Litvánia

Litvánia 1991-ben nyerte vissza függetlenségét. A szovjet csapatok kivonása 1993. augusztusában fejeződött be.

A volt szovjet hadsereg katonai létesítményeinek területe közel 677 km ² , ami az ország területének kb. 1 %-a. Az összesen 275 létesítmény többsége jelenleg az önkormányzatok tulajdonában van. Néhányat a nemzeti hadsereg használ, néhányat privatizáltak és magánvállalatoknak értékesítettek.

Litvánia központi vízellátása csaknem kizárólag talajvízen alapul. Vidéki településeken még a hagyományos kutakat elterjedten használják. A talajvíz fenntartható hasznosítása érdekében mindent meg kell tenni a vízadó rétegek minőségének megőrzésére.

Az összterületre vonatkozó adat az ENSZ/EGB, 1998 kiadványából származik.

A mezőgazdasági, országos védettségű és egyéb területekre vonatkozó adatok a Litván Statisztikai Évkönyv 1998. évi kötetéből származnak. Kiadója a Litván Köztársaság Kormányának Statisztikai Hivatala. ISSN 1392-026X, 1998.01.01.

Az erdőterületre vonatkozó 1998. 01. 01. adatot a Litván Erdő és Természetvédelmi Hivatal erdészeti osztálya szolgáltatta.

Adatok az ENSZ/EGB, 1998 és POPIN, 1999 szerint.

Szennyezett létesítményekre és területekre vonatkozó külön definíció nem létezik.

A környezetvédelmi jogszabályokban megvalósuló környezetvédelmi stratégia hangsúlyozza a "szennyező fizet" elvet.

1991-ben jelent meg a környezetvédelmi törvény.

A Környezetvédelmi és a Honvédelmi minisztériumok 1994-ben közös programot indítottak az elhagyott katonai bázisok környezeti állapotának javítására. A program felelősei a nemzeti hadsereg és a Környezetvédelmi Minisztérium, valamint annak 8 regionális egysége. A program hosszú távú célkitűzései a következők:

• 2000 súlyosan szennyezett terület felszámolása 1995-2000 között.
• További szennyezés megelőzése.
• Részletes vizsgálatok és kárelhárítási tervek készítése a legsúlyosabban szennyezett területekre.

A 10 legsúlyosabban szennyezett létesítmény kárelhárítását országos határozat írja elő.

A talajvíz és az abból ivóvíz céljaira történő vízkivételek vonatkozásában az EU irányelvek nemzeti jogalkotásba történő átültetése során figyelembe veszik az EU Ivóvíz Irányelvét.

1997-ig a szennyezett talajokra és talajvízre a korábbi szovjet GOST szabványok voltak érvényben. Az új ivóvízszabvány, szennyezett talajokra és talajvízre kidolgozott szabványok tervezete a kormány előtt van. Az új szabványtervezetek összhangban vannak az EU szabványokkal. A területhasználatok és sérülékeny környezetek vonatkozásában az új értékek figyelembe veszik a Holland-lista határértékeit.

A szennyezett létesítmények vizsgálata és kármentesítése a Környezetvédelmi Minisztérium és 8 regionális egysége hatáskörébe tartozik. Katonai létesítmények vizsgálatában és kármentesítésében a Nemzeti Hadsereg együttműködik a fenti szervezetekkel.

Az 1992. május és 1993. szeptember közötti mintaprojekt célja a vegyi hulladékokat tartalmazó létesítmények nyilvántartásba vétele volt. A költségeket a dán és a litván környezetvédelmi hivatalok fedezték. A vegyi hulladéktárolók nyilvántartására alkalmazott rendszer a dán nyilvántartási rendszer módosított változata. A főbb nyilvántartási szempontok a következők:

• Ipari hulladékok feltételezhető lerakói.
• Különféle vegyszereket használó, vagy előállító ipari üzemek telephelyei.
• Növényvédő szerek, műtrágyák és olajszármazékok.

Összesen 636 létesítmény került nyilvántartásba, közöttük 291-et minősítettek vegyi hulladékokkal szennyezettnek. A 636 beazonosított létesítmény

• 82 %-a hulladéklerakó,
• 14 %-a ipari telephely és
• 4 % -a szennyvíziszap elhelyező telep volt.

