NYITÓLAP
A MINISZTÉRIUM
AKTUÁLIS
ELÉRHETŐSÉGEK
ZÖLD-PONT SZOLGÁLAT
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
SZAKMAI HONLAPOK
 
Ökoturizmus
2004-03-23 10:20:24
Az ökoturizmus komplex megoldási lehetőséget kínál a védett természeti területek kezelői számára a vendégforgalom ellenőrzött keretek között tartására úgy, hogy a fejlesztésekből származó előnyökből a természetvédelem szervezetei mellett a helyi közösségek is részesülhetnek a felek kölcsönös megelégedésére.
A 20. század végére nyilvánvalóvá vált, hogy a turizmus fejlődésének napjainkban is tapasztalható iránya éppen azoknak a természeti értékeknek a pusztulásához vezet, amelyek a turisztikai termékek alapját képezik. A helyváltoztatásból, tartózkodásból és a szabadidő eltöltésének különböző formáiból eredő negatív hatások a természeti erőforrások elszennyeződéséhez és mennyiségük csökkenéséhez, az élővilág háborítatlanságának és változatosságának veszélyeztetéséhez, sok helyen pedig a természetes tájkép rombolásához vezetnek. Végül a turisták által egykor kedvelt célterületek elveszítik vonzerejüket. A világ egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágának szereplői közül éppen ezért egyre többen ismerik fel a helyzet súlyosságát és olyan megoldási lehetőségek után indult meg a kutatás, amelyek a turizmus hosszú távon fenntartható fejlődésének alapjául szolgálhatnak. Teszik mindezt a keresleti oldal egyre növekvő nyomásának hatására. Felmérések bizonyítják ugyanis, hogy a turisták nagy része számára a célterületen található érintetlen táj, változatos élővilág és a tiszta környezet a legfontosabb turisztikai vonzástényezőkké léptek elő.

E megerősödött, a környezetért felelősséget vállaló magatartás eredményeként a világ nemzeti parkjainak és más védett természeti területeinek száma és látogatottságuk mértéke fokozatosan növekszik. A természetvédelem oldaláról világszerte elterjedt az a törekvés, hogy az egyes országok természeti és táji kincsekben leggazdagabb területeit nemzeti parkká nyilvánítva őrizzék meg nemcsak a maguk, hanem az eljövendő generációk számára egyaránt. A megnövekedett érdeklődés és a megőrzési alapfunkció jelentős konfliktushoz vezet a működés és fenntartás során, ha megfelelő óvintézkedésekkel nem próbálják kivédeni azokat. Egyfajta szimbiózis megteremtése azonban elengedhetetlen, hiszen működésükön keresztül a nemzeti parkok fontos szerepet töltenek be a környezetért és természetért felelősséget vállaló magatartás széles körben való elterjedéséhez szükséges társadalmi-gazdasági változások megalapozásában.

A turizmus természeti környezetre gyakorolt terhelése mellett a fogadóterület lakosaira, illetve azok közösségeire vonatkoztatott pozitív vagy negatív hatásokat is figyelembe kell venni. A turizmus fellendülése nagymértékben hozzájárul egy terület gazdaságának fejlődéséhez azáltal, hogy pl. munkahelyeket teremt; de ezzel ellentétes folyamat játszódik le akkor, amikor a belőle származó bevételeket nem az adott terület fejlesztésére forgatják vissza. A turisták tömeges megjelenése a helyi lakosság mindennapi életét megzavarhatja, a különböző kultúrák találkozása mélyebb ellentétek forrásává válhat. A turizmus fenntartható fejlődésének elmélete megköveteli tehát az adott fogadóterületen élők aktív közreműködését és a fejlesztések folyamán részükre biztosított előnyök garantálását.

Hasonló viszony figyelhető meg a helyi közösségek részéről a védett természeti területekhez fűződő kapcsolatukban. A védett területeken a fenntartható természet- és racionális tájhasználat gyakorlati alkalmazásából következően ugyanis a természetmegőrzés szempontjait más ágazatokkal összhangban kell érvényesíteni. Ennek során számos olyan törvényi, jogszabályi megkötésnek, korlátozásnak kell eleget tenni, amelyek a nem védett területeken élőkkel szemben hátrányosan érintik például egy nemzeti park és környékének lakosságát. Érthető tehát, hogy ha nem biztosítanak számukra megfelelő kompenzációt vagy megoldási alternatívát, akkor szembe kerülnek a természetvédelem érdekeivel és ellenállásuk végső soron a megőrzési funkció gyakorlását lehetetlenítheti el.

