Bulgária

A Bolgár Köztársaság a területe a Balkán-félszigeten mintegy 111 000 km ² . A területhasználat az európai OECD országokéhoz hasonló. Az ország fele mezőgazdasági terület (szántók, gyümölcsösök, szőlők, legelők), egyharmada erdőkkel, ligetekkel borított.

A mesterséges talajszennyezés fő forrásai a légköri kiülepedés, ipari hulladékok, szennyvíziszapok elhelyezése, valamint a természetesés műtrágyák használata. Közülük a legjelentősebb az ipari szennyezés. Az iparosítás Bulgáriában az európai országokhoz viszonyítva viszonylag későn, az 1955-1965 között kezdődött. Ennek ellenére sem sikerült elkerülni a talajok szennyezését nehézfémekkel, arzénnel, szénhidrogénekkel, radioaktív, stb. anyagokkal. Ekkor épültek a vas- és színesfémkohászat nagyobb létesítményei, a lignitre alapozott erőművek, a petróleumfinomítók, nagy vegyi-, fémfeldolgozó- és cementgyárak.

A bulgáriai talajok nehézfém szennyezettsége viszonylag jól feltárt. A főbb szennyező anyagok az ólom, cink, réz, arzén és kadmium, amelyek elsősorban a légkörből rakódtak le a talajra. A művelt terület kb. 1 %-a határértékek felett szennyezett nehézfémekkel.

Ennek 80 %-a található működő fémkohászati üzemek, gépgyárak és erőművek körzetében. A szennyezett területek részaránya önmagában nem okoz gondot, bár egy részük intenzíven művelt mezőgazdasági régiókban és a legnagyobb városok közelében található. Problémát jelent viszont a szennyezés állandó megléte, a talajok regenerálódásának hosszú időszaka és a kármentesítés jelentős költségvonzata.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

tre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Bolgár Állami Szabvány 17.4.1.03.88: Emberi tevékenységek következtében olyan anyagok és élő szervezetek bejutása a talajba, amelyek károsítják annak használatát, termékenységét és öntisztuló képességét, csökkentik a termények technológiai, táp-, higiéniai-és egészségügyi értékét, továbbá egyéb természeti értékek minőségét.

A talajvédelem stratégiáját és politikáját Bulgáriában nem szabályozza külön dokumentum. A talajvédelem stratégiája számos országgyűlési, kormány- és önkormányzati szintű programba beépült, pl. a szennyezett talajok vonatkozásában.

A környezetvédelem következő alaptörvényei érvényesek a Bolgár Köztársaságban: Az Országgyűlés által elfogadott és az elnök által aláirt statútumok (törvények), a Minisztertanács rendeletei és az egyes miniszterek által kibocsátott irányelvek. A fentiekben említett normatív törvényeken kívül a törvény által nem érintett kérdéseket szabályozó rendelkezések is léteznek. Ilyenek például az állami politika fő irányait megszabó országgyűlési határozatok.

A mezőgazdasági ágazatban a környezetvédelmi politika (talajvédelem) a következő jogszabályokon (törvények, rendeletek és határozatok) alapul:

A Bolgár Köztársaság Új Alkotmánya szerint (Állami Közlöny, 56/1991. sz., 21. cikk): "A talaj alapvető nemzeti érték, amely az Állam és a Társadalom különleges védelmét élvezi. Termőterület csak mezőgazdasági célokra használható. A területhasználat megváltoztatása csak kivételesen engedélyezhető, ha ennek szükségességét a törvényben rögzített szabályok bizonyítják."

Ezeket az alkotmányos elveket bővebben kifejtik az Országgyűlés által elfogadott és az elnök által aláírt egyes törvények, továbbá a Minisztertanács számos rendelete, határozata és döntése, valamint az egyes miniszterek rendeletei és utasításai.

A bolgár környezetvédelmi politika alapelveit az 1991. évi 86. sz. Környezetvédelmi Törvény és annak legutóbbi módosítása, 85, 86/1997 adja meg:

• A Környezet Állami Ellenőrzése, "ellenőrzés" alatt az egyes környezeti komponensek monitoringját, a változások és azok okainak nyilvántartását értik.
• Minden állampolgár jogát a környezet állapotára vonatkozó információhoz.
• A környezet és az emberi egészség veszélyeztetésének csökkentése.
• A szennyező köteles a megelőzés és kárelhárítás költségeit viselni.