A fenti létesítmények rangsorolását a következő szempontok határozták meg:

• Az elhelyezett anyag veszélyességének foka.
• A talajvíz veszélyeztetettsége (1. prioritás).
• A területhasználat érzékenysége (2. prioritás).
• Felszíni vizek veszélyeztetettsége (azonos a területhasználattal, 2. prioritás).

A nyilvántartásba vett hulladéklerakók esetében (82 %) a területhasználat problémája jelentéktelennek bizonyult, mert azok többsége alacsony népsűrűségű területeken helyezkedik el, ahol a területhasználat csak kevés konfliktus forrása. Nagyobb létesítmények esetén a talajvíz áramlási irányába eső számos területen a vízadó rétegek szennyezettsége volt megállapítható. Több lerakó felszíni vizek (lecsapoló csatornák, folyók, stb.) mellett helyezkedik el. Egyes esetekben a hulladéklerakók folyóvizeket szennyeztek (pl. a Dane folyó, a Kalotes lerakó, Klapeidától északra). A feltárt ipari telephelyek száma feltűnően alacsonynak tűnik. Megjegyzendő azonban, hogy a tervgazdaság következtében a nyugat-európai országokhoz képest kevesebb, de nagyobb ipari telephely várható.

Egyes területeken a felszín közeli talajvíz és kis mélységű kutak vize különféle pontszerű forrásokból elszennyeződtek. Ezek közé tartoznak állattartó telepek, műtrágya raktárak, hulladéklerakók és az intenzíven művelt területekről kimosódó ásványi és természetes műtrágya. Egyes területeken a talajvíz olajszennyezés miatt ivóvízellátásra alkalmatlanná vált.

A katonai létesítmények területén az ásványolajtermékek és a rakéta-hajtóanyagok bizonyultak a szennyezés legproblematikusabb forrásainak.

1996 eleje óta 787 kommunális hulladéklerakó került nyilvántartásba. Több ismert, de hivatalosan nem kimutatott ipari hulladéklerakó is ismert, pl. nehézfémeket tartalmazó lerakók, a szőrme- és bőripar hulladékok lerakói, stb.

Feltehetően mintegy 900 műtrágya és növényvédőszer-tároló létezik. A volt szovjet hadsereg kivonása után több katonai létesítmény került nyilvántartásba.

Tájékoztató felmérés készült valamennyi katonai létesítményről. Ezekben 2743 szennyezett területet soroltak a következő táblázat szerinti csoportokba:

A katonai létesítmények tájékoztató értékelése helyszíni szemlékből és a nagy valószínűséggel szennyezett területeken kevésszámú felszíni talajminta vételéből állt. A tájékoztató értékeléséhez kérdőív segítségével kerestek választ a következő főbb kérdésekre:

• A vizsgált területeken vegyszerek és hulladékok jelenléte, azok mennyisége és toxicitásuk mértéke.
• A feltehető szennyezés és annak valószínűsíthető környezeti hatása.
• A helyi környezeti viszonyok, azaz a szennyezés terjedésének lehetséges útjai és a főbb védendő értékek.

A tájékoztató értékelés eredményei alapján 20 katonai létesítményt választottak ki részletes vizsgálatra. A módszereket szabványos eljárások hiányában a helyi adottságok szerint választották ki. A vizsgált területeken korlátozott számú talaj- talajvízmintát vettek.

A kérdőív és a részletes vizsgálatok eredményei alapján elvégezték a területek egyszerűsített kockázatelemzését. Az eredményeket az egészségügy, talajvíz, felszíni víz, talaj, állat- és növényvilág, valamint a tájkép szempontjából értékelték. Ily módon 10 sürgős kárelhárítást igénylő létesítményt határoztak meg.

A szénhidrogénekkel szennyezett talaj és talajvíz tisztítására szolgáló legnagyobb létesítmény Klaipeda közelében épült 1995-ben. Kapacitása 20 000 m ³ szennyezett talaj évente. A talaj és víz tisztítása talajmosással és speciális baktériumokkal végzett biológiai módszerekkel történik. A létesítmény a "Talajtiszítási Technológiák" nevű Ökológiai Központ felügyelete alatt működik.