A megőrzés és bemutatás, ez a turizmus gyakorlati megvalósítása során első látásra kibékíthetetlen ellentét szimbiózissá formálható, ahol az ökoturizmus komplex megoldási lehetőséget kínál a védett természeti területek kezelői számára a vendégforgalom ellenőrzött keretek között tartására úgy, hogy a fejlesztésekből származó előnyökből a természetvédelem szervezetei mellett a helyi közösségek is részesülhetnek a felek kölcsönös megelégedésére.

Az ökoturizmus fogalmának számtalan meghatározása látott már napvilágot, melyek többé-kevésbé ugyanazokat az alapelveket tartalmazzák. Az IUCN (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources) -mely a világ hivatalos természetvédelmi szervezete, tagjai közt kormányzati és nem kormányzati szervezetek is vannak, 1948-ban jött létre, hazánk 1975 óta tagja - Ökoturizmus Programja által közzétett megfogalmazás szerint:

„Az ökológiai turizmus vagy „ökoturizmus” a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz való juttatásával.”

Az fenti, igen összetett definíció egyes részeihez a következőket szükséges hozzáfűzi.


  • • A „viszonylag zavartalan természeti területek” nem jelentik kizárólagosan a legmagasabb törvényi védettséget élvező természeti területeket (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek), de éppen a védettség okán sorolják ezeket az ökoturizmus potenciális célterületei közé. Magyarországon a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. megteremti ennek jogi alapját is, mivel a nemzetipark-igazgatóságok alaptevékenységei közé sorolja a megőrzés és a kutatás elősegítése mellett a bemutatást is. Természetesen a nem védett területeken is folyhat ökoturisztikai tevékenység, pl. egyes települési önkormányzatok, társadalmi szervezetek stb. koordinálásával.

  • • A természeti és kulturális értékek együttes említése is egy igen fontos eleme ennek a definíciónak. Egy terület megismerése csakis annak komplex érzékelése útján lehetséges, melyben a környezeti, természeti értékek nem választhatók el az emberi jelenlét nyomán létrejött értékektől, a kultúrától, a hagyományok által közvetített ismeretanyagtól.

  • • A „látogatás hatásainak mérséklése” akkor valósul meg, ha a turizmus e formája tervezett, szervezett és ellenőrzött keretek között működik. A védett természeti területeket tekintetében ez azt jelenti, hogy a nemzetipark-igazgatóságok a természet védelmének elsődlegességét szem előtt tartva, a zónabeosztáshoz igazítva alakítják ki turisztikai kínálatukat, vagy járulnak hozzá ilyen irányú tevékenységek végzéséhez. Ehhez kapcsolódóan szinte magától értetődik az a fontos alapelv is, hogy az ökoturizmusból származó bevételek egy részének visszaforgatás útján a speciális vonzerő kezeléséhez, fenntartásához, ideális esetben minőségi fejlesztéshez kell hozzájárulnia.

  • • Végül, de nem utolsó sorban kerül említésre a helyi lakosság gazdasági és társadalmi előnyökhöz való juttatása. Egyértelmű válik ezen alapelv fontossága, amikor hazánk leginkább természetközeli állapotban megmaradt területeinek földrajzi elhelyezkedését vizsgáljuk. Gondoljunk csak délen a Dráva menti vadregényes területekre, vagy éppen Észak-Magyarországon az Aggteleki-karszt területére. Nem olyan régen még mindkettő szigorúan őrzött határ menti területnek számított, ezért a nagy ipari beruházások elkerülték azokat a térségeket. Ez természetesen hátrányosan érintette az itt élő lakosságot, de egyúttal biztosítékként szolgált a természeti és kulturális értékek megóvásához, fennmaradásához. Az elmaradott települések, kistérségek, régiók felzárkóztatásának egyik lehetséges módja a helyi lakosság bekapcsolása az ökoturisztikai kínálat alakításába. Természetesen ez önmagában nem elég a számos gazdasági és társadalmi probléma felszámolására, de ösztönzőleg hathat a megoldásukra irányuló törekvések felerősödéséhez. A természetvédelem számára fontos minél jobban támaszkodni az adott területen élőkre és segíteni nekik helyben megtalálni a boldogulásukat. A gyakorlat mára bebizonyította ugyanis, hogy a természetvédelem csak akkor hatékony, ha bírja a helyi lakosság támogatását is. Amennyiben a nemzetipark-igazgatóságok kizárólag, mint állami szervek, az élet számos területén tiltó rendelkezéseket hozó hatóságok lépnek fel, addig a természet védelmét szolgáló legnemesebb elképzelések is ingó talajon állnak. Amennyiben viszont az előírások betartásáért és betartatásáért valamilyen módon – akár közvetlenül kompenzációk formájában, akár közvetetten az ökoturisztikai fejlesztések generálásán és megvalósításán keresztül – az emberek szülőhelyükön megtalálják számításukat, akkor a természetvédelmi munka hatékonysága is javulni fog. A helyi kezdeményezések támogatása a bevételek kiáramlását megakadályozza, és később alapjául szolgálhatnak a természetvédelem érdekeit szem előtt tartó fejlesztéseknek.


