Velencei-tó térségének természetföldrajza

A tó a Velencei-hegység lábánál lévő süllyedékben található. Vízgyűjtő területe a Vértes- hegység DK-i lejtőjére, a Mezőföld É-i részére és a Velencei-hegységre terjed ki, nagysága 602,4 km2.

A tó hossza 10,8 km, átlagos szélessége 2,3 km, térfogata 160 cm-es vízállásnál 41,1 millió m3, átlagos mélysége 1,6 m. Partvonalának hossza 28,5 km. A part- és mederszabályozási munkák során a tó területe 24,5 km2-re módosult. A nyílt összefüggő vízfelületek aránya 14,7 km2- re változott.

 A tó medencéjének kialakulása mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt következett be, földtörténeti szempontból fiatal képződmény.

A tó medence két egymásra merőleges árkos vetődésből keletkezett, részben ÉK-DNY-i, részben erre merőleges ÉNY-DK-i süllyedékben.

A tó környezete viszonylag kiegyensúlyozott éghajlatú és időjárású területen fekszik.  A Velencei tó térsége a sokéves adatok alapján az ország napfényben gazdag tájai közé tartozik. A napfénytartam sokéves átlagban meghaladja az évi 2000 órát. Az éves átlagos hőmérséklet 10,4 oC, a nyári hónapokban 20,6 oC. Az átlagos vízhőmérséklet 10,8 oC, a nyári hónapokban 20,5 oC. A tó vízhőmérséklete a sekély vízmélység miatt - gyorsan követi a levegő hőmérséklet változásait.

A jégborított napok száma több év átlagában 55 nap.

Az állójég legrövidebb időtartama 2 nap, a leghosszabb 108 nap volt.Az átlagos jégvastagság 20-25 cm, a legnagyobb jégvastagság elérte a 40-45 cm-t.

A szélsebesség sokéves átlaga 2,7 m/sec.

A tó vízrendszere három fő részre tagozódik: a Császárvízre, a Vereb-Pázmándi vízre és a tó közvetlen vízgyűjtőjén lévő vízfolyásokra.

A vízgyűjtő terület É-i része karsztos, itt a csapadék jelentős része a mélyebb rétegekbe beszivárog, így a területről a lefolyás minimális.