A talajok nem helyben történő biológiai ártalmatlanításával a "Biocentras" és "Dulinys" vállalatok is foglalkoznak.

A Balti Tanácsadó Csoport és a "Grota" hidrogeológiai vállalat foglalkozik talajok és talajvíz in-situ kártalanításával. Az alkalmazott módszerek között a szabadfázisú olaj/talajvíz szivattyúzása és talajöblítés szerepelnek.

A korábbi katonai létesítmények nagy része jelenleg az önkormányzatok tulajdonában van. A Nemzeti Hadsereg kevés ilyen létesítményt használ, néhányat privatizáltak és magánbefektetőknek értékesítettek.

Némi támogatást az EU PHARE programja biztosított.

A kártalanítási tevékenységeket részben országos környezetvédelmi alapok finanszírozták.

A privatizált létesítményekben a kártalanítás költségeit az új tulajdonosok fedezték.

A szennyezőkre és a tulajdonosokra vonatkozó jogi követelmények

A kárelhárítás a létesítmény tulajdonosának kötelessége.

A szennyezett létesítmények kártalanításának becsült összköltsége mintegy 1,1 billió USD, mely magában foglalja a szénhidrogénekkel, bakteriológiai/szerves hulladékokkal, vegyszerekkel, rakéta-hajtóanyag összetevőkkel, kommunális hulladékokkal/szeméttel és robbanóanyagokkal szennyezett területek kártalanítását.

Valamennyi korábbi szovjet katonai bázis előzetes értékelése alapján a környezeti károk felszámolásának becsült költsége 733 millió USD-ra adódott.

A költségbecslés a kárjegyzéken és az egyes kárelhárítási munkák szokásos egységárán alapul.

A szennyezett területek kártalanítása nem élvez prioritást a szennyvíztisztítással és hulladékgazdálkodással szemben.

Litvániában az egyik jelentősen szennyezett létesítmény a Siauli légi bázis. A terület szennyezettsége az alábbiak szerint jellemezhető:

- Szénhidrogénekkel szennyezett 1213 ha.

- A szennyezett talaj becsült térfogata 2,5 millió m ³ .

- A talajvíz kerozinnal szennyezett. Becslések szerint kb. 20 000 tonna szabadfázisú kerozin úszik a talajvíz felszínén.

- A közeli felszíni vizek is szennyezettek.

- Kisebb, mintegy 200 m ² terület nehézfémekkel és radioaktív anyagokkal szennyezett.

- Mintegy 31 ha-on különféle hulladékok és vegyszerek helytelen elhelyezése okoz szennyezést.

Információt szolgáltatott Iveta Leviskaite, Tudományos és Környezetvédelmi Kutatások Koordinációs Osztálya, egyesített Kutatási Központ, Litvánia Környezetvédelmi Minisztériuma, 1999. március 29.

Baltikumi Környezetvédelmi Fórum, (1998) A környezet állapota a Baltikumban, környezeti mutatók alapján, Baltikumi környezetvédelmi fórum, Riga, Lettország

Knudsen, J., (1997), Szennyezett területek nyilvántartásba vétele Litvániában, “Szennyezett talajok európai szemmel”, ATV Konferencia, 1997. november 13., 55-66. old., Koppenhága, Dánia

POPIN (Népességi Információs Hálózat) (1999), Gazdasági rendszerváltás országainak néprajzi adatai,

Gopher://gopher.undp.org./00/ungophers/popin/wdtrends

Schaefer, K.W., Bieren, F., et al., (1997) Nemzetközi tapasztalatok szennyezett katonai területek feltárása, értékelése és ártalmatlanítása terén (német eredeti: Internationale Erfahrungen der Herangehensweise an die Erfassung, Erkundung, Bewertung und sanierung Militarischer Altlasten), Umweltbundesamt (Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal), 1-2., Berlin, Németország

UN/ECE Statistical Division, (1998) Trendek Európában és Észak-Amerikában. Az ENSZ/EGB statisztikai évkönyve, 1998, http://www.unece.org./stats/
(1994-1997 évi adatok)