NYITÓLAP
A MINISZTÉRIUM
AKTUÁLIS
ELÉRHETŐSÉGEK
ZÖLD-PONT SZOLGÁLAT
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
SZAKMAI HONLAPOK
 
25 éves a légszennyezés mérséklésére irányuló nemzetközi egyezmény
2005-01-04 11:24:29
25 évvel ezelőtt, 1979. november 13-án Genfben 34 európai ország (köztük Magyarország), az Egyesült Államok és Kanada képviselői aláírták a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló Egyezményt. A negyedévszázados jubileum alkalmából áttekintést adunk az Egyezmény megalkotásának előzményeiről, a kitűzött célok megvalósítását szolgáló szakterületi jegyzőkönyvek legfontosabb előírásairól és az összeurópai szinten elért eredményekről. Bemutatjuk a Magyarországra háruló kötelezettségeket és ezek megvalósításának helyzetét.
Az évfordulóra az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága, Genfben, angol, francia és orosz nyelven kiadványt jelentet meg. Emellett valamennyi országban, amely az Egyezmény Részes Fele, készül a nagyközönség tájékoztatását szolgáló országspecifikus összefoglaló áttekintés.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete, ennek regionális és szakosított szervei az elmúlt közel hatvan év során Földünk politikai konfliktusainak kezelése, gazdasági, humanitárius, kulturális és környezetvédelmi problémáinak megoldása érdekében számos egyezményt dolgoztak ki és fogadtak el. Ezek közül sok megállapodás eredményesnek bizonyult a gyakorlati alkalmazásban, több viszont kevésbé volt hatékony. A hatékonyság lemérése megbízhatóan hosszabb időszak sikerei, esetleg megtorpanásai alapján lehetséges.

A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által előkészített és azóta is koordinált Egyezményt 1979-ben 34 európai ország (köztük Magyarország), az Egyesült Államok és Kanada képviselői írták alá. Az Egyezmény Részes Feleinek száma azóta nőtt, részben az európai térségben bekövetkezett politikai változások (a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlásával az utódállamok száma nőtt), részben pedig az új csatlakozások (Ciprus, Málta) miatt, továbbá az Egyezmény Részes Fele lett az Európai Gazdasági Közösség, illetőleg az Európai Unió.

Az Egyezmény végrehajtása több szempontból eredményesnek bizonyult. Európa és Észak-Amerika területén jelentősen csökkent a légszennyező anyagok kibocsátása, kimutathatóan javult a levegő minősége és megkezdődött a sérült ökoszisztémák regenerálódása. Ugyanakkor az elmúlt 25 év alatt végzett elemzések újabb és újabb tennivalókra hívták fel a figyelmet, így a feladatok sokrétűbbé váltak.

Az Egyezmény megalkotásának előzményei
Az 1960-as években skandináv tudósok megállapították, hogy tavaik flórájának és faunájának pusztulását elsősorban a savas esők okozzák, amelynek forrásait nem Skandináviában, hanem a több száz kilométerre levő és igen sok, nagy kéntartalmú fosszilis energiahordozót felhasználó Egyesült Királyságban, illetve Nyugat-Európában találták meg. Rámutattak arra, hogy a kibocsátások növekedésében jelentős szerepet játszik a fosszilis energiafelhasználás, azon belül is a szilárd tüzelőanyagok és a folyékony szénhidrogének felhasználásának minden korábbit meghaladó mértékű növekedése.

Növekedett a helyhez kötött és a mozgó légszennyező források (gépjárművek) száma és a kibocsátás mennyisége. Hasonló jelenségeket és tendenciákat figyeltek meg Észak-Amerikában is.
A környezeti károk mind nagyobb mértékű növekedése, a fokozott erdőpusztulás, a talaj és a tavak savasodása, egyes területeken a teljes halállomány eltűnése, a kulturális és a történelmi emlékek pusztulása, az épített környezet romlása, a szerkezeti anyagok gyorsabb tönkremenetele, korróziója, az emberi egészség károsodása stb. mind fokozottabban igényelte a környezetszennyezés csökkentését, illetve első lépésként legalább a növekedés ütemének mérséklését.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a légköri környezetszennyezés nem ismer határokat, terjedése nem áll le az országhatárokhoz érve. A légköri folyamatok révén a légszennyező anyagok káros hatásaikat nem csak keletkezésük környezetében fejtik ki, hanem attól nagy távolságra, akár több ezer kilométerre is. Felismerték, hogy a helyzet javítására csak széleskörű nemzetközi együttműködés keretében van lehetőség.

