A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztálya megbízásából 2003. és 2004. tavaszán az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kara továbbképzést szervezett óvodapedagógusok számára hulladékgazdálkodási témakörben. A képzésen 2003-ban 90 fő, 2004-ben 120 fő vett részt. A képzésre három 30, illetve 40 fős csoportban került sor, csoportonként összesen 30-30 órában.
A tanfolyam részben elméleti oktatásból (össz-óraszám kb. 45%-a), részben konkrét, a hulladékkeletkezés megelőzésével, a hulladék hasznosításával kapcsolatos manuális tevékenységeket is magukba foglaló órákból (össz-óraszám kb. 45 %-a) állt, valamint a képzés keretében a résztvevőknek lehetőségük nyílt arra, hogy látogatást tegyenek a turai hulladékkezelő telepen. Itt megismerkedhettek a lakossági szelektív hulladékgyűjtési lehetőségekkel és gyakorlattal, a komposztálási tevékenységgel, valamint megtekinthették a négy települést kiszolgáló hulladéklerakó telepet.
A képzési program keretében összeállításra került a "Hulladékgazdálkodásról óvodapedagógusoknak" című oktatási segédkönyv is, melyet minden résztvevő megkapott. A szintén a program keretében elkészült www.zoldovoda.hu honlapon további hasznos információk, segédanyagok találhatók meg, valamint saját ötletek is elhelyezhetők.
A hallgatók a képzés végén a tanfolyamról értékelő lapot töltöttek ki, melyek értékelő elemzése kérdésenkénti bontásban az alábbiakban olvasható:
1. Elemezze az óvoda helyi nevelési programját a hulladékgazdálkodás szempontjából.
Mint az várható volt, az óvodák többségének helyi nevelési programjában nem szerepel nevesítve a hulladékgazdálkodás. Több óvodában tartják a környezeti nevelést tevékenységükben meghatározónak. Ezekben, továbbá az Integráló-differenciáló és a Tevékenységközpontú helyi program szerint dolgozó óvodákban jelen vannak a takarékos, a környezettudatos, környezetbarát életmódra nevelés elemei, így a hulladékképződés megelőzése, a helyes fogyasztói, vásárlói szokások játékos formában való alakítása, továbbá a hulladékhasznosítás néhány formája, főként a barkácsolási tevékenységekben. Az óvodák (a jelenlévők óvodáira vonatkozóan) mintegy 70%-ában rendszeres a papírgyűjtés (tárolási gondokkal terhelten) és az elemgyűjtés a közeli iskolával közösen. Egyre több óvodában komposztálnak, vállalják a használt étolaj gyűjtését, szerelnek fel a mosdóhelyiségekben keverőcsapokat, víztakarékos WC öblítőket és valósítják meg az energiával való fokozott takarékosságot. Vannak olyan óvodák (pl. Debrecenben, Berettyóújfalun, Bp. XIV. kerületében), amelyek előtt szelektív hulladékgyűjtőket állítottak fel, megvalósítják a fémdobozok préselését a gyűjtőbe helyezés előtt. Van, ahol próbálkoznak a biokertészkedéssel is (Bp. II. ker. Virágárok u. Óvoda). Több résztvevő utalt arra, hogy programjuk módosítása, kiegészítése folyamatban van. Javasolni fogják a hulladékkeletkezés megelőzésének, néhány hulladékkezelési (pl.: szelektív gyűjtés, komposztálás) és az eddigieknél többféle hulladékhasznosítási módnak a programba való megjelentetését.
2. Milyen ötletei vannak a helyi nevelési program ilyen szempontú bővítésére?
Az előzőekben jelzetteken kívül bővítenék azt a fenntarthatóság pedagógiájával, a gyerekek vásárlói szokásainak alakításával, a takarékosságra való még tudatosabb neveléssel. A szülői értekezletek témái közé beiktatnák a hulladékgazdálkodás témakört, a közös rendezvényeken megtanítanák a szülőket a hulladékhasznosítás néhány fortélyára. Néhányuk véleménye szerint nem a programon kell változtatni, hanem az óvodavezetők és a munkatársak környezethez való viszonyulásán, a témához való hozzáállásán, szemléletén, bővíteni kellene a környezeti nevelési ismereteiket!
Sok résztvevő vállalta fel, hogy átadja kollégáinak a továbbképzésen elhangzottakat, kiemelten a gyakorlati ötleteket. Sokuk szerint munkatársai nyitottak, érdeklődőek, fogékonyak a témára. Ez a jövőre nézve biztató!
