NYITÓLAP
A MINISZTÉRIUM
AKTUÁLIS
ELÉRHETŐSÉGEK
ZÖLD-PONT SZOLGÁLAT
TÁRSADALMI KAPCSOLATOK
SZAKMAI HONLAPOK
 
A természetes szennyvíztisztítási, valamint az egyedi szennyvíz-elhelyezési eljárások
2004-01-05 19:15:57
A települési szennyvíztisztítás területén a jelenleg hazánkban általánosan alkalmazott, a szennyvizek összegyűjtésén alapuló, központosított, ún. mesterséges szennyvíztisztítási eljárásokon kívül - számos egyéb környezet- és költségtakarékos megoldás ismeretes. Ezeket mutatja be a mértékadó szakirodalom alapján az alábbi tájékoztató anyag.
Ezeket az alábbi csoportokba sorolhatjuk:


  • 1. a csatornahálózaton összegyűjtött szennyvizek ártalmatlanítása ún. természetes/természetközeli szennyvíztisztítási eljárással,

  • 2. a lakóingatlanokon keletkező szennyvizek ártalmatlanítása helyben, csatornahálózat kiépítése nélkül, egyedi/helyi/házi szennyvíztisztítási és elhelyezési kislétesítményekkel.


Természetes/természetközeli szennyvíztisztítási eljárásnak nevezzük:
-

  • a faültetvényes,
  • - a mezőgazdasági öntözéses,
  • - a tavas,
  • - az épített vízinövényes (pl. gyökérmezős) és
  • - az ezek kombinációiból álló szennyvíztisztítási módokat.


Minden természetes szennyvíztisztítási eljárás azon alapul, hogy a csatornahálózaton összegyűjtött szennyvíz szennyezőanyag tartalma bizonyos mechanikai előkezelés (rácsszűrés, ülepítés) után a talaj, a levegő, a mikroszervezetek, a növényzet és a napfény hatására elemi részekre bomolva (széndioxid, oxigén, víz, nitrogén stb.) kerül a környezetbe. A kellően tisztított szennyvíz befogadója lehet a talaj és a talajvíz vagy a felszíni vizek.

Alkalmazási területük elsősorban:


  • - a kis- és közepes, csatornahálózattal rendelkező települések,
  • - élelmiszeripari és állattartásból származó szennyvizek esetén,
  • - a kevésbé érzékeny felszíni vizek és felszín alatti vizek területei,
  • - megfelelő gondosság és szakszerűség esetén az érzékeny vizek területei.


Előnyük:


  • - az egyszerű műszaki kialakítás, kevés gépi berendezés, kevés energiafogyasztás,
  • - a beruházási költség alacsony, a hagyományos/mesterséges szennyvíztisztításhoz viszonyítva 40 –60 %,
  • - a megépítésük és üzemeltetésük nem igényel magas szintű szaktudást,
  • - az üzemeltetési és fenntartási költség alacsony, a hagyományos/mesterséges szennyvíztisztításhoz viszonyítva 20 –30 %,
  • - a szennyezőanyag eltávolítási képességük sok esetben hatásosabb és stabilabb a mesterséges tisztításhoz viszonyítva, ezért
  • - a mesterséges tisztítást követően utótisztításra, „fényesítésre” alkalmasak, és ily módon a befogadóként szolgáló érzékeny felszíni és felszín alatti vizek, valamint a talaj védelme jobban biztosítható.


Hátrányuk:


  • - a viszonylag nagy helyigény (kb. 5000 lakosegyenérték esetén 10-12 ha),
  • - érzékeny területeken és magas talajvízállásnál, illetve egyes talajtípusoknál
  • korlátozottan alkalmazhatók.


