ANNOTÁCIÓ

Dr. KÁDÁR Imre

Környezetvédelmi és területfejlesztési Minisztérium (KTM)

A szennyezett talajok vizsgálatáról, Kármentesítési Kézikönyv, 2, Budapest, 1998., 151 p.

“A szennyezett talajok vizsgálatáról” című kármentesítési kézikönyv részletesen ismerteti a talajvédelmet, a talajmintavételt, a szennyezett talaj kockázatának vizsgálatát, a hulladékgazdálkodást, a nehézfémek vizsgálatát, a gyakrabban alkalmazott feltárási módszereket, a laboratóriumi talajtani alapvizsgálatokat, a talajtani helyszíni vizsgálatokat, a minőségellenőrzést, a hazai szabályozásban alkalmazott talajszennyezettség-minősítést, valamint a talajvizsgálatokkal kapcsolatos balesetvédelmet és óvórendszabályokat.

Magyarországon nem készült tudományosan megalapozott módszertani összefoglaló a környezetszennyezéssel kapcsolatos kármentesítésekről. Fontos összefoglalni a hazai és a nemzetközi tapasztalatokat, kidolgozni a beavatkozásokhoz szükséges határértékeket, rögzíteni a veszélyeztetettséget megítélő mintavételi (analitikai) eljárásokat. A környezetvédelmi tárca e célból létrehozta a Talajvédelmi Szakértői Bizottságot. A Bizottságra és a hazai kutatásra váró feladatok közül kiemelkedő jelentősége van a kármentesítési határértékek meghatározásának a hazai viszonyok jobb megismerése és a külföldi tapasztalatok adoptálása révén.

Szükséges a nemzeti és a helyi érdekeknek megfelelő törvénykezés, hogy a talajhasználat ellenőrzötté váljon és ne vezessen talajpusztításhoz vagy szennyezéshez.

Az Európai Közösség aláíró államai 1990-ben elfogadták az Európai Talaj Charta alapelveit és vállalták, hogy azokat elfogadva magas szintű talajvédelmi politikát valósítanak meg és ehhez megfelelő pénzalapokat is biztosítják. Hazánk különösen érdekelt a talajvédelemben, ugyanis a hasznosított terület részaránya Európában az egyik legnagyobb, valamint a talaj képezi Magyarország legnagyobb természeti erőforrását, természeti kincsét. Védelme az egész nemzet létalapjának, az eljövendő generációk életének védelmét is jelenti.

A hazai jogrendszerben jelenleg még nincs olyan hatályos jogszabály a szennyezett talajokra vonatkozóan, amely tartalmazná a talaj minőségi kritériumait és az eljárási szabályokat. A talajszennyezés mértékét a szennyező anyag koncentrációja alapján ítélik meg, összevetve a szennyezettségi listákban szereplő határértékekkel. Erre szolgál az ún. Holland-lista, a Berlini-lista, vagy “A hazai szennyvizek és szennyvíziszapok termőföldön történő elhelyezése” című ágazati műszaki irányelv (MI-081735/1990) határértékei.

Alapvetően fontos feladat a terület-specifikus környezeti kockázatelemzés, amelynek eljárásait több országban a környezetvédelmi hatóság szabványosította. A terület-specifikus környezeti kockázatelemzés célja: meghatározni annak a kockázatnak a mértékét, amelyet a talajba került szennyező anyag az emberi egészségben, a természeti értékekben vagy a vagyontárgyakban előidézhet.

A talaj szennyezettségének megítélését szolgáló terhelési határértékek és kockázati szintek ugyan hatósági eljárás alapját képezhetik, hangsúlyozni kell viszonylagosságukat, ugyanis a talajmintavételt és az analízist hibaforrások terhelhetik. A nehézséget az okozza, amikor a talajvizsgálatok nem azonos módon történnek, az eredmények nem vethetők össze és nem általánosíthatók nagyobb térségre.

A szennyezett talajok minősítésére elterjedt az “A, B, C” minősítési rendszer, amely kiegészül a mindenkori hasznosítási/érzékenységi kritériummal. Minden esetben egyedi értékelést kell végezni, mert ezek a kritériumok csak általános iránymutatóul szolgálnak. A hármas (A, B, C) minősítés abból kiindulva keletkezett, hogy a védendő objektumok eltérő szennyeződés-tűrési és toxicitási megítélést kívánnak.

A szennyezett talaj minősítése az alábbi szintek meghatározásában történik:

  • “A” szint:

Referencia, vagy háttérszintet jelöl, amennyiben a talajok átlagos összetételének felel meg az országban. Ez függ a termőhelytől, tehát lokálisan alacsonyabb vagy geológiai okok miatt magasabb is lehet. Szigorúan véve az “A” minőségi szint egy talajminőségi tartományt jelent. A szennyezés növelésekor a talaj multifunkcionalitása sérül, vagyis a korlátlan talajhasználat megszűnik. További vizsgálat akkor szükséges, ha fennáll az emberi egészség vagy környezet többi elemének veszélyeztetettsége. Az “A” háttérszint egyben a kívánatos célállapot lehet a szennyezett talajok tisztításához. Hangsúlyozni kell, hogy a háttérszintet lokálisan is meg kell határozni, ugyanis a helyi “A” szint értékéhez viszonyítható a talajszennyezés mértéke.