A résztvevők jelentős többsége szerint az óvodapedagógusok továbbképzésében kiemelt szerepet kellene kapnia a fenntarthatóság pedagógiájára való felkészítésen belül a környezet- és természetvédelmi, hulladékgazdálkodási témákat felvállalóknak. Ez hozzájárulna a helyi nevelési programoknak témára vonatkozó tényleges átdolgozásához, és a pedagógusok valós szemléletváltozásához. Voltak olyan vélemények is, miszerint a továbbképzésekben helyet kellene kapniuk a család szemléletváltozását segítő módszertani ötleteknek, témáknak is. Az utóbbi észrevételek már túlmutatnak e továbbképzés keretein.
3. A továbbképzésen tanultakból gyakorlati munkájában mit tud megvalósítani?
A válaszokból az tükröződik, hogy a továbbképzést a résztvevők gyakorlat orientáltnak, gondolkodásra ösztönzőnek tartották. Úgy vélték, a sok gyakorlati ötlet, a játék és eszközkészítés (amelyről az óvodapedagógus előadóktól hallottak) nagyon hasznos volt, a napi munkájukban közvetlenül hasznosítható. Vannak, akik eddigi munkájukhoz kaptak megerősítést, mások úgy érzik, bátrabban fognak egy-egy ,,hulladék” témát beépíteni a foglakozásokba. Sokan elhatározták a hallottak és a látottak hatására, hogy nagyobb mértékben és többféle hulladékot fognak gyűjteni, illetve felhasználni illetve gyűjteni, tudatosabban fognak figyelni a vízzel, az energiával stb. való takarékosságra, valamint a szakszerű komposztálásra. Nagyon fontos, hogy megfogalmazták saját tudatosságuk fokozódását és azon elhatározásukat, hogy kollégáik, a szülők és a gyermekek szemléletének formálására, a jelenleginél fokozottabban fognak figyelni.
A konkrét feladatvállalások igen széles skálán mozognak a továbbképzésen tanultak alapján. Megvalósítandónak a következő ötleteket tartják: a barkácsolásban, a különböző foglakozásokon (pl. testnevelés, ének-zene, környezetismeret) a hulladékok alapanyagként való alkalmazása, elem- és papírgyűjtés, energiatakarékosság, környezetbarát tisztítószerek használata, kevesebb hulladéktermelés, vásárlási szokások játékos alakítása a gyerekeknél.
4. Milyen új ötletekre ösztönözték Önt a továbbképzésen elhangzottak?
A válaszok igen sokrétű, változatos tevékenységek lehetőségét jelzik. A legnagyobb eredmény, hogy úgy gondolják, tudatosabban fognak figyelni a hulladék keletkezésére, illetve csökkentésére, a vízzel, papírral történő takarékosságra.
Összefogottabban, tudatosabban fogják megszerezni a gyerekek manuális tevékenységeit, az anyaghasználat vonatkozásában. Többen vannak, akik kollégáik és a szülők szemléletének formálása, tájékoztatása érdekében továbbképzések, gyakorlati bemutatók, a zöld jeles napokon kiállítás szervezését – és azokon hulladékokból készült játékok, eszközök bemutatását- tervezik. Több kolléga újdonságként találkozott a komposztálás ajánlásával, javasolni fogják óvodájukban ezek kialakítását. A vásárlói szokások megváltoztatását, takarékosságot szolgáló ötleteket érdeklődve, rendkívül nyitottan fogadták
5. Tud-e Ön lakóhelyén (kerület, város, község) megvalósult hulladékhasznosítási formákról?
A kollégák válaszai jelzik a szelektív hulladékgyűjtés esetlegességét, illetve a témára vonatkozó tájékozatlanságukat. Egyértelműen lemérhetjük, hogy viszonylag kevés helységben történik szelektív hulladékgyűjtés. Folyamatos gyűjtést igen kevesen jeleztek, még mindig inkább az akciók szervezése a jellemző. Több helyen az iskolák, néhol az óvodák ennek szervezői, helyszínei. Legtöbben papír, autógumi, veszélyes hulladék (elem) gyűjtését említették. A Debrecenben és vonzáskörzetében megvalósuló szelektív hulladékgyűjtésről (papír, üveg, műanyag), amelyet ott az ÖKO-PANNON KHT szervez, igen pozitív tapasztalataik vannak az ebből a körzetből érkezett résztvevőknek. Hasonlóan elismerően nyilatkoztak a Budapesten tavasszal megindult szelektív gyűjtésről is, bár néhányan kevésnek tartották a kihelyezett gyűjtőládák számát. A Monorról érkezők számára érthetetlen a 2002-re már elkészült, a lakosság által támogatott területi hulladékgazdálkodási terv kivitelezésének elhúzódása. Többen észrevételezték a Kaiser élelmiszer kereskedelmi cégnél használt csomagolóanyagok óriási mennyiségét (például a felvágottakat külön-külön kétféle műanyagba csomagolják).
