Minden polgár életvitele során kell hulladékkeletkezéssel számolni és mivel alapvető evidencia az is, hogy a keletkező hulladékkal valamit tenni kell, olyan szabályokat kell(ett) kialakítani, amelyek a polgárok közreműködésén alapul, de tőlük nem várja el a hulladékkezelés speciális szabályainak ismeretét.
Vagyis a hulladékkezelési szabályokat a társadalom felépítéséhez hasonlóan az egymásra épülés jellemzi.

A települési hulladékgazdálkodás eddigi szabályozása szerint a települési hulladék fogalma a hétköznapi életben használt kifejezést alkalmazta. E szerint „települési szilárd hulladék: a háztartási hulladék (szemét) és az egyéb szilárd hulladék. Háztartási hulladék (szemét): a lakásokban, valamint a lakás, üdülés, pihenés céljára használt egyéb helyiségekben, valamint a lakók közös használatára szolgáló helyiségekben és területeken keletkezett szilárd hulladék, így pl. a salak (beleértve a központi fűtésből keletkezett salakot is), a rongy, a söpredék, hamu, korom, edény, eszköz, ablaküveg, papír, konyhai hulladék (ideértve a műanyag konzervdobozt, üveget, kisebb méretű bútordarabot), továbbá a kisebb mennyiségű falvakolatot, a kerti és gazdasági hulladék, falomb, nyesedék, valamint a lakásban folytatott kisipari tevékenység gyakorlásából keletkezett hulladék, ha a naponta keletkező mennyisége nem haladja meg a meghatározott szokásosnak minősülő mennyiséget."

Így tulajdonképpen csak a háztartások fogyasztásából eredő hulladék tartozott a szabályozás hatálya alá.

A hulladékgazdálkodásról szóló törvény bevezette új szabályozási „folyam" újraszabályozta a települési hulladék definícióját, amely szerint ide sorolandó a nem veszélyes termelési hulladék is. („Települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék.")

Ebből következően lényegesen megnőtt, kibővült az e név alatt besorolt hulladékmennyiség, részben minőségében is, hiszen a termelés nem veszélyes hulladéka sok minden lehet (ld. hulladékjegyzék)

A hulladékgazdálkodási törvény települési hulladék fogalma átfogó, általános meghatározás, a gyakorlatban azonban - tekintettel arra, hogy széles körben használják -, ennél konkrétabb, részletesebb megfogalmazásra volt szükség. ( 213/2001. (XI. 14.) Korm. r.) („Települési szilárd hulladék:

  • háztartási hulladék: az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használatú helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező,
  • közterületi hulladék: közforgalmú és zöldterületen keletkező,
  • háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék: gazdasági vállalkozásoknál keletkező - külön jogszabályban meghatározott –

veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék.")

Ez a kormányrendelet szintű megfogalmazás nem ellentétes a magasabb szintű szabályozás szerintivel annál csak részletesebb.

Hasonló a helyzet a települési folyékony hulladék fogalmával is. Minden olyan szennyvíz, ami nem a csatornahálózatba kerül, folyékony hulladéknak számít, amely az un. közműpótló berendezésben átmeneti tárolásra kerül. Ez a tárolás a tulajdonságait megváltoztatja, hiszen bomlási folyamatok kezdődnek meg a szennyvízben.

Kezelése hasonló lehet a szennyvízéhez, de nem feltétlenül azonos. Addig folyékony hulladék, amíg hasznosítása nem történik meg (termőföldön ( 50/2001. (IV. 3.) Korm. r.) vagy kezelőműben). Mihelyt beszállítják a szennyvíztisztító telepre, már a szennyvízkezelési szabályokat kell alkalmazni. Ugyanez a helyzet a leürítésnél: azt követően a szennyvízre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni.

A lakosság élete viszonylag - éppen a társadalmi hierarchia bonyolultsága miatt - szűk földrajzi környezetben zajlik, általában egy-egy településhez, sőt egy-egy ingatlanhoz (házhoz, lakáshoz) kötődik, és a lakos ilyen minőségében tagja egy adott önkormányzatnak/településnek.
A lakossági fogyasztásból származó hulladék köthető tehát az ingatlantulajdonoshoz, az ingatlan használójához vagy birtokosához. Mivel a hulladék kezelését a keletkezés forrásához legközelebb célszerű elkezdeni, megvalósítani, ezért a legalapvetőbb szabályokat a keletkezés helyéhez, illetőleg ahhoz a személyhez kell kötni, akinek a tevékenysége következtében a hulladék keletkezése történik.