A savasodás elleni nemzetközi küzdelem az ENSZ égisze alatt megtartott 1972. évi stockholmi „Emberi Környezet” konferenciával (Conference on Human Environment) vette kezdetét. Az akkori nemzetközi politikai helyzetben ez az együttműködés igen nagy jelentőségű volt, és megteremtette annak lehetőségét, hogy 1979. november 13.-án Genfben elfogadják a Genfi Egyezményt. Az Egyezmény csak a kén-dioxid (mint légszennyező anyag) kibocsátásokat nevesítette, a többit csak általánosságban említette, és nem tartalmazott tételes kibocsátás csökkentési előírásokat. Ezeket a későbbiekben elfogadott jegyzőkönyvek tartalmazzák.

Az Egyezmény volt az első, sokoldalú, a légköri környezet védelmére irányuló nemzetközi megállapodás, amelynek mindezeken túlmenően további, igen nagy jelentősége abban nyilvánult meg, hogy a különböző politikai berendezkedésű országok tudósai és szakértői azóta is évtizedeken át együttműködtek a környezetszennyezés leküzdése érdekében, hozzájárulva ezzel a politikai stabilitáshoz is.

Az Egyezmény keretében munkacsoportok, szakértői bizottságok alakultak, valamint együttműködési programok indultak a légszennyező anyag kibocsátások elfogadott mértékű csökkentési lehetőségeinek kidolgozására, újabb megállapodások előkészítésére, és a fenntartható fejlődés biztosításához szükséges feltételek kimunkálására. A beindított nemzetközi együttműködési programok keretében ezernél is több szakértő és tudós került közeli munkakapcsolatba. Széleskörű információcsere indult meg a résztvevő országok között, amely segítséget és megbízható tájékoztatást nyújtott a döntéshozók számára feladataik elvégzéséhez, illetve a környezetvédelem szempontjainak érvényesítéséhez.

Az Egyezmény céljainak megvalósítása

Az Egyezmény konkrét emisszió csökkentési előírásokat nem tartalmazott, ezek az Egyezmény céljainak megvalósítását szolgáló jegyzőkönyvekben szerepelnek. Az elfogadott jegyzőkönyvek áttekintését a melléklet tartalmazza.
Alapvető fontosságú a légszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére kidolgozott európai együttműködési program, amelynek végrehajtását és finanszírozását az un. EMEP (European Monitoring and Evaluation Programme) Jegyzőkönyv biztosítja. Ennek keretében Európa területén mintegy 100 mérőállomásból álló rendszert alakítottak ki, amelyben a légszennyező anyagok (SO2, NO2, O3, NH3, CO2, HNO3 gőz, egyes nehézfémek, aeroszolok stb.) koncentrációinak, azok ülepedésének, a csapadékvíz kémiai összetételének és a meteorológiai jellemzőknek egységes metodika szerinti mérése folyik. Magyarország az EMEP rendszerbe kapcsolt K-pusztai mérőállomás adatainak a nemzetközi központokba (Oslo és Moszkva) történő továbbításával teljesíti az előírt adatszolgáltatási kötelezettségeit.

Az EMEP rendszerben működő mérőállomások adatainak segítségével ellenőrzik az európai térségben a végrehajtott emisszió csökkentési programok eredményességét. A mért koncentráció és ülepedési adatokból ugyanis nyomon követhető a légszennyező anyagok talajközeli koncentrációváltozásának hosszú távú trendje. A meteorológiai adatok elemzésének segítségével pedig megállapítható az, hogy Európa egyes területeire mely más területekről származó légszennyező anyagok ülepednek ki. Vagyis az, hogy az érzékeny ökoszisztémák védelme érdekében a kontinens mely részein és milyen mértékű kibocsátás csökkentést kell végrehajtani.

