talajok és talajvizek kockázatértékeléséhez" szerint végzik a létesítmények értékelését és vizsgálatát. A kiadvány három fő része:

- A létesítmények tájékoztató értékelésének célja a ténylegesen szennyezett foltok és területek azonosítása és az alábbi tevékenységeket öleli fel:

• A földhasználatra, geológiai és hidrogeológiai viszonyokra, valamint a környezet általános állapotára vonatkozó adatok összegyűjtése.
• Helyszíni szemle.
• Légi felvételek (rendszerint M = 1: 10 000) kiértékelése.

- Az első vizsgálat során korlátozott számú minta vételére kerül sor az azonosított szennyezett foltokon és területeken:

• Talaj-, talajvíz-, felszíni víz- és szennyvíz mintázása.
• Földalatti üzemanyagtartályok módszeres felderítése.
• A talajban lévő fémtárgyak geofizikai felkutatása.

- A részletes vizsgálat célja a kármentesítési beavatkozások igényének pontosítása. Ennek lépései a következők:

• További pontosított mintavételezés.
• Részletes hidrogeológiai vizsgálat.
• A szennyezés potenciális terjedési útvonalainak modellezése.
• Kockázatelemzés.

A kockázatértékelés céljára Lengyelország részben alkalmazta és tesztelte az US EPA "Veszély Rangsorolási Rendszer" (HRS = Hazard Ranking System) módszerét. Ásványolaj-termékekkel szennyezett létesítmények kockázatértékelésére az Állami Környezetvédelmi Felügyelőség az Amerikai Kerozin Intézet által kidolgozott "Veszélyeztetettség és Kockázatértékelő Döntéstámogató Rendszer" (Exposure and Risk Assessment Decision Support System, DSS) módszert javasolja.

A volt szovjet katonai létesítmények műszaki vizsgálata általában a következő tevékenységekből állt:

• Fúrás és mintavétel a feltehetően szennyezettként azonosított területeken.
• A minták fizikai és kémiai vizsgálata.
• Talajgáz-analízis.
• Talajvíz monitoring.
• Radioaktivitás-mérések.

A szennyezett talaj kármentesítésére alkalmazott módszer a szennyező anyag fajtájától és állapotától, a szennyezés mélységétől, a geológiai viszonyoktól, a talaj várható hasznosításától, valamint egyéb gazdasági és műszaki tényezőktől függ.

Talajt tisztítás, vagy (védett) lerakón történő elhelyezés céljából csak különösen indokolt esetekben termelnek ki.

Talajtisztítással (olajszennyezés ártalmatlanításával is) több lengyel és külföldi vállalat foglalkozik. A leggyakrabban alkalmazott módszer a szennyező anyagok kimosását követő biológiai tisztítás. Különlegesen nehéz esetekben egyéb, bonyolultabb kémiai és fizikai-kémiai módszerek kerülnek alkalmazásra helyhez kötött és mobil berendezésekkel.

A lengyel piacon a kármentesítési módszerek többségét külföldi vállalatok kínálják (közös vállalatok, vagy képviselők útján), vagy licencia, esetleg szerződés alapján lengyel vállalatok. A szolgáltatások piaca még nem alakult ki. Ez a jogi keretek (pl. a kockázatértékelés meghatározása) hiányának, továbbá annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a szennyezett területek tulajdonosai nem érdekeltek a kármentesítésben. Valódi piaci verseny csak a korábbi katonai bázisok kármentesítése terén alakult ki. A Lengyelországban kivitelezett kármentesítési projektek többsége olajelfolyások felszámolására irányult.

Üzemi léptékben sikeres technológiának bizonyult nehézfémekkel szennyezett talajok zeolittal történő kármentesítése. Katowice és Krakow ipari övezeteiben, valamint a Glogow rézbánya és kohó közelében kiválasztott mezőgazdasági területek talajára zeolitot terítettek. Az ásványi anyagot granulátum formájában alkalmazták, ami lehetővé tette ennek eltávolítását a nehézfémek adszorbeálása után. A beavatkozás hatékonysága talajtípustól függ. A talaj Cd-, Pb-, Zn-, Cu- és Hg-tartalma egy év alatt átlagosan a kezdeti érték 17-18 %-ára csökkent, egyes talajtípusokban a csökkenés mértéke a zeolit kihordása utáni második évre 40 %-ot ért el. Nehézfémekkel szennyezett talajok zeolittal történő tisztítására más helyeken is végeztek kísérleteket.