A lakos képes befolyásolni mind a keletkező hulladék mennyiségét, mind azt, milyen összetételű hulladéka keletkezik. Vásárlási szokásai, anyagi viszonyai, gondossága, környezeti érzékenysége mind befolyásoló tényező.

A hulladék keletkezését úgy képes befolyásolni, hogy olyan döntéseket hozhat, ami mind a mennyiségre, mind a hulladék tulajdonságaira hatással van. Amikor a hulladék keletkezése már megtörtént, a szabályok alapján kell eljárnia.

A szabályok az előírások kötelező betartására, teljesítésére alapoznak, mivel nem várhatók el mindenkitől a hulladékkezelési ismeretek.

A hulladékkezelés szakszerű végzésének feladatát a jogszabályok a polgárok/lakosság által választott önkormányzatokra ruházzák, ahol megkövetelhetők mindazok az ismeretek, amelyek a környezet minőségének megőrzéséhez szükségesek e téren.
Az önkormányzatok a felelősök tehát a települési hulladék kezeléséért. Mivel a lakosság által választott önkormányzatok feladatuk ellátásához - a hulladékkezelés speciális ismereteit igénylő műveletekhez - e célra szakosodott szakértő szervezetet vesznek igénybe, a szabályok további feltételeket követelnek, de már ezektől a vállalkozásoktól. ( 224/2004. VII. 22.) Korm. r.)

Más a követelmény azokkal a cégekkel szemben, amelyeknek gazdasági tevékenységük következtében keletkezik hulladéka. A szabályozás szerint kötelesek a hulladékot gyűjteni és hasznosítani, illetőleg ártalmatlanításáról gondoskodni.
Ez az előírás tehát egyrészt határozott döntést/cselekvést (gyűjtés, hasznosítás, ártalmatlanítás) követel a hulladék birtokosától, másrészt lehetőséget ad számára, hogy a konkrét megoldást (hogyan hajtja végre azt) meghatározza. Csak amennyiben nem él a döntés lehetőségével, akkor vonatkoznak rá a lakossággal azonos feltételek, vagyis hogy köteles igénybe venni azt a szolgáltatást, amelyet a telephelye szerinti önkormányzat biztosít. (Hgt. 20. §)

A szabályozás filozófiája azokra a gazdálkodó szervezetekre, amelyeknek fogyasztói tevékenysége során keletkezik hulladéka, azonos a lakosságra vonatkozóval abból a szempontból, hogy a hulladékkeletkezés helyszínéhez a lehető legközelebb kell a kezelést megvalósítani, amely szabály alól csak a környezet szempontjából kedvezőbb megoldás alkalmazása esetén van kivétel.

A hulladékkezelés alapvető követelménye, hogy a hulladékért az felelős, akinél az keletkezik, a kezelést viszont az végezze, aki ért hozzá. Fontos szabály még, hogy a hulladék (birtokosai között) ne vesszen el.

A hulladékkezelés filozófiáján túl a konkrét előírások (a részletes szabályok) a hulladék birtokosaira a hulladékkezelési műveletekre, illetve azokra a létesítményekre vonatkoznak, amelyek révén a környezet terhelése a legkisebb lehet, a szennyezés elkerülhető.

Települési hulladék összetételének vizsgálata

A minisztérium szakfőosztálya az országos szintű tervezés és stratégia-készítés megalapozottsága érdekében megbízás keretében vizsgáltatta a települési szilárd hulladék összetételét különböző nagyságú és földrajzi elhelyezkedésű településeken.

A KvVM HTF és a Miskolci Egyetem Eljárástechnikai Tanszéke között létrejött szerződés teljesítése érdekében megállapodás született a települések listájáról. A települések kiválasztása során figyelemmel kellett lenni a közszolgáltatók gyűjtési napjaira, figyelembe vettük továbbá a várható időjárási viszonyokat, illetőleg a szerződés teljesítésére rendelkezésre álló időtartamot.