A környezet savasodásának csökkentése érdekében első lépésként a légkörbe jutó kén-dioxid mennyiségét kellett korlátozni. Ezt a célt szolgálta az 1985. évi Helsinki Jegyzőkönyv, amely az Egyezmény Részes Feleinek többsége által elfogadható, az 1980. évi kibocsátáshoz viszonyított, egységesen 30 %-os kén-dioxid mérséklést írt elő 1993-ig. Magyarország tekintetében a Jegyzőkönyv az 1980. évi 1632 kt kén-dioxid emisszió 1142 kt-ra történő csökkentését írta elő 1993-ra. (A tényleges kibocsátásunk 1993-ban 757 kt volt). A Jegyzőkönyvben foglaltak teljesítésének következtében Európában összességében mintegy 38 %-kal csökkent a kén-dioxid kibocsátás, javult a levegő minősége és megállt a sérült ökoszisztémák állapotának további romlása.

A kén-dioxid kibocsátások alakulását Európában az 1. ábra mutatja. A Tg mértékegység Mt-nak felel meg, tehát 60 Tg SO2 60 millió tonna kén-dioxid emissziónak felel meg. A 2010, illetve a 2020 IIASA BL jelölés az International Institute for Applied Systems Analysis (Laxenburg, Austria) által 2010, illetve 2020 évekre kidolgozott előrejelzésre utal. A magyarországi kén-dioxid kibocsátások alakulását a 2. ábra mutatja ágazatonként. Látható, hogy az erőművi energiatermelés részaránya meghatározó a kén-dioxid kibocsátásában.

Az 1988. évi Szófiai Jegyzőkönyv a nitrogén-oxid kibocsátások „befagyasztására” tartalmazott előírásokat. A Jegyzőkönyvet aláíró országok alapvető kötelezettségként vállalták, hogy nitrogén-oxid kibocsátásaik 1994. év végén nem fogják túllépni az 1987. évi szintet. [A Jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg a nyugat-európai országok nyilatkozat formájában 30 %-os emisszió mérséklést vállaltak 1999. végéig.] Magyarország 1987. évi NOX kibocsátása 265 kt volt, ennek szinten tartását vállaltuk (tényleges kibocsátásunk 1994-ben 183 kt volt). A Jegyzőkönyvben az alapvető kötelezettségek között megjelent az elérhető legjobb technika alkalmazásának igénye a legfontosabb helyhez kötött forráskategóriákra (erőművi tüzelőberendezésekre), valamint az új mozgó forrásokra (gépjárművekre).

Kötelezettségként jelent meg az ólommentes benzin széleskörű elérhetőségének biztosítása a katalizátorral felszerelt gépjárművek közlekedésének megkönnyítése érdekében. A Jegyzőkönyvben foglaltak teljesítésével Európában összességében mintegy 15 %-kal csökkent az NOX kibocsátás. A nitrogén-oxid kibocsátások alakulását Európában a 3. ábra, Magyarországon pedig a 4. ábra mutatja. A nitrogén-oxid kibocsátások alakulásában a közlekedés a meghatározó ágazat, de az erőművi energiatermelés részaránya is 15-20%.

A levegő minőségének javulásában azonban nem sikerült áttörést elérni. A nagyvárosok belterületein − kedvezőtlen meteorológiai viszonyok fennállása esetén – a gépjárműforgalom által okozott nitrogén-oxid és szénhidrogén emisszió gyakran fenyeget szmogveszéllyel.

A nyaranta előforduló fotokémiai szmog és a talajközeli nagy ózonkoncentrációk kialakulásának gyakoriságát kívánta mérsékelni az 1991. évi Genfi Jegyzőkönyvben rögzített kötelezettségvállalás, amely szerint az aláíró országok az illékony szerves vegyületek (Volatile Organic Compounds:VOC) kibocsátását az 1988. évi szinthez képest 1999-ig 30 %-kal csökkentik.

