ANNOTÁCIÓ

Dr. GRUIZ Katalin, SZVETNIK Natália, Dr, DURA Gyula

Budapesti Műszaki Egyetem

Környezeti kockázat felmérésének és elemzésének módszertani fejlesztése a Kármentesítési Program céljainak figyelembevételével, Budapest, 1997., 144 p.

A környezetet szennyező vegyi anyagok természete és viselkedése a környezetben, valamint hatásuk mérése ma már kontrollált laboratóriumi vizsgálatokkal és országos vagy nemzetközi szinten összehangolt és szabványosított módszerekkel állapítható meg.

A környezetszennyezés veszélye és kockázata általános vagy helyi szinten mérőszámmal jellemezhető. A kockázat mérőszáma becslési algoritmussal határozható meg. Ez kiindulhat a gyártás és a felhasználás részleteinek ismeretéből, vagy mérési, monitoring adatokból, felhasználva a környezetben való terjedés ismert jellemzőit és törvényszerűségeit, valamint az ökoszisztémára gyakorolt káros hatásait, továbbá az ökoszisztéma elemeivel való kölcsönhatásukat, nevezetesen a biodegradációt, a bioakkumulációt, hozzáférésük feltételeit és az emberre gyakorolt hatásait.

Európában irányelvek és szabványok léteznek a környezeti veszély és kockázat felmérésére, valamint a kármentesítéssel kapcsolatos döntési kritériumok meghatározására. Az új vegyületekre vonatkozóan érvényes, az EU által kiadott Technical Guidance Document (1996) Environmental Risk Assessment of New and Existing Substances címmel. Elkészült az EU-TGD kézikönyv szoftver változata. Ez az EUSES, amely a holland USES továbbfejlesztett európai változata. Tehát tiszta vegyi anyagok környezeti kockázatának és humán kockázatának (pl. HESP) felmérésére létezik harmonizált módszer.

A vegyi szennyeződések, vagy ismeretlen eredetű szennyeződések kockázatának felmérése bonyolultabb feladat. Nehézséget jelent az, hogy nem tudunk minden komponenst kémiai analízissel meghatározni, majd egyenként felmérni a környezeti kockázatukat. Mérni csak a toxicitásukról és veszélyességükről ismert vegyi anyagokat szoktak. Ezek az anyagok a szennyezett talajok esetében a szennyező források kb. 20 %-át teszik ki. Bizonytalanságot eredményez az is, hogy még a legjobb analitikai módszer sem képes az adott esetben igen toxikus anyagok esetében sem bizonyos mennyiség alatti anyag, illetve bizonyos alacsony koncentráció mérésére, ugyanakkor kémiai analízissel kimutatható számos vegyületnek ma még nem ismert az ökotoxikológiai hatása.

A környezetszennyezési veszély mértékét a kockázati tényezővel (RQ = Risk Quotient) jellemzik. A kockázati tényező a becsült környezeti szennyezőanyag koncentráció (PES = Predicted Environmental Concentration) és az ökoszisztémára még nem ható becsült koncentráció (PNEC = Predicted No Effect Concentration) hányadosa. Minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb a veszély, amit a környezetbe került szennyező vegyi anyag jelent. Ha ez az érték kisebb, mint 1, akkor nincs szükség beavatkozásra, ha nagyobb, mint 1, akkor további vizsgálatok szükségesek. Ha a részletesebb vizsgálatok eredményeinek figyelembevételével is nagyobb, mint 1, akkor a kockázatcsökkentés módozatait kell megtervezni.

Az összetett szennyező anyagokra vonatkozó kockázat-felmérési eljárás elvének meg kell egyeznie az egyes vegyi anyagokra alkalmazott eljáráséval, vagyis ebben az esetben is a kitettséget kell összevetni a hatással, tehát képezni kell a PEC/PNEC arányt.

Vegyes szennyezések PNEC értékének a tiszta vegyi anyagoknál szokásos becslése a kémiai anyagok identifikálása nélkül lehetetlen, ezért a PNEC becsléséhez a szennyezett területről származó, vegyes szennyeződést tartalmazó minták ökotoxikológiai tesztelése szolgáltatja a kiindulási adatot. Vegyes szennyezések esetén a PEC becsléséhez közelítések, elhanyagolások szükségesek. Ebben az esetben gyakran átlagértékkel számolnak.

A környezeti kockázat felmérése iterációs folyamat. Minden egyes többletinformáció ismeretében újra el lehet végezni a kockázatbecslést, vagyis a PEC/PNEC arány kiszámítását mindaddig célszerű folytatni, amíg a kockázati tényező tovább már nem csökkenthető a részletesebb adatok felhasználásával. A gyakorlatban alkalmazott legtöbb kockázatfelmérés lépései tulajdonképpen az iteráció egyes “befagyasztott” lépései, amelyeket az újabb adatok beszerzése után végeznek el.