A Bolgár Köztársaság politikai döntéseinek és az EU, valamint nemzetközi egyezmények felé történő orientációjának megfelelően megkezdődött az EU követelmények (direktívák) megismerése és a bolgár jogszabályok harmonizációja. A mezőgazdasági ágazatban a környezetvédelem (talajvédelem) a következő törvényeken és rendeleteken alapul:

• A környezet megóvásáról szóló törvény (1991, 1992, 1995)
• A természetvédelméről szóló törvény (1967, 1977, 1978, 1982, 1988, 1991)
• A víz- és talajvédelemről szóló törvény (1963, 1968, 1969, 1975, 1977, 1978, 1988, 1991, 1992)
• A mezőgazdasági területek védelméről szóló törvény (1996)
• A mezőgazdasági területek és legelők védelméről szóló törvény (1973, 1981, 1987, 1989)
• A mezőgazdasági területek tulajdonáról és használatáról szóló törvény 1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997)
• Az erdőkről szóló törvény (1997)
• A vizekről szóló törvény (1969, 1977, 1979, 1984, 1986, 1987, 1997)
• A levegő tisztaságáról szóló törvény (1996, 1997)
• Rendelet a Környezet Megóvásáról szóló törvény végrehajtásáról
• Rendelet a Természetvédelmi Törvény végrehajtásáról (1969, 1978)
• Rendelet a Víz- és Talajvédelemről szóló törvény végrehajtásáról (1964, 1978)
• Rendelet a Mezőgazdasági Területek Védelméről szóló törvény végrehajtásáról (1996, 1979)
• Rendelet a Mezőgazdasági Területek és Legelők Védelméről szóló törvény végrehajtásáról (1973, 1975, 1976, 1978, 1985, 1987, 1994)
• Rendelet a Mezőgazdasági Területek Tulajdonáról és Használatáról szóló törvény végrehajtásáról (1991, 1992, 1993, 1994, 1995, 1997)
• Rendelet az Erdőkről szóló törvény végrehajtásáról (1975, 1979, 1980, 1982, 1983, 1991, 1994, 1997)
• Törvényerejű rendelet a Mezőgazdasági Területek Tulajdonáról és Használatáról szóló törvény végrehajtásáról (1993)
• Törvényerejű rendelet a Környezeti Hatástanulmányról (1993).

Ezekhez járulnak a nemzetközi jogszabályok. Bulgária jelenleg a talajok védelmével kapcsolatos következő nemzetközi egyezményekben szerződő (1), vagy aláíró (2) fél:

(1) szerződő fél:

• A Nedves Területek 1971. évi Ramsar Egyezménye, 1976 óta
• Az Európai Vadon Élő Állatok, Természetes Növényvilág és Élőhelyek Megőrzéséről szóló 1979. évi egyezmény, 1991-ben ratifikálva
• A Biodiverzitásról szóló 1992. évi Riói Egyezmény, 1996-ban ratifikálva
• A Nagy Távolságokra Terjedő, Határokon Túlterjedő Légszennyezésről szóló, 1979. évi Genfi Egyezmény, 1981-ben ratifikálva
• Az 1979. évi Genfi Egyezményt kiegészítő 1984. évi Genfi Jegyzőkönyv a légszennyezők közös monitoring és értékelő programjának hosszú távú finanszírozásáról Európában, 1986-ban ratifikálva
• Az 1979. évi Genfi Egyezményt kiegészítő Helsinki Jegyzőkönyv a kén-emissziók, vagy azok határon túlterjedő áramának csökkentéséről, 1987-ben ratifikálva
• Az 1979. évi Genfi Egyezményt kiegészítő 1991. évi Szófiai Jegyzőkönyv a nitrogénoxid-emissziók, vagy azok határon túlterjedő áramának csökkentéséről, 1989-ben ratifikálva
• Az 1979. évi Genfi Egyezményt kiegészítő 1991. évi Szófiai Jegyzőkönyv az illékony szerves vegyületek emissziójának, vagy azok határon túlterjedő áramának csökkentéséről, 1989-ben ratifikálva
• Az Ózonréteg Védelméről szóló 1985. évi Bécsi Egyezmény, 1989-ben ratifikálva
• Az Ózonréteget Károsító Vegyületekről szóló 1987. évi Montreali Jegyzőkönyv
• Az ENSZ 1992. évi Keretegyezménye a Klímaváltozásról, 1995-ben ratifikálva
• Az 1989. évi Bázeli Egyezmény a Veszélyes Hulladékok Határokat Keresztező Mozgásának és Elhelyezésének Korlátozásáról, 1995-ben ratifikálva
• Az 1992. évi Helsinki Egyezmény Ipari Balesetek Határokon Túlterjedő Hatásairól, 1995-ben ratifikálva
• Az 1991. évi Espoo Egyezmény a határ menti területekre kiterjedő környezeti hatástanulmányokról, 1995-ben ratifikálva

(2) aláíró fél:

• Egyezmény a Környezet Határon Túlterjedő Szennyezésének Hatásairól
• Törvény a Védett Területekről
• Törvény a Föld Alatti Természeti Értékekről.