Egyes országok esetében bizonyos fajlagos mutatók (területegységre, illetőleg lakosszámra vonatkoztatott kibocsátás) alapján a VOC emissziók szinten tartása szerepelt az alapvető kötelezettségvállalások között. Magyarország esetében a bázisévhez tartozó 205 kt emisszió szinten tartása 1999-ig volt a feladat (tényleges kibocsátásunk 1999-ben 170 kt volt).
A VOC emisszió nagyrészt közlekedési eredetű (a benzin párolgásából származik) és az ipari, valamint a háztartási oldószerhasználat következménye.

A kibocsátások csökkentésére irányuló u.n. „első generációs” jegyzőkönyvek (1985. I. SO2; 1988. NOX; 1991. VOC) végrehajtásának eredményei bebizonyították azt, hogy az európai országok közös elhatározáson alapuló (bár eltérő mértékű) erőfeszítései hoztak eredményeket, csökkent az érzékeny ökoszisztémák savas terhelése, javult a környezeti levegő minősége. Az elemzések azonban azt is mutatták, hogy a kontinens érzékeny ökoszisztémáinak területén továbbra is nagy volt a savasodást okozó kénvegyületek kiülepedésének mértéke. Ez a körülmény kikényszerítette a további jelentős kén-dioxid emisszió csökkentés megvalósításának igényét. Ugyanakkor az energiahordozók felhasználásának arányában végbement változások és a technológia fejlődése is lehetővé tették a kén-dioxid emisszió további csökkentését. Az energiahordozók felhasználásának aránya fokozatosan tolódott a nagy kéntartalmú szenekről a kisebb kéntartalmú folyékony fűtőolajok és főleg a földgáztüzelés irányába. Emellett az erőművi kéntelenítési eljárások alkalmazása általánossá vált.

A vázolt körülmények között született meg az 1994. évi Oslói Jegyzőkönyv a kénvegyületek kibocsátásának vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának további csökkentéséről (az u.n. II. kén-dioxid jegyzőkönyv). Az alapvető kötelezettségeket a kritikus terhelések összeurópai szinten történő csökkentéséhez szükséges, országonként differenciált emisszió mérséklési igény szerint állapították meg. [Kritikus terhelés a savasodás szempontjából meghatározott, megengedett kén és nitrogén vegyületek kiülepedésének mértéke, amelynél kisebb értékek esetében a vizsgált területen hosszabb időszak alatt sem lép fel a környezet károsodása.]. A differenciált megközelítésnek megfelelően modellszámítások alapján megállapították azt, hogy az érzékeny ökoszisztémák terhelésének csökkentése érdekében Európa mely részein és milyen mértékű emisszió csökkentést kell végrehajtani. Magyarországnak az 1980. évi bázis szinthez (1632 kt) viszonyítva kén-dioxid kibocsátását 2000-re 45 %-kal (898 kt-ra) kellett, illetve 2005-re 50 %-kal (816 kt-ra), 2010-re pedig 60 %-kal (653 kt-ra) kell csökkentenie. (tényleges SO2 kibocsátásunk 2000-ben 486 kt volt).

Az Oslói Jegyzőkönyv előkészítésének időszakára megerősödött az az álláspont, hogy a kibocsátás csökkentési kötelezettségeken túlmenően a Jegyzőkönyv tartalmazzon kötelező érvényű kibocsátási határértékeket is, amelyek betartása részben elősegíti az adott ország emisszió csökkentési kötelezettségének teljesítését, részben pedig a szükséges intézkedések végrehajtásának ellenőrizhetőségét is szolgálja. A Jegyzőkönyv mellékletét képezte az u.n. nagy tüzelőberendezések SO2 kibocsátási határértékeire vonatkozó táblázat, amelynek előírásait az 500 MWth névleges bemenő hőteljesítménynél nagyobb tüzelőberendezések esetében 2004. július 1. után kötelező jelleggel, az 50 és 500 MWth közötti névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések esetében pedig irányértékként kellett alkalmazni. Az előírások megegyeztek az Európai Közösség vonatkozó irányelvében foglaltakkal. Magyarország ezen kibocsátási határértékeket vette figyelembe a nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó hazai szabályozás kidolgozása során. Ez nagy mértékben elősegítette később (2003-ban) az Európai Unió előírásaival harmonizáló magyar szabályozás elfogadtatását és végrehajtását. Ugyancsak kötelező előírás volt a dízelüzemű közúti járművek tüzelőanyaga, a gázolaj kéntartalmának 0,05 %-os határértéke.