Vegyes, vagy ismeretlen, még nem azonosított szennyezőanyagok esetében a kockázatbecslési sémába közelítő értékeket, vagy átlagértékeket kell helyettesíteni az iteráció kezdeti lépésében. A további lépésekben azok beszerzésére és felhasználására kell törekedni, amelyek a legnagyobb bizonytalanságot okozták a kockázatbecslés kezdeti szakaszában. Az adathiány esetén célszerű először pesszimista kockázatbecslést végezni.

A környezeti kockázat valamely károsnak ítélt jövőbeli esemény, amelynek mértéke a bekövetkezés valószínűségétől és a kár nagyságától függ. A kockázat felmérése, vagyis a környezetszennyezési veszély mérőszámmal való jellemzése rendkívül fontos az összehasonlítások és a prioritás meghatározás esetében. A kockázat mérőszámmal való jellemzéséhez alapvetően két adat szükséges: a környezeti koncentráció (kitettség) és a hatás. Ezek általában becsléssel határozhatók meg.

A környezetet szennyező vegyi anyagok környezeti koncentrációjának becslését terjedési modellek segítik. Ezek egy részét egy-egy bizonyos környezeti elemre dolgozták ki. Létezik több környezeti elemet egyidejűleg figyelembe vevő regionális modell (simplebox). Speciális szennyezés-típusokra is készítettek modelleket; ilyen pl. a peszticidek, vagy más biodegradálható szerves szennyezők talajba kerülésére alkalmas a PESTLA, vagy a felszíni vizekbe kerülésére a SLOOTBOX modell. A szennyvíztisztító telep esetén a Simple Treat modell alkalmazható.

A környezeti kockázatbecslés általános célja annak megállapítása, hogy a megfigyelt vagy mért szennyezőanyag-koncentráció elfogadhatatlan kockázatot jelent-e az emberre, a környezetre. A környezeti kockázatot számszerűsíteni kell ahhoz, hogy értékelésre, összehasonlításra használható legyen. A kockázati tényező értékeit és a hozzájuk rendelhető veszélyeztetési szintekét az alábbi táblázat tartalmazza:

 

 

 

A kockázati tényező RQ=PEC/PNEC értékei

A környezeti veszély szintjei

kisebb, mint 0,001

elhanyagolható

0,001-1,0

kicsi

0,1-1,0

enyhe

1-10

nagy

nagyobb, mint 10

igen nagy

 

A környezeti kockázati tényező számszerűsítése kockázat felméréssel végezhető, amelynek lépései az alábbiak:

  • a szennyezett terület jellemzése,
  • a környezetszennyezési veszély, illetve a szennyező forrás, veszélyforrás azonosítása,
  • a kitettség, vagyis a környezeti szennyező anyag koncentrációjának a felmérése,
  • a hatás megismerése és mennyiségi meghatározása,
  • a kockázat becslése,
  • a kockázat jellemzése.

A környezeti kockázatelemzés kulcsfeladati:

  • azonosítani és jellemezni a szennyező forrás-útvonal-cél együttest, vagyis a szennyező anyag forráshelyét, a terjedés útvonalát (terét) és a szennyezés célját, tárgyát, befogadóját, figyelembe véve a jelenlegi vagy a tervezett területhasználatot és következményeit.
  • definiálni a szennyező forrás-útvonal-cél rendszer viszonyait,
  • becsülni azt a kockázatot, amelyet a célelem elszenved, ha találkozik a veszéllyel,
  • értékelni a becsült kockázatot, figyelembe véve a veszély természetét és nagyságát, valamint azokat a bizonytalanságokat, amelyeket a kockázatbecslési eljárás magán hordoz.

A tanulmány jelentős módszertani alapokat és segítséget nyújt a Kármentesítési Program végrehajtásához, mert összefoglaló szaktudományi ismereteket közöl:

  • a vegyi anyagok környezeti kockázatának felméréséről (az EU-TGD alapján),
  • az ökotoxikológiai vizsgálatokról,
  • az egészségkockázatokról,
  • a toxikológia információs forrásokról,
  • az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatról,
  • a környezeti vegyi anyagok EU adatbázisáról,
  • a környezeti és egészség-kockázatbecslést támogató numerikus modellek adatigényéről,
  • a szennyezett területek környezetszennyezési kockázatának felmérésére alkalmas módszerekről és modellekről,
  • az ipari-technológiai rendszerek kockázatfelméréséről,
  • a környezeti kockázatbecslési esettanulmányokról.

 

Kulcsszavak: kármentesítés, kockázat, módszertan