Az egyéb eszközök között meg kell említeni néhány már folyamatban lévő, vagy kidolgozás alatt álló kormányzati stratégiát, vagy programot:

• Az Országos "Környezet" Program
• Stratégia és Program
• Környezeti Monitoring Országos Program
• A Hegyi és Hegyvidéki Régiók Fejlesztésének Programja
• Az "Ökológia és Egészség" Országos Program, Akcióterv
• Országos program az ólmozott üzemanyag gyártásának és használatának fokozatos megszüntetésére
• Országos program az ózonréteget károsító vegyületek használatának csökkentésére
• A klímaváltozással kapcsolatos országos akcióterv
• Az Országos Biodiverzitás Stratégia.

Az elmúlt két év során kidolgozott, hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok összhangban vannak az európai követelményekkel. Minden lerakóhely potenciális környezetszennyező. A kommunális hulladéklerakók felügyelete jelenleg a Környezet és Fenntartható Fejlődés Országos Központja (NCESD) hatáskörébe tartozik. A Hulladékok Káros Környezeti Hatásainak Csökkentése Törvényt 1997. szeptemberében fogadták el. 1998-ban tíz, szennyezett területekkel foglalkozó rendeletet adtak ki. A hulladéklerakók állapotáért az önkormányzatok felelősek, a felügyeletet az önkormányzatok és a Regionális Környezetvédelmi Felügyeletek (RI) gyakorolják.

Bulgáriában nem foglalkozik külön törvény a talajokkal, de több jogszabály és más eljárási eszköz vonatkozik a szennyezett területekre. A veszélyes anyagok talajokban megengedhető koncentrációjának határértékeit a 3. sz. rendelet határozza meg (SG, 36/1979., utolsó módosítás: 54/1997.). A nehézfémekre vonatkozó határértékeket (mg/l) az alábbi táblázat foglalja össze:

stb.

A rendelet hatályba lépett. A Környezetvédelmi Minisztérium jelenleg dolgozza ki a nem lebomló szerves szennyezők határértékeinek és a nehézfémek "óvatossági (figyelmeztető) értékeit".

A felelős kormányszervek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a Környezet és Fenntartható Fejlődés Országos Központja), a 15 Regionális Felügyelőség, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Agrárreformügyi Minisztérium, továbbá az Egészségügyi Minisztérium.

A valamennyi "forró pontra" és a művelt területek túlnyomó részére kiterjedő országos felmérés költségeit a Környezetvédelmi és a Mezőgazdasági minisztériumok fedezték. Az eredményeket 1 : 5000 léptékű nehézfém-, arzén- és radioaktív szennyezettségi talajtérképek, valamint sós (szikes) talajok ugyanilyen léptékű térképei tartalmazzák.

Az ország teljes területét felölelő vizsgálatok eredményeképpen a szennyezett területeket a szennyezés jellege és mértéke szerint osztályozták. A területek ellenőrzés alatt állnak. Az adatok a Környezet és Fenntartható Fejlődés Országos Központjában állnak rendelkezésre, az ipari tevékenységek által szennyezett területek jegyzékével együtt. (A Minisztertanács 50/10.03.93 sz. Rendelete, közzétéve a Hivatalos Közlöny 24/1993. számában.)

Az NCESD folyamatosan vezeti, évente felülvizsgálja az üzemelő és felhagyott hulladéklerakók nyilvántartását. 1998-ban a nyilvántartásban 307 létesítmény szerepelt.

A mesterséges talajszennyezés fő forrásai a légköri kiülepedés, ipari hulladékok, szennyvíziszapok elhelyezése, valamint a természetesés trágyák használata. Ezek közül a legjelentősebb az ipari szennyezés. Az ország egyes régióiban a talajok vegyileg szennyezettek a felszíni rétegek nyomelem- és As-tartalma miatt. A szennyezés a következő négy forrásból származik:

• Légköri kiülepedés ipari üzemek közelében.
• Mezőgazdasági tevékenységek (nehézfémet tartalmazó növényvédő szerek).
• Szennyezett vízzel történő öntözés.
• Szállított szennyezés.