Az 1990-es évektől kezdve mindinkább szoros kapcsolat (megfelelőség) alakult ki az ENSZ EGB által előkészített és koordinált jegyzőkönyvi előírások és az Európai Közösség, illetőleg az Európai Unió követelményrendszere között. Ennek pozitív, szinergikus hatása jelentkezett olyan módon, hogy az ENSZ EGB munkájában részt vevő, de még az Európai Unión kívüli országok (a 2004. május 1-én az EU tagországává vált 10 ország, köztük Magyarország) nemzeti előírásaikat az egyes jegyzőkönyvekben rögzített követelmények szerint alakították ki, és ezzel egyben elősegítették az EU jogharmonizáció végrehajtását is.

A szakmai szempontok azt indokolták, hogy a hagyományos, nagy tömegben elforduló légszennyező anyagok, mint a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátásának korlátozásán túllépve az Egyezmény hatókörét a környezeti levegőbe kibocsátott kis mennyiségű, de igen toxikus anyagok kiküszöbölésének irányába terjesszék ki.

Ilyen cél érdekében készítették elő az 1998. évben, a dániai Aarhusban aláírt, a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyezőanyagok (Persistent Organic Pollutants: POP) és nehézfémek légköri kibocsátásának csökkentéséről szóló Jegyzőkönyveket.
A POP Jegyzőkönyv 14 POP anyag kibocsátását szabályozza, bizonyos anyagok, termékek gyártását és felhasználását betiltja, másokét korlátozza.

A környezetben tartósan megmaradó szerves anyagok főbb csoportjai: a több gyűrűs aromás szénhidrogének; a klórt tartalmazó bifenilek; a dioxinok és furánok; egyes oldó- és növényvédő szerek (pl. DDT); bróm tartalmú égéskésleltető anyagok; rövid láncú, klórozott szénhidrogének stb. Ezek jellemzően toxikusak, nehezen bomlanak le, a kibocsátó forrásoktól nagy távolságra jutnak el, az élő szervezetekben feldúsulnak és további kedvezőtlen egészségügyi és környezeti hatásaik vannak. Alacsony szintű krónikus expozíciójuk is okozhat reprodukciós, immunrendszeri, fejlődési, idegrendszeri zavarokat, egy részük pedig rákkeltő. A Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó anyagok tekintetében a gyártás és a felhasználás kiküszöbölésére Magyarországon intézkedést nem kellett hozni, mert a szabályozás alá vont anyagok gyártása hazánkban nem folyt, illetőleg felhasználásuk régóta megszűnt (pl. a DDT-é 1996-ban), vagy szigorúan korlátozott.
A nehézfémek légköri kibocsátásának korlátozásáról szóló 1998. évi Aarhusi Jegyzőkönyv a kadmium, az ólom és a higany ipari forrásokból, technológiai folyamatokból, hulladékok égetéséből és a közlekedésből származó kibocsátásának csökkentését írja elő. Magyarországon az ólomemisszió az ólommentes benzin teljes körű bevezetését követően a korábbi évek kibocsátásának töredékére esett vissza (lásd az 5. ábrát). A kadmium és a higany kibocsátás kis mennyiségű és csökkenő jellegű, a Jegyzőkönyv előírásainak érvényesítése érdekében külön intézkedést nem kellett hozni. Megjegyezzük, hogy a Jegyzőkönyv hatálya alá tartozó nehézfémek körének kibővítése várható az elkövetkező években.

A levegőtisztaság-védelem területén jelentős előrelépés a savasodás, az eutrofizáció és a talaj közeli ózon csökkentésére irányuló 1999. évi Göteborgi Jegyzőkönyv.