Mindezeket figyelembe véve tehát az ökoturizmus egyaránt jelent egy gyűjtőfogalmat és egy szemléletet. Gyűjtőfogalomként a turizmus olyan különböző formáit jelenti, amelyek a természeti-biológiai erőforrások fenntartható használatán alapulnak az adott ökoszisztéma teherbíró képességén belül. Az ökoturizmus egyúttal egy szemléletet is jelent, amely a turizmus valamennyi formájának fenntarthatóvá tételét célozza, hogy a turizmus járuljon hozzá az ökoszisztéma megőrzéséhez vagy helyreállításához, és ne járjon negatív hatásokkal a természeti és kulturális erőforrásokra. Emellett a turizmus valamennyi formájának tiszteletben kell tartania az 1992-es Rio-i csúcsértekezleten a WTO által ajánlott három alapelvet, nevezetesen:


  • • legyen környezettudatos,
  • • legyen a környezetbe integrált,
  • • legyen magas minőségű környezetre alapozott.


Összefoglalva tehát az ökoturizmus főbb jellemzői között az alábbiakat említhetjük:


  • • természeti vonzerőkön alapul,
  • • környezet-, természet-, kultúra-orientált,
  • • kis csoportlétszámú,
  • • résztvevői számára környezeti, természetvédelmi ismeretterjesztést nyújt,
  • • tudatosan oktató- és informáló szerepe van,
  • • védi a veszélyeztetett természeti környezetet,
  • • csökkenti a szezonalitásból fakadó hátrányokat,
  • • a résztvevők hozzájárulnak a természeti környezet állapotának megőrzéséhez,
  • • korlátozza a környezetbe kerülő szennyezést,
  • • hasznot hoz a helyi lakosság számára,
  • • hasznot hoz a természetvédelmi szervezet számára,
  • • elősegíti egy térség potenciális értékeinek komplex hasznosítását.


Magyarországon a tíz nemzetipark-igazgatóság a turisztikai vonzerők olyan csodálatos összességével rendelkezik, amely Európában ma már alig, vagy egyáltalán nem található meg. Ezek a vonzerők olyan értéket képviselnek, amelyet mi büszkén vihetünk be az Európai Unióba, főként akkor, ha az ebben rejlő lehetőséget okosan kihasználjuk.

A nemzetipark-igazgatóságoknál a kezdetektől fogva volt valamilyen szintű turisztikai tevékenység. Különösen ott, ahol kiemelkedő vonzerő állt rendelkezésre. Hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság vagy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, de legfőképp talán a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén korábban volt turizmus, mint természetvédelem. Egészen más a helyzet, pl. a Körös–Maros Nemzeti Park esetében, ahol a nagyon tudatos középtávú fejlesztés első lépése a terület vonzerőleltárának felvétele volt.

Tudatos és módszeres ökoturisztikai fejlesztésről 1998 óta beszélhetünk, amikor az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának kezdeményezésére megkezdődhetett egy, az ökoturizmus fejlesztésével foglalkozó szakmai csapat létrehozása. Többszöri intézményi átszervezést követően ma az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság Természetvédelmi Igazgatóságán belül működő Ökoturisztikai Főosztály végzi ezt a tevékenységet.

Az évente megrendezésre kerülő Utazás Kiállítás és Vásár-on a nemzetipark-igazgatóságok megjelenése nagyon sokat jelentett a tekintetben, hogy az utazni vágyó nagyközönség – vásári körülmények között – ismerkedhetett meg a nemzeti parkok ökoturisztikai kínálatával. A stand évről-évre egyre nagyobb közönséget vonzott és köszönhetően a különféle pályázati lehetőségeknek, egyre tartalmasabb és színvonalasabb kiadványok készülhettek.

Az ismeretterjesztő tevékenység részeként a nemzeti parkok anyagai felkerültek SuliNet honlapjára. A nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek természeti és kulturális értékeinek leíró bemutatása azt próbálja érzékeltetni, hogy miért is kaptak ezek országos védettséget. A leíró rész után a bemutatóhelyek, oktatóközpontok (cím, telefon, nyitva tartás, kapcsolattartó személy stb.), tanösvények, programok és egyéb adatok kerülnek sorra, mintegy hasznos információs csomagként. A SuliNet-en megtalálható anyagok nagyban hozzásegítették a szakpedagógusokat a természetismereti programok megvalósításához.

Az elvégzett szakmai munka igen jelentős eredménye volt, hogy a Magyar Turisztikai Egyesület (MATUR) elnökségének teljes támogatásával megalakult az Ökoturisztikai Tagozat, amely ma már a MATUR-nak egyik elismert színfoltja.