Olajjal szennyezett talajok ipari üzemek, olajfinomítók körül és olajvezetékek mentén találhatók. Az ipari tevékenységek következtében elszennyezett területeket jegyzék tartalmazza (a Minisztertanács 50/10.03.93 sz. rendelete, Hivatalos Közlöny 24/1993. száma). Ez vonatkozik a nehézfémekkel, arzénnal, olajjal, radioaktív anyaggal szennyezett talajokra és degradált földekre. Feltünteti a "forró pontokat", továbbá a szennyezés jellegét, mértékét és forrását.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium külön monitoring programja 250 város és falu kommunális hulladéklerakójára terjed ki. A Környezetvédelem és Fenntartható Fejlődés Országos Központja (NCESD) 1997-ben 275 hulladéklerakóról gyűjtött adatokat. Összterületük 7400 ha és 6,35 millió embert, az ország lakosságának 76 %-át szolgálják ki. Ezeken a lerakókon különféle jellegű hulladékokat helyeznek el, beleértve veszélyeseket is. A monitoring jelenleg a telephely földrajzi adataira, építési jellemzőire, valamint a lerakott hulladékok mennyiségére terjed ki. A környezetet szennyező anyagokat laboratóriumban nem vizsgálják. Bulgáriában jelenleg a hulladéklerakók hatásvizsgálata nem tartalmazza a beszivárgó (csurgalékvíz) vizek és a keletkező gáz vizsgálatát.

A szennyezett területek katasztere tartalmazza a potenciálisan, feltételezhetően és ténylegesen szennyezett területekre vonatkozóan eddig összegyűjtött információt. A kataszter egy információs fájlból és egy adatbázisból áll (GIS).

Az információ főbb forrásai:

- Vizsgálatok és térképezés (régiónként, M = 1:25 000 és 1:5000)

- A komponenseket észlelő és ellenőrző állomások országos hálózata. Az állomások helyének kiválasztása a régióban lévő szennyezett talajok országos és európai szabványok szerinti tájékoztató vizsgálatán és térképezésén alapul. Ezek célja a komponensek háttérállapotának feltárása és emberi tevékenységek, vagy természetes körülmények okozta megváltozásának kimutatása. Rendszeres monitoring 1992 óta folyik, amelyet korszerű berendezésekkel felszerelt 15 regionális felügyelet végez az NCESD felügyelete alatt.

Várható a hulladéklerakók felülvizsgálata, a korábbi szennyezések meghatározása, a csurgalékvizek és fejlődő gázok analitikai ellenőrzése.

A mintavételezés módszere megfelel az ISO szabványnak. A vizsgálatok az alábbi ISO szabványok szerint történnek:

- pH: ISO 10390/1994

- Nehézfémek: ISO 11047

- PAH (NAP, ACE, ACY, FLU, PHE, ANT, FLA, PYR, CHR, BbF, BeP, BaP, IND, DbahA, BghiP), PCB (PCB28, PCB101, PCB118, PCB153, PCB138, PCB180) és növényvédő szerek: ISO/CD 10382.2

Nehézfémekkel és egyéb toxikus anyagokkal szennyezett talajok kármentesítése néhány kísérleti projekt keretében folyik, de gazdaságosan megvalósítható kármentesítési módszer nincsen.

Szennyezett Talajok és Talajvíz Kárelhárítására Alkalmazott Beavatkozások

1991 óta egyes, kis mélységig szennyezett telephelyeken talajcserére került sor. Valamennyi szennyezett telephely kármentesítése igen hosszú ideig igen nagy költségeket emésztene fel.

Az utóbbi években az ilyen tevékenységek egyes területek (16 ha - nehézfémek és 13 ha - szénhidrogének) kárelhárítására összpontosultak, eredeti bolgár technológia alkalmazásával.

Korszerű hulladéklerakók építését a NEPF és külföldi forrásból finanszírozzák. Korábbi szennyező hulladékok feldolgozására szolgáló létesítmények építése bolgár és külföldi vállalatok közös vállalkozásában folyik (kremikovci meddőhányók).

