A Balaton vízkészlet-gazdálkodása, vízminőség-ellenőrzése

A Balaton vízkészlet gazdálkodásának alapvető szempontjai az üdülési vízhasználat és kommunális vízigény kielégítésének biztosítása. A vízkészlet-gazdálkodás állami feladatait a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság látja el.

A tóból való éves vízfelhasználás 30-40 tómm.
A vízgyűjtőt is beleértve az éves vízjogi engedéllyel lekötött vízkészlet 50 millió m3.

A tó vízszintszabályozása a Sió-zsilippel és a 121 km hosszú Sió csatornán keresztül történik.

A leeresztő zsilip névleges vízemésztő képessége 80 m3/sec.
A Balaton víztere négy medencére osztható, amelyek vízminőség szempontjából is különbözőséget mutatnak.
Medencék
Keszthelyi - Szigligeti - Szemesi - Siófoki
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
1999
1998
1995
1994
1982
1974
OECD szerinti minősítés
Oligotróf <8 µg/l
Mezotróf 8-25 µg/l
Eutróf 25-75 µg/l
Hipertróf >75 µg/l
     
Az ábrasor összeállításánál a nyári időszakban a nyílt vízen mért klorofill-a értékeket vettük figyelembe.
 
A tó vízminősége nyugatról keletre fokozatosan változik, a keleti medencében kedvezőbb minőségét mutatva. A vízminőség különbségét a medencénként eltérő - időnként előforduló - algásodás is jelzi.

A tó vízminőségét egyre csökkenő mértékben ugyan, de kedvezőtlenül befolyásolja, a Zala vízgyűjtőről érkező növényi tápanyag, amely a Kis-Balatonból távozva a tó összes terhelésének több, mint egyharmada.