Létezik a hulladékoknak olyan köre, amelyek a termelési folyamatba újrahasználattal, illetve hasznosítással nem vezethetőek vissza. Vagy azért nem, mert az adott hulladék eleve nem alkalmas az újrahasználatra, illetve a hasznosításra, vagy azért nem, mert az adott műszaki-technológiai feltételek és adottságok mellett az újrahasználat, illetőleg a hasznosítás – a környezetvédelmi előnyökhöz viszonyítva – aránytalan költségekkel vagy más gazdasági terhekkel járna.

 

Környezetvédelmi okok miatt a hulladékok e fajtáit is kezelni, ártalmatlanítani kell, mivel a környezetre a véglegesen hulladékként visszamaradó anyagok fokozott veszélyt jelentenek. A hulladék ártalmatlanítása, a hulladék környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító hatásának megszüntetése, kizárása, amely megvalósítható a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagyis lerakással.

 

A hulladéklerakó építésének, üzemeltetésének, be-, illetve lezárásának részletes szabályait a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (IV. 5.) KvVM rendelet tartalmazza.

 

A hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X.10.) KöM rendeletet felváltó új jogszabály kidolgozására az alábbi fő okok miatt volt szükség:

 

•  A hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK tanácsi irányelv (Irányelv) és mellékletei a hulladék vizsgálatának és átvételének általános feltételeit határozták meg, a vonatkozó részletes szabályokat azonban csak az Irányelvet kiegészítő 2003/33/EK tanácsi határozattal (Határozat) hirdették ki, melyet az Európai Unió tagországainak alkalmazniuk kell.

Az Irányelvben, illetve a Határozatban előírt háromszintű hulladékvizsgálati rendszeren belül (alapjellemzés, megfelelőségi vizsgálat és helyszíni ellenőrző vizsgálat) különösen fontos szerepet játszanak a kioldási vizsgálatok, melyek eredményei ismeretében lehet a hulladékok rövid és hosszú idejű kioldódási sajátságait megismerni, illetve az eredményeknek a kioldási határértékekhez való viszonyításával meghatározni, hogy az adott hulladék megfelel-e a különböző típusú hulladéklerakókra előírt feltételeknek, azaz a hulladék az adott hulladéklerakón lerakható-e.

 

•  Az Irányelv, - és annak megfelelően a 22/2001. (X.10.) KöM r endelet - csak a lerakók lezárására és utógondozására tett előírásokat, nem tartalmazta azonban kellő részletességgel a régi, illetve bezárt vagy a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény hatályba lépésekor még működő, legkésőbb 2009-ig bezárandó hulladéklerakók rekultivációjának előírásait.

A rekultiváció szakszerű és jogilag megalapozott tervezését és kivitelezését új rendelkezés megalkotásával és hatályba léptetésével lehet elérni. Az újraszabályozás hatására nagymértékben könnyebbé válik a hulladéklerakók tervezését, üzemeltetését és rekultivációját végző szakemberek munkája, valamint egyszerűsödik a hulladéklerakók létesítését, működését és lezárását engedélyező és ellenőrző hatóságok tevékenysége is.

 

 

•  A 2003.évi XII. törvény módosította az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. Törvényt. E törvény 52. §-ának (6) bekezdése alapján az építésügyi hatósági jogkört - hulladéklerakók vonatkozásában - a környezetvédelmi, természetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség gyakorolja. A lefolytatandó hatósági engedélyezési eljárásokban az építésügyi hatóság szakhatóságként működik közre.

 

A hulladéklerakókhoz kapcsolódó tevékenységekkel (beruházás, üzemeltetés, bezárás, rekultiváció, valamint lezárás és utógondozás) összefüggő önkormányzati, tervezői és kivitelezői, valamint hatósági feladatok szakmailag magasabb szintre történő emelése érdekében az alábbi részletes tervezési segédletek (útmutatók) készülnek el 2006. I. félévében (elkészülést követően a honlapon elérhetők lesznek):

 

•  hulladéklerakó tervezése, üzemeltetése,

•  hulladéklerakó rekultivációja,

•  hulladék lerakására és átvételére vonatkozó vizsgálati követelményrendszer.

Ártalmatlanítás: lerakás