Mezőgazdasági területek magántulajdonba való visszajutattása megkezdődött. Az állami tulajdonban lévő földeket visszaadják a korábbi tulajdonosoknak és az emberi tevékenységek által okozott talajszennyezésért a kormány viseli a kárfelelősséget. A kormány feladata: i) a talajszennyezés felszámolása, ii) a termények egészségkárosító hatásának megelőzése és iii) a talajszennyezés által okozott terméskárok megtérítése.

A mezőgazdasági területek visszaadására vonatkozó 1993. évi rendelet előírja a kormány számára az ingatlan korábbi tulajdonos részére történő visszajuttatásakor a talaj szennyezettségi állapotának igazolását és a földhasználatra vonatkozó ajánlat megtételét. Az igazolás céljaira a közelmúltban kidolgozott értékelő rendszer egyidejűleg veszi figyelembe a talajtulajdonságokat és a szennyezés jellemzőit. A földhasználatra vonatkozó ajánlás útmutatást tartalmaz a problémamentesen termelhető növények felől. A legsúlyosabban szennyezett talajokon csak fogyasztásra nem kerülő növények, pl. gyapot termelését javasolják. A szükséges adatok és anyagi eszközök hiánya miatt a kormány nem tervezi a rendszer országos alkalmazását. Tekintve, hogy egyes területek természetes okok következtében szennyezettek, a kormány módszereket keres a természetes és mesterséges szennyezés megkülönböztetésére.

A következő pont az ipari üzemek privatizációjára vonatkozik, melyek esetében a szennyezés tájékoztató értékelése kötelező és az árnak tükröznie kell a terület állapotát és a kármentesítés költségeit. Mivel nagyobb ipari üzemek privatizációjára még nem került sor, az értékelési eljárás sem alakult ki.

A korábbi szennyezésekkel kapcsolatos kárfelelősség kérdésével Bulgáriában az 1991. évi Környezetvédelmi Törvény foglalkozik. Megállapítja, hogy a tulajdon visszajuttatása és privatizációja idején az új tulajdonos "nem tehető felelőssé a korábbi tevékenységek, vagy mulasztások által okozott ökológiai károkért". Az elvnek megfelelő eljárások kimunkálása még várat magára, beleértve a kár mértékének meghatározására szolgáló környezeti kárfelmérést és az így megállapított környezeti problémák felszámolására irányuló beavatkozások követelményeit. A privatizációra kijelölt ingatlanokat értékelni kell a jelenleg is folyó szennyezés és a környezetvédelmi követelmények kielégítése miatt is. Az eredményeket a potenciális vevő tudomására kell hozni.

Meg kell teremteni az ilyen beavatkozások finanszírozásának mechanizmusát is. Az anyagi eszközök szűkösek lesznek és az erőfeszítéseket a legsúlyosabb egészségügyi kockázatot okozó telephelyek feltárására és kezelésére kell fordítani.

Az ipari tevékenységek következtében elszennyezett területek jegyzékét a Minisztertanács 50/10.03.93 sz., a mezőgazdasági területek tulajdonáról és használatáról szóló törvénnyel kapcsolatos rendelete tartalmazza (Közlöny 24/1993). Eszerint:

• Mintegy 43 ezer ha termőterület nehézfémekkel szennyezett.
• A talajok radioaktív szennyezését elsősorban az uránbányászat okozta. Külön felmérés szerint az ilyen jellegű szennyezés mintegy 2 ezer ha területet, ebből 1,4 ezer ha termőterületet érint.
• Az olajszennyezés csak egyes foltokra korlátozódik, melyek becsült összterülete 137 ha.

A tulajdonképpeni probléma abból származik, hogy a szennyezett és leromlott területek nem nagyok, de az ország legtermékenyebb sík termőterületeit érintik. A gazdasági viszonyok miatt a meszezett talajok területe jelentéktelen, ami a savanyú talajok terjedését eredményezte. A sós (szikes) foltok megjelenése terjedésük és további területek szikesedésének biztos jele.

A hulladéklerakók által korábban és jelenleg okozott szennyezés értékelése még hátra van. Nemzetközi együttműködés keretében erre a célra 500 000 DEM összeg áll rendelkezésre. A hulladékgazdálkodást a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiemelt fontosságú problémaként kezeli.