Szénhidrogénekkel és egyéb szerves vegyületekkel szennyezett talajok kármentesítése Lengyelországban még csak kezdeti állapotban van. Módszereket azonban már kialakítottak és alkalmaztak üzemi léptékben talaj és talajvíz kármentesítésére. Az Lengyel Vasutak tulajdonában lévő 50 ha nagyságú, olajtárolásra használt területen meghatározták a talaj és talajvíz szennyezettségét, értékelték a kockázat nagyságát és elvégezték a kármentesítést. A módszer a talaj és talajvíz helyben történő levegőztetéséből és bio-levegőztetéséből, majd a kitermelt talaj biodegradációs tisztításából állt. A beavatkozással a talaj és talajvíz szénhidrogén-tartalmát sikerült az Állami Környezetvédelmi Felügyelőség által ajánlott tájékoztató szint alá csökkenteni.

A korábbi szovjet katonai létesítmények területén csak néhány kármentesítési beavatkozásra került sor, célja a legfenyegetőbb kockázatok elhárítása volt. Általában a következő módszereket alkalmazták:

• A szabadfázisú olaj eltávolítása a szennyezett talajvízből, majd a megtisztított talajvíz elszivárogtatása a talajba.
• A talajgáz kivonása, majd a szennyezők eltávolítása szűréssel, vagy égetéssel.

A vizsgálatok és kármentesítési beavatkozások finanszírozásának fő forrásai a birtokosok anyagi eszközei, továbbá a (díjakból és bírságokból származó) helyi, regionális és országos környezetvédelmi alapok által nyújtott kedvezményes hitelek és támogatások. A kármentesítés pénzügyi fedezetének a privatizációs eljárással összekapcsolt megteremtése még nem alakult ki.

A szennyezett területek kezelése az ÖkoAlap (EcoFund) prioritásai közé tartozik. Az Alap feladata környezetvédelmi beavatkozások finanszírozása, beleértve azokat, ahol a súlyosan szennyezett létesítmények esetében a szennyezővel szembeni kárfelelősség nem érvényesíthető.

A korábbi szovjet létesítmények esetén sem képzelhető el a "szennyező fizet" elv érvényesítése. A legsürgősebb beavatkozásokat a legsúlyosabban szennyezett telephelyeken a kormány finanszírozza. Privatizáció esetén a környezeti kárfelelősség az új tulajdonosra hárul.

A Minisztertanács 1995-ben hagyta jóvá az elhagyott szovjet katonai létesítmények országos kármentesítési programját, amely a következőket irányozta elő:

• A legsürgősebb beavatkozások finanszírozása az Országos Környezetvédelmi Alapból.
• Az új tulajdonosok kötelezése a megfelelő kármentesítési beavatkozások elvégeztetésére.

Privatizáció esetén az új tulajdonost terheli általában a vizsgálatok és a kármentesítési beavatkozások költsége. Kivételt képeznek azok az esetek, ahol a szennyezettség a tulajdon átruházásakor nem volt nyilvánvaló.

Újabb értékelések szerint a vegyi anyagokkal szennyezett területek összességükben (8400 km ² ) Lengyelország teljes szárazföldi területének 2,7 %-át teszik ki. Különféle károsító tényezőknek kitett egyéb területek és a degradálásnak potenciálisan kitett területek (autópályák menti sávok, stb.), továbbá más nem pontszerű források által szennyezett területek teljes nagysága 53 000 km ² , vagyis Lengyelország szárazföldi területének 17 %-a. A talajok savasodására vonatkozó becslések szerint a lengyelországi mezőgazdasági területek kb. 60 %-án a pH érték 4,5-5,5 között változik és csak 40 % az 5,6-nál nagyobb pH értékű talajok aránya. A savasodás főleg az ország dél-nyugati és középső részein észlelhető. A termőtalaj savasodása a legelterjedtebb talajtulajdonsági leromlás, melynek mértéke a fokozódó N- és S-savas csapadék miatt folyamatosan növekszik. A termőtalajok savasodásának mérséklésére meszezést alkalmaznak.

Az elhagyott szovjet katonai létesítmények kármentesítésére vonatkozó első költségszámítások 1992. decemberében készültek. A számítások során meghatározták a kármentesítés szennyezés és az alkalmazott technológia típusától függő egységárait. Ezekkel számolva az elhagyott szovjet létesítmények területén a legnagyobb kockázatok elhárításához szükséges ad-hoc beavatkozások költségei 104 millió USD-ra adódtak. A környezeti károk felszámolása valamennyi bázison 2,4 billió USD-ra becsülhető.