  • “B” szint

Az a szennyezőanyag-koncentráció (vagy tartomány), amelyet meghaladó érték esetén a talaj szennyezettnek tekinthető. Ebben az esetben a talajhasználat már korlátozott. Ez egyben a talajtisztításnak speciális célértéke is lehet, a tervezett talajhasználatoktól függően.

  • “C” szint:

A beavatkozási érték az a szennyezőanyag-koncentráció, amelyet meghaladó érték esetén a talaj károsodottnak minősül. Ebben az esetben feltáró talajvizsgálatokat kell végezni, tisztázni kell a beavatkozás módját és gondoskodni kell a lehetséges szennyezési utak megszüntetéséről.

Az “A” talajminőség lényegében azt jelenti, hogy a talaj normális összetételű, amelyhez alkalmazkodott az ember, az állat, a növény és a talajban élő mikroorganizmusok világa. A tolerálható “B” talajminőség esetében feltételezzük, hogy jelenlegi ismereteink szerint a védendő objektumra nézve tartósan veszélytelen (élettartamát, teljesítményét, minőségét nem csökkenti). Lakott környezetben követelmény, hogy a káros anyag koncentrációja annál kisebb legyen, minél valószínűbb az emberbe (gyermekbe) kerülésének veszélye. A “B” talajminőségi érték termőhely-specifikus. Alkalmazásánál a növényi felvehetőség, kilúgozás, pH, humusz, agyag mennyiségét is tekintetbe vesszük, vagyis a helyi követelmények és a jövőbeli talajhasznosítás alapján döntünk.

Amennyiben nincsenek külön határértékek a védendő objektumra, akkor a talajhasználat szerint differenciálunk. Lakott területen az emberi egészség jelenti a prioritást. A szennyezettebb “C” talajminőség arra utal, hogy minden védendő objektum veszélyeztetett, azaz mindenféle talajhasználati lehetőség megszűnt. Ez olyan fito/zoo/öko/humán toxikológiai hatáskoncentráció, amely felett az alábbi károsodások léphetnek fel:

  • a növények termelése vagy minősége gazdaságilag elviselhetetlen mértékben csökken. A káros anyagok mennyisége nagyobb a termesztett növényekre vonatkozó határértékeknél,
  • az állati és az emberi szervezetben egészség károsodás vagy teljesítmény csökkenés lép fel. Az állati eredetű élelmiszerek káros anyag tartalma túllépi a megengedettet,
  • az ökoszisztémák, helyi növénytársulások összetétele megváltozik,
  • a talajfunkciók és a talajélet károsodása kimutatható és nyomon követhető.

Számos ország gyakorlatában a határértékek nem differenciáltak a talajhasználat függvényében, mert a kockázatelemzésre bízzák a beavatkozás szükségességének megítélését a helyi viszonyok és a tervezett talajhasználat függvényében.

A részletes talajvizsgálatokat az alapvető védelmi céloknak megfelelően kell végezni. A kármentesítési variánsokat alá kell vetni költség-hatékonysági elemzéseknek. Ezek részét képezik a megfelelő biztonsági intézkedéseket is tartalmazó hatósági döntésnek. Meg kell becsülni a jövőbeni hasznosításból eredő esetleges kockázatokat is. A talajszennyezettség tényét és a talajhasználati korlátozásokat telekkönyvileg be kell jegyeztetni. A kataszterbe történt bejegyzés a szanálás után sem törlendő.

A talajvizsgálat és talajszennyezés kockázatbecslése a következő munkafázisokban történik:

I.Előzetes információk értékelése

  • veszélyeztetettség előzetes becslése a meglévő információk és a helyszíni bejárás tapasztalatai alapján,
  • döntés a tájékozandó vizsgálatokat illetően.

II. Tájékozódás (összehasonlítás a háttéradatokkal):

  • helyszíni tájékozódó vizsgálatok elvégzése,
  • veszélyeztetettség megítélése,
  • kötelezettek felkutatása.

III. Részletes vizsgálatok:

  • főbb szennyezők azonosítása, kockázat jellegének és mértékének végleges megállapítása,
  • döntés a további eljárásról (felügyelet, biztosítás, kármentesítés),
  • kármentesítési intézkedések főbb irányainak meghatározása.

IV. Kármentesítési vizsgálatok:

  • kármentesítési változatok megítélése, vizsgálata,
  • hatósági döntés a változatok mérlegelése alapján,
  • veszélyelhárítási intézkedések részleteinek kidolgozása.

V. Kármentesítés:

  • kármentesítési megoldás kidolgozása,
  • kármentesítési intézkedések megtétele.

VI. Monitoring, felügyelet:

  • rendszeres felügyelet és szükség szerint további intézkedések megtétele,
  • lehetséges veszélyek megítélése a további hasznosítás során.

A talaj veszélyeztettsége és a talajszennyezés kockázata szükség szerinti időközönként felülbírálható.

Kulcsszavak: kármentesítés, talaj, módszertan