Települési szilárd hulladékok összetételének vizsgálati helyszínei

településlélekszámtelepülési jellemző
Debrecen205.000Megyei jogú város
Mátészalka18.50025.000 fős lakosszám
Kelet-Magyarország (Szabolcs), Nyugat-Magyarország (Sopron környék)
Mosonmagyaróvár30.000
Kisújszállás12.70010.000 fős lakosszám
Kelet-alföld (Békés), Dél-Dunántúl (Somogy)
Nagyatád12.000
Zalakomár3.2005.000 fő lakosszám
Nyugat-Dunántúl (zalai), Közép-alföld (kunsági)
Jakabszállás2.700
Rábapaty1.7002.000 fő lakosszám
Vas megyei, zempléni
Bodrogkeresztúr1.300
Pellérd6101.000 fő alatti lakosszám
Baranya-megyei, Nógrád-megyei
Szuha700

 

településgyűjtési napokszolgáltató
DebrecenH.,K.,Sze.,CS.,P.A.K.S.Debrecen Kft.
MátészalkaH.,K.,Sze.,CS.,PBio-Pannónia Kft.
MosonmagyaróvárH.,K.,Sze.,CS.,PRekultiv Kft.
KisújszállásH.,K.,Sze.,CS.,PKisújszállási Vg. Kft.
NagyatádH., K., Cs., P.Saubermacher Nagyk.
ZalakomárP. páros hétRumpold Marcali
JakabszállásP.Kecskm. Reg. Hull. Kft.
RábapatySze. pártalan hétSzombathelyi Vg. Kft.
BodrogkeresztúrH.Z.H.K. Kft.
PellérdSzo.Dél-Kom Kft.
SzuhaH.Bátonyt. Városüz. Kht.

 

Mintavételezési időpontok

Sorsz.településmintavételezés
1.Bodrogkeresztúrmárcius. 6.H
2.Mátészalka08-10.Sze., CS., P
3.Debrecen17. 20-24.P.,H,.,K.,Sz.,Cs.,P
4.Kisújszállás27-29.H.,K.,Sze.
5.Jakabszállás31.P.
6.Nagyatádáprilis. 03-04.Cs., P.
7.Pellérd08.Szo.
8.Zalakomár07.P. páros hét
9.Rábapaty12.Sz.
10.Mosonmagyaróvár10-11.H.,K.,
11.Szuha24.H.

 

Annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló keretösszeg valóban a minták elemzését szolgálja, a Köztisztasági Egyesülés azon közszolgáltatói, amelyek a kiválasztott településeken ellátják a hulladékkezelési közszolgáltatási feladatokat, közreműködtek a minták előkészítésében ( a településen a begyűjtésben, a mintavétel helyére szállításban és sok esetben a minta osztályozásában is).

Az egyes településeken elvégzett vizsgálatokat az MSZ 21420-28 és 29 "Települési szilárd hulladékok vizsgálata" című szabványtervezetek alapján végezték el. (Az elemzések óta megjelent a szabvány végleges formában is.)

Az elvégzett vizsgálatok eredményei a "Települési szilárd hulladék összetételének vizsgálata" (analizis.pdf) című tanulmányban található meg.

Időközben a tárcának lehetősége nyílt arra, hogy az alaptanulmány kiegészülhessen a "Települési szilárd hulladék részletes összetételének elemzése" (csomagolas.pdf) című munkával, amely lényegében a csomagolási hulladék arányának meghatározása a települési hulladékban, különbséget téve az olyan területeken, ahol van szelektív gyűjtés, és ahol nincs.

A tanulmányok adatainak használatánál javasoljuk a következők figyelembe vételét:

  • A használt elemzési módszer nem azonos az elmúlt évek gyakorlatával (új szabvány szerint történt).
  • Az elemzés egy tél végi, kora tavaszi időszak hulladékösszetételét mutatja, amikor viszonylag alacsony a biohulladék-arány.
  • Az elemzés alapján képzett frakciók között az 50 mm-nél kisebb szemcsék összetételére nincs adat (nem látható, ennek a frakciónak mi az összetétele).

Tekintettel arra, hogy az elemzések csak egyetlen szezon összetételét reprezentálják, lehetőséget kerestünk arra, hogy további források biztosításával egy nyári összetétel vizsgálatára is lehetőség nyíljon (a munka a közeljövőben kezdődik). A vizsgálat során a már hatályos szabványnak megfelelően a kis szemcseméretű tartomány felső határa 20 mm lesz.

A tanulmányok elkészültéhez elengedhetetlenül szükséges közszolgáltatói segítséget ezúton is szeretnénk megköszönni a közreműködőknek.

A települési hulladék fogalomkör, általános érvényű szabályok