Bár a legsúlyosabban szennyezett területeken emberi, vagy állati táplálékul szolgáló növények termesztése nem javasolt, egyes területeket művelés alá vontak. Különböző tanulmányok szerint a talajok és élelmiszerek nehézfém, elsősorban ólom szennyezése jelentős közegészségügyi probléma. Az 1986. és 1989. évi felmérések szerint a gyermekek napi ólomfelvétele Bulgáriában jóval meghaladta az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) által ajánlott szintet. Vitatott, hogy ez mennyiben tulajdonítható a talajok szennyezettségének, mivel a toxikus anyagok teljes felvétele és ebben a talajszennyezés részesedés nem kellőképpen tisztázott. A kormány nagyobb figyelmet fordít a savanyodás által okozott terméskiesésnek, mert ez a jelenség nagyobb területet érint.

A probléma nagysága és a megoldásához rendelkezésre álló anyagi eszközök közötti "olló" miatt Bulgáriában prioritást kell kapnia a fő közegészségi, környezeti és mezőgazdasági kockázatok csökkentésére irányuló gazdaságos, költséghatékony beavatkozásoknak. Az első lépés a jelentős kockázatok megállapítása. A további lehetséges beavatkozások az ipari emissziók csökkentése, a veszélyes hulladékok megfelelő kezelése, a földhasználatok szabályozása, pl. az élelmiszertermelés tiltása súlyosan szennyezett területeken. A kártalanítási program keretében szennyezett területhez jutó egyén szennyezetlen földet igényelhet. A lehetőséggel eddig ritkán éltek. A talajszennyezés probléma költséghatékony megoldásának előfeltétele a környezetvédelmi, egészségügyi és mezőgazdasági hatóságok szoros együttműködése.

A talajok nehézfém-szennyezésével kapcsolatos legjelentősebb környezetvédelmi problémák egyes régiókban az ipari létesítmények környékén jelentkeznek.

Pridop régióban például a színesfém kohászat (rézművek) több szennyező forrása okoz közvetlen és közvetett (szennyezett vizek által terjedő) szennyezést. Az ipar tevékenysége nyomán 19.247 ha talajában vannak jelen nehézfémek az ACL-et (még nem definiálták, valószínűleg Acceptable Concentration Level = elfogadható koncentráció) meghaladó koncentrációban. A fő szennyező anyagok a régióban a Cu, As, Cd és Pb.)

A szennyezés másik forrása a Kremikovtzi Kft. fémkohászati üzeme, amely 5.057 ha-t szennyezett el különböző mértékben a szófiai régióban főleg Pb, Cd, Zn és As vegyületekkel.

stb.

A Dolni Bogrov hulladéklerakót műszaki tervezés és a terep előzetes előkészítése nélkül nyitották meg. A lerakót kommunális, ipari és veszélyes hulladékok elhelyezésére használják és az a Lesnovska és Iskar folyókat, valamint a szomszédos mezőgazdasági területeket szennyezi. Az üzemet 1997-ben leállították és elkészült a lerakó kármentesítési és rekultivációs terve.

A feldolgozásból származó salak meddőhányói Kremikovtzi környékén igen nagy termékeny területeket foglalnak el. A meddőhányóra nagymennyiségű, magas Fe-tartalmú salak került. A salak hasznosítására projekt készült.

Elkészültek a Dolni Dubnik település területén építendő hulladéklerakó tervei, amely növényvédő szereket, szénhidrogénekkel szennyezett talajokat és egyéb veszélyes hulladékokat fog fogadni.

Információt szolgáltatott Yordanka Stoyanova (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) és Ivanka Todorova (Bolgár Környezetvédelem és Fenntartható Fejlődés Központja – NCESD -) (1999, március 30.).

Környezet és Fejlődés ENSZ Konferencia, Brazília, 1992, Országjelentés: Környezetvédelem és Fejlődés a Bolgár Köztársaságban, 1992, Szófia

Együttműködési Központ Rendszerváltó Gazdaságokkal (1996), Környezetvédelmi tevékenységek áttekintő értékelése, 1996, Együttműködési Központ Rendszerváltó Gazdaságokkal, Kiadószolgálat, Párizs, Franciaország, 166. p.

Zöld Könyv (1996), A Bolgár Környezetvédelmi Minisztérium jelentése, Szófia

Bulgária Környezeti Állapota, Éves jelentés, Szófia (1997)

Ipar által szennyezett területek jegyzéke, 50. sz. Kormányrendelet, 1993. március 10., Állami Közlöny, 24. sz.

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends
.

UN/ECE Statistical Division (1998), Trendek Európában és Észak-Amerikában, Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)