A vizsgálatok eredményei lehetővé tették a legsürgősebb beavatkozásokat a talaj- és vízi környezet elszennyeződése által az emberi élet minőségére kifejtett hatások megelőzésére. A különösen elszennyezett ipari övezetben (Felső-Szilézia) regionális (távoli, nem szennyezett vízbázisokon alapuló) ellátó hálózat épült ki és szervezési módszerekkel igyekeznek a nehézfémek akkumulálására különlegesen hajlamos növényekből készülő élelmiszerek és takarmányok kiküszöbölésére. A környezetvédelem kérdései fontos szerepet játszanak a térséggazdálkodási tervek elkészítése, és így az egészségügyi létesítmények, oktatási intézmények, üdülőterületek, lakókörzetek, stb. helykiválasztása során.

A Czechowice olajfinomító Katowice tartomány déli részén található Katowice várostól mintegy 45 km távolságban. A finomító egy kis városban helyezkedik el, amely lakó, üdülő, mezőgazdasági és ipari területeket is tartalmaz. A finomító közel 100 éve működik. A nyersolajat katalitikus krakkolással finomítják és a savas finomításból származó hulladékot lagúnákban (tavakban) helyezték el. A hulladék szénhidrogének viszkózus, félig folyadék, teljesen máig sem jellemzett keveréke.

A Czechowice Olajfinomítót választották ki egy kockázatértékelési mintaprojekt helyszínéül, amelyet a Katowice Iparterületek Ökológiai Intézete az US Energiaügyi Minisztériummal (DoE) és más intézményekkel együttműködve hajtott végre. A kármentesítést célzó kockázatelemzés a létesítmény jellemzéséből, a jelző vegyi anyagok kiválasztásából, a toxicitás-értékelésből, a létesítményre jellemző emberi veszélyeztetés értékeléséből, a kockázat jellemzéséből, végül a kármentesítési célok megfogalmazásából áll.

Az első lépés - a helyszín ismertetése - során összegyűjtötték a múltra vonatkozó információkat, a geológiai, hidrológiai, ökológiai és földhasználati adatokat. Az ismertetés elsősorban a finomító üzeme által a hulladéktároló tavak közelében károsított talajjal és talajvízzel foglalkozott, amely alapján meghatározták a szennyezés mértékét.

A második lépés a helyi szennyezők toxicitását és környezeti hatását jellemző indikátor vegyi anyagok kiválasztása. A Czechowice Olajfinomító területén indikátor vegyi anyagként a BTEX, 6 PAH és 9 nehézfém került kiválasztásra. A környezeti előfordulásukra, fizikai/kémiai tulajdonságaikra, a környezetben bekövetkező mozgásukra és esetleges átalakulásukra vonatkozó adatokat gyűjtötték össze.

A toxicitás értékelési lépcsőben meghatározták az egyes vegyi anyagok toxicitási jellemzőit.

A kockázatértékelés fontos lépése a veszélyeztetettség felmérése. A Czechowice Olajfinomító esetén a veszélyeztetettség felméréshez különféle lehetséges szituációkat - szcenáriókat - állítottak elő, meghatározták az egyes helyzetekhez tartozó tényezőket és összegyűjtötték azok adatait.

A következő lépés a kockázatismertetés, amely egyesíti a toxicitás értékelést és a veszélyeztetettség felmérés eredményeit annak érdekében, hogy számszerűsítsék a szennyezett helyszín által adott körülmények között okozott kockázatot. A kockázatismertetés külön foglalkozott a rákképző és nem rákképző hatásokkal és rámutatott az ezekkel járó bizonytalanságokra.

Amennyiben a kockázatismertetés eredménye beavatkozás szükségességét mutatja, meg fogják határozni környezeti közegenként az adott helyre jellemző kármentesítési célokat (azaz a kívánatos koncentráció-határértékeket). Ezek a célkitűzések a megvalósíthatósági tanulmányok eredményeivel együtt fogják meghatározni az alkalmazandó kármentesítési módszereket.

Információt szolgáltatott Beata B. Klopotek, Környezetvédelem, Természeti Erőforrások és Erdészet Minisztériuma, Környezetvédelmi Főosztály, Lengyelország, 1999. március 31.

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), Ad Hoc KKE Fórum a Szennyezett Talajokról, A Varsói Ülés Beszámolója, 1998. szept. 18., A Svájci Környezet-, Erdő- és Tájvédelmi Hivatal beszámolója

Szennyezett Talajok Nemzetközi Ad Hoc Munkacsoport (1998), A “Talajok kármentesítése és az emberi tevékenységek által előidézett kockázatok” (Bécs, 1998, nov. 16-18), Nemzetközi munkaértekezlet tanulmányai

Wcislo, E., J.M. Cuperberg és C.M. Teaf (1996), A kockázatértékelés szerepe egy olajfinomító kármentesítése során Lengyelországban, “A talajszennyezés értékelésének alapelvei” c. szeminárium, Katowice, 1996

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al. (1997), Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1-2., Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998. http://www.unece.org./stats/
, (1994-1997 évi adatok)