6. Saját háztartásában mennyi hulladék képződik egy hét alatt?
Igen szélsőséges értékeket mutat a „szeméttermelés”! A vegyes tüzelésű háztartásokban természetesen kevesebbet. A keletkezett hulladék mennyiségét meghatározza az egy háztartásban élők száma is. Az egyhetes megfigyelés eredményeként jelzett legkevesebb hulladékmennyiség két vödörnyi, a legtöbb 100 literes kukát kitöltő volt.
7. Mint magánember, mit fog a jövőben tenni az otthonában keletkezett hulladék csökkentésére?
A választ adók mintegy hetven százaléka legfontosabbnak vásárlói szokásainak megváltoztatását, kevesebb csomagolóanyagot tartalmazó termékek előnyben részesítését tartja. Megfogalmazták törekvésüket takarékosabb háztartás vezetésére is. Többek válaszában megjelent az otthoni komposztáló kialakításának, valamint a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításának illetve az abban való részvételnek az igénye még akkor is, ha a gyűjtőhelyek távol esnek lakóhelyükről. A kérdésre adott további válaszok a tanfolyamon elhangzottak szellemében fogalmazódtak mg: szelíd szerek használata, háztartási praktikák kipróbálása, hulladéktömörítés, a hulladékképződés megelőzése, ellenállás a reklám hatásának a családtagok szemléletének formálása, víztakarékos WC öblítő és keverőcsap felszerelése, energiatakarékos izzók vásárlása.
8. Van Önnek internet hozzáférési lehetősége? Hol?
A válaszolók kb. negyedének nincs internet hozzáférési lehetősége. Huszonöt százalékuknak van otthon. A többieknek a munkahelyen, a városi könyvtárban, a férj munkahelyén, vagy valamely családtagnál van lehetősége az internetezésre.
9. Szíveskedjen felmérni, hogy munkahelyének dolgozói közül hánynak van internet hozzáférési lehetősége?
A tanfolyam résztvevői által végzett felmérés szerint óvodánként, a munkatársak körülbelül 25 %-ának van otthon internet hozzáférési lehetősége. Körülbelül 25 %-nak egyáltalán nincs, körülbelül 50 %-nak a munkahelyén, a városi könyvtárban stb. van lehetősége az internet használatára.
10. A fenntarthatóságra nevelésnek milyen teljesíthető feladatai vannak Ön szerint az óvodában?
A résztvevők elsődlegesnek tartják az óvoda dolgozóit (nemcsak az óvodapedagógusokat) felvilágosítani – továbbképzések szervezésével, kiadványoknak az óvodába való rendszeres eljuttatásával – Földünk globális környezeti veszélyeiről, azok elhárításának helyi, gazdasági, társadalmi lehetőségeiről. Fontosnak vélik a most alakuló, formálódó fenntarthatóság pedagógiája tudományterület eredményeiről, óvodai módszertani változásairól, a pedagógusok így az óvónők folyamatos tájékoztatását, illetve véleményük meghallgatását. Ez utóbbit azért kérik illetve ajánlják, hogy tapasztalataikkal ők is résztvevői, kimunkálói lehessenek e pedagógiai irányzatnak. Meghatározónak ítélik meg mind a felnőttek, mind a gyerekek vonatkozásában az érzelmi motiválást illetve motiváltságot, az élményalapú tapasztalatszerzést kirándulásokon, múzeumlátogatásokon, a természet ünnepein ("zöld jeles napokon").
Feladatuknak tartják annak tudatosítását – a gyerekekben, a szülőkben, az óvoda dolgozóiban egyaránt -, hogy az ember a természet része és nem ura, a természet és az épített környezet szépségeire való rácsodálkozás képességének alakítását, a holisztikus szemlélet, látásmód alapozását. Munkájuk lényeges elemeinek vélik a gyerekek arra való rászoktatását, hogy az anyagoknak többféle funkciója lehet, hogy játékaikra vigyázzanak, hogy képessé tegyék őket hulladékokból, egyszerű eszközökkel játékok készítésére, hogy észrevétessék velük a valódi értékeket, hogy fejlesszék döntésképességüket, kreativitásukat, formálják ízlésüket, a szülők meggyőződését a fenntarthatóságra nevelés fontosságáról, hogy váljék mind a gyerekek, mind családtagjaik belső igényévé a környezetre való tudatosabb odafigyelés.