Az 1990-es években tett, eredményeket hozó intézkedések ellenére a savasodás, az eutrofizáció és az emberi egészségre és a növényzetre ártalmas talaj közeli ózon kritikus értékeit továbbra is gyakran meghaladják a mérési adatok Európa számos területén. Ezért a környezet megóvása érdekében úgy döntöttek az Egyezmény Részes Felei, hogy a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a VOC kibocsátását a meglévő Jegyzőkönyvekben vállaltaknál nagyobb mértékben és komplex módon szükséges csökkenteni. Először került jegyzőkönyvi szabályozásba az ammónia (amely nagyrészt mezőgazdasági eredetű), s ezzel ez az első olyan Jegyzőkönyv, amely több szennyezőanyagot érint, és ezek különféle hatásait átfogóan kezeli. A Jegyzőkönyvben szabályozott szennyezőanyagok a légkörben nagy távolságra szállítódnak, és országhatárokon átterjedő hatásokkal járnak.

A Göteborgi Jegyzőkönyv támaszkodik a felsorolt Jegyzőkönyvekben rögzített kötelezettségekre. Azokon túlmutat, egyrészt az országos összkibocsátások értékeinek további szigorításával, másrészt a környezetvédelmi követelmények több elemre kiterjedő meghatározásával, s számos helyen a legjobb rendelkezésre álló technika (best available technique: BAT) bevezetésének előírásával.

A Göteborgi Jegyzőkönyvben rögzített kibocsátás csökkentési előirányzatok az Európai Unió 2001/81/EK irányelvében is megjelentek. Az ebben foglaltak a jogharmonizáció során beépültek a magyar jogi szabályozásba is. A követelmények azonosak a Jegyzőkönyvben foglaltakkal azzal, hogy az SO2 kibocsátást a 2010. évre előírt 550 kt helyett 500 kt-ra kell csökkenteni. Tényleges SO2 kibocsátásunk 2002-ben 359 kt volt, tehát az SO2 összkibocsátási határérték betartása a gazdaság és az energiafelhasználás növekedése esetében is teljesíthető. Az NOX, a VOC és az ammónia nemzeti összkibocsátási határértékeinek betartása 2010-ig számos, összehangolt intézkedést tesz szükségessé, amelyeket levegőtisztaság-védelmi intézkedési terv fog össze.
A kibocsátások csökkentése együtt jár a légszennyező technológiai folyamatok, ezen belül különösen az energetikai folyamatok hatásfokának javításával. A felhasznált tüzelőanyagok mennyiségének csökkentése következtében kisebb lesz a szén-dioxid emisszió, ami jelentős mértékben hozzájárul a klímavédelmi feladatok megoldásához.

Az elmúlt években az Egyezmény célkitűzései közé beemelték az Európai Unióban érvényesülő irányzattal összhangban, a szilárd anyag (por, particulate matter: PM) kibocsátások jelentős csökkentését. Ennek az az indoka, hogy a 10 μm-nél, de leginkább a 2,5 μm-nél kisebb szilárd anyag részecskék egészségkárosító hatását az utóbbi évtizedben végzett kutatások egyértelműen bebizonyították. A szilárd anyag szennyezés kis szemcseméretű, finom frakciójában a dízelüzemű gépjárművek által kibocsátott korom részaránya jelentős. Az Egyezmény célkitűzéseinek végrehajtását fogja szolgálni az elkövetkező években kidolgozandó PM Jegyzőkönyv.

Összefoglalás

Az előzőekben röviden bemutattuk azt, hogy a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló Genfi Egyezmény célkitűzéseinek megvalósulása az elmúlt 25 évben Európában és Magyarországon is a kibocsátások jelentős csökkentését eredményezte. [Ezzel egyidőben az Egyesült Államokban és Kanadában ugyancsak jelentős emissziócsökkentési programot valósítottak meg.]. Ennek következtében Európában és hazánkban is javult a levegő minősége, csökkent az ökoszisztémák terhelése és megkezdődött a sérült ökológiai rendszerek regenerációja. A nemzetközi együttműködés keretében végrehajtott programok jelentősen hozzájárultak a részt vevő országok környezetvédelmi kultúrájának fejlesztéséhez, a jogi szabályozás, a mérési és értékelési módszerek korszerűsítéséhez, valamint a környezetvédelmi problémák komplex szemléletű megoldásához.