A természetes tisztítási módokkal kapcsolatosan fontos megemlíteni, hogy


  • - téli időszakban tisztítási hatásfokuk csökken, ez azonban nem lépi túl a tűrhető mértéket, a méretezést ebből a szempontból kell elvégezni,
  • - Németországban a tavas eljárásokat elterjedten alkalmazzák,
  • - tekintettel arra a magyarországi sajátosságra, hogy az alföldi települések általában kisvízhozamú erecskék és csatornácskák hálózatában helyezkednek el, ahol nem áll rendelkezésre a felszíni víz befogadók további öntisztulási képessége, ezeken a területeken a természetes szennyvíztisztítási módoknak, illetve a talajon történő szennyvízelhelyezésnek nincs alternatívája,
  • - hazánkban a 70- 80 -as években már több helyen alkalmazták a tavas tisztítást, a nyárfaültetvényes, valamint a szántóföldi öntözést; egy 1997. évi KöM megbízásból készült felmérés szerint mintegy 70 természetes tisztítási rendszert lehetett találni az országban, többségében nyárfást, kommunális szennyvíz tisztítására is; mára a számuk emelkedett ugyan, de nem a települések, hanem az élelmiszeripar és az állattartás területén,
  • - általános hazai tapasztalat, hogy a legjobb tisztítási eredmény a nyárfaültetvényes tisztítási módokkal érhető el, azokat követik a tavas megoldások, és gyengébb az eredmény a wetlandes/vízinövényes eljárásoknál.


Egyedi/helyi/házi szennyvíztisztítási rendszereknek nevezzük a közcsatornával gazdaságosan nem ellátható területeken keletkező szennyvizek ártalmatlanítására szolgáló


  • - kislétesítményeket és
  • - kisberendezéseket.


Kisberendezéseknek nevezzük azokat a jellemzően a nagy „mesterséges” szennyvíztelepek mintájára készült, gépesített, automatizált és általában előregyártott „zsebtelepek”-et, amelyek elsősorban az egyedülálló farmergazdaságok, éttermek, panziók, szanatóriumok stb., vagyis a folyamatosan szennyvizet termelő kisebb objektumok esetében alkalmazhatók eredményesen. Azokon a területeken, ahol a szennyvíz keletkezése jelentős mértékben ingadozik, pl. kis laksűrűségű települések, településrészek vagy üdülőterületek esetén általában nem biztosítható a megfelelő működésük. A piacon számtalan változatuk megtalálható, az áruk és a fenntartási költségük azonban viszonylag magas, a lakosság ellátására való alkalmazásuk ezért sem javasolt.

Korszerű egyedi szennyvízelhelyezési kislétesítményeknek nevezzük azokat a lakóingatlanokon épülő, legfeljebb négy lakást (10-12 fő) kiszolgáló, költség- és környezet-kímélő szennyvíztisztító és –elhelyező rendszereket, amelyek közös jellemzője, hogy egy szakszerű oldómedencéből és azt követő, a helyi adottságoknak megfelelően kialakított homokszűrő(k)ből és/vagy wetlandből/vízinövényes tisztító egységből, illetve általában a talajban történő tisztított szennyvíz elhelyezésre szolgáló szikkasztó mezőből állnak. Magas talajvíz állás és érzékeny felszín alatti vizek területén korlátozottan alkalmazhatóak.

Korszerűnek és szakszerűnek akkor tekinthetők, ha


  • - megvalósításuk és fenntartásuk szervezetten történik, elsősorban önkormányzati felelősséggel,
  • - engedélyezett és ellenőrzött módon épülnek és üzemelnek,
  • - a helyszíni építési-, ellenőrzési és fenntartási feladatokat egy akkreditált szakcég vagy társaság, vagyis megfelelő menedzsment látja el.


Előnyük, hogy


  • - a kis laksűrűségű területeken (10-40 fő/ha alatt) nem szükséges a csatornahálózat gazdaságtalan, „kihasználatlan” kiépítése és fenntartása,
  • - a területen kiküszöbölhető az ellenőrizetlen, legtöbbször szakszerűtlen szennyvíztárolók és emésztők, valamint a szippantó-autós begyűjtés környezetveszélyeztetése,
  • - a területen kiküszöbölhető a szippantó-autós begyűjtés által a lakosságra nehezedő általában túlzott költségteher,
  • - beruházási költségük nem haladja meg a csatornázás költségeit (áruk 300 ezer – 600 ezer Ft/db),
  • - üzemeltetési és fenntartási költségük egy nagyságrenddel kevesebb a csatornás megoldáshoz viszonyítva, mivel nem folyamatos, hanem rendszeres felügyeletet igényelnek, illetve mert nem gépi berendezések,
  • - egyszerűen megépíthetők, helyben található építőanyagokból, alacsony szakképesítésű személyzettel, továbbá egyszerűen üzemeltethetők.


Hátrányuk, hogy


  • - a hagyományos (nem szervezett és nem menedzselt) alkalmazás és kialakítás esetén jelentősen veszélyeztethetik az érzékeny felszín alatti vizeket,
  • - a korszerű megoldásokkal kapcsolatosan nincs kellő hazai tapasztalat sem a műszaki, sem a döntéshozói körökben,
  • - nem megfelelő a jogszabályi háttér, bár a jelenlegi jogszabályok nem tiltják az alkalmazásukat,
  • - nincs kellő ösztönzés beépítve a központi támogatási rendszerekbe .



Összegzés

Amíg a városi, illetve sűrű beépítettség esetén a csatornahálózat kiépítése elengedhetetlen és gazdaságos, a kistelepüléseken, illetve a ritkán lakott területeken a szennyvízkezelés módszerének megválasztása mind gazdaságossági, mind környezetvédelmi szempontból alapvető megfontolásokat igényel abban a tekintetben, hogy csatornarendszert és központi szennyvíztisztítást, azon belül bonyolult mesterséges- vagy egyszerűbb természetes eljárást alkalmazzunk-e, vagy hogy az ingatlanokra decentralizált egyszerűbb tisztítási megoldásokat válasszuk.

A KöM azért ajánlja a természetes tisztítási módok, illetve ahol lehetséges, a szakszerű egyedi szennyvízelhelyezés alkalmazását, mert hazánk településeinek több mint háromnegyede kistelepülés, és ezek esetében alapvetően fontos a kisköltségű, gazdaságosan fenntartható és környezetvédelmi szempontból is megfelelő, megbízható, hosszútávon alkalmas szennyvíz-ártalmatlanítási módszer alkalmazása.

A KöM KAC támogatási rendszerében több éve hangsúlyosan szerepel a természetes szennyvíztisztítást vagy a szakszerű egyedi/helyi szennyvíztisztítást választó pályázatok előnyben részesítése, és 2002-től már kiemelt támogatást is tudunk biztosítani e célból: a hagyományos szennyvizes beruházások 20-30 %-os támogatási mértékén túlmenően, a természetes szennyvíztisztítási megoldások 60 %-os, az egyedi szennyvízelhelyezési megoldások pedig 70 %-os támogatást kaphatnak. A beruházások megfelelő előkészítése, illetve az egyes tervezési fázisok elkészítése céljából pedig 80 %-os támogatás kapható a KAC-ból.

A fenti eljárásokkal szemben észlelhető hazai ellenállás egyik oka lehet, hogy a működésükkel kapcsolatosan korábban kedvezőtlen tapasztalatok merültek fel. Ezek azonban arra vezethetők vissza, hogy az általános nézet szerint „ami egyszerű, azzal nem is kell foglalkozni, törődni”, így elhanyagoltságuk miatt jelentős veszélyt hordoznak a környezet tekintetében. Az egyszerű/kisköltségű szennyvíztisztítási rendszerek esetében is igaz, hogy a szennyvíztisztítás csak hozzáértő és körültekintő előkészítés, tervezés, valamint gondos és szakszerű üzemeltetés mellett lehet eredményes.

A KöM részéről elmondhatjuk, hogy a KAC-nál második éve támogatjuk a szennyvizes beruházások előkészítő, tervezési fázisait is, és több olyan munkán dolgozunk, amelyek elősegíthetik a kisköltségű, egyszerűbb, és ezért rövidebb időn belül a többség számára megoldást biztosító eljárások hazai elterjedését, mely egyben hozzájárul az EU elvárások mielőbbi teljesítéséhez is.

Budapest, 2002. január 30.