Minden háztartásban keletkezik szennyvíz, amely a konyha, a fürdőszoba és a WC használatának következménye. Mivel ennek ártalmatlanítása a napjainkban alkalmazott módszerrel rendkívül energiaigényes és költséges, ráadásul korántsem tökéletes, ezért a cél ebben az esetben is ugyanaz, mint a szilárd hulladék esetében, vagyis elsősorban a megelőzés, az ismételt hasznosítás, az újrafeldolgozás.

A megelőzés alapvetően víztakarékosságot jelent. Amíg nagyszüleink napi vízfogyasztása nem érte el személyenként a 30-40 litert, addig napjaink átlaga 150 liter/nap körüli. A megnövekedett igények folyamatos kielégítése ma már nehezen oldható meg. Ennek hátterében két dolog áll. Egyfelől a természetes vizek olykor már katasztrofális mértékű szennyezettsége, másfelől az éghajlatváltozás egyre határozottabb megjelenése, ami hazánkban az éghajlat szélsőségeinek fokozódásával, a szárazodás felerősödésével jár. Nyilvánvaló, hogy érdemes megbarátkoznunk azokkal a módszerekkel, amelyek segíthetnek vízkészleteink megóvásában.

MEGELŐZÉS = Víztakarékosság

Minden lehetséges módszert igyekezzünk megragadni a vízzel való takarékoskodás érdekében. Jó lehetőség kínálkozik erre például a WC-ben. A szaküzletekben már mindenütt kaphatók víztakarékos WC-tartályok, de van ennél hatékonyabb módszer is, az öblítés teljes elhagyása. Ez első hallásra meglepőnek tűnik, de a komposztálás segítségével ez is megoldható.

A „száraz WC" (komposztáló toilet) valójában egy kisebb vagy nagyobb, de mindenképpen jól szellőző tartály, amelybe a fekália (és legtöbb esetben a vizelet is), valamint a konyhai szerves hulladék gyűlik. A nagyobb tartályok alkalmazása esetén ezekben történik a szerves anyagok komposztálása, a kisebbek csak néhány hetes vagy hónapos tárolásra szolgálnak, a komposztálás máshol történik. Az elterjedtebb, nagyobb tartályos és több rekeszes rendszerek évente csak egy alkalommal igényelnek komolyabb munkát, akkor is inkább az elkészült komposzttal kell dolgoznunk. A komposztálódás során keletkező gázokat a tartályból egy szellőző cső segítségével kell eltávolítani, így a komposztáló toilet akár belső térben is alkalmazható. A többi helyiségben keletkező szennyvíz (szürkevíz) akár helyileg, akár központilag tisztítható.



Elsősorban Skandináviában tapasztalható az 1990-es években kifejlesztett „szeparációs WC" gyors terjedése. A szeparáció lényege, hogy a hagyományoshoz igen hasonlatos WC-csésze – az ember anatómiai viszonyainak megfelelően – két részre van osztva (az elsőbe kerül a vizelet, a hátsóba a fekália). A kevésbé elszántak csak a vizeletet kezelik külön, de már ez is számos előnnyel jár:

A fekália sorsa háromféle lehet: egyesek a vízöblítés mellőzésével gyűjtik, mások a vízöblítés után komposztálják, hogy további hasznos talajjavító anyagot nyerjenek belőle. A harmadik megoldás során a vízöblítés révén a csatorna-rendszerbe juttatják. A vízöblítéses szeparáló toilet jó kompromisszumot képvisel, nem csoda, hogy a szakemberek nagy jövőt jósolnak az eljárásnak.

HASZNOSÍTÁS

A legnagyobb probléma az, hogy a háztartások szinte minden feladatra ivóvíz tisztaságú vizet használnak fel. Erre természetesen semmi szükség nincsen, sőt bizonyos esetekben még csak nem is szerencsés megoldás.

Mosás: az ivóvíz az ország legnagyobb részén meglehetősen kemény, ezért mosógépeink védelmében célszerű volna (különféle vízlágyítók helyett) közvetlenül lágyvizet, vagyis esővizet használnunk. A módszer azonban sajnos nem olcsó, és számos műszaki problémával jár.

Öntözés: Sok kerttel rendelkező háztartás számára a nyári időszakban igen megterhelő a locsolással járó kiadás. A legtöbben saját kutak kialakításában látják a probléma megoldását, azonban a növények számára élettanilag sokkal kedvezőbb a csapadékvíz. Ez a megoldás már könnyebben kivitelezhető és valóban okos alternatívát jelent.

WC-öblítés: Nagy pazarlás, amikor az ivóvizet efféle célra használjuk. Alternatívaként ebben az esetben is a csapadékvíz, esetleg a kútvíz kínálkozik, de az előbbieknél egyszerűbb megoldást kínál a mosdóvíz felhasználása.

Konyha: Itt mindenképpen szükség van az ivóvízre, bár itt is csak a főzés kapcsán, a mosogatáshoz nem szükséges ilyen jó minőségű víz.

Szürkevíz hasznosítás

A mosogatás, mosás, fürdés során keletkező szennyvíz, a szürkevíz sem fertőző, sem növényi tápanyagot nem tartalmaz, ezért némi tisztítás után kiöntözhető.

Esővíz-hasznosítás

A legtöbb kertes ház lehetőséget kínál arra, hogy a telek egy részén esővízgyűjtő ciszternát alakítsunk ki. A méretezést illetően legalább 10 m3-es felszín alatti tárolóban érdemes gondolkodni, amely takarékos használat esetén egy hónapig is kielégíti az igényeket. Igen egyszerűen megoldható például az esővízzel való locsolás, ha azonban az automata mosógépet is ezzel akarjuk üzemeltetni, az már komolyabb beruházást, átgondolt tervezést igényel.

SZENNYVÍZTISZTÍTÁS

A keletkező szennyvizet általában csatornával gyűjtik, aztán kezelik. A kezelésnek kétféle módja van, az egyik a decentralizált, a másik a centralizált rendszer. A korszerű ártalmatlanítás lényege a decentralizált, környezetbarát tisztítási módszer alkalmazása. Ennek egyik típusa a hazánkban is alkalmazott nád-gyökérzónás szennyvíztisztítás. Nagyobb települések területén több telep működése is elképzelhető, de olyan megoldásokkal is találkozhatunk, ahol minden háztartás önálló rendszert alakít ki, így csatornázásra sincsen szükség. A kertes házak esetében kialakítható módszer alapeleme egy 60 cm mély, vízzáró fóliával bélelt medence, amely apró kaviccsal van telerakva, majd náddal, gyékénnyel beültetve. A rendszer mintájának a folyók kavicságyát tekinthetjük, ahol a kavicságyban élő hatalmas mennyiségű baktérium végzi a lassan átszűrődő víz tisztítását, leginkább a szerves komponensek eltávolítását. Ezt tetézi a nád és gyékény munkája, amely révén a rendszer a szervetlen szennyeződés jelentős részét is feldolgozza. Ha csak szürkevíz tisztításról kell gondoskodni, akkor 2 m2/fő, ha a szennyvízben fekália is van, 5-6 m2/fő területtel kell számolni. Az efféle rendszerekkel az általánosan alkalmazott központi tisztítóműveknél jobb tisztítási hatásfok érhető el.

A másik módszer lényege, hogy a szennyvizet egy fűz- (de lehet nyár, juhar) energiaültetvény segítségével egyszerűen elpárologtatják. 30-40 háztartás számára elegendő egy 300-400 m2 területű ültetvény kialakítása. A rendszer tökéletes működésének alapja ebben az esetben is az, hogy a terület alulról tökéletesen vízzáró legyen.

Ahol lehetséges, ivóvíz helyett használjon esővizet vagy szürkevizet!

Környezeti tanácsadó irodák

Az irodát működtető szervezet Telefon
Környezetvédelmi Minisztérium 1/457-3439,
80/401-111
Ökoszolgálat Alapítvány 1/311-7855,
80/269-446
Levegő Munkacsoport 1/361-3630
Magyar Humánökológus Társaság Tiszántúli Képviselet 52/480-597
Esztergomi Környezetkultúra Egyesület 33/400-150
Reflex Környezetvédő Egyesület 96/316-192
Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 46/352-010,
46/508-699
E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület 42/402-107,
42/423-818
Természet Ébredése Társulat 68/413-354
Pécsi Zöld Kör 72/510-333,
72/510-334
Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület 62/424-392
Gaja Környezetvédő Egyesület 22/343-669
Tisza Klub 56/424-695

A kiadványt